A Kisherceg életstratégia

Egy életstratégia, ami jó nekünk, és a bolygónak is.

Jóból is megárt a sok. Bolygónkat ma már szétmorzsolják az elburjánzott majomkenyérfák gyökerei*:

(1) szaporodás,
(2) termelés,
(3) fogyasztás,
(4) szennyezés,
(5) küzdelem.

“A ‘növekedés kábítószere’ korunk be nem vallott vallása.” (Gábor Dénes)

(1) “Határtalanul fogok növekedni. Behatároltnak lenni rossz. Lehet, hogy széttaposom és romba döntöm a kertet. Lehet, hogy az ivadékaim úgy fognak hemzsegni a Földön, mint a sáskák, letarolják azt, amíg bele nem fulladnak a saját szennyükbe, végül már ki nem állhatják egymás látását sem, és megőrülnek. Mégis folytatniuk kell, mert korlátlanul növekedni jó, a törvény korlátait elfogadni pedig rossz.” (Daniel Quinn: Izmael)

(2) “Ne légy szeles, munkádon más keres!” (József Attila)

(3) “Fogyasztás? Bóvlit és függőséget (üveggyöngyöt és tüzesvizet) sóznak rád kemény munkával megkeresett pénzedért.”

(4) “Nem az mocskolja be az embert, ami kívülről rázúdul, hanem amit maga okoz.” (vö. Mt. 15,11)

(5) “Irts ki bármit, ami azt eszi, amit te eszel! … Minél több vetélytársat pusztítotok el, annál többet hozhattok világra a saját fajtátokból s így a pusztítás a létező legszentebb hivatássá válik.” (Daniel Quinn: Izmael)

Az ember értéke nem az, amit elfogyaszt vagy birtokol, hanem amit megél, átél, alkot, nyújt, fejlődik; a gyümölcsök*:

(1) lélek és kozmosz,
(2) szellem és alkotás,
(3) család és barátok,
(4) szolidaritás és szelídség,
(5) játék és öröm …

Légy személyiségedet nemesítő kertész!

A borkóstoló gyönyörködik a bor fényében, ringásában, melengeti illatáért, keveset fogyaszt de sok élvezetet talál benne, s nem okoz kárt sem másnak, sem önmagának. Az iszákos (fogyasztás-függő) sokat fogyaszt, sok kárt okoz, kevés élvezetet talál benne.

A nem-anyagi gazdagság az élet teljessége. “Erre a vízre szomjaztam … a csillagok alatti gyaloglásból, a kút csigájának énekéből, karjaim erőfeszítéséből született. Jó volt a szívnek, mint az ajándék.”

Minden élő sorsa pusztulás, csak az a kérdés, élete során mi elpusztíthatatlan nőtt fel benne. A halálfélelem motiválja a gyökerek túlerősítését. Amennyire felismered magadban, ami érdemes az öröklétre, annyira tudsz a gyümölcsökre koncentrálni, a jövődre, a kozmikus mértékű és idejű fejlődésedre.

Mindezt megismerve sokan mondják, bár így élhetnének, de van valami az életükben, ami megakadályozza őket ebben. Döntéseik eredményeképp olyan helyzetekbe kerültek, amik miatt a gyökrerekre kell fókuszálniuk, és emiatt nem jut elég idejük a gyümölcsök élvezésére. Ezeket a helyezetek időcsapdáknak hívjuk. Ha megismered őket, el tudod őket kerülni, illetve könnyebben kimászhatsz belőlük.

Forrás:
https://bocs.eu/a-kisherceg-eletstrategia/


Nem-fogyasztói boldogság

Az utókor valószínűleg a történelem legsötétebb korszakai közé sorolja majd a XX. század második felét a fogyasztás dáridója miatt, amely kiszipolyozza, beszennyezi, veszélyessé teszi a Földet, világméretűvé teszi a nyomort, elemberteleníti a kisembert is.

Az életharmónia olyan létforma, amikor kevesebb energiát fordítunk az anyagiak megteremtésére és az így szerzett kevesebb anyagit sem használjuk fel mind magunkra; így több energiánk és pénzünk jut a lelkiekre, az élet átélésére, önnevelésre, csendre, szellemi kincsekre és alkotásra, a szerelemre, a gyerekekre és a generációk együttműködésére, a barátságra és közösségre, az adásra és segítésre, a közösségteremtésre és társadalomformálásra, a természetbe illeszkedésre.

Ezért nevezem életharmóniának a nem-fogyasztói életformát, mert az ember akkor tud boldogan élni anyagi szegénységben (nem nyomorban!), ha nem-anyagi értékekben gazdag az élete.

Az ökológia szemszögéből nézve az életünket, elsőként azt emelném ki, hogy a Földanya terhei jelentősen kevesbednek, ha a fogyasztást nagymértékben csökkentjük a magunk életében, és az életharmóniát vonzóan tudjuk élni, hogy elterjedjen. (A nem-fogyasztás NEM azonos a környezetvédelem költségeit lespóroló fogyasztással!)

Másodikként említem, de súlyosságban első helyre tenném a világnyomor felszámolását. Az életharmóniában létrejövő energia- és pénztöbblet képes a nemzeti- és világtársadalmat szolidárisabbá formálni, ha nem merül ki a beszédben, hanem személyes pénzbeli- és energia-adással (nem jelentéktelen adakozással!) elöljár.
(Ez közvetetten, de igen súlyosan ökológiai kérdés is, mert ahol a napi túlélés a gond, ott nem szempont a természeti források kímélése, s a harmadik világban folyó természet-pusztulások az egész Földre veszélyesek.)

Egy harmadik jó okunk is van arra, hogy ne fogyasztóian éljünk. Az, hogy a fogyasztói életformában elveszítenénk az életharmóniát. A kettő nem fér össze. Jézus két figyelmeztetésével érzékeltetném ezt. “Nem szolgálhattok két úrnak, az Istennek és az Anyagiaknak! Aki az egyiket szereti, szolgálja, az a másikat gyűlöli, megveti.” (Lk 16,13) “Ahol a kincsed, ott a szíved is!” (Lk 12,33) Gyakorlatilag a felsorolt területek, s végül még a család is tönkremegy a kétkeresős pénzhajszában. Egy nagy családra ez különösen áll. Több gyerekhez több pénz kellene ugyan, de több idő is. Ebből az ütközésből csak akkor kerülhet ki harmonikusan a család, ha a nagyon szerény anyagi szintet választja.

Lehetséges-e kevés pénzből élni? Ha van idő, ha van szellemiség és lelkiség, ha van baráti és rokoni közösség, akkor kevesebb pénz kell az élethez (pl. közlekedés, játékkészítés, szállás, gyerekvigyázás). Látok példákat egykeresős vagy két fél-keresős nagycsaládokra, akiknek marad pénzük adásra.

“Hagyjuk meg az államnak a szegénység propagálását!” – figyelmeztetett egyik barátom. Nagyon igaza van. Az életharmónia csak szélsőséges helyzetben váljon erős menedékké: “bármilyen szorosra is húzzák (a hatalmasok!) a nadrágszíjunkat, a boldogságunkat nem tudják elvenni!” Semmiképpen nem az elszegényedésbe való beletörődést akarom. Milyen társadalmi következményeket várok beletörődés helyett az életharmóniától?

Egyrészt kritikus szemléletet: hogyan él az, aki beszél? Hitelt a szavaknak csak a beszélő saját életében való megvalósulásuk adhat! Bizalmatlanságot szavazok a fogyasztói életformát élő írástudók és közéleti emberek iránt, beszéljenek akármit. A reprezentatív környezet csak az illető személyes ürességét és bűnös ostobaságát jelzi, hogy ti. kevesebb anyagi fogyasztással nem tud értékes életet élni, s a szegényekkel nem törődik.

Másrészt kemény munkát (a kevesebb időben, az életharmónia szétzilálódása nélkül!) és kemény kiállást. Nem törődhet bele az elszegényedésbe, akinek a saját gyermekei mellett még néhány erdélyi és indiai gyermekről is gondoskodnia kell! Nem térhetünk ki előle, hogy ilyen kiterjedt család kenyérkeresőinek tekintsük magunkat! Nem törődhetünk bele, hogy a dőzsölés, az intézményesített erőszak és a tömeges gondatlanság nyomort termeljen, rombolja a természetet és kizsákmányolja a jövőt.

Tekintsünk tehát magunkra: tudunk-e egy anyagilag igen szerény életharmóniát megélni? Olyan vonzóan, hogy elterjedjen? Ha nem tudunk lemondani a fogyasztásról a nyomorultak és a jövő generációk érdekében, akkor a sok képmutató vezető és írástudó mellett ránk is érvényes József Attila kemény ítélete: “Szívére veszi terhünk, gondunk, vállára venni nem bolond!”

Forrás:
https://bocs.eu/nem-fogyasztoi-boldogsag

“[A BOCS] 1975 óta működik, az erőszakmentesség, a jövő generációk, szegények és elnyomottak iránti felelősség alapján elsősorban az ökológia filozófiai, etikai, nevelési, szociális oldalaival foglalkozik, kisközösségekben, táborokban nem-anyagi gazdagságra, nem-fogyasztói boldogságra törekszik tanítani.”
(Környezetvédelmi Lexikon I. kötet, 139. old.)
https://bocs.eu/rolunk/