Számos törvénymódosító javaslat utal arra, hogy egyes parlamenti képviselők saját választóik érdekeivel szemben előnyben részesítik valamely szűk üzleti kör szempontjait. Okkal merül fel a gyanú, hogy egy lobbi hatékonyan dolgozta meg az érintett honatyákat. A nyílt lobbizással persze semmi baj, de a zárt ajtók mögötti, átláthatatlan érdekeket szolgáló alkuk annál aggályosabbak.

Itt egy tanulságos eset, tanulj a fuvarozók kárán:

Megegyezett a kormánnyal a fuvaros lobbi 2008 végén arról, hogy a dolgozóik után fizetett szakképzési hozzájárulás összegét teljes egészében a kötelező továbbképzésekre fordíthatják. Szűcs Erika szociális miniszter erre vonatkozó javaslatát mégis elvetette az Országgyűlés.

„A szállítmányozók nem vették észre, hogy nem elég a kormánnyal leülniük. A pártoknál, és különösen a Fidesznél is kellett volna lobbizniuk” – szűrte le a történet tanulságait egy parlamenti bennfentes a Figyelőnek.

Ez a kimenetel a ritkább. A gazdasági és a regionális lobbik a legtöbbször megtalálják az utat a megfelelő képviselőkhöz, és adott esetben a Fidesz és az MSZP képviselőit egyaránt sikerrel győzik meg. Önmagában ezzel nincs is semmi baj, hiszen az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában vagy éppen Brüsszelben is teljesen bevett és legális, jól nyomon követhető tevékenység a lobbizás. Csakhogy a hivatalos adatok szerint ilyen alig létezik Magyarországon. A kijárásos érdekérvényesítésnek ugyanis pontosan körülhatárolt keretei vannak 2006 óta: akkor fogadták el a röviden lobbitörvénynek nevezett szabályozást. Ez alapján tartja nyilván a hivatalos lobbistákat és lobbiszervezeteket a Központi Igazságügyi Hivatal (KIH), illetve gyűjti be a negyedévente elkészített lobbijelentéseket. Ezekből válhatna egyértelművé, hogy ki, milyen ügyben, milyen döntéshozónál lobbizott.

Fotó: MTI

ÁTLÁTHATATLANUL. A cél világos: a törvényhozók így gondolták megakadályozni, hogy az erős érdekérvényesítők átláthatatlan módszerekkel alakíthassák a saját hasznukra az Országgyűlés döntéseit.

A lobbizás, ha transzparens, erősítheti a demokráciát, mert elősegíti a különböző érdekek megjelenését a törvényhozásban.

Ám ha zárt ajtók mögött, átláthatatlanul zajlik, akkor csak a tűzhöz közel lévőknek kedvez. A transzparenciát erősítő törvényhozói szándék pedig nem érvényesül.

Kevéssé valószínű ugyanis, hogy 2009 második félévében mindössze 18 „érdemi lobbitevékenység” zajlott, ahogyan azt a KIH statisztikái mutatják. „Hülye, aki bejelenti, hogy mit csinált” – kommentálta az adatot és a hazai helyzetet a Figyelőnek egy, a lobbitörvény szabályai szerint hivatalos, tehát regisztrált lobbista. Ebből a megközelítésből az ország „legbénább” lobbistája Országbíró Zoltán, aki parlamenti lobbizásáról 2009-ben a legtöbb jelentést adta le.

Tény, hogy csak a Figyelővel háttérbeszélgetéseket vállaló lobbisták, képviselők és lobbizásra megbízást adó cégvezetők is több találkozóról számoltak be, mint amennyit a KIH számon tart. Azt, hogy a lobbizás nem is kis méretekben folyik, jól mutatják a lapunk által kiválogatott ügyek, amelyekhez hasonlóakat bőségesen találhat az, aki módszeresen végigböngészi az elmúlt évek képviselői módosító indítványait. Közös jellemzőjük, hogy az elfogadott jogszabályok nyomán helyi vagy üzleti részérdekek kerekedtek felül a közérdekkel szemben.

Érdekes volt például Mikola Istvánnak, a Fidesz egyik meghatározó egészségügyi szakpolitikusának az esete, aki kiállt egy kórház privatizációja mellett, miközben pártja vehemensen ellenezte magát az elvet is. Itt egyértelműen tettenérhető a közérdekkel szemben csoportérdek mentén történő burkolt lobbitevékenység.

A budapesti, végül nem megvalósult „ellentőzsde” szervezésének idején pedig az Országgyűlés olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé tette volna a részvények könnyű átvezetését az egyik tőzsdéről a másikra, egyértelműen a Mol és a OTP által szervezett ellentőzsde-lobbi érdekeit szolgálva (Becsempészett előrelépés – Figyelő, 2009./1. szám).

„Nagykoalíció” alakult ki elsőre a Sláger és Danubius kereskedelmi rádiók frekvenciaengedélyének meghosszabbítását illetően is. A parlament még 2008. december 8-án, 363 igen szavazattal fogadta el Kiss Péter akkori kancelláriaminiszter médiatörvényt módosító javaslatát, amely szerint a két adó automatikus hosszabbítást kapott volna. Végül az indítvány Sólyom László ellenállásán megbukott, és később az Országos Rádió és Televízió Testület pályázatán már két, a Fideszhez és az MSZP-hez még közelebb álló adó - a Klassz és a Neo - nyert. Ebből azután nemzetközi visszhangot is kiváltó botrány kerekedett.

PROFIK, POLITIKUSOK, ÜGYVÉDEK.

A képviselők, kormányzati tisztviselők és közalkalmazottak megkeresésének több módja lehetséges. Léteznek hivatalos és profi lobbicégek, amelyek vállalják, hogy összekötik ügyfeleiket a döntéshozókkal, és a megfelelő formába csomagolják a mondanivalójukat.

Négy ismertebb cég – a GPS Capital, az Mmd, a Tamara Hagen és a Lobbycomm – 2008 elején egy szakmai szervezetet is létrehozott Public Affairs Tanácsadók Szövetsége (PAFSZ) néven, nem utolsósorban azzal a céllal, hogy átláthatóbbá tegyék a piac működését.

Hozzájuk jellemzően nemzetközi, illetve olyan hazai cégek fordulnak, amelyeknek más eszköz nincs a kezében. A hazai nagyvállalatok egy része saját lobbistát – „kormányzati kapcsolatokért felelős vezetőt” – is alkalmaz. A Mol esetében Miklós László a vállalati kapcsolatokért felelős igazgatónak nevezett pozícióban például egykor MSZP-s parlamenti képviselő volt.

A következő szint a volt politikusok, vagy jó politikai kapcsolatokkal rendelkező ügyvédi irodák köre. (Az egyik legismertebb eset Medgyessy Péter volt miniszterelnöké, ő a nyilvánosságra került ügyben önkormányzati szinten lobbizott a Gresham palota privatizációja során.)

Budapest, Gresham Palota a Lánchíddal szemben - Medgyessy Péter segített magán kézbe átjátszani

Ez a lobbista kör a legnagyobb, mégis az ő tevékenységük a legkevésbé ismert, pedig a legkárosabb a társadalomra, gazdaságra és a költségvetésre nézve.

Rajtuk kívül persze egy-egy cég menedzsmentje is igyekszik kihasználni minden személyes kapcsolatot (osztálytárs, teniszpartner, rokon), amely információszerzésre vagy találkozók összehozására alkalmas lehet.

A botrányossá vált tavalyi kereskedelmi rádiós pályázaton részt vevő egyik cég vezetőjének elmondása szerint két nem hivatalos lobbistával dolgoztak, és a személyes kapcsolataikat mozgatták meg. Partnereik nemcsak a megfelelő telefonszámokat szállították számukra; ennél fontosabb volt, hogy segítettek üzeneteiket a politikusok számára érthető és meggyőző formába önteni, hangsúlyozva az iparág adóbefizetéseit, és hogy milyen erős a hallgatók (választók) érzelmi kötődése az adókhoz.

A rádiótender lobbiháttere

A lobbinyertes Neo mögött álló, tőzsdén jegyzett Econet 2009 első félévben 432 millió forint adózás előtti veszteséget halmozott fel, árbevétele a múlt év első feléhez képest 250 millió forinttal, 860 millióra csökkent. Kádár Tamás, a Neo pályázatát beadó FM1 Zrt. vezetője már korábban is jelezte, hogy ha nyernek, pénzügyi befektetővel fognak megállapodni. A korábbi tárgyalásokról csak annyi szivárgott ki, hogy szó volt a Wallis bevonásáról, de a csoport végül nem állt kötélnek. Ettől függetlenül ünnepli magát az új adó.

VISSZAUTASÍTOTT AJÁNLAT. Mindeközben továbbra sem csitulnak a kedélyek a rádiós tender körülményeit illetően. Még a pályázati időszak közepén két parlamenti képviselővel tárgyalt, megközelítőleg harminc percig Barbara Brill, a Slágert tulajdonló amerikai Emmis Communications Budapesten dolgozó alelnöke. „Egyértelműen kiderült számomra, hogy valamilyen egyezséget ajánlanak fel, amelynek keretében a rádiós tulajdon egy részéről is le kellett volna mondanom” – számolt be a Figyelőnek, miután hasonló nyilatkozata jelent meg a Financial Times (FT) brit gazdasági napilapban. „Nem volt ritka, hogy politikusokkal találkozzunk, ez a lobbi természetes része, de ebben az esetben olyan ajánlatot adtak, hogy gyorsan véget vetettem a megbeszélésnek” – állította az amerikai vezető. Az FT mellett a The Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap és a The Economist brit gazdasági hetilap is foglalkozott azzal, hogy Magyarországon nem tiszta versenyben, hanem politikai szempontok alapján döntöttek a rádiós frekvenciákról.

***

A lobbicégek a kisebb szereplőknek abban is sokat segíthetnek, hogy bejussanak a döntéshozókhoz. Persze nem mindig a lobbizni vágyó szervezet keresi a lobbistát. „A pályázat ideje alatt számtalan telefonhívást kaptam olyan önjelölt bennfentesektől, akik felajánlották a segítségüket” – teszi hozzá informátorunk.

A lobbisták szürke zónájához tartozó „kavarógépekkel”, vagy mások szerint inkább „táskás emberekkel” könnyen össze lehet futni parlamenti ülésszakok idején, az ülésterem két oldalán lévő dohányzófolyosókon, ahol hozzák-viszik az információkat.

Erről számolt be legalábbis egy immár nem aktív lobbista, aki korábban az egyik energetikai óriáscégnek dolgozott Magyarországon, és éppen egy ilyen „folyosói kijárót” kellett távol tartania ügyfelétől.

Azt sem kell azonban feltételeznünk, hogy a politikusok meggyőzése többségében füstös parlamenti folyosókon történik. A találkozók jelentős része előre egyeztetve, gyakran a képviselői irodaházban zajlik, hasonlóan bármilyen, szokásos üzleti tárgyaláshoz.