Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum | Mar 14, 2025


Az egykori Mafilm II-es telepén őrzött filmtenger feldolgozása során páratlanul érdekes és ritka felvételekre bukkantak a Filmarchívum kutatói. Részletek:
https://nfi.hu/filmarchivum/kutatasoktatas/kincskereso/utolso-latogatas-a-60-eve-lebontott-nemzeti-szinhazban.html

Narrátor: Hajdu Tibor
Szerkesztő-rendező: Kurutz Márton (NFI)
Kutatás: Varga János (NFI), Nagy Levente (NFI)
Hangfelvétel, hangkeverés: Tóth István "Sztív" (NFI)
Vizuális utómunka: Nagy Zsombor (NFI)
Film szkennelés: Dózsa Endre (NFI), Tanai-Hegedűs Csaba (NFI)

Készült a Nemzeti Filmintézet - Filmarchívumban, 2025
___

A film végigkíséri az épület történetét a Nemzeti Színház 1908-as beköltözésétől az 1965-ös bontásig, részletesen bemutatva benne a most előkerült felvételeket is. Híradófilmeket és azok kivágatait is használja az összeállítás. Ez utóbbiak szintén most kerültek elő az egykori MOVI-filmgyár „snittbankjának” feltárásakor, és korábban soha nem látott képsorokat tartalmaznak az épület bontásáról is. Ez a tekercs ugyan nem túl hosszú, azonban minden kockája szívszorító képet őriz a végóráit élő és exkavátorokkal küzdő színházépületről. Még légi felvétel is előkerült a lebontott színházról és egy másik unikális képsor az ’56-os forradalom Blaha Lujza téri harcairól, ami 8 mm-es amatőrfilmen maradt fenn. Nem sokkal később, a beszakadt tetejű épületben forgatta Éjfélkor című játékfilmjének egy jelenetét Révész György rendező, aki látványos emléket állított ezzel a forradalomban megsérült színháznak. A hosszú snittben a földszinti székekre terítve ott hever az a több száz négyzetméteres függöny is, amelyet a forradalom napjaiban emberi kezek szaggattak széjjel.

Végjáték a Nemzetiben

Noha az épület 1961. tavaszán átfogó felújításon esett át, két és fél évvel később az MSZMP Politikai Bizottsága mégis a lebontása mellett döntött. A koncepció helyességét több szempont alapján próbálták igazolni, melyek közül a metró építése csak az egyik volt. A háttérben azonban a gazdag történelmi tradíciókkal bíró Nemzeti Színház társulatának és impozáns épületének szétzilálása állt, amely a kádári kultúrpolitika ki nem mondott szándéka volt. Ezt igazolja az a tény is, hogy a több körben robbantott színházépület első detonációja éppen március 15-én rázta meg Budapest belvárosát. Egy másik látványos indok az az átfogó és tradíciókat figyelmen kívül hagyó városrendezési koncepció volt, amellyel a „felszabadulás” huszadik évfordulója előtt kívánt tisztelegni a magyar főváros. Erre az állami ünnepre épült az új Erzsébet híd, és ekkor zajlottak a budai vár meggondolatlan bontási és átalakítási munkái is. A vasbeton bűvöletében tették felismerhetetlenné az egykori Magyar Színház eklektikus épületét is, amelybe végül csak 1966-ban költözhetett be a Nemzeti társulata, mivel annak állapotát sem tartották kielégítőnek. Kevéssé ismert tény, hogy a Blaha Lujza téri utolsó, 1964. június 28-i előadást követően a társulatot ideiglenesen a Nagymező utcában helyezték el az akkor megszüntetett Petőfi Színház helyére, amely a mai Thália Színhát épületében volt.

Az előadások jelmez, paróka és díszletigényét ekkor még a régi, Blaha Lujza téri épület műhelyeiből látták el, és ez a most előkerült felvételeken is látszik. 1964 végén még működött a régi épületben a porta a könyvtár és irattár, a szabóműhely és egy sor más munkahely, melyeket a robbantás napjáig kiköltöztettek az épületből, vagy áthelyeztek a Csokonai utcában még ma is álló víztoronyba. A sajtóban nagyszabású tervekkel nyugtatták az épület értékeiért aggódókat, mondván: már osztozkodnak múzeumok a Nemzeti Színház örökségén. Arról azonban, hogy a tervek végül valóra váltak-e, nem sokat tudni. Tervezték, hogy a földszinti széksorok kiemelését követően beállványozzák a nézőteret, hogy a mennyezeti freskókat és a nehezen hozzáférhető szobrokat, kariatidákat leemelhessék. Azonban minden bizonnyal ez sem történt meg. A színház bontásáról mindezidáig egyetlenként ismert filmfelvétel, Oláh Gábor Kíváncsiság című kisfilmje legalábbis erről tanúskodik. Ezen jól látszik, hogy az épület elé, darabokban kihordott szobrok mindegyike ekkor már erősen sérült torzó volt. A hatalmas mennyezeti freskó sorsa sem ismert. Bizonyára más értékekkel együtt megsemmisült ez is, és ma már csak az UVATERV által ugyancsak ekkor dokumentált fotósorozaton, valamint a most előkerült filmfelvételeken csodálható meg – fekete-fehérben.

https://fortepan.hu/hu/photos/?q=nemzeti%20sz%C3%ADnh%C3%A1z%2C%20uvaterv

A neoreneszánsz stílusú színházat a Monarchia-szerte, színházairól ismert bécsi iroda, a Fellner és Helmer cég tervezte, amelynek ez volt az első magyarországi színháza. A másfél év alatt felépült színház a rohamosan fejlődő főváros egyik fontos kereszteződésében állt, patkó alakú nézőterén három szinten 1375 ülőhely volt, állóhelyekkel együtt pedig összesen 2300 néző befogadására volt képes. A Blaha Lujza téri színházépület csaknem egy évtizeddel korábban épült, mint az Állami Operaház. Hatvan évvel ezelőtt történt felrobbantása hatalmas vesztesége a magyar kulturális örökségnek. Elpusztításának oka és módja máig felfoghatatlan és feldolgozhatatlan, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy ha ma állna, idén ünnepelnénk fennállásának 150. évfordulóját.

https://fidelio.hu/vizual/sosem-latott-filmfelvetel-kerult-elo-az-egykori-nemzeti-szinhaz-felrobbantasarol-182732.html