Ismét annyira látványossá vált a hazai megélhetési válság, hogy a kormánynak be kell vetnie a SZÉP-kártyát annak leplezésére. Az eredetileg a dolgozók kikapcsolódását, szabadidejét kedvezményes adózási feltételekkel támogatni kívánó cafeteriát már sokadik alkalommal fordítja a kormány a (z általa is okozott) megélhetési és lakhatási válság látszatkezelésére – nehéz döntés elé állítva állampolgárok millióit.

https://merce.hu/2025/02/17/jo-hir-a-kormanytol-nyaralas-helyett-vakolas-a-pihenesi-cafeteriabol/

A Széchényi Pihenőkártyára utalt béren kívüli juttatást így már évek óta nem pihenésre, hanem alapvető élelmiszerek vásárlására, ebédrendelésre és – a kormányzati plakátkampányban „Jó hír!”-ként tálalva – január 1-től lakásfelújításra fordítják a magyarok. 

Bár a civilek és szakértők már évek óta beszélnek a lakhatási válságról – ami az egyre emelkedő lakásárak mellett a meglévő ingatlanok energiahatékonysági gondjait is magában foglalja –, a kormány csak az elmúlt hónapokban kezdte el szóvá tenni az egyre súlyosbodó problémát. Miközben maga is tehet arról, hogy a rezsicsökkentés által elfedte a valós energiaárakat – így nem ösztönözte a lakosságot energiahatékonysági, szigetelési és korszerűsítési beruházásokra —, most

a pihenésre szánt összegek átcsoportosításával igyekszik a megmentőként feltűnni az általa is facilitált válságban.

Pedig a SZÉP-kártya, nevében is jelezve, elvileg nem erre való, hanem pihenésre. Az átcsoportosítás annak fényében különösen szemérmetlennek tűnik, hogy a KSH adatai szerint tavaly a magyarok 39,6 százaléka nem engedhette meg magának azt, hogy egy hetet pihenjen valahol. 

A fizetések évek óta egyre kevésbé követik az elszálló árakat, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a megfelelő lakhatást, és egyre többen kényszerülnek akár több munkahelyen is dolgozni. Így talán még sosem volt olyan fontos a pihenés, a kikapcsolódás, mint mostanság – nem csupán a szép emlékek szerzése, a kulturálódás miatt, hanem a tényleges feltöltődés és a népbetegséggé váló kiégés elkerülése érdekében is.

De a pihenés helyett most is inkább az alapvető reprodukciós funkciókra fordítják majd sokan a juttatások egy jelentős részét, miután a kormány a megélhetési válságra válaszul  kihirdetett 21 pontos akciótervének egyikeként a SZÉP-kártyák lakásfelújításra költhetőségét tette meg. Ezzel beismerve, hogy

a magyar fizetések olyannyira nem elégségesek az egyre romló lakhatási válságban való felszínen maradásra, hogy a béren kívüli juttatásokkal kell mentőövet dobni a méltatlan körülmények között élő dolgozóknak.

Januárban az Utcáról Lakásba Egyesület! (ULE) kerekasztal beszélgetésén kérdezték a szakszervezetek képviselőit a SZÉP-kártyák új funkciójával kapcsolatban. Dvorácskó Balázs a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) titkára akkor úgy fogalmazott:

„Megint az történik a lakhatási válsággal, amit már többször megtett ez a kormány: kiszervezi, hogy oldjátok meg. Oldjátok meg, munkáltatók, oldjátok meg, cégek. Nem először történik meg, hogy a kormány csak széttárja a kezét. Egyébként az egész magyar érdekérvényesítés így történik kormányzati szinten. Széttárjuk a kezünket, aztán majd csináltok valamit, és megint nem komplexen kezeljük a problémát.”

Hogyan segítheti tagjait a lakáshoz jutásban egy szakszervezet?

https://merce.hu/2025/02/12/egy-szakszervezetnek-dolga-van-a-lakhatassal-hogyan-juthatnak-megfizetheto-lakashoz-a-dolgozok/

Milyen eszközei vannak az üresen álló lakások és az otthont kereső dolgozók összekötésében? Mikor érdemes lakásügynökséget alapítania, és mire jó ez az eszköz? Hogyan lesz hatékony egy ilyen projekt? Hogyan kapcsolódjanak az önkormányzati bérlakások rendszeréhez? 

Ezekre a kérdésekre válaszol az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) és a Budapest Intézet legújabb kiadványa. Az „Útmutató szociális lakásügynökség létrehozásához szakszervezetek számára” című kézikönyvet január 22-én, két kerekasztal kíséretében mutatták be a lakhatási szervezetek.

TARTALOMJEGYZÉK

1. Miről szól ez az útmutató?

6Mi az a lakásügynökség?

6Kinek szól ez az útmutató?

6Miről lesz szó?

6Mi a probléma, mekkora a probléma?

72. Ki mit tehet a megoldás érdekében?

92.1. Milyen eszközökkel növelhető a megfizethető bérlakások száma?

92.2. Mikor érdemes egy szakszervezetnek lakásügynökséget alapítania?

103. Mit old meg a lakásügynökség?

144. Lakásügynökség: hogyan lesz hatékony?

154.1. Mi a célunk?

154.2. Hogyan válasszuk meg az ügynökség célcsoportját?

164.3. Milyen intézményi formában működjön az ügynökség?

174.4. Mekkora és milyen lakásportfóliót kezeljen az ügynökség?

184.5. Hogyan lehet növelni a lakásportfóliót?

184.6. Milyen áron szerződjünk a lakástulajdonosokkal?

184.7. Mekkora lakbért fizessenek a bérlők?

204.8. Mennyi időre szerződjünk a bérlőkkel?

204.9. Milyen funkciókat vállaljon az ügynökség?

14.10. Milyen partnerekkel, milyen formában szövetkezzünkegyes funkciók vagy szolgáltatások biztosítására?

244.11. Mennyi idő, mennyi pénz, milyen szakértelem?

254.12. Honnan kaphatunk szakmai és elvi támogatást?

265. Implementáció

275.1. Akcióterv: melyek a létrehozás fő lépései?

275.2. Hogyan találjuk meg a lakásokat?

275.3. Hogyan kapcsolódjon az ügynökség az önkormányzatibérlakások rendszeréhez?

285.4. Hogyan vonja be az ügynökség a munkáltató(ka)t?

295.5. Mi kerüljön az ügynökség által kötött lakásbérleti szerződésbe?

295.6. Hogyan kezeljük a politikai kockázatokat?

305.7. Milyen kapacitásokra, mekkora költségvetésre lesz szükség?

15.8. Hogyan válasszuk ki a bérlőket? Hogyan csökkenthetjüka hátralékosság kockázatát?

325.9. Hogyan alakítsuk ki a belső folyamatokat?

345.10. Forrásteremtés

346. Monitoring

367. Sablonok, minták

388. Hivatkozások

393 Készítette: Scharle Ágota, Váradi Balázs, Szczuka Borbála Júlia, Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet

Grafika: Barasits András

Köszönetnyilvánítás: A szöveg első változatához értékes megjegyzéseket kaptunk Csepregi Dórától és Kovács Verától.

Ez az útmutató az önkormányzatok számára készített hasonló kiadvány átdolgozott változata, melynek elkészítését az Utcáról Lakásba! Egyesület támogatta.

A kézikönyv az Európai Unió „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg.

-\\- -\\- -\\- -\\- -\\-

*** A lakhatási válságra adható közösségi válaszokról az SZGK a koronavírus válság kapcsán a Mércén korábban bővebben is írt.

*** ... a járványhelyzetben, amikor a munkahelyek elvesztésének fenyegető réme mellett a lezárások, utazási korlátozások és kijárási tilalmak miatt ésszerű döntés lehetett volna megengedni, hogy az elnyaralhatatlan összegeket bevásárlásra fordítsák az emberek, ezek a körülmények jelenleg nem állnak fenn. (Ráadásul a kormánynak a SZÉP-kártya éttermi költésre való engedélyezése is csak több mint egy évvel a járvány kitörése után jutott eszébe.)

A dolgozó dolgozik, a gép forog – de az alkotó pihenés helyett glettet vesz, szigeteli a rezsicsökkentés álkényelmében elavult otthonát.

Már ha a glettvásárlásnál többre telne a SZÉP-kártyára utalható összegből, hiszen nem mellékes az sem, hogy 2025-ben bruttó 450 000 forint adható egy munkavállalónak béren kívüli juttatásként kedvezőbb adózási feltételekkel (ez nettó 299 250 forintot jelent kártyánként),

a lakásfelújításra költhető összeg tehát kb. 150 000 forint évente. Ez nem sokra elég.

*** Azt is régóta tudjuk, hogy a váratlan kiadásokra a magyar háztartások nincsenek felkészülve – így egy elromlott hűtő, mosógép vagy tűzhely pótlása is nehézséget jelent, ahogy egy beázás, egy kiégett vezeték, vagy szétrohadt ablak javítása is. Ezen ugyan segíthet a havi a nagyjából 12 ezer forintos összeg, de sokaknak azon az áron, hogy hónapokon át kuporgatnak össze ebből, kikapcsolódás helyett. A Magyar Nemzeti Bank a tavaly év végén kiadott, pénzügyi egészséget vizsgáló reprezentatív kutatásában úgy fogalmaz:

„A lakosság 40 százaléka nem tudna egy hónapon túl megélni fő jövedelemforrásának elvesztése esetén – ezen belül a válaszadók fele még 1 hétig sem. Váratlan kiadás esetére a magyarok kevesebb mint harmada rendelkezik fél havi jövedelemnek megfelelő tartalékkal.”

*** A SZÉP-kártya felújításra fordításával nemcsak, hogy a saját felelősségét hárítja át az állam az állampolgárai lakhatási helyzetének javítására, de a megfelelő körülmények megteremtése és a felújítási programok helyett olyan helyzetet is teremt, amiben a dolgozóknak dönteniük kell az otthonaik (minimális) korszerűsítése és a családi nyaralás között.