2001-ben Sárpilisen ért véget a „sor”, így ismét döntés előtt állnak a sárközi falvak – köztük Őcsény is – hogy milyen formában folytatódjon a rendezvény sorozat. Elsősorban az anyagi feltételeit kell megteremteni, ami a helyi vállalkozók erejét felülmúlja, hiszen kis településekrıl van szó, és a programok újra gondolásával több érdeklődőt, vendéget csalogassanak ide. 

Visszatérve a hagyományokra, egy nagy családi ünnep a keresztelı megörökítése, illetve mozzanatainak felelevenítése foglalkoztatta az őcsényieket. 

Őcsényben a gyermek születése utáni keresztelőnek – poszetnek – hagyománya még az 1970-es években is élénken élt az itt élőkben, amit Csók István festőművész is megörökített. 

Előfordult, hogy a tehetős családoknál 60 komapár is volt. mire minden koma megvitte a komatálat vagy komakosarat, az édesanya is felerősödött. 

Ezt a szép hagyományt örökítette meg a Népmővelési Intézet munkatársa az együttes segítségével még az év ıszén. A felvétel nem maradt a faluban, így színpadra csak 2001-ben került az őcsényi poszet Tímár Sándor koreográfus segítségével. 

Az országos táncház mozgalom is lehetıséget kínált az együttesnek. Tímár Sándor „Aprók tánca” címő televíziós sorozatában az őcsényi együttes tanította a sárközi táncokat. Késıbb a mester Sárközi táncok címmel készített koreográfiát az őcsényi együttesnek, illetve több alkalommal hívta meg mősoraiba (pl.: Pesti Vigadó, Debrecen) vendégszerepelni. 

Az együttes az IBUSZ iroda szervezésében szovjet csoportokat fogadott Őcsényben. Az együttes viseleti bemutatót tartott, illetve mősort adott a vendégeknek. A kapott tiszteletdíjat külföldi utazásaikra fordították (pl.: Németország, Jugoszlávia). 

Az együttesben fontos volt az utánpótlás nevelés. Már az 1970-es évektől iskolai szakkör keretében folyt a munka. Németh Sára, Márkus Pálné, Récsey Lajosné, Steiner Józsefné, Deák István tanította 

az érdeklődő gyerekeknek asárközi táncokat. 1998-ban a NAT bevezetése óta órarend szerint tanulnak táncot az őcsényi óvodások és általános iskolások. Tanítójuk Bakó Lívia és most Kurdi Anikó tanítónő, az óvodában pedig Kolbert Margit táncoktató. 

Újra kell tanítani a hagyományokat, mert ma már kevés a hagyományos táncos rendezvény, bál, lakodalom, ahol a gyermekek szüleiktıl tanulhatnák meg a sárközi dalokat, táncokat, mint a korábbi évtizedekben. 

Az őcsényieknek fontos, hogy a hagyományok ne szűnjenek meg, hanem a gyermekeik ezen keresztül is kötődjenek falujukhoz. 

Az együttes tagjai a hagyományápolás más területein is szívesen dolgoznak. 

Pl.: Deák Istvánné sárközi babakészítő

 Ignácz Istvánné hímző

 Kertész Józsefné sárközi baba- és ruhakészítő

 Minorics Jánosné szövı, sárközi baba- és ruhakészítő 

 Szőcs Imréné gyöngyfűző

Az együttesben minden lány és asszony saját ruhában táncol, amit a nagymamák, anyukák készítettek és készítenek ma is. Az ő munkájuk nélkül nem tudna színpadra állni az együttes, hiszen ruha vásárlására nincs az együttesnek anyagi kerete. 

A hagyományőrzés generációkon át öröklődik Őcsényben. A családi minta a gyerekeknek a legerősebb motívum (pl.: Győri, Kurdi, Minorics, Neumann, Parragh család). 

Érdemes még végigvenni az együttes működési feltételeinek alakulását is ezen időszak alatt:

Mint az előzőekben már utaltunk rá, az együttes megalakulása után a Bokréta Szövetség helyi csoportjaként mőködött a második világháborúig. Az 1950-es években központi kezdeményezésre, de sok helyi leleménnyel tudott csak együtt maradni az együttes. 1956 után a helyi mővelődési ház 

vette „szárnyai” alá a csoportot, mely később Általános Mővelődési Központként mőködött. 

A fenntartáshoz hozzájárult még: 

− Sárközi Háziipari Szövetkezet, Decs 

− Kossuth Mg.Tsz., Őcsény 

− Tolna Megyei Tsz Szövetség 

− Tolna Megyei KISZÖV 

− Tolna Megyei Tejipari Vállalat 

− Gemenc VOLÁN 

− SÁRSZEG ÁFÉSZ 

− Községi Tanács 

− Polgármesteri Hivatal 

− Helyi vállalkozók 

Mindezen támogatásokkal együtt is az együttes anyagi feltételeinek biztosítása évről évre visszatérő gondot jelent. 

1989-ben a társadalmi viszonyok megváltozása új helyzetet teremtett Őcsényben is. Az ÁMK épülete, a kultúrház a református egyház tulajdonába került vissza. Így az együttes a próbákért, illetve a terem használatáért bérleti díjat kénytelen fizetni. De nemcsak az együttes, hanem az 

általános iskola, valamint a civil szervezetek is erre kényszerülnek annak ellenére, hogy a községi vezetés kialakított egy közösségi házat. Ez az épület méreteiben jóval kisebb, mint a kultúrotthon, és csak a kisebb rendezvényeknek tud otthont teremteni. A táncolásra nem alkalmas aljzatburkolat miatt a táncosok igen nagy erıpróbának vannak kitéve. Sajnos itt arra sincs mód, hogy értékeiket, eszközeiket külön helyiségben tárolják. 

Az együttes fennállása alatt történt névváltoztatások 

− Gyöngyösbokréta 

− Őcsényi Néptánc csoport 

− Őcsényi Népi Együttes 

− Őcsényi Hagyományőrző Népi Együttes 

− Gemenc Hagyományőrző Népi Együttes 

− Őcsényi Hagyományırző Egyesület 

− Bogár István Hagyományőrző Egyesület 

Mint az együttes elnevezéseiből is kitűnik, a választott nevek egyben a néptánc mozgalom fejlődése, illetve egyes esetben a támogató nevére is utalnak. 

Szervezeti keretekben a legnagyobb változást az egyesületté alakulás jelentette, mely az 1990-es évek társadalmi változásának is következménye. A civil szervezıdések önálló, de felelısséget nem vállaló közösségekké alakultak,melynek hatására az együttes is egyesületté alakult.

Az egyesület elnöke és vezetősége irányításával anyagi és erkölcsi felelısséggel tartozik az egyesületben folyó munkáról, és egyben megoszlanak a feladatok a szakmai vezető és az egyesület vezetősége között. A szervezeti átalakulás nem ment zökkenımentesen. Meg kellett tanulni az együttmőködés, együtt gondolkodás módját, meg kellett találni a további együttmőködéshez szükséges feltételek biztosításának módozatait. Ebben nyújtott segítséget a Muharay Szövetség, a Civil Fórum. 

Az együttes létrehozója a budapesti Szent István napi ünnepség, 

mely egy kulturális mozgalmat indított el az országban. Szerencsére ez találkozott a helyi igényekkel is, és egy olyan vezetıvel, aki képes volt csoporttá szervezni a táncolni, dalolni akaró és tudó őcsényieket. Ő volt szilágyi Béla református tisztelendı, aki mindenkit ismert a faluban és mély tisztelet övezte munkáját. 

Kurdi Pálné így emlékszik vissza: „Nem csak a tánccsoportot szervezte meg a tisztelendő úr, hanem minden vasárnap délután bált is szervezett a fiataloknak. Nem is volt ilyen lehetősége a környékben egy falu fiataljainak sem.” 

A csoportban táncolt Lovas Bálint és felesége Lovas Bálintné Mónus Éva, akik hosszú időn keresztül voltak a csoport mozgató rugói. A vezetésben is kivették a részüket. Mónus Éva fáradhatatlanul szervezte a csoport programjait, agitálta a bátortalan fiatalokat és tanította a szebbnél szebb sárközi dalokat, őcsényi hagyományokat. 

1968-tól Bogár István művészeti vezető gyűjtötte, jegyezte le szülőfalujának szokásait és állította színpadra azokat. Jó humora, dalos kedve és ötletei hozzásegítették az együttes felvirágoztatásához. 

Mindig az értékek felmutatására, az összefogásra törekedett. Nem ismerte a lehetetlent, ismerte a falut és a benne élő honfitársait, tudta a mdját érdeklődésük felkeltésének. Olyan programot kínált, melyben korosztályok együtt találták meg a szórakozás, de egyben a tanulás, önmővelés lehetőségét is. 

A szervező munkában Mónus Éván kívül Récsey Lajosra és feleségére Farkas Évára támaszkodott. Ők elvégezte a C típusú néptánc oktató tanfolyamot, szakképzéseken vettek részt, majd egymás között megosztották a feladatokat. 

1986-tól Récsey Lajos lett az együttes vezetője, a gyermekcsoport munkáját pedig Éva irányította 1993-ig. Életük összefonódott az együttes életével, hiszen gyermekeiket is ilyen szellemiségben nevelték. Nagy volt a feladat és az elvárás irányukban, hiszen Pista bácsi munkáját kellett folytatniuk. Mint ezt az eredmények is bizonyítják, derekasan helyt álltak. Az utolsó évben már egyesületi keretben dolgoztak. 

1992-től Bakó Györgyné lett az egyesület vezetője. 

1993-tól Hagymási Attila, a Bartina Együttes táncosa vette át a szakmai irányítást, aki fiatalos lendületével, kemény munkával alapozta meg elsősorban a fiatalok tánctudását. 

1994-től Steiner Józsefné Eszterbauer Éva lett a táncoktató, aki szintén a Bartina Együttes táncosa volt. Ekkor sikerült az óvodában heti egy alkalommal és iskolai szakkör keretében is élı zenével dolgozni. Ezután ismét vezetı váltás következett. 

1997-től Szőcs Sándorné lett az egyesület elnöke, szakmai vezetı pedig Bacsó Istvánné, aki szintén korábban a Bartina Együttesben táncolt. Vezetése alatt igenfegyelmezett, szigorú munka folytatódott az együttesben. 

1999-től Kolbert Margit szakmai irányításával folyik a munka.

2001-től Scultéty Erzsébet lett az egyesület elnöke. 

Mint a fentiekből is kitőnik, az egyesület megalakulása óta nem őcsényi származású szakmai vezetlk dolgoztak az együttesben. Talán ez magyarázza, hogy a hagyományőrzés és a szakmaiság, a vezetői képességek és a település, valamint a táncosok elvárásainak nem könnyő megfelelni. 

Mindezekkel együtt tovább fejlődött, erősödött és repertoárjában tovább gazdagodott az együttes. 

Színpadi táncok 

Bogár István

Őcsényi lakodalom 

 Szüreti képek 

 Üvegestánc 

 Gesztenyés 

 Kónyi verbunk 

Tímár Sándor

Sárközi táncok 

 Kanásztánc 

 Keresztelő

Bálmegnyitó táncok 

Kolbert Margit

Körcsárdás (ritka búza) 

 Palotás 

 Kék Duna keringő