„Az őssejteknek figyelemre méltó képességük van arra, hogy számos különböző típusú sejtté fejlődjenek a szervezetben. Mintegy javítórendszerként szolgálnak, elméletileg végtelen számban tudnak osztódni, hogy újra „lecserélhessenek", tehát pótoljanak más beteg sejteket.
Amikor az őssejt osztódik, a keletkező új sejtekben megvan az a képesség, hogy vagy őssejtek maradjanak, vagy pedig egy másfajta, szakosodott szerepű sejtté váljanak, mint például egy izomsejt, egy vörös vérsejt, vagy agysejt."

Az őssejtek olyan sejtek, amelyek életük végéig megőrzik osztódási képességüket, és folyamatosan képesek bármely irányban fejlődni, vagyis a különféle őssejtekből több sejttípus is kifejlődhet. A "legősibb őssejt" a megtermékenyített petesejt (totipotens), amelynek osztódásával kezdetét veszi az embrió fejlődése. Az egész szervezet ebből az egy sejtből fejlődik ki, vagyis ez a sejt minden sejttípus létrehozására képes. Az embriócsomó sejtjeit pluripotens őssejteknek nevezzük. Ezek a sejtek még igen "rugalmasak, alkalmazkodóképesek és nyitottak", vagyis az emberi szervezet minden más sejttípusa kialakulhat belőlük. A sejtek egy része a kifejlett szervezetben is feltehetően valamilyen őssejtállapotban marad, ezek a felnőtt vagy szöveti (multipotens) őssejtek.
Napjaink őssejtkutatásának egyik legfontosabb kérdése az felnőtt őssejtek töbszörözése.

Dr. David A. Prentice PhD, a Gerogetown-i Egyetemi Orvosi center élettudományok vezető kutatója a következőkről számol be a 2005. március 2-i publikációjában:

„A felnőtt őssejtek képesek különböző szövettípussá átalakulni. A szövetekben a felnőtt őssejtek egyesülnek a befogadó szövettel és átveszik annak tulajdonságait, a regenerációt elősegítve.
Bizonyos esetekben a felnőtt őssejtek nem közvetlenül járulnak hozzá a szövet regenerálódásához, hanem úgy tűnik, hogy stimulálják a belül lévő sejteket a javításra. Bármelyik esetet is nézzük, felnőtt sejtek sikert aratnak a sérült szövet helyreállításában. A felnőtt őssejtek olyan problémákat is elkerülnek, ellentétben az embrionális őssejtekkel, mint például a tumorkialakulás, átültetési kilökődés."


A kutató a tanulmány függelékében az alábbi tapasztalatokról tesz említést:

„A felnőtt őssejtek haszna emberi betegekben:

• Parkinson kór
• Gerincsérülés
• Agyvérzés hatotta megrongálódás

• Szaruhártya regeneráció

• Végtagüszkösödés
• Felszíni sérülés begyógyulása

• Általános lupus (autoimmun állapot amely behatással lehet a bőrre, szívre, tüdőre, vesékre, izületekre és az idegrendszerre)
• Sjogren-szindróma (autoimmun betegség, az izületi gyulladáshoz hasonló tünetekkel)
• Myasthenia (egy autoimmun izomideg-rendellenesség)
• Autoimmun cytopenia
• Scleromyxedema (bőrbetegség)
• Scleroderma (bőr-rendellenesség)
• Crohn-betegség (krónikus bélgyulladásos betegség)
• Behcet-kór
• Reumás izületi gyulladás
• Kezdetleges izületi gyulladás
• Sclerosis multiplex
• Polychondritis (krónikus porc rendellenesség)
• Általálnos vasculitis (vérér-gyulladás)

• Szívkárosodás

• Súlyos összetett immunodeficiencia szindróma

• Sandhoff-kór (örökletes genetikai rendellenesség)
• Hurler szindróma (örökletes genetikai rendellenesség)
• Osteogenesis imperfecta (csont/porc rendellenesség)
• Krabbe Leukodystrophy (örökletes genetikai rendellenesség)"