Nem leszek a barátod

Bius szereti Mikit. Miki Nikit szereti. De Niki inkább Zolikával épít házat. Boldizsár meg mindig verekszik. Meg sír, ha hiányzik az anyukája. A kísérőfilm egy óvodai csoportot mutat be a tiszta dokumentumfilm eszközeivel: a stáb megfigyelőként rögzítette egy csapat négyéves - nekik természetes - mindennapjait.

Nagyon szimpatikus volt a gyerekek méretei közé keveredni az óvodai asztalnál, szőnyegen és megindító a tiszta, őszinte beszélgetésük részese lenni.

E a pár perces rövidfilm  kockáival illetve az óvodai gyerekcsoport reggeli és játék délelöttjének hangulatával feltöltekezve kezdtünk neki  a  "Nem vagyok a barátod" improvizációs filmnek. Az előzetes szerint a történet percről percre, a szereplők ötletei és reakciói nyomán alakult.

Ezt gyanútlan nézőként csak abból sejtettem, hogy a cselekmények szálai és a szereplők megjelenése "nem ugrált" az idősíkok és helyszínek között, hanem teljesen hitelesen időrendben követték egymást. Más filmekhez képest - akár a zenében a jazz, az improvizált dallamok -rugalmas szamályok mentén sok szabadságot hagyott a szereplőknek a játékhoz, önkifejezéshez, a mindennapi emberek életének mesterkéltség nélküli bemutatásához.  És ez sikerült is.

Jeleneteket láthattunk Budapest mindennapi arcából. Olyan hétköznapi emberek életének epizódjai tárultak elénk, akikkel együtt utazunk nap mint nap a villamoson, vagy a metrón, akikkel együtt állunk sorban a közértben, vagy együtt ülünk egy moziteremben, ők is ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. Egy kicsit jók, egy kicsit rosszak, de mindenképpen végtelenül izgalmasak és - a maguk módján - szerethetők.

A felnőttek életét bemutató film végén újra gyerekricsaj, kacagás és gyerekhangok jelentek meg. Azt egyik az üzenetet tolmácsolta, hogy "törődjetek velünk, neveljetek minket jól, ha nem teszitek, akkor rosszak leszünk!"

Ez a gondolat arra vezetett rá, hogy összehasonlítsam a gyerekek ösztönösen figyelmes viselkedését, őszinte beszédét a felnőttek pénz motiválta gyakran önző, gonoszkodó, bosszúálló egymás közti viselkedésével, cselekedeteivel.

A nem vagyok a barátod című film élettel teli, természetes képei még sokáig az emlékezetembe idézik ezeket a budapesti embereket, és azt, mennyire megváltozunk a társadalmunkhoz igazodva gyerekkorunkhoz képest.

A film bemutatója végeztével sorra kijöttek a vászon elé a film készítői és szereplői.

Nagy élmény volt a Kongresszusi központ erkélyén sokadmagammal megtapsolni őket.