20 évvel ezelőtt – 1989. november-decemberében zajlott le a rendszerváltás egyik leglátványosabb eseménye, a Blaha Lujza téri hajléktalan ülődemonstráció, amely végérvényesen szembesítette az országot azzal, hogy Magyarországon - minden korábbi állítással ellentétben - létezik szegénység, a hajléktalanok köztünk élnek.

A megemlékezés a tél közeledtével különösen aktuális, hiszen a KSH adatai szerint ma Magyarországon közel 3 millió ember él a létminimum alatt és október 18-ig (!) már túl vagyunk a fagyhalál idei 5.áldozatán a fővárosban. 23 hajléktalanellátó szervezet ezért közös kiáltvánnyal fordul a társadalomhoz és a döntéshozókhoz,melyet a sajtótájékoztatón hoztak nyilvánosságra.

11 órakor a Menhely Alapítvány Kürt utcai melegedőjében Takáts Tamás olvasta fel a hajléktalanellátó szervezetek közös kiáltványát, melyhez első magánemberként a nyilvánosság előtt csatlakozott.

Csatlakozzon Ön is, csak egy e-mailt kell küldenie a

kialtvany@fedelnelkul.hu e-mail címre

A Menhely Alapítvány és a Hajléktalanokért Közalapítvány közös sajtótájékoztatója

Kürt utcai melegedő, 2009. november 13.

Egy felmérés szerint Budapest területén 2008. február 2-áról 3-ára virradó éjszaka minimum 673 ember, maximum 1355 ember aludt közterületen. Eldugott helyeken, a lakás céljára alkalmatlan helyiségekben alvók számát ennek háromszorosára becsülték. Idén október 18-ig Budapesten már öten vesztették életüket fagyhalál miatt.

  A Menhely Alaptvány és a Hajléktalanokért Közalapítvány közös kiáltványban hívja fel az ország polgárainak és döntéshozóinak figyelmét arra, hogy az otthontalan emberek helyzete a rendszerváltás ellenére sem javult, sőt az azóta eltelt 20 évben bebizonyosodott: a – tűzoltásra létrejött - hajléktalanellátó-rendszer önmaga nem képes megfelelően ellátni a rászorulókat.

A jelenlegi gazdasági válsággal terhelt időkben pedig különösen szükség van minden segítségre és támogatásra.

20 évvel ezelőtt…

  1989. novemberében bezárták éjszakára a budapesti pályaudvarokat. A sajtó az eseményről szóló tudósításaiban egy addig szokatlan jelenségről kezdett el írni: a magukat hajléktalanoknak nevező emberek akciót indítottak azért, hogy valamilyen fedél legyen a fejük felett. Korábban a közvélemény nem vett tudomást arról a többszáz emberről, akik éjszakáikat rendszeresen a pályaudvarokon töltötték, sőt az emberek nagy többsége nem is tudott róluk.

  November 29-én a várótermekből kiszorultak a Blaha Lujza téren ülősztrájkba kezdtek, hogy felhívják a figyelmet: a pályaudvarok bezárásával az életterük került veszélybe.

  Politikailag egyedülálló pillanat volt ez számukra, mert ’89 telén már nem lehetett tovább titkolni, hogy Magyarországon igenis létezik szegénység, a haléktalanok köztünk élnek. A demonstráció közben folytatott tárgyalásoknak hamarosan eredménye is lett: négy nappal később döntés született: az állam ingatlant biztosított a volt Munkásőrség, illetve a felesleges MSZMP-ingatlanok közül a rászorulók elhelyezésére. 1990 januárjában pedig létrejött a Menhely Alapítvány, amely ma már a budapesti hajléktalanellátás egyik központi szerepet betöltő szervezete.

A Menhely Alapítvány alapító kuratóriumi tagjai: Solt Ottília (Szegényeket Támogató Alap, SzETA), Iványi Gábor (Oltalom Karitatív Egyesület), Morvai Beáta (Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság), Mezei György (Újpesti Családsegítő Központ), Szabó Judit Ágnes (Fővárosi Tanács). Az alapítvány kuratóriumának elnöke Győri Péter.

  A másik létfontosságú szervezet a Hajléktalanokért Közalapítvány, amelyet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium alapított 2004-ben, és jogutódja az 1992-ben a Népjóléti Miniszter által alapított Hajléktalanokért Alapítványnak.

Napjainkban...

  A KSH szerint a társadalom alsó három jövedelmi tizede (3 millió ember) a létminimum alatt él. Ezt az ún. fogyasztói kosárral mérik, amely háztartásonként tartalmazza az évente frissített, a létfenntartáshoz szükségesnek ítélt termékeket-szolgáltatásokat (étel, víz, áram, könyv, cipő, stb.). Aki ezt nem tudja biztosítani magának, a létminimum alatt élőnek tekintik.

  A rendezetlen lakhatású emberek száma többszázezer, „effektív hajléktalanok” száma Budapesten 8.000-10.000 között van, közterületen, látható helyen kb. 700-1300 ember alszik (őket nevezzük „fedél nélküliek”-nek). A Menhely Alapítvány Kürt utcai ügyfélszolgálati irodájában az utóbbi öt évben 16.000-nél is többen fordultak meg, s regisztráltatták magukat hajléktalanként.

  A rendszerváltás nagy vívmánya volt, hogy miután végre tudomásul vettük, hogy létezik a hajléktalanság állapota, kiépült a szociális ellátórendszer, ezen belül pedig a hajléktalan embereket ellátó lakhatási és egyéb szolgálatások rendszere. Ezek a szolgáltatások azonban a mai napig is csak a “tűzoltásra” elegendőek.

  2009-ben a főváros hajléktalanellátó intézményei mintegy 4600 ággyal gazdálkodnak, ebből kb. 1300 az éjjeli menedékhelyeken, további kb. 500 ágy speciális menedékhelyeken. Ezek a szállások egy éjszakára ingyenesek.

A többi szállástípus (átmeneti/rehabilitációs/absztinens szállók, szociális otthonok, egészségügyi intézmények) tartósabb elhelyezést adnak, általában 5-10.000 Ft/hó árért. Egy átlagos átmeneti szállón 6-12 hónapig lakhatnak a rászorulók.

2006-ban országosan 8.378 ágy állt a hajléktalanok rendelkezésére.

A politika felelőssége...

  A hajléktalanellátó intézmények többfajta más, nem intézményesített megoldási mód mellett "csak" az egyik eszközt, állomást jelentik a tipikus hajléktalan-utakon.

Az ellátást igénybe vevők nagy része nem életvitelszerűen utcán lakó-alvó "fedél nélküli", hanem krízisbe került lakástalan, "otthontalan" ember (ők azok, akik vagy stabilan nem lakásban, de lakhatást szolgáló helyiségben laknak - munkásszálló, börtön, bentlakásos intézmények stb., vagy akik ugyan lakásban laknak, de az alkalmatlan arra, hogy benne otthont rendezzenek be és a szívességi lakáshasználók). A lakástalanok tömegei, a lakástalanság problémája ezáltal "felülről nyomult be" a másra kialakított hajléktalanellátó rendszerbe, amely ezt a társadalmi problémát - sem méreténél, sem eszközei jellegénél fogva – nem képes kezelni, hiszen ezen ellátórendszerek eredeti szándéka a "fedél nélküliek" minimálisan fedéllel, alapvető egészségügyi ellátással, nappali szociális szolgálatok mosási, mosakodási lehetőségekkel való ellátása volt.

E rendszer kialakítása közben nem fordult kellő figyelem a beáramló vagy a bentragadó "otthontalanok", lakástalanok ettől eltérő igényeire.

A mára kialakult ún. hajléktalanellátás egyetlen esélye, ha megpróbál kitörni ebből a diszfunkcionális helyzetből: ki kell harcolnia maga köré a lakástalanok ellátását szolgáló - elsősorban pénzbeli támogatások formájában elképzelhető - segítő rendszert.

  Ez a politika, a döntéshozók felelőssége.

A társadalom felelőssége...

  A Hajléktalanokért Közalapítvány és a Menhely alapítvány közös kiáltvánnyal fordul a nyilvánossághoz, mert hajléktalan emberek szép lassan a mindennapjaink részévé váltak ugyan, de a romló életkörülményeik és a társadalom közönye miatt egyre kitaszítottabbak lettek. Ma már nem köztünk, hanem mellettünk élnek.

  A nekik nyújtott szolgáltatások önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy ezek az emberek visszataláljanak a társadalomba, amennyiben a társadalom tagjai nem látják szükségesnek a befogadást, ha nem hajlandóak támogatni őket azon törekvésükben, hogy újra emberhez méltó életet élhessenek.

  Csak humánus hozzáállás és igazi szolidaritás mellett lehet remélni, hogy bizonyos csoportok perifériára szorulása - legalábbis - lelassul, és csökkennek a társadalmi folyamatok által generált szélsőséges életszínvonalbeli különbségek – hiszen mindannyiunk érdeke ezt kívánja.

  2010. „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem” éve lesz az Európai Unióban. Ez kötelezettségeket jelent a kormányoknak és lehetőséget a civil szervezeteknek.

  Legyen ez így Magyarországon is!