Kínában semmi sem az, és nem olyan, mint ahogyan várnánk. Lépten-nyomon meglepődik az idegen, akár olvasta Marco Polo utazásait, akár nem.

Más a táj, az épületek, és az illatok, de legfőképpen mások az emberek. Nem a régi műemlékeikre büszkék, hanem az új felhőkarcolóikra. A sült kolbász, vagy a pörkölttel töltött gőzgombóc édes, a kompót és a szárított gyümölcs sós. Forró víz minden hivatalban, váróteremben, vonaton van ingyen: kell a zöld tea felöntéséhez, amit mindenki befőttesüvegben hurcol magával. A parkolóban délelőtt fura szalontáncot lejtenek idősek és fiatalok - reggel, a legforgalmasabb főút menti járdán is gyakorolják a taj-csit, az ősi kínai testmozgást. Az utcán vak emberek rendelnek: masszíroznak vagy tenyérből jósolnak, a hálókocsi-kalauz pedig este, lefekvés előtt fésűt oszt.

Csungkuo, azaz Középső Birodalom - így hívják a kínaiak országukat immáron 2200 éve. Az ókori görögökhöz vagy rómaiakhoz hasonlóan a kínaiak is a világ középpontjának képzelték magukat, amelyet barbár, fejletlen népek vesznek körül. Mindenesetre tény, hogy a kínai a világ legrégebbi folyamatosan fennálló civilizációja, korát 3600 évre teszik. A magyar turista számára meglepő, hogy rokonoknak tekintenek bennünket, szerintük az egyik törzsük nyugatra vándorolt leszármazottai vagyunk.

Nyári rezidencia

Peking több mint ezeréves, bár "csak" 750 éve főváros. Kublaj kán, Dzsingisz kán unokája tette fővárossá, aki a kínaiak szerint a mi rokonunk, ősünk volt. A kínai nagyvárosok közül Peking műemlékei maradtak meg a legnagyobb számban és legteljesebben. Az idegen amúgy is ide érkezik először, és bár úgy tartják, a főváros sehol nem reprezentálja az országot, Peking esetében ez nem igaz.

Látható még az ősi városfal néhány bástyája, azután a Tiltott város, amely 1420-tól 1918-ig huszonnégy császár lakhelye volt, vagy az Ég temploma, ahová csak a császár léphetett be. Látogatható a mindenkori császárok mesterséges tavak és hegyek között felépített nyári rezidenciája. Ma is működnek a tibeti lámaizmus és a konfucianizmus több száz éves templomai. Van még néhány a hétszáz éves múltat idéző hutongokból, azaz a négyzetes udvar köré épített földszintes házakból álló labirintusokból, ma már csak két renovált tömböt mutogatnak a turistáknak.

Vannak még szegénynegyedek, jellegtelen lakótelepek, és vannak felhőkarcolók, csupa üveg irodaházak, amerikai típusú bevásárlóközpontok és gyorséttermek. Láthatunk Mao-egyenruhás öregeket, minden motyójukat bambuszrúdon egyensúlyozó parasztokat, a legutolsó divat szerint öltözött elegáns ifjú dámákat és mobilfüggő fiatalokat.

Tudnivalók
Kínaiul Beijing, kiejtése pejtying. Az országba való belépéshez vízum szükséges, ára 12000 ft. (Csak akkor adják meg, ha az útlevélben nem szerepel tajvani vízum!)
Megközelítés: leggyorsabban közvetlen Malév-járattal, 136000 ft-tól. A repülési idő 9 óra.
Időeltolódás: Nyáron +6, télen +7 óra. Az ország nagysága négy időzónát tenne szükségessé, de gyakorlati okokból csak egy van.
Nyelv: kínai, a nagyobb városokban sokan beszélnek angolul.
Pénz: Jüan (1Y=23 Ft), dollárral már nem lehet fizetni. A jen nem konvertibilis, az országba bevinni és az országból kihozni nem szabad. Visszaváltani csak érvényes valutaváltó papírral lehet. Pénzt váltani csak bankban és nagyobb szállodákban lehet, a hétvége kivételével. Érdemes készpénzt (dollárt, eurót) és bankkártyát is vinni.

A Tiltott város

A városnézést mindenki a Tienanmen téren, a világ legnagyobb terén kezdi. A 44 hektáros tér akkora, hogy a metrónak két, a busznak három megállója van rajta. A XV. században kezdték építeni. A tér és a Mennyei béke kapuja ötvözi a múltat a jelennel: innen hirdették ki a császárok utasításait az összegyűlt tömeg előtt, és innen kiáltotta ki Mao Ce Tung is 1949-ben a Kínai Népköztársaságot. Rögtön a kapuban kezdődik a Tiltott város, ahová ha földi halandó belépett, a fejével fizetett érte. Ma sokkal olcsóbban, 2000 forint alatt megússzuk a dolgot, és látnivaló akad egész napra: a 72 hektáros területen 800 épületet találunk, közel tízezer szobával. Ez az egész ország legnagyobb és legrégebben megmaradt műemléke, a világörökség része.

Piros Christa