Enyedi Ildikó új filmje hat díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon | 2025. szeptember 6.

Hat díjat nyert a 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Enyedi Ildikó legújabb filmje, a Csendes barát. A film főszereplője, Luna Wedler megnyerte a legjobb feltörekvő színésznek járó Marcello Mastroianni-díjat. Emellett öt független zsűri díját is elnyerte a film.

Luna Wedler 1999-ben született Zürichben. 2018-ban a zürichi filmszínésziskolában szerzett diplomát és ugyanabban az évben a Berlinalén elnyerte a European Shooting Star díjat. Enyedi Ildikóval immár másodszor dolgozott együtt, korábban szerepelt A feleségem története című filmben is.

A Csendes barát további öt független zsűri díját is megnyerte: a FIPRESCI, az INTERFILM, a diákzsűri díját, az Edipo fenntarthatósági díjat és a Green Drop-díjat is. A Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége, a FIPRESCI az alábbi indoklással adta át az elismerést: „A film megrendítően tárja fel az egyetemes kapcsolatokat és a kimondatlan határokat, amelyek az életformákat összekötik. Merész történetmesélésével, árnyalt alakításaival és merész rendezésével mélyen megérintett minket. A filmművészet hatalmas teljesítménye, amely átlépi a nyelvi és kulturális határokat.”

A Csendes barát forgatókönyvét Enyedi Ildikó írta, az operatőr Pálos Gergely, a vágó Szalai Károly, a látványtervező Láng Imola, a jelmeztervező Peri De Braganca, a zeneszerző Keresztes Gábor és Kelemen Kristóf, a VFX Supervisor Klingl Béla, a casting director Asher Irma volt.

A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült alkotás a német Pandora Film, a francia Galatee Films és a magyar Inforg-M&M Film koprodukciójában készült, együttműködve a kínai Redience-szel. A vezető producerek Reinhard Brundig és Mécs Monika.

https://444.hu/2025/09/06/enyedi-ildiko-uj-filmje-hat-dijat-nyert-a-velencei-filmfesztivalon

A Csendes barát a tervek szerint télen kerül Európa-szerte a mozikba. Magyarországon a Mozinet mutatja be télen.

https://www.youtube.com/watch?v=IWXKiF-t2Fc

Válasz

-- A CCB tudtam, hogy nehéz lesz. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire. A beérkezett pályázatokból 8-10 et azonnal elindítanánk, aztán a moziban boldogan megnéznénk, ezt nemcsak a magam nevében mondom. Aztán beszélgettünk - nemcsak a filmtervekről, azok kapcsán arról a lehetetlen helyzetről, amiben most a szakmánk van, ahova a friss tehetségek, tele lendülettel és szabad képzelettel, belép(né)nek. Micsoda durva fogadtatásban van részük. A döntés így nem annyira zsűrizésre hasonlított, mint inkább valami morbid triázsra egy túlterhelt, épp, hogy működő sürgősségin éjjel háromkor. Ebben a helyzetben a CCB jelzés, felkiáltójel, méltatlankodás és kesergés helyett a filmkészítő közösség, mint közösség megerősítése, a helyzet méltatlanságának felmutatása, s egyetlen, nagyon, nagyon szerény költségvetésű film létrejöttének támogatása. Gratulálunk a nyertesnek, és sok szeretettel és aggodalommal gondolunk a többi pályázóra, tehetséges fiatal kollégáinkra - komolyan mondom, a szívünk szakad meg.

https://forbes.hu/a-jo-elet/ccb-fuggetlen-filmalap-enyedi-ildiko-rudolf-oliver-kiss-viki-reka-film/

https://magyar.film.hu/filmhu/hir/megvan-a-cine-collegium-budapest-elso-tamogatott-filmje

https://www.facebook.com/photo/?fbid=24325964657052760

# Enyedi Ildikó
___

Cine-Collegium Budapest - CCB: A CCB célja nem csak közvetlen anyagi támogatás megteremtése a fiatal magyar filmes alkotók számára, ennél sokkal több: valódi, aktív, inspiráló szellemi közösséget építünk, ahol a kapcsolódások nem csak filmek létrejöttében vagy koprodukciókban mutatkoznak meg, hanem közös célok megfogalmazásában, szakmai kérdésekről szóló vitákban, a változás és fejlődés irányába mutató lépésekkel és az összefogás megtartó erejével.

Mielőtt végleg berobbant volna a nyár, összejöttünk, megünnepeltük az eddigi sikereket, a nyertes mellett a Cine-Roots program további 3 filmjének alkotói is bemutatták terveiket a támogató producereknek, és beszélgettünk a jövőbeli tervekről és ötletekről.

Fotó(k): Kalicz Máté

https://www.facebook.com/photo/?fbid=122132181026803101
___

Az államtól független filmfinanszírozási program indul | 2024. október 30.

A magyar államtól független filmfinanszírozási kezdeményezést jelentettek be a tegnap elstartolt I. Budapest International Film Festival (BIFF) szervezői.

Az alapot a Simó Sándor Alapítvánnyal együttműködve tervezik kezelni, és az első évben 500 ezer és 1 millió euró közötti összeget akarnak összegyűjteni, mert ennyi egy független magyar játékfilm jelenlegi átlagos költségvetése.

A Screen Daily szerint az új kezdeményezés célja, hogy legalább egy magyar játékfilmet és egy rövidfilmet végigvigyenek a forgatókönyvfejlesztéstől a mozibemutatóig. A pénzt magánbefektetésekből teremtenék elő, és a Magyarországon forgó nemzetközi produkcióktól is kérnének hozzájárulást, mintegy befektetést a magyar tehetségbe.

Frissítés: a BIFF küldött egy közleményt, amelyban van még néhány részlet. Azt is írják benne például, hogy „a megvalósult filmet a második, 2025-ös BIFF-en tervezik bemutatni. A program a magyar filmes iparban jelentős szerepet betöltő cégek, a kultúra iránt elkötelezett magánszemélyek és a magyar filmeket szerető közönség felajánlásaira épít. Hosszú távú célja, hogy évente pár százmilliós nagyságrendben támogasson magyar filmkészítőket. Induláskor 30-40 milliós támogatásra számít.”

Olyan első- és második filmes alkotók projektjeit várják, akik már van produkciós háttere. A válogatóbizottság elnöke az egyik legelismertebb magyar fimes, Enyedi Ildikó rendező lesz. A BIFF szervezői filmes szakemberek, a kreatív igazgató Szimler Bálint. (Telex)

https://jo.444.hu/2024/10/30/az-allamtol-fuggetlen-filmfinanszirozasi-program-indul
___

A Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál (BIFF) létrehozza a magyar államtól független filmalapot, melynek célja, hogy támogatást nyújtson első- és másodfilmes magyar alkotóknak. Az alap működtetésében a Simó Sándor Alapítvány is részt vesz.

https://szinhaz.online/enyedi-ildiko-vezetesevel-uj-fuggetlen-filmalap-jon-letre/
___

Kicsit föld vagyok,
Kicsit kő vagyok,
Kicsit napfény vagyok,
Kicsit ég vagyok

Egy kicsit te vagyok
Egy kicsit ő vagyok
Egy kicsit mi vagyok
Egy kicsit mindenki vagyok

https://tudosok.bandcamp.com/track/nem-tudom-ki-vagyok
___

Kifakadtak a rendezők az Inkubátor Program fórumán

"Menet közben átírták a szabályokat és kihúzták a lábunk alól a talajt.”

„Szerintem mindenki, aki ennek a döntésnek a részese volt, az komolyan szégyellje magát, és sok sikert kívánok ahhoz, hogy ezzel együtt éljen” – mondta pénteken a filmes Inkubátor Program Pitch Fórumán Brauner Máté rendező, aki a saját filmötlete helyett inkább arról beszélt, hogy mennyire megalázó a helyzet, amit a Nemzeti Filmintézet (NFI) teremtett azzal, hogy kívülről szinte láthatatlanul megváltoztatta a programot.

Mindenki tudja, hogy mi van, mindenki tudja, hogy mi lesz, és teljesen hülyének érzem magam ebben a szituban” – fakadt ki Brauner.

„Úgy vagyunk benne ebben a programban, úgy várják el, hogy mi menjünk fel a színpadra és nyomjuk le ezt a pitch-et nagy lelkesen, hogy menet közben átírták a szabályokat és kihúzták a lábunk alól a talajt” – mondta a reklám- és videóklip rendezőként dolgozó Brauner a lap kérdésére, aki az Eltérítés című tervével pályázott.

Körülbelül 2-3 hete kezdett gondolkodni azon, hogy felszólal a bizonytalan helyzet ellen, de régebb óta gyülemlett benne a feszültség. Kezdve azzal, hogy indoklás nélkül elkaszáltak a tavalyi nyertesek három filmjét, majd hogy a forgatókönyvírásra megítélt támogatást január helyett csak valamivel a Pitch Fórum előtt kapták meg. „A következő szúrás az agyamban a szakmai zsűri volt” – mondta, hozzátéve, hogy az NFI-hez és az új SZFE-hez köthető emberek névsorát olvasva csalódottságot érzett.

-- „Érted, ott van Enyedi Ildikó, Hajdu Szabolcs, Pálfi György, most mondtam három nevet, miért nem ez a liga képviselteti magát egy ilyen eseményen?”

A Pitch Fórum napján azonban már nem volt kérdés számára, hogy fel fog szólalni. „Embert próbáló feladat kiemelni, hogy a sok fejlemény közül melyik volt az utolsó csepp a pohárban. Talán az NFI értelmezhetetlen, vércinikus posztja Reisz Gáborék velencei győzelmére, attól komolyan padlót fogtam.”
https://magyarnarancs.hu/belpol/kifakadtak-a-rendezok-az-inkubator-program-foruman-262020
___

Nemes Jeles László és Enyedi Ildikó új filmje is Velencében mutatkozik be | 2025.07.22.

Évtizedek óta nem volt példa arra, hogy két magyar rendező filmje is meghívást kapjon a világ egyik legnagyobb presztízsű szemléjére. Nemes Jeles László az Árva, Enyedi Ildikó a Csendes barát című alkotását mutatja be a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.

Augusztus 27. és szeptember 9. között rendezik meg a 82. Velencei Nemzetközi Filmfesztivált. A szervezők július 22-én kihirdették a szemle programját, amelybe meghívást kapott Nemes Jeles László Árva, valamint Enyedi Ildikó Csendes barát című rendezése. Mindkét alkotás a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült nemzetközi koprodukcióban, és a Mozinet forgalmazásában lesz látható a hazai mozikban.

https://fidelio.hu/vizual/nemes-jeles-laszlo-es-enyedi-ildiko-uj-filmje-is-velenceben-mutatkozik-be-183471.html

http://netpolgar.network.hu/video/eletunk_allomasai_videoban/ismeri_a_szandi_mandit_gyarmathy_livia_1969__reszlet
___

Ázsia egyik legnagyobb filmsztárja, Tony Leung forgat Enyedi Ildikóval

Budapesten járt a legsokoldalúbb hongkongi filmsztár, Tony Leung Chiu-wai, akit többek között olyan filmekből ismerhetünk, mint a Szerelemre hangolva, a Hős vagy a Szigorúan piszkos ügyek, de volt már Marvel-gonosz is. Megnézhette őt munka közben, majd a Füvészkert 200 éves fái árnyékában kérdezte a 24.hu arról, milyen a közös munka Enyedi Ildikóval, hogy készült a szerepére. Az Oscar-jelölt magyar rendező pedig arról mesélt, honnan jött az ötlet, hogy egy Gingko biloba fa legyen a híres színészekkel teli Csendes barát főszereplője.

A film egyik fontos szereplője az idei Velencei Filmfesztiválon életműdíjjal kitüntetett Tony Leung Chiu-Wai, aki 2000-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Wong Kar-Wai Szerelmere hangolva című filmjében nyújtott alakításáért megkapta a Legjobb Színésznek járó díjat. Játszott a rendező olyan további sikerfilmjeiben, mint a 2046 és A nagymester, dolgozott Ang Lee-vel (Ellenséges vágyak), Zhang Yimou-val (Hős), John Woo-val (Vörös szikla), de láthattuk a Szigorúan piszkos ügyek-trilógia főszereplőjeként, vagy nemrég a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája című Marvel produkcióban.

Leung amúgy nemcsak Ázsiában lett sztár, a nyugati fesztiválszcéna is felismerte a benne rejlő mélységeket: a Szerelmre hangolva főszerepéért már 2000-ben a legjobb színésznek választották Cannes-ban, tavaly pedig Velencében ismerték el Arany Oroszlánnal az életművét: a díjat átadó Ang Lee kiemelte, hogy Leung minden rendező álma, aki egyetlen pillantásával többet tud kifejezni, mint más színészek teljes monológokkal. A költői lelkületű Wong Kar-wai inkább egy természeti képet választott, a rendelkezésre álló teret erőlködés nélkül kitöltő vízhez hasonlítva kedvenc színészének játékát: szerinte Leang tehetsége olyan, mint egy patak, amely nyugodt erővel áramlik mindig oda, ahova a szakmai feladat igényli – írja a 24.hu.

„Imádtam Ildikó korábbi filmjeit. Megmutatta két másik munkáját, a Testről és a lélekrőlt és A feleségem történetét, és nagyon tetszettek, ezért akartam vele dolgozni” – indokolta Tony Leung a felvételt követő sajtótájékoztatón, hogy miért vállalta el a munkát élete első európai filmjében.
https://szinhaz.online/azsia-egyik-legnagyobb-filmsztarja-tony-leung-forgat-enyedi-ildikoval/
___

Ahogy arról korábban beszámoltunk, eltávolították Karsai Györgyöt, a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájának vezetői posztjáról.
https://papageno.hu/featured/2022/08/elbocsatottak-karsai-gyorgyot-az-szfe-doktori-iskolajanak-vezetojet/

Karsai György Rátóti Zoltán rektor külön kérésére egy alkalommal részt vett az új szenátus ülésén.

Karsai akkor egy beszéddel készült erre az alkalomra, amivel indokolta volna, miért nem akar a szenátusi ülésekre bejárni, de “az ülést levezető akkori megbízott rektor, Novák Emil egy adott ponton elvette tőle a szót, kikapcsolta a mikrofont, nem engedte, hogy befejezze a mondandóját, mivel szerinte Karsai sértegette a szenátus tagjait.

Karsai György most nyilvánosságra hozta az akkor beléfojtott beszédet:
https://www.facebook.com/karsaigy/posts/10160007077179643

Ma egy hónapja rúgott ki Rátóti Zoltán az SZFE-ről. Nem tagadom, ma is fáj. Majd’ ötven éve engem éltető munkámba taposott bele, tanári mivoltomban akart megsemmisíteni. Sajnos soha nem fogom már törölni emlékezetemből arcát, ahogy a „miért?” kérdésemre többször is elmondja: „nem tartozom magyarázattal”, „erre nem kell válaszolnom”. Látom, a győzelem mámora tölti el, hiszen ott ülök vele szemben és bánthat. Erre kapott parancsot, ráadásul örömmel teljesíti feladatát, hatalmat is kapott hozzá.

Néha szeretnék úgy emlékezni ezekre a percekre, hogy kicsit azért zavarban is volt. Ha nekem nem is válaszolt, azért itt-ott elejtett megjegyzésekből (a hallgatók tiltakozására csak kellett valamit mondaniuk, neki meg a kancellárnak) annyit ki lehet hámozni, hogy szerintük az nagyon nem volt rendben, hogy az új szenátus üléseire nem jártam el. Az a helyzet, hogy igazat mondanak, valóban nem mentem el e nagytiszteletű grémium üléseire – ahol egyébként azért kellett volna jelen lennem, mert egyik első dolguk volt, hogy beleírták az egyetem Szervezeti és Működési Rendjébe, hogy a Doktori Iskola vezetőjének hivatali kötelessége ott lenni a szenátusi üléseken, helyettesíteni sem lehet.

De hát én természetesen nem azért adtam fel annak idején szenátori pozíciómat az SZFE erőszakos bekebelezése, NER-szóhasználattal: „modellváltása” után – az akkori szenátus valamennyi tagjával együtt! –, hogy most ott találjam magam számomra döntő részben elfogadhatatlan, új „kollégák” társaságában. Amikor ezt elmondtam a kancellárnak, mert a félreértések elkerüléséért ezt el kellett neki mondanom, ő azt javasolta, hogy semmi baj, kivételesen menjek el a szenátus következő ülésére, kérjem az SZMR akkénti újbóli módosítását, hogy mivel én ezért és ezért nem akarok a szenátusban ott lenni, a Doktori Iskola képviseletében helyettesíthessen egy megnevezett kolléga. Remek ötlet, ha bármikor oda-vissza lehet módosítgatni az SZMR-t, az furcsa, de jó, és ekkora áldozatot igazán megér az elveimhez való ragaszkodás.

Tehát megfogadtam kancellár úr tanácsát és a legközelebbi szenátuson, 2021. szeptemberében, vagyis éppen egy éve, érvekkel alátámasztott felszólalásomban igyekeztem indokolni, miért nem lehetek én ennek a szenátusnak a tagja. Az elmúlt évtizedek során soha nem írtam le tervezett beszédeimet.

Végiggondoltam, aztán elmondtam, amit akartam a különböző fórumokon, s természetesen így tettem több egyetem szenátusában is.

Most kivételesen leírtam a felszólalásomat, s csak ma látom, milyen jó döntés volt ez. Ugyanis az ülést levezető akkori megbízott rektor (hol volt még Rátóti Zoltán!) Novák Emil egy adott ponton elvette tőlem a szót, kikapcsolta a mikrofonom (mert most már az is van az SZFE szenátusi ülésein!), nem engedte, hogy befejezzem mondandómat, mivel szerinte én most sértegetem a szenátus tagjait.

Hiába mondtam, hogy ez nekem egyáltalán nem állt szándékomban, mindössze a kancellári bíztatáson felbuzdulva őszintén elmondtam érveimet. Ha most az alábbiakban közzéteszem akkori, tervezett, de kb. kétharmadánál félbeszakított beszédemet, azért teszem, mert továbbra is szeretném megérteni kirúgásom okait. Ezt a beszédet nem követte retorzió – miért is követte volna?! kérdezhetnék demokratikus körülmények között élve -, de most talán javítandó az első tagmondat: akkor nem követte retorzió.

Persze ha jó a gondolatmenetem, netán fején találtam a szöget, hogy ez a csonka beszédem vezetett kirúgásomhoz, akkor sem értem az időzítést. Miért majdnem egy évvel később jutott eszébe az egyetem fura urának-urainak, hogy ’na, most aztán ki vele!’? A szöveg hosszú, de most újraolvasva azt kell mondanom, rendben van, igaznak tartom ma is minden szavát. Az SZFA SZFE-je szenátusának 2021. szeptember 17-i ülésén elmondani tervezett beszédem:

Mindenekelőtt elnézést kérek, hogy a mai szenátusi ülésre egy, az eredeti napirendben nem szereplő, új témakör felvételét kértem. Kérem, megértéssel és türelemmel hallgassák végig mondandómat. Hogy ma itt vagyok, s résztveszek a Színház- és Filmművészetért Alapítvány egyetemének szenátusi ülésén, sőt, mint az egyetem Doktori Iskolájának vezetője szót kérek a Kancellár úrral e tárgyban folytatott levélváltásomnak köszönhető. Idézek Kancellár úr még júniusban kelt leveléből: „…úgy gondolom, hogy az Egyetem ügyeivel és jövőjével kapcsolatos párbeszéd legfontosabb testülete, egyben az egyetemi autonómia letéteményese immár az újonnan felálló Szenátus, melynek rendes tagjaként várjuk az Ön aktív közreműködését és javaslatait is.”

Mint az Önök számára is – gondolom – nyilvánvaló, én e testület döntéseiben soha, semmilyen formában nem kívántam, s nem is kívánok részt venni: tavaly szeptember 1-én éppen azért mondtam le szenátusi tagságomról – az SZFE akkori, legitim szenátusának valamennyi tagjával együtt -, mivel azon a napon befejezett ténnyé vált, hogy az SZFE-t erőszakkal kisajátító hatalom által létrehozott Alapítvány, illetve az általa kinevezett kuratórium olyan Szervezeti és Működési Szabályzatot (Rendet) foglalt írásba, amely megfosztotta az intézmény demokratikusan megválasztott szenátusát legfontosabb jogosítványaitól: a hatalom ezzel lezárta a 155 éves SZFE autonómiájának felszámolási folyamatát.

Azt hiszem, érthető, hogy ilyen előzmények után mennyire kellemetlen meglepetés volt számomra, hogy amikor idén júniusban megalakult szenátus – amelyet alig tíz hónappal a „modellváltás”nak nevezett einstand után sikerült felállítani (egy olyan egyetemen, amelynek rektora pedig mind a mai napig nincs, s éppen a mai szenátusi ülés egyik napirendi pontja, ha jól értem, a rektori pályázat előkészítése, ehhez sok sikert kívánok) – mellesleg ez a tíz hónap szenátusnélküliség is egészen sajátos fényt vet az Önök által mindenhol sikeresnek hirdetett „modellváltás”- ra -, tehát a most júniusban létrehozott új szenátus első ülésén a „hiányzók” között az én nevem is ott szerepelt, miként ez egy, az ülésről készült fényképen látható digitális tábláról jól leolvasható.

Ekkor levelet írtam Kancellár úrnak, amelyben nevem megkérdezésem és beleegyezésem nélküli szerepeltetése miatt felháborodásomnak adtam hangot, hiszen egy olyan testület tagjaként számontartottnak lenni, amely testület munkájában nem állt és nem áll szándékomban részt venni, sok-sok okból kifejezetten dehonesztálónak érezném. (levelem hangneméért utólag, itt és most, a szenátus nyilvánossága előtt is megkövetem Kancellár urat: elnézést, ha indulataim elragadtak, s első felháborodásomban nem a minden körülmények között elvárható higgadt, udvarias hangnemben fogalmaztam. Nem állt szándékomban megsérteni őt).

E levelemben azt kértem Kancellár úrtól, járjon el, hogy a DI új-szenátusi képviseletét delegálás útján oldhassuk meg. El kell ismernem, Kancellár úrnak igaza volt, amikor felvetésemre a következőket válaszolta (idézem): „…A Doktori Iskola jövőbeni képviseletéről (…) nem velem, nem a kulisszák mögött, hanem demokratikus keretek között, a Szenátusban lehet a leghatékonyabban egyeztetni.

Szenátorként ráadásul Önnek joga és lehetősége van ilyen tartalmú napirendi pontot javasolni, és így szenátusi keretben megvitatni egy esetleges SZMR módosító javaslatot a Doktori Iskola képviseletének tárgyában.” E mondat lényegi mondandójában – eltekintve a „kulisszák mögötti egyeztetés” szándékának sejtetésétől, mármint hogy nekem talán ilyen szándékaim lettek volna -, tehát a lényegben mindenképpen igaza van Kancellár úrnak, hiszen mint levele elején erre felhívta figyelmemet, (idézem) a „…2021. május 18-tól hatályos Szervezeti és Működési Rendjének (SZMR) 35. § (10) c) pontja …” arról is rendelkezik, hogy a DI vezetője /ex officio/, hivatalból tagja a szenátusnak, ezért pedig (idézem) „…a Szenátus tagjainak névsorából való törlésére nincs lehetőség, e tekintetben tehát sem én, sem az Egyetem más vezetője nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel. Az Ön szenátusi tagsága mindaddig fennáll, amíg a Doktori Iskolát vezeti.” Tehát az immár sokadik alkalommal módosított, csiszolgatott, hogy ne mondjam – ad analogiam Alaptörvény -: gránitszilárdságú SZMR-ben szerepel szenátusi jelenlétem átruházhatatlanná betonozása.

Hogy a helyzet teljesen világos legyen: én mindaddig szeretném a Doktori Iskolát vezetni, ameddig a fokozatszerzéshez hozzá nem segítettem azokat a doktoranduszokat, akiket a vezetésemmel működő DI-ba felvettünk.

Ezért azt kérem ettől a testülettől, hogy akként módosítsa az SZMR-t, hogy engem mint DI vezetőjét – s ha lehet, ez vonatkozzék a jövőben a DI vezetőjére általában is – mentsen fel a jelenleg érvényben lévő, „átruházhatatlan szenátusi tagság” kötelezettsége alól, s olyan megfogalmazással éljen e tárgyban, amely lehetővé teszi, hogy a DI vezetése dönthessen minden alkalommal, hogy kit delegál a szenátus üléseire. Önöktől kell ezt kérnem, hiszen most már tudom, hogy ez a szenátus az a testület, amely hivatott dönteni ebben a kérdésben.

(Hogy az SZFE-n mely pozíció, vagy mely intézkedés legitim és ki, illetve mi legitim a „modellváltott” SZFE-n, nem itt megvitatandó kérdés, hosszú, részben már lezárult bírósági perekkel ékes története van ennek, s hol vagyunk még a végétől. Amikor majd nyilván Strassbourg-nak kell kimondania a végső szót /borítékolható, hogy az európai jogrendet sértő egyetemi autonómia-lerombolásokat el fogják ítélni; ez persze a CEU ügyében is tudható volt, hogy így lesz, meg is született a CEU elüldözése miatt a magyar államot elmarasztaló ítélet, de hát tudjuk, mennyit ér ez a jogorvoslat évekkel a rombolás után: oszt jónapot!/. Hiszen az SZFE esetében az a törvényi háttér, amelyre előszeretettel, mintegy ultima ratio-ként hivatkoznak a kuratórium tagjai és az egyetem vezetői, miként tette ezt Kancellár úr is idézett levelében (a 2020. július 3-án elfogadott SZFE-alapítványosítási törvény – 2020/LXXVII), mindössze annak a folyamatnak egy apró állomása volt, amelynek során egy gátlástalan és cinikus hatalom legitimálja az igazságtalanságot, a mohó szerzési- és bosszúvágyat, vagy akár a legégbekiáltóbb igazságtalanságot is. Csak egy dolgot nem tud elérni egyetlen, mindent maga alá gyűrő teljhatalom sem, sem törvényben elrendelni: morált adni szörnyű törvényeihez.

Az SZFE-t alapítványba kényszerítő törvény ilyen, immorális törvény, egy több mint másfél évszázada működő, patinás felsőoktatási intézmény értékeinek felszámolására hozta meg a magyar parlament kétharmados többsége – „a 165 bátor ember”, akik közül senki, de senki nem látott kifogásolnivalót ebben a világszerte felháborodást keltett törvényben.

Gonosz és igazságtalan törvény, de persze arra mindenképpen jó, hogy bármikor hivatkozni lehet rá, törvény, minden további rombolásnál takarózni lehet vele.)

És akkor még néhány szót szeretnék mondani erről a szenátusról, amelynek tehát a május 18. óta hatályos Szervezeti és Működési Rend (SZMR) 35. § (10) c) pontja alapján jelen pillanatban még – remélem, már nem sokáig – teljes jogú tagja vagyok.

Felszólalásomra készülve döbbentem rá, hogy e testület előtt, itt és most már a megszólítás is gondot okoz: „tisztelt kollégák!” lenne az illendő, idevaló, mondhatni: normális köszöntés. Az elmúlt huszonöt évben mindig így is szólítottam kollégáimat a különböző SZFE-testületekben.

Természetesen az SZFE szenátusában is így köszöntöttem az ott helyet foglaló kollégáimat, merthogy éveken-évtizedeken át együtt dolgoztunk. Hiszen az SZFÉ-n velem egyívású tanár kollégák és a képzést segítő munkatársak vettek körül az elmúlt huszonöt évben, vagyis amióta az SZFE-n dolgozom. Most pedig?…

No jó, mondjuk, a „tisztelt” jelzővel nincs semmi baj, a konvencionális udvariasság terminus technicus-a, tehát rendben van. De ha most végignézek Önökön e teremben, kiváló HÖK-ös tanítványaimon és két egykori színházi szakemberen kívül majdnem csupa ismeretlen arcot látok. Költői kérdés lenne azzal fordulni Önökhöz, hogy ki, mennyi időt tanított Önök közül eddig az SZFE-n. Tehát inkább így teszem fel a kérdést: ismerik ezt az egyetemet, amelynek legfőbb, döntéshozó testületében ülnek?

Nem az épületekre gondolok, azokat lehet, hogy bejárták már. Bár a Vas utcát kiürítették, az Ódry Színpadot és a Padlást – amelyek a színházas képzés ikonikus helyei voltak az elmúlt évtizedekben – felszámolták, a Szentkirályi utcából a filmeseket kitették (mármint a leendő hallgatókat, hiszen az eddigiek, ki tudja, miért, szinte mind egy szálig inkább az „önképzőkör”-i FreeSzFE-t választották a frissen, pazarul felszerelt volt DunaTV-székház helyett). A költői kérdésemre nem kell válaszolni, de nem is szándékom zavarba hozni Önöket, hiszen Önök persze hogy nem ismerik, egyszerűen nem is ismerhetik az egyetemünket. Hadd tegyem hozzá negyvenvalahány év felsőoktatásban eltöltött tanári tapasztalat birtokában: a legnagyobb baj az, hogy fogalmuk sincs arról, mit jelent itt, az SZFE-n tanítani. Amikor én 1995-ben először beléptem ide – akkor is már húsz év tanári múlttal -, heteken át órákon ültem, bekéredzkedtem Székely Gábor, Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Huszti Péter óráira és tanultam. Tanultam az SZFE-n tanítani. Kérem, higgyék el nekem, hogy a genius loci megismerésére talán sehol nincs akkora szükség, mint ebben a több mint százötven év hagyományát egészen tavaly szeptemberig sikerrel megőrzött felsőoktatási intézményben.

Őszintén csodálom – kicsit bizony irigylem is – azt a magabiztosságot, vagy inkább nevezzük megfellebbezhetetlen tudásnak?, vagy egészséges önbizalomnak? -, amelynek birtokában Önök itt vannak, szenátusi tagok lettek, az egyetem ügyes-bajos ügyeit intézik, és tanítanak. Szenátorok az SZFE szenátusában, Enyedi Ildikó, Máté Gábor, Novák Eszter, Balázs Gábor és a többiek helyén ülnek. És nyilván odaállnak majd a katedrára Földényi F. László, Báron György, Kárpáti Péter, Bagossy László helyére. Hát, sok sikert!

De azért nagyon szeretném tudni, hogy egyetlen pillanatra sem merült fel Önökben az elmúlt hónapok során, hogy ezt talán mégsem kellene megtenni, hogy talán mégsem jó ügyet szolgálnak? Azon sem gondolkodtak el, hogy esetleg mégis azoknak van igazuk, akik a túlzás nélkül világméretű tiltakozás keretében azt mondták és mondják itthon és külföldön, hogy az SZFE kisajátítása, az egyetem autonómiájának hatalmi szóval történt megszüntetése nem helyes, sőt, elítélendő?

Hogy fh, és így vállalhatatlan az Önök szerepvállalása is abban az eseménysorban, amely az alma mater-üket védeni akaró hallgatók részéről tavaly szeptemberben egyetemfoglaláshoz, illetve a szenátus valamennyi tagjának lemondásához vezetett?

Az SZFE elveszítette legjobb oktatóit, rengeteg hallgatóját elüldözték: nem gondoltak soha arra, hogy ez nem helyeselhető, hogy ilyesmi diktatúrákban szokott előfordulni, s hogy ebben szerepet vállalni, mindehhez ilyen-olyan szerepben asszisztálni nem illendő?

Azt hiszem, talán azt sem gondolták végig, hogy ha a színházi felsőoktatásért felelős döntéshozók, a terület felett hatalommal rendelkezők kifogása a 150 éves SZFE ellen valóban az lett volna, hogy mi nem voltunk elég nyitottak, eléggé el- és befogadóak, tehát eljött az idő, hogy a fennálló képzési rend helyett az SZFE-n más típusú képzéseket, gazdagabb választékot kell kínálni, akkor miért nem alapítottak egy új, saját, az általuk vágyott értékeket képviselő színház- és filmművészeti egyetemet? Pénz, paripa, fegyver nyilván lett volna erre!

Tisztában vannak Önök azzal, hogy a szakindításhoz, szakfelelősséghez, intézet- és osztályvezetéshez szükséges, akadémiai fokozattal rendelkező tanárlétszám töredéke sincs meg most ezen az alapítványi „egyetem”-en? Hogy csak bűvészkedéssel, törvények és jogszabályok testre szabásával lehetne megfelelő színvonalú oktatógárdát prezentálni egy szakmai, ellenőrző látogató bizottság számára?

Persze egy akkreditáció végigvitele nagyon munka- és időigényes feladat lenne, ennél sokkal egyszerűbb megoldás elfoglalni a mások által kidolgozott, mások által akkreditációképessé tett egyetemet, miután elüldözték azokat, akik az érdemi munkát elvégezték – Balázs Gábort, Upor Lászlót, Bagossy Lászlót, Novák Esztert, Csató Katát, Enyedi Ildikót, Báron Györgyöt, Földényi F. Lászlót, Kárpáti Pétert, Németh Gábort, stb., stb. -, és beülni a helyükre. Nagyon szeretném tudni, hogy ez milyen morális háttérrel, hogyan vállalható?

Miért nem hagyták tovább élni – ahogy sokszor elhangzott, tovább pusztulni – ezt a hüllőkeltetőt, ezt a „pusztulat”-képzőt, hogy az egyébként DI-nkban néhány éve fokozatot szerzett Cseke Péter cizellált stílusú meghatározását idézzem. Azt a „romhalmaz”-t, ahol például én is immár évtizedek óta tanítom – pardon, nyilván: mételyezem, rosszra nevelem – a tudásra szomjazó, nyilván jobb sorsra érdemes hallgatókat. Én, akit nem kisebb tekintély, mint a kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila úr bélyegzett meg tavaly szeptemberben, megfellebbezhetetlen ítéletként kihirdetve, hogy nekem ő soha nem tudná elmagyarázni, mi a nemzet, a haza, a kereszténység, mivelhogy én alkalmatlan vagyok arra, hogy befogadjam az ő gondolatait.

Azt hiszem, éppen ideillik egy mondat Cserhalmi György nemrégen megtartott MMA székfoglalójának egy mondta: „Isten ne adja, hogy ebben a hazában újra bizonyítani kelljen, hogy ki a jó hazafi.”

(Igazán csak zárójelben jegyzem meg, hogy nyilván elkerülte a figyelmemet, de nem emlékszem olyan SZFE-közleményre, vagy egyéni nyilatkozatra, amelyben az egyetem új vezetése, vagy munkatársai, vagy Önök közül bárki is visszautasította volna ezt, a kollégájukat ért, nemtelen támadást.)

Én – mielőtt távozom – zárszóként ismét Cserhalmi György MMA-székfoglalójából idézek – bár idézhetnék Robert Wilson múlt heti nyilatkozatából is hasonló gondolatokat -, de maradjunk most Cserhalmi beszédének annál a részénél, amikor az SZFE-vel történtekről beszélt. Kérem, gondolkozzanak el e nyilván Önök által is tisztelt, nagy művész szavain – sine ira et studio: „Ez egy rossz út rossz állomása, amely nem csak a jövőnkre hoz szégyent, hanem a múltunkra is, a jelent pedig elviselhetetlenné teszi.”
https://papageno.hu/intermezzo/2022/09/karsai-gyorgy-nyilvanossagra-hozta-elnemitott-beszedet/
___

Enyedi Ildikó is megszólalt az SZFE-s hallgatók "édesgetésével" kapcsolatban | 2021. augusztus. 23.

Színház- és Filmművészeti Egyetem jelenlegi vezetésének át kellene gondolnia, kiket hív „önképző szakkörnek”.

"Amikor az új SZFE vezetői lekicsinylően úgy fogalmaznak, hogy a diákok egy önképzőköri egyesületet választottak az általuk kínált komoly, elismert, akkreditált, diplomát adó képzés helyett, akkor nem említik, hogy, akik ezeket az akkreditációkat megteremtették (egy szak akkreditálása több éves kemény csapatmunka eredménye) jelenleg nem az új SZFE-n tanítanak. Hanem a FreeSZFE nevű önképzőköri egyesületben" - írja a Enyedi Ildikó, Arany Medve-díjas rendező Facebookon.

Pár hete derült ki, hogy a modellváltásra kényszerített Színház- és Filmművészeti Egyetem 2019-ben indult filmes, rendező és operatőr osztályainak hallgatói is elhagyják az SZFE-t, és tanulmányaikat a Freeszfe Egyesület közreműködésével folytatják tovább. Erre reagálva az egyetem mostani vezetése olyan közleményt adott ki, a Freeszfe-t "egy önképző egyesületnek" minősítette, amely "felelőtlenül egy felsőoktatási akkreditációval nem rendelkező, államilag elismert diplomát kiadni nem jogosult tanfolyamba édesgeti" a hallgatókat.

A Testről és lélekről és A feleségem története rendezője szerint a kormány által modellváltásra kényszerített mostani SZFE úgy kommunikál lekezelően a Freeszfe-ről, hogy közben a legtimitását éppen a Freeszfe mostani oktatóinak és azok sokéves munkájának köszönheti.

https://eduline.hu/felsooktatas/20210823_szfe_enyedi_ildiko

http://netpolgar.network.hu/blog/netpolgar_avagy_digitalis_irastudo_klub_hirei/a-sajat-dontesunk-hogy-nem-felvetelizunk-az-szfe-re-diakok-irtak-nyilt-levelet-vidnyanszkynak

Válasz