Mesterházy Lili beszámolója a 2005-ös filmszemle alkotóival.
A Nonprofit Média Központ Alapítvány 2005-ben ötödszörre rendezte meg filmszemléjét az alapítvány által működtetett fogyatékosággal élőknek szóló médiaműhely program diákjainak munkáiból.
Az Index három résztvevővel
beszélgetett, nézze meg a három versenyfilmet is!
Rátóti Andrea Kriszta születése óta vak, programozóként dolgozik. A
neten, egy levelezőlistán olvasta az Alapítvány felhívását a
fogyatékosággal élők számára rendezett médiaismereti tanfolyamról.
"Érdekelt, mi van a kulisszák mögött,
hogy megtanulhatom, hogyan kell riportot készíteni, és tetszett, hogy
kipróbálhatom magam. A filmemmel azt szerettem volna megmutatni, hogy a
vak embereknek is ugyanúgy megoldható az élete, mint bárki másnak."
A
legizgalmasabb kérdésre, hogy hogyan csinál egy vak lány filmet, Andrea
elmondta, hogy miután megtanulta, hogyan készül a forgatókönyv, elképzelte, mit is akar elmondani a filmmel.
Rátóti Andrea Kriszta
"Bennem lepereg, hogy mit szeretnék - megvan mondjuk a jelenet: a
szereplőről, aki egyébként a barátnőm volt, készíttetek az
operatőrömmel egy totálképet, miközben alámondom a narrációt.
Jelenetről-jelenetre leírtam, mit akarok, és aztán egyeztettem a látó
operatőrrel. Abból induljunk ki, hogy a látó ember is, amikor tévét
néz, az nemcsak a nézéssel jelent egyet, hanem hallgatja is. Amikor én
nézek egy filmet, hallgatom, hogy mi történik és elképzelem a képet is.
Van egy kedvenc sorozatom, azt mindig nézem. Nem százszázalékos
biztonsággal, de ki lehet találni, éppen mi folyik a képernyőn. Ha
például kanálcsörgést hallok, biztos ebédelnek. Amikor azt mondom,
nézek valamit, látok valamit, azt úgy értsd, hogy ebben a hallás mindig
benne van."
Andrea filmje, a Főszerepben a vakvezető kutya, itt tölthető le (77 Mb).
A tanfolyam után Andrea azt tervezi, média szakra
fog felvételizni az egyetemre. "Titkos vágyam, hogy egy újság
szerkesztőségében, rádiónál, tévénél helyezkedhessek el. Szeretem a
munkámat, a programozást, de ha kapnék valamilyen médiás lehetőséget,
egy pillanatig nem haboznék, azonnal elvállalnám" - árulta el az
Indexnek.
Liling
Tamás, a Nonprofit Média Központ alapítója elmondta, a Nézőpont Váltás
tanfolyam történetében eddig még nem volt "olyan ambíciózus tanuló, aki
ezután főállásban a médiában helyezkedett volna el. Általában az a
jellemző, hogy munka vagy tanulás mellett kiegészítésként dolgoznak
ezen a területen. Fehérváron például egy vak fiú zenei műsort vezetett
a rádióban, a budapesti Civil Rádióban hárman is dolgoztak.
A Duna TV Felelet az életnek című műsorában
A
FELELET AZ ÉLETNEK című műsor 1997. októbere óta négyhetente
vasárnaponként látható a Duna Televízió műsorán. A műsor elkészítésében jó néhány fogyatékkal élő alkotó is
részt vesz.
Fél évig egy kerekesszékeslány, majd egy vak lány kapott
munkát a műsorban. Úgy tűnik, aki igazán akar, talál magának feladatot, bár ez
inkább csak kiegészítő tevékenységként szerepel az életükben."
A Felelet az életnek több díjat, elismerést is nyert:
– Szeghő Tamás Emlékérem – MÚOSZ-díj, 1998.
– Emberi méltóságért emlékérem – Szociális Minisztérium, 1999.
– 31. Magyar Filmszemle, rendezői díj – A műsor külön kiadásában szereplő Rom és virág című filmért, 2000.
– Hégető Honorka-díj – az RTL KLUB-tól és a Hégető Honorka Alapítványtól, 2003.
Kettős élet
Fejér Gyuláné Anna két filmjét is levetítették a Nézőpont Váltás - V.
Hang- és Filmszemlén; az egyik az Eötvös Cirkuszt mutatja be, a másik
egy meseszerű történet Bori mamáról, híres főztjéről, és lakhelyéről,
egy kis, titokzatos faluról Mátraalján - ez a Bódogfalva. Anna végtaghiányos, a foglalkozása könyvelő, és Szolnokról érkezett Budapestre több mint egy évvel ezelőtt.
Fejér Gyuláné Anna
"Ezen a tanfolyamon kinyíltam. Addig nem ismertem itt sok embert,
sündisznó módjára éltem Budapesten. Aztán elkezdtem feladatokat kapni,
megpróbáltam odafigyelni a többiekre, megváltoztam.
A filmezés eleinte
nem volt egyszerű: egy kézzel eléggé nehéz tartani a kamerát, de
megpróbáltam úgy bedugni a kezemet a kameratartóba, hogy ott is
maradjon - nem lehetett mindig állványról dolgozni. Rászíjaztam jól,
aztán a kamerát beállítottam olyan üzemmódba, hogy kiszűrje a remegést,
és innentől bátrabban álltam neki.
A harmadik-negyedik filmemnél már
nem volt gond, legyőztem ezt az akadályt is."
Anna egy
baleset miatt, tizenéves korától nem tudja a jobb kezét használni.
"Amikor munkát kerestem könyvelőként, mindenhol az volt a legelső
kérdésük, hogy tudok-e írni. Persze, hogy tudok - bal kézzel. Soha nem
éreztem annyira komolynak a mozgás-korlátozottságomat, hogy úgy
érezzem, ne sikerüljön emiatt valami. A tanfolyam óta vásároltam
magamnak egy kamerát. Pályázatokon szeretnék részt venni, az Eötvös
Cirkusz pedig felkért, hogy dolgozzak nekik, és készítsek a műsorukról
egy olyan anyagot, amit le tudnak játszani a vidéki tévékben, ha
turnéra indulnak. Szeretem ezt csinálni, engem ez dob fel, ez rak
helyre. A számok sivársága után ez pihentet. Ahányszor elindulok
forgatni, mindig ezt a számot dúdolom: "negyvenéves könyvelőnek /
furcsa álma volt / pénzt adott egy rockzenésznek / este ő dobolt /
szegény ember attól kezdve / kettős életet élt / nappal könyvelt, de
jött az este / és ő újra zenélt" - dalolt Anna.
Anna filmje, a Bódogfalva, itt [3] tölthető le (96 Mb).
Filmes beszéd
A huszonhat éves Vadas László autista. Legnagyobb problémája, hogy
nehezen teremt kapcsolatot másokkal, nem érti az emberi viszonyokat. Ő
is elvégezte a Nonprofit Média Központ tanfolyamát, a szemlére két
filmet hozott. Az egyiket egy balatoni vendéglőben forgatta, ez az Anettka nyári étterme. A másik, az Üdvözlet a Balatonról egy emlékezetes hajókirándulást örökít meg. László beleegyezett, hogy röviden beszélgessünk a filmkészítés élményéről.
Vadas László
"Mama újságolta el az embereknek, hogy videózást tanulok március óta -
én csak olyanokat hívok telefonon, akiket ismerek. A forgatás
egyáltalán nem esett nehezemre. Kapóra jött, hogy éppen nyaraltunk, de
nem mehettünk a szabadstrandra, mert hűvös idő volt, sok felhő az égen,
mint most is. Majd megölt minket az unalom. Szerencsére volt feladatom,
el kellett készíteni a filmet az őszre.
Gondoltam, hogy a helyszín a
Gyöngyvér Restaurant lesz, ott lakik az egyik legjobb barátnőm, akivel
sajnos csak nyáron találkozhatok. Úgy döntöttem, hogy az ő nyári
munkáját, és a körülötte lévő ismerősöket örökítem meg. Fogtam a
kamerát állványostul és odamentem. Kisebb-nagyobb jelenetekben
felvettem a filmet, a játékautomatát és a konyhát se hagytam ki.
Anettka harminc év körüli, nagyon kedves ember. Van-e valaki, aki nem
szereti a szép lányokat? Én is szeretem, de csak olyasvalaki lehet a
párom, aki fiatalabb nálam. Most már férje is van, kisfia - nem
pártolhat át hozzám. Barátok vagyunk."
Arra
kérdésre, hogy mit adott neki a filmezés, László így felelt: "ez azért
jó nekem, mert nagyon sok munkához kommunikáció, hosszas beszéd kell,
de én csak bizonyos esetekben beszélek sokat. Például ha megsértenek,
vagy halálra rémítenek, akkor szakadnak ki fájdalmasan a mondatok
belőlem. Általában barátságos vagyok. A filmezéshez nem hiányzik a
beszéd, a magyarázat, csak ha narrátor akarok lenni. Olyan munka kéne
nekem, amihez nem hiányzik a beszéd. Ahány ajánlatot találtam, mind
kommunikáció is kell hozzá, nem csak precizitás. Ilyenkor szomorú
vagyok, mert nem vagyok rá alkalmas. A filmeken keresztül bemuthattam
az érzéseimet, a gondolataimat, és ez jó."
László filmje, az Anettka nyári étterme, itt [4] tölthető le (45 Mb).
A
Nézőpont Váltás - V. Hang- és Filmszemlén a közönségdíjat Vadas László
'Üdvözlet a Balatonról' című munkája nyerte el. A rádiós kategóriában
Mayer Mónika 'Áldás vagy átok' című anyaga kapta a legtöbb szavazatot.
Kapcsolódó hírek:
Folyamatosan bővül az Élhető világ megmentéséért indított kezdeményezéshez csatlakozók sora
Már száz fogyatékossággal élő ember vett részt a Nézőpont Váltás multimédiás programban
Más SzemPont Filmszemle - fogyatékossággal élő filmesek munkáit láthatták az érdeklődők a budapesti DocuArt Moziban