Egyedül vagyok, álmodom, hogy valaha még elérlek.
Szerethetlek úgy, ahogy most szeretnélek.
Lesz közös otthonunk, ahol békében élünk,
nem fenyeget veszély: valamit nem értünk.
Kimondunk mindent, kapaszkodunk egymásba,
nem fekszünk sértődötten: külön-külön ágyba.
Hisz egy család vagyunk - nem lehetünk kettő!
Közösek a gyerekek, közös a jövendő.
Ellenállunk csábító, mérgezett szavaknak.
Nem hisszük el, mit mások, rólunk mondogatnak.
Elmegyünk majd színházba, két jegyet kérünk,
a „Ketté osztott világ”-ra, de csak nevetgélünk.
Mit tudhatnak írók, arról hogyan élünk,
mit tudhatnak rólunk, mit szeretünk, mitől félünk.
Megyünk haza a darab után, egymás kezét fogva,
nem beszélünk, csak mosolygunk: Tudjuk, mit hazudtak.
Színház ez az egész, akarják mi is játsszunk,
de otthon vár minket: három kicsi jászol.
Három Jézuskával, három megváltóval,
három jövendővel, két igaz szóval:
Szeressük egymást - nem két értelemben.
Úgy, ahogy ketten megfogadtuk egyszer.
Álmodunk egy világról, hol nem hazudnak rólunk,
kérdeznek, s meghallgatják, azt amiről szólunk.
Nincs két ország, csak egy: hol te élsz, s én is élek.
Az élet nem színház, mit rendezők képzelnének.
Nincs két ország, csak egy: hol te élsz, s én is élek.
Az élet nem színház, mit rendezők képzelnének.
Az élet nem színház, mit valakik szeretnének.
Feltöltötte: B Klári | 13 éve
Látta 539 ember.
Kommentáld!