A helyi pénzek rendszere, más néven a kalákarendszer nem más, mint alternatív gazdasági vállalkozás, amely a nemzeti pénz problémáit és bénító hiányát kívánja leküzdeni.

A helyi pénzek használata gyakorlatilag mindenütt elterjedt volt egészen a múlt századig, a bank- és pénzrendszer általános központosításáig. A reneszánsz kor hihetetlen jóléte a helyi és városi pénzre épült. Miközben a helyi kereskedelemben a lokális pénzt, az export és import lebonyolítására számos különböző nemzetközi pénzt is használtak. A többszintű pénzrendszer újjáélesztése Michael Linton nevéhez fűződik, ő alapította az első LETS (Local Exchange Trading System:helyi cserekereskedelmi rendszer) közösséget 1983-ban Kanadában. Fizetőeszközként a kanadai dollárral egyenértékű Zöld Dollárt használták. Már az első évben 250 ezer zöld dollár forgalmat produkáltak a helyi cserekereskedelemben. Az Egyesült Királyságban jelenleg több mint 450 csoport működik, 14-től 500-ig terjedő taglétszámmal. A világ legnépesebb kalákaköre az ausztráliai Sydney közelében 1991 óta működik, 1800 taggal, 270 000 USD-nek megfelelő éves forgalommal.

A kalákarendszerben a számlákon nyilvántartott helyi pénz a szokásos pénzfunkciók közül egyedül a csereeszköz szerepét tölti be. A rendszer feltételei miatt nincs értelme megtakarítási eszközként alkalmazni – véli Almássy Tamás a kalákarendszerek kutatója és a Talentum Kör szervezője. - A hagyományos értelemben vett kamat a helyi pénzeknél nem létezik.

Az egyik fél valamilyen munkát elvégez, amiért számláján jóváírják a munka értékét. A számla összege tehát megtakarításként is felfogható. A hitel értelmezése is hasonló, hiszen a számlán negatív összeg is szerepelhet (általában valamilyen felső korlátozással), amit már más ledolgozott az érintett tagnak, de cserébe még nem részesült az ő szívességében. Az egyik oldalon tehát tartozás, a másik oldalon követelés keletkezik, amit később mindkét tag az egész közösséggel szemben érvényesíthet.

Helyi pénz csak valamilyen tényleges csereügylet során teremtődik, vagyis a nemzeti pénzzel ellentétben nem a központi bank határozza meg a pénzkibocsátás mértékét. Ez a momentum biztosítja, hogy a külvilágtól eltérően a helyi pénzt nem terheli folyamatos infláció.

A kalákakörök hazai megteremtésére 1993-ban tett első próbálkozásokat csak öt év múltán koronázta siker. A magyar sajátosságokat figyelembe vevőKözösségi Önsegítő Rendszer (KÖR) 1998-as kidolgozása óta ma Magyarországon 7 ilyen szervezet tevékenykedik. Budapesten és környékén a Talentum, illetve az ebből kivált II. kerületi Krajcár Kör és a Gödöllői Zöld Forint, valamint egy-egy Szolnokon, Miskolcon, Tiszalucon és Győrben.

Szívességbank

A „szívességbank" legalkalmasabb terepe egy falu vagy egy olyan körzet, ahol az emberek többé-kevésbé ismerik egymást. Ott a szívességcsere valóban a mindennapi élet részévé válhat, és a helyi pénz leginkább a nemzeti fizetőeszközben adódó anyagi problémák leküzdésére szolgálhat.

Ezen túlmenően képes arra, hogy egy közösség belső forgalmát megnövelje, hiszen garantálja, hogy a helyi kereslet ugyancsak helyi kínálattal találkozzék. Emellett a kaláka rendszer révén olyan termékek és szolgáltatások („szívességek") kerülhetnek forgalomba (ráadásul a gyakorlat szerint a megszokottnál olcsóbban), amelyek a nemzeti pénzhez kötődő „professzionális" piacokon nem jelenhetnének meg.

A gyakorlat példája

Az első fővárosi kalákakör, a Talentum kör mintegy 130, különböző érdeklődésű és szakmájú embereket tömörít Budapesten és környékén. Cégvezető vagy tanár ugyanúgy található közöttük, mint munkanélküli.

A kör tagjai egyenként egyeztetnek a munkalehetőségekről, oly módon, hogy az „állást" kereső- és kínáló fél külön alkuban állapodik meg a szolgáltatás talentumban kifejezett áráról. Az irányadó órabér 100 talentum, amitől a megegyező felek eltérhetnek.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a tagok inkább felfelé alkudnak – véli Fidrich Róbert, a kör tagja és szervezője. Az ajánlattevő saját munkájáért sokszor nagyon baráti árat állapít meg, így nem ritka, hogy a munkára embert kereső tag alkudja feljebb a díjat.

A „szívességek piacán" nem értelmes túlkeresletről vagy túlkínálatról beszélni, ezek a tényezők az árak alakulásában Almássy Tamás szerint kevés szerepet kapnak. A szívességek mellett gazdát cserélhetnek olyan áruk is, amelyeknek a külvilágban se piacuk, se értékük nincsen – például használt ruházati, kisebb műszaki cikkek, a nagymama gyümölcslekvárja vagy saját termelésű biotermékek.

Az1998-ban létrejött, ma civil szervezetként működő Szolnoki Kör a Civil Regionális Társulás Egyesület felügyelete alá tartozik, a tagdíjak és a fenntartási költségek forintforgalma ezen a szervezeten keresztül zajlik. A Szolnoki Kör pontjaiban elszámolt cserék a segítő szolgáltatások körébe tartoznak, ezért nem kell rájuk adót fizetni. Az eddigi két adóellenőrzés során is bebizonyosodott, hogy a tevékenység adó nélküli elszámolásával nem ütköznek jogszabályokba.

Jótékonysági cserebolt

A Szolnoki Körben a 300 aktív tag az idén körülbelül 4 millió rendes forintnak megfelelő értékű cserét hajtott végre. A csoport profilja az utóbbi időben az áruk cseréje felé mozdult el – mondja Tóth Ferenc, a csoport szervezője. A kör tagjai a Jótékonysági Csereboltban tudnak cserélni: a bevitt tárgyakért helyi pénzben jóváírt összeg később más árura vagy szolgáltatásra váltható. Ha egy tag számlája tartozást mutat, viszont „piacképes" cseretárgya sincs, akkor munkával (segítő szolgáltatással) is fizethet.

A világ más részein levő kalákaköröknél általános, hogy a helyi hatósággal összefogva próbálnak megoldást találni a munkanélküliség csökkentésére. A szolnoki önkormányzat támogatta a kör kezdeményezését: tőle bérlik az ingatlant a cserebolt számára. Szélesebb együttműködést mégsem valósíthattak meg. A kör felajánlotta, hogy a Jótékonysági Csereboltban beváltható KÖR csekket segélyként építsék be a szociális ellátórendszerbe, de ez jogi akadályokba ütközött.

FN