Elindult a greenfo blogja | 2024. április 17.

2024 április 17-én elindult a greenfo blogja, ahol agrármérnök-tájépítész, agrár-hulladékgazdálkodási szakmérnök, botanikus-tájföldrajzos, környezetdiplomata, környezetpolitikus doktorandusz, ökotoxikológus-publicista, természetfotós, természetfilmes, és kirúgott hivatásos természetvédő írásait közöljük.

Folyamatosan frissülő blogjaink:

https://greenfo.hu/blog/

*** A Homokhátság vízbajai, kicsatornázott Uniós források
Természet-, környezetvédők: Kármán Balázs, okl. agrármérnök (GATE) és fia, Kármán Kolos, Okleveles tájépítész mérnök (Corvinus) írások és dokumentumok a Vízügyi lobbi irracionális vízelvezetéséről, és az elpazarolt Uniós támogatások hogyan válnak a további vízelvonás forrásaivá.

*** A politika ökológiája | Bori Péter
Rendszerszintű gondolatok a természet politikájáról és a politika természetéről. Írások arról, hogy miért a környezetünkön keresztül tudunk csak megérteni mindent ami társadalom, kultúra és gazdaság és vice versa. Pozitív (és negatív) jövőképek a klímakatasztrófa hajnalán.

*** Antropogén levelek | Baráz Csaba: Írások, képek tájról, térről, természetről – teremtésről és romlásról. Gondolatok tájökológiáról, genius loci-ról, és egyebekről. Leginkább „a természet romlásáról, a romlás természetéről”. Ezzel utalni kívánok egy 2000-ben megjelent kortörténeti munkára, a Föld Napja Alapítvány által kiadott tanulmánykötetre, amelynek ez volt a címe és olyan személyek publikáltak, mint Vida Gábor, Bartha Dénes, Ángyán József, Andrásfalvy Bertalan és mások. A látleletek pontosak, a mai helyzet pedig még rosszabb…

*** Dodó (revisited) | Darvas Béla ökotoxikológis prof.
„Fékezetthabzású környezetpolitikai blog, nem kevés malíciával és optimizmussal.

*** Hétköznapi perspektíva | Drexler Szilárd
Néha sajátos, gyakran szubjektív vélemény természetvédelemről, környezetvédelemről, az ember hatásáról a környezetére, példaértékű és káros folyamatokról. Csak annyira vagyok környezet- és természetvédő, mint amennyire mindenkinek annak kellene lennie. Ismeretterjesztő filmek készítésével és fotózással próbálkozok, természetesen ezekkel a blog olvasóit is terhelni fogom.

*** Jakab Gusztáv blogja
Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének oktatója, biológus, botanikus, a földtudományok doktora. Szakterülete az őskörnyezeti és környezetrégészeti kutatások, az utóbbi években a középkori vízgazdálkodás történetével és környezeti hatásaival foglalkozik. További fontos kutatási témája a Kárpát-medence növényvilága, különös tekintettel a Tiszántúl és Erdély területére. Természetfotós, környezetvédelmi újságíró, a Földgömb magazin állandó szerzője. Fotóin és írásaiban gyakran megjelennek a Kárpát-medence természeti értékei, a környezeti hatások, különös tekintettel a klímaváltozásra.

*** Környezet(f)elhasználás | Faragó Tibor
Az ELTE-TTK c. egyetemi docense, a földrajztudományok kandidátusa, hosszú éveken át a környezeti ügyekkel foglalkozó nemzetközi fórumok résztvevője. Eddig is számos írása jelent meg „határtalan környezeti gondjainkról és teendőinkről”.

*** Természet nélkül | Szendőfi Balázs
Pro Natura díjas független halkutató és természetfilmes. Természetvédő. Filmjeivel (és itteni írásaival is) igyekszik felhívni a figyelmet a gazdasági növekedés lázában égő emberiség ezer különféle hatású és irányú természetpusztítására, valamint az ökológiai egyensúly és sokféleség visszaállításának fontosságára. Az egyik legnagyobb kihívásnak tartja: természetfilmet forgatni természet nélkül.

*** Van-e új a Nap alatt? | Hartman Mátyás
Környei lakos, okleveles agrármérnök, felsőfokú növényvédős, környezetvédelmi mezőgazdasági szakmérnök. A GATE, majd jogutódján a Szent István Egyetemen agrár-környezetgazdálkodási és hulladékgazdálkodási tárgyak oktatója, hulladékgazdálkodási technológus tsz. szakvezető helyettese. 2014-2021. Zöld Híd (Gödöllő) környezetvédelmi és műszaki vezetője, 2021-től a Veolia Waste Hungary Kft. osztályvezetője. Hulladékgazdálkodási szakértő. GATE Zöld Klub hallgatói szervezet egyik alapítója, Országos Környezetvédelmi Tanács tagja, az Ökotárs Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Köztisztasági Egyesülés Szakmai Tanácsának tagja. Amatőr fotózás, szakmai előadások, kajakozás a Tisza-tavon.

*** A világ, ahogy én látom | Ácsné Éva
Felelősségünk a jövőért. Minden, amit ma teszünk, meghatározza a holnapot! Felelősek vagyunk a jövő nemzedékekért! Közös gondolkozásra hívok mindenkit, akinek fontos, hogy megtegyünk minden lehetségeset a gyerekeink, unokáink jövőjéért! Magyarországnak és az emberiségnek, csak akkor van esélye, ha vannak olyan emberek, akik felelősséget éreznek az országért és a világért, és tenni is hajlandóak érte. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében született meg a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ, mely két fő elemre a Népfőiskolára és az Ökológiai Mintagazdaságra épült. Nagyszerű emberek segítették a Kishantosi Központ létrehozatalát 1990-től kezdve. Kiváló szakemberek itthon és külföldön. Mára Kishantos jelképpé vált. Ebben a Blogban azokról a gondolatokról fogok írni, melyek jegyében Kishantos létrejött. Először arról, hogy mi a baj velünk emberekkel? Majd arról, hogy van kiút – a fenntarthatóságról, fenntartható vidékfejlesztésről.

*** Egy dühös állampolgár | Kun Zoltán
Kun Zoltán a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnöke, számos IUCN munkacsoport és bizottság aktív résztvevője. Végzettsége alapján erdész technikus, tájépítész mérnök, klíma referens és talajtani szakmérnök, az Agrárminisztérium által fenntartott Élővilág- és Tájvédelmi szakértői listában szereplő szakember. Jelenleg a Forest Defenders Alliance és a Wild Europe Alapítvány erdő és klíma politikával foglalkozó munkatársa, akinek fő célja a hazai és európai erdők természetességének növelése, a visszavadítás (rewilding) elképzelésének népszerűsítése és a természetvédelmi területek kezelésének, megőrzésének javítása különös tekintettel a fokozottan védett területek kiterjedésének növelésével.

A blogbejegyzéseket megosztjuk FB oldalunkon, ahol lehetőség van véleményt írni.
https://greenfo.hu/hir/elindult-a-greenfo-blogja/

Válasz

Egy Bordeaux melletti faluban, Saint-André-de-Cubzacban született 1910. június 11-én. Tízéves korától három évig az Egyesült Államokban élt, itt kezdett búvárkodni, hazatérésük után is órákat töltött a tengerben és a tengerparton. Húszéves korában felvették a Francia Tengerészeti Akadémiára, tiszti kinevezésének megszerzése után pilótának készült.

Terveit 1935-ben egy súlyos autóbaleset keresztülhúzta, felépülése után egy Toulonban állomásozó hadihajón szolgált. Itt kezdett merülni a mai búvárszemüvegek ősével, feltárult előtte a tengeri alatti élővilág, amely örökre lenyűgözte.

Kiküldetései során eljutott Kínába, Japánba és a Szovjetunióba is. A második világháború idején részt vett az ellenállásban, tevékenységéért több kitüntetést kapott. Egy légzőkészülék kifejlesztésén is dolgozott, 1943-ban a társaival kifejlesztett nyomásálló kamerájával ő forgatta az első víz alatti francia filmet.

Émile Gagnan mérnök segítségével feltalálták a szabad búvárkodásban áttörést hozó, sűrített levegőjű könnyűbúvár-légzőkészüléket (aqualung), amellyel Cousteau-nak rekord, 60 méter mélyre sikerült lemerülnie. A felszerelés lehetővé tette, hogy a búvárok az addig megszokott ólomtalpú cipő és a felszínre vezető lélegeztető cső nélkül hosszabb ideig szabadon és biztonságosan mozogjanak a víz alatt, így született meg a „békaember”.

A korvettkapitánnyá kinevezett Cousteau állította fel a francia haditengerészet mélytengeri kutatásokkal foglalkozó csoportját, amely aknamentesítéssel, technikai fejlesztésekkel foglalkozott. Társaival 1948-ban Tunézia partjainál felfedeztek egy római hajóroncsot, amelyet a világon elsőként filmen is dokumentáltak.

Cousteau 1949-ben otthagyta a haditengerészetet, és elindította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat. A következő évben a híres ír sörgyáros dinasztia tagja, Thomas Loel Guinness jelképes, évi egy frank fejében egy kiszolgált aknaszedő hajót bocsátott rendelkezésére. Ez lett a híres Calypso, amelyet Cousteau kutatóállomássá fejlesztett, felhasználva az akkor elérhető legmodernebb technikai eszközöket. Első útja a Vörös-tengerre vezetett, ahol 1952–53-ban készítette első színes filmfelvételeit.

1957-től harminc éven keresztül volt a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatója, ebbéli minőségében olyan kísérleteket irányított, amelyek során a kutatók hosszú ideig, nagy mélységben éltek és dolgoztak a víz alatt.

Mérnöktársaival „merülő csészealjat” fejlesztett ki, amellyel 400 méter mélységig több órára is le lehetett merülni. 1973-ban két fiával és egy barátjával az óceánok védelmében megalapította a napjainkban is működő Cousteau Társaságot.

Nagy szenzációt keltett, amikor Marseille közelében egy ókori görög borszállító hajó maradványait fedezte fel 41 méter mélységben. A hetvenes években feltárta az 1669-ben Kréta közelében elsüllyedt 58 ágyús La Thérèse sorhajót, továbbá az első világháborúban a Kükládok partjainál elsüllyedt Britannic óceánjárót, a Titanic testvérhajóját.

Rendkívül termékeny író volt, kutatásairól, tenger alatti élményeiről több mint 50 könyvet írt és több mint 120 filmet forgatott, amivel nemcsak a pénzügyi támogatás megszerzése volt a célja, hanem az ismeretterjesztés is.

Víz alatti kutatásairól úttörő felvételeket készített, amelyekkel tömegeket vonzott a mozikba, illetve emberek millióit ültette a tévékészülékek elé. Az 1953-ban megjelent A csend világa című könyvében elsőként írta le a delfinek ultrahangos tájékozódási képességét.

A könyvből a francia rendező, Louis Malle közreműködésével rendkívül látványos film készült, amely 1956-ban elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját, majd a dokumentumfilm kategóriában az Oscar-díjat. 1960-ban Az aranyhal, 1965-ben A napfény nélküli világ kapott Oscart. A tenger titkai sorozata több mint egy évtizeden át szerepelt a világ vezető tévéállomásainak műsorán.

Sorra jelentek meg további sikerkönyvei, többek között Az élő tenger (1963), A sötétség birodalma (1966), a többkötetes Cousteau-enciklopédia (1974), Kézikönyv a környezetről (1981), Expedíció az Amazonason (1985), A megsebzett tenger (1987) és a Cortez tengere (1988) címmel.

Cousteau kapitány hajójának fedélzetén, jellegzetes piros kötött sapkájában a trópusi tengerektől a sarkvidéki jeges tengerekig mindenütt felbukkant, édesvízű folyókban és tavakban is végzett ökológiai megfigyeléseket, eljutott a Nílustól az Amazonasig, a Titicaca-tótól az észak-amerikai Nagy-tavakig. Amikor 1991-ben végighajózta a Dunát, Budapesten is látogatást tett.

A legnépszerűbb francia személyek közé tartozott, számos díjban és elismerésben részesült. 1972-ben Becsületrenddel tüntették ki, és bár nem volt képzett természettudós, 1988-ban a Francia Akadémia is tagjai közé választotta.

A környezetvédők 1981-ben köztársasági elnöknek kívánták jelölni, amit nem fogadott el. 1985-ben az amerikai Elnöki Szabadság-érdemrendet vehette át. A csapások és kudarcok nem törték meg, pedig utódjának tekintett kisebbik fia, Philippe repülőszerencsétlenségben halt meg, és párizsi szabadidőparkja is csődbe ment.

Jacques-Yves Cousteau, aki szinte élete végéig végzett mélytengeri merüléseket, 1997. június 25-én szívrohamban halt meg. A Notre Dame-katedrálisban búcsúztatták ünnepélyes keretek között, hamvait szülőfalujában helyezték végső nyugalomra. Mexikóban 2009-ben szigetet neveztek el róla, 2016-ban mutatták be az életét megörökítő A mélység kalandora című játékfilmet.
https://greenfo.hu/hir/aki-kozel-hozta-egymashoz-a-felszini-es-a-viz-alatti-vilagot-jacques-yves-cousteau/

Válasz