Elkezdődött az idei aratás az Alföldön. A szokásostól eltérően idén 2 héttel korábban mentek ki a gazdák aratni a földekre. Hallom a hírt.

Szép emlékeim vannak az aratásról- mondja egy idősebb fórumozó. Nagyanyám, a napszámosok, a kondérban fövő gulyás... a sok ember, a kévék, a cséplőgép és az aranyló búzaszemek, no meg a hatalmas szalmakazlak... gyerekkori emlékek, amik most eszembe jutottak.
Ja! És a tarló, amin mezítláb sohasem tudtam menni!

Köszönöm a hírt!- mondja egy másik. Nagyon szeretem az aratás, a gabona, a levágott szalma illatát! Gyönyörű látvány az érő -megérett- gabonatábla a pipacsokkal. Jövő héten megyek aratást nézni!

Érdemes is kimenni ilyenkor. Tenni egy kört kerékpárral, aztán hanyat feküdni a tarló mellett a füvön, este meg nézni a csillagokat, hallgatni a tücsökciripelést.

A mezőváros majd falu népének élete a születéstől a halálig és az évszakok egymásutánjában szigorúan meghatározott rendben folyt. A hétköznapok fő meghatározója a mai mértékkel mérve kegyetlenül nehéz paraszti munka. A pataiak a munkátlanságot megvetették, a munkakerülőket hitvány embernek tartották, s megpihenést a legtöbbjüknek csak a vasárnapok, a templomi istentisztelet, a naptári emlékezetes napok jelentették.

A közös vallási, egyházi ünnepeken kívül minden családnak, rokonságnak megvoltak az emberi életút fordulóihoz kötött jeles napjai is, és ezekhez, a születés, a házasság és a halál eseményeihez szintén tartós szokások kapcsolódtak. A szokás azonban történelmi kategória, azaz él: keletkezik, fejlődik és elhal. Élete szorosan összefügg fenntartójának, a közösségnek az életével. Ha a hagyományos család vagy falu életében anyagi és szellemi változások következnek be, megváltozik, átalakul, esetleg eltűnik, feledésbe merül. Ez figyelhető meg napjainkban Patán. Ez magyarázza, hogy csak a századforduló körüli szokásanyagot ismerhetjük, azt az állapotot, amely az adatközlöknek három nemzedéket átívelő emlékezetében még fellelhető.

Az időjárási hiedelemek, az időjóslások legtöbbje a szőlőmunkákkal kapcsolatos. Ily módon próbálták a legalkalmasabb időt megtalálni a metszésre, permetezésre, előre megjósolni a fagyot, a jégesőt. Figyelték az állatok viselkedését, a természeti jelenségek ismétlődését, és egyfajta szabályszerűség fölállítására törekedtek. Az időjárásról azt tartották, hogy:„Ahogy a holdújság (újhold) három-négy napja, / Úgy megyen a hónap folyamatja."

Úgy vélték, metszeni a holdtölte után a legjobb, de permetezni csakis azután három nappal és újholdkor érdemes. Vasas napján nem szabad a szőlőbe járni, de a kánikulai napok is kerülendők. Egyébként is egy rendes gazda legkésőbb augusztus 15-ig befejezte a nyári szőlő munkákat. Az eső nyáron, a hó télen olykor könnyen előrelátható volt: „Nyáron holdtöltekor mindig esőnek kell lenni, télen holdtöltekor hideg van, ha elmúlik, akkor nagy havazás lesz."

A szőlőtermés megjóslásának legfontosabb napja január 22-én köszöntött be, Vince-napkor, mert ahogy tartották:,,Ha fénylik Vince, / Üres lesz a pince, / Ha csordul Vince, / Teli lesz a pince."

A szőlőnek olykor az élet más területein is jelentőséget tulajdonítottak Gyöngyöspatán. Szőlőkocsot használtak a lányok a szerelmi varázsláshoz, mikor párnájuk alá hat-hét darabot elrejtettek, s karácsony böjtjén elővéve ezzel igyekeztek megjósolni leendő férjük nevét, az inda görbületeiből olvasva ki nevének betűjét. A borseprő évszázadokon át hasznos gyógyír is volt, mert a megfigyelések szerint az ezzel átitatott kötések jóval hamarabb meggyógyitották a törött testrészt.

Összeállította: Nemeskéri Klára