Kína lehet a legnagyobb nyertese annak, hogy Donald Trump kiléptette az UNESCO-ból az Egyesült Államokat | 07.25.

Az Egyesült Államok kedden bejelentette, hogy kilép az UNESCO-ból, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetéből. Miután Donald Trump előző elnöksége idején, 2017-ben egyszer már kiléptek, az országot a Biden-adminisztráció léptette vissza két évvel ezelőtt, amikor azt is bejelentették, hogy 600 millió dollárt befizetnek a szervezetnek az elmaradt kötelezettségek miatt. Az újbóli kilépés 2026 végén lép hatályba.

A második Trump-kormány ezzel valójában csak folytatja a megkezdett sort: alig fél év alatt már megszakította a kapcsolatot az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával, illetve (újra) kivonult olyan globális megállapodásokból is, mint a párizsi klímaegyezmény. Az UNESCO-ból való kilépést az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője, Tammy Bruce egész egyszerűen azzal indokolta, hogy a tagság nem áll országa érdekében. Közleménye szerint az UNESCO megosztó társadalmi és kulturális ügyeket képvisel, és túlzott figyelmet fordít az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, amelyek egy globalista ideológiai program részét képezik, és ellentétben állnak az America First jegyében folytatott külpolitikával.

A közlemény ezenkívül azt is tartalmazza, hogy az UNESCO döntése, amellyel tagállamként felvette a „Palesztin Államot”, rendkívül problematikus, ellentétes az amerikai politikával, és hozzájárult az Izrael-ellenes retorika elterjedéséhez a szervezeten belül. A kilépést üdvözölte az izraeli külügyminisztérium és elítélte az amerikai Demokrata Párt, mondván, hogy meggondolatlan és aláássa az Egyesült Államok vezető szerepét.

A New York Times mindeközben arról ír, hogy az ENSZ szervezetében ezáltal olyan szinten felborul a nyugati és keleti tagállamok egyensúlya, hogy az UNESCO legnagyobb finanszírozója, Kína minden eddiginél jobb helyzetbe kerül, hogy kiterjessze kulturális és ideológiai befolyását.

Kilép-visszalép

Az Egyesült Államok a szervezet alapítói közé tartozott 1945-ben. Ronald Reagan elnöksége alatt, 1984-ben kilépett az UNESCO-ból, amikor a hidegháború időszakában szovjetbarátsággal és Amerika-ellenességgel vádolta a szervezetet, és csak 2003-ban, George W. Bush elnöksége idején csatlakozott újra. Az UNESCO egyébként nem most, hanem 2011-ben vette fel Palesztinát a tagjai közé, és ezt a döntést akkor nemcsak Izrael nem ismerte el, hanem Barack Obama is elutasította, és emiatt le is állította az USA befizetéseit a világszervezetbe. Ez a szervezet költségvetésének ötödét érintette. Az Egyesült Államok befizetései 2025-ben 75 millió dollárra rúgnak, ez most az UNESCO büdzséjének nyolc százaléka.

A kulturális, tudományos és oktatási világszervezet valóban az egyik ütközőzónává vált az izraeli-palesztin konfliktusban, minthogy a Palesztin Hatóság nemzetközi szervezeteken és szerződéseken keresztül próbált és próbál elismerést, támogatottságot szerezni. Audrey Azoulay, az UNESCO főtitkára azonban visszautasította az Izrael-ellenes elfogultság vádját, mondván, hogy ennek ellentmondanak az UNESCO erőfeszítései, különösen a holokauszttal kapcsolatos oktatási tevékenység és az antiszemitizmus elleni küzdelem terén. Ezeknek a kérdéseknek az ENSZ-en belül egyedül ez a szervezet a felelőse – hangsúlyozta a főtitkár –, összesen 85 országot támogattak oktatási programok bevezetésében és tanárok képzésében, hogy a diákok többet tudjanak a holokausztról és a népirtásokról, és küzdjenek a holokauszttagadás és a gyűlöletbeszéd ellen. Munkájukat pedig elismerték amerikai zsidó intézmények és szervezetek is.

A Grand Canyontól a bagetten át a busójárásig

Azoulay szerint a mostani kilépés ugyan csalódást keltő, de várható volt. „Ez a döntés ellentmond a multilateralizmus alapelveinek, és elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban található számos partnerünket érintheti – azokat a közösségeket, amelyek a világörökségi listára való felvételre, Kreatív Város-státuszra pályáznak” – fogalmaz sajtóközleményében.

Kína nagy esélye

Amikor Trump 2017-ben először léptette ki az USA-t az UNESCO-ból, Peking egyből helyzetbe került: 2018 márciusában az akkor épp Kína brüsszeli nagyköveteként dolgozó Csü Hszinget nevezték ki a szervezet főtitkár-helyettesévé – erről a pozícióról a New York Times cikke szerint úgy tartják a diplomaták, hogy valamilyen politikai vagy pénzügyi szívességért jár jutalomként.

Azóta látványosan megnőtt a Kína vezetésének és magának Hszi Csin-ping elnöknek fontos projektek, például a geopolitikai hatalomszerzésre irányuló beruházási stratégia, az „Egy övezet, egy út” törekvéseit támogató UNESCO-programok száma, például nemzetközi oktatási programok és ösztöndíjak formájában. Emellett világörökségi helyszínekből is egyre több van Kínában, és a maga 60 helyszínével már csak egy választja el az első helyen álló Olaszországtól – az ilyen kulturális diadalok hagyományosan jól tudnak jönni a hatalomnak egy Kínához hasonló berendezkedésű országban.

Ráadásul egyes világörökségi helyszínei különösen problémássá teszik Kína térnyerését a szervezetben: nehezen hihető, hogy Hszi Csin-ping és pártja az ország legdicsőbb kulturális központjaiként értelmezné Tibet vagy Hszincsiang területét, ahol számtalan nemzetközi jelentés szerint éppen kultúrájuktól, nyelvüktől és vallásuktól igyekeznek megfosztani a tibeti buddhistákat és az ujgurokat. 2020-ban például a dalai láma hagyományos székhelyén, Lhászában a kormány kínai stílusú pavilonnal vett körbe a tibetieknek nagy jelentőséggel bíró kőoszlopokat, ezzel a helyiek szerint meggyalázták az egyébként örökségvédelmi helyszínt. Bár az UNESCO szabályai szerint bármilyen változtatás esetén értesíteni kell a szervezetet, Kína ezt nem tette meg. A tibetiek idén újra megpróbálták elérni, hogy az UNESCO minősítse veszélyeztetett helyszínnek a palotát – a New York Times szerint hiába.

„Az UNESCO a kulturális és intellektuális hatalom és befolyás csatatere. A puha hatalom (soft power) területét egy expanzionista, autoriter nagyhatalomnak engedjük át” – mondta a Timesnak David Killion, aki Barack Obama elnöksége alatt volt az UNESCO nagykövete. Erre Kína washingtoni nagykövetsége természetesen azzal reagált, hogy az ázsiai ország nem szándékozik az USA helyébe lépni semmilyen nemzetközi szervezetben, az UNESCO pedig jó diplomatamódra azt közölte, hogy nem kommentálhatják ezt a vitát.

Márpedig az UNESCO-t mindig is fontos terepnek tartotta Hszi Csin-ping, aki 2012-es megválasztása után ezt a szervezetet kereste fel először az ENSZ-intézmények közül. Feleségét, Peng Li-jüant különmegbízottként nevezte ki, és az UNESCO párizsi központját is kitömte a külpolitikai céljaira szánt költségvetésből – írja a lap. Azóta Kína nemcsak otthon igyekszik a világörökségi helyszíneket a Kommunista Párt ideológiája szerint formálni, hanem egyre több jel utal arra is – ahogy azt a korábbi kínai UNESCO-vezető, Csien Tang 2020-as emlékirataiban fel is idézte –, hogy a kormány a szervezet finanszírozását arra használja fel, hogy külföldön – főként Afrikában és a Közel-Keleten – növelje a befolyását.

https://qubit.hu/2025/07/25/kina-lehet-a-legnagyobb-nyertese-annak-hogy-donald-trump-kileptette-az-unesco-bol-az-egyesult-allamokat

Válasz