Pojéhali ! (Indulás) – mondta Jurij Gagarin az start pillanatában. 

Ezt követően viszont a pilóta már szigorúan, katona módra jelentette a repülésirányító  központnak, hogy érzi a megterhelést, a vibrációt és  mindezt jól viseli. Aztán megváltozik az űrhajós hangja, érezhető az öröm, a lelkesedés.

A hajtóművek zaját túlkiabálva fiatal és vidám hangon közli, hogy látja a Földet, a havat, az erdőket. Mindez a repülés első, legveszélyesebb pillanataiban történik. De Gagarin nem fél, sőt lelkesedik.

Az űrhajózás napjának nevezték ki április 12-ét annak emlékére, hogy Jurij Gagarin, a Vosztok-1 űrhajóval 1961. április 12-én, Bajkonurból indulva először lépett ki a világűrbe, majd 108 perc múlva visszatért a Földre.

Az első ember űrbe lépésével, az űrkutatás terén a Szovjetunió jóval megelőzte az Egyesült Államokat.

Egész Oroszország ünnepli Gagarin űrrepülésének évfordulóját: az óvodákban és az iskolákban külön foglalkozásokat rendeznek, ünnepi koncertek lesznek, Dmitrij Medvegyev elnök kitüntetéseket ad át az orosz űrprogramban résztvevő külföldi űrhajósoknak - köztük Farkas Bertalannak -, és a napot ötven lövésből álló díszsortűz tárja majd.

Fotó: RIAN

Az idén még kifejezettebb az ünneplés, mivel immár ötven év telt el Gagarin történelmi űrutazása óta.

Jurij Gagarin 1934. március 9-én egyszerű családba született .

Gyermekként átélte a háborút, a megszállást. Számos nehézség és nélkülözés jutott ki neki. Jól tanult, de a családjának szüksége volt segítségére. Szakmunkásképző intézetbe jelentkezik és öntőmunkási szakmát tanul, párhuzamosan esti iskolába jár. Ezt követi az ipari technikum, a repülőklub, majd a katonai pilóták iskolája és a katonai szolgálat. Innen választják be az űrhajósok csoportjába.

Gagarinnak számos tulajdonsága valóban bámultra méltó. Kitűnik ez akkor, amikor az őt ismerő emberek visszaemlékezéseit olvassuk, ha hallgatjuk a hangját, megnézzük a videófelvételeket. Méltóság, energia, bátorság, egyszerűség, rokonszenves mosoly jellemezte. Folyamatosan dolgozott, egyebek között nagyon figyelt fizikai formája,erőnléte fenntartására. Lehet, hogy mindezeket a tulajdonságokat örökölte, az Istentől kapta, vagy maga fejlesztette ki, de az is lehet, hogy mindegyik megállapítás igaz.

Néhány momentum az oroszországi ünneplésekből:

Perm közelében, abban a faluban, amelynek határában Gagarin földet ért, április 12-én, kedden szobrot állítanak Zvjozdocskának (Csillagocskának), aki az űrhajós előtt utolsó „berepülő kutyaként” próbálta ki a Vosztok űrhajót. A helyen 1986 óta obeliszk áll, ez egészül most ki a kiskutya szobrával. Ezen a napon a Kedr (cirbolyafenyő) elnevezésű kis távközlési műhold - ez volt a hívóneve Gagarinnak is - elkezdi sugározni a világűrből az első űrrepülés idején készült hangfelvételeket, a Föld fotóit és 15 nyelven üdvözleteket.

Ugyancsak az évforduló alkalmából múlt héten közzétették, hogy 43 kutyával kísérleteztek. Alekszej Leonov űrhajós - aki 1965-ben elsőként lépett ki a nyílt világűrbe - egy rendezvényen elmondta: nem kevés baj volt az ebekkel. A legtöbb problémát a lekötöttséghez való hozzászoktatás okozta. A jelek szerint ezt az ebek nem szerették, mert ez egyik kísérletnél a két „űrhajós” egyike egyszerűen elszaladt a legutolsó pillanatban, és helyette egy keveréket kellett befogni. A kísérlet sikeresen lezajlott, de a Csernuska nevű gyakorlatlan kutya visszaérkezése után sokkal jobban érezte magát, mint párja, a képzett Zvjozdocska, olyannyira, hogy boldogan el is szaladt, és hatalmas létszámú katonaság kereste a sztyeppén, míg végre megtalálták.

1961: A Vosztok-1 fedélzetén Jurij Alekszejevics Gagarin 1 óra 48 perc alatt megkerülte a Földet.

Szentpéterváron A magasság orvostana címmel kiállítás nyílik, amelyen számos érdekes tárgy tekinthető meg az űrhajósok kezdeti élelmiszer-ellátmányától az életfenntartó berendezésekig és eddig soha be nem mutatott fényképekig. Az Oroszországi Föderáció Levéltárainak honlapján a Gagarin útja című projekt keretében több mint 100 dokumentumot és 187 fotót tanulmányozhat a nagyközönség.

Korabeli lap Gagarinnal (Horváth András archivum)

Pedig 1957. október 4. és 1961 áprilisa között már nem kevesebb, mint 60 mesterséges holdat készítettek. Voltak köztük kicsik és nagyok, tudományos, katonai és gyakorlati célúak. De mi, akik még jól emlékszünk a fél évszázaddal ezelőtti hangulatra, tudjuk, hogy az emberek általában nem sokat törődtek az utas nélkül a fejük felett áthaladó, többnyire szabad szemmel nem is látható műholdakkal.

A rádiókban beolvasták a szűkszavú közleményeket, az újságok időnként írtak az újabb "fellövésekről", de nem lehetett senkitől megkérdezni, hogy milyen is az az "égi világ", ahonnan letekintettek ránk, Földhöz kötött emberekre. Gagarintól már meg lehetett kérdezni, Gagarin kézzelfogható tanúként jelképezte a világűrbe lépő embert. Bár soha nem mondott semmi igazán meglepőt, mégis hitelessé vált azáltal, hogy ő tényleg a saját tapasztalatairól beszélt. S ezt a benyomást nagy mértékben megerősítette, hogy útját hamarosan újabb szovjet és amerikai űrhajósok követték. Az űrhajózás korszaka visszavonhatatlanul megkezdődött, és tulajdonképpen nagyobb szünetek nélkül folytatódik azóta is.

A Roszkoszmosz három kötetnyi dokumentumot adott ki a titkosítás alól most felszabadított iratokból. „Örökre első” címmel megjelent egy kötet, amelyben Gagarinra közeli hozzátartozói és barátai emlékeznek, és a kerek évforduló alkalmából adták ki az Űrkutatási Enciklopédia második kötetét. Az évfordulóra bélyegeket és nemesfémből készült emlékérmeket adnak ki. A korszakos esemény évfordulóját világszerte megünneplik emlékművek állításával és kiállításokkal, egyebek között az ENSZ-ben, az Európai Unió és a NATO székhelyén.

A világ rádióamatőrjei április 12-én ismét foghatják Jurij Gagarin hangját a világűrből. A történelmi hangfelvételeket, köztük a híres gagarini Pojehali-t (Gyerünk!) a Kedr ( Cédrus) kozmikus berendezés közvetíti a röppályáról. A berendezést az első űrhajós hívőjeléről nevezték el.

Amikor 1961. április 12-én a Vosztok-1 űrhajó kijutott a röppályára, Gagarin ismertette, amit látott: „ Előttem a látóhatár. A Föld horizontja beúszik. De csillag nincs az égen. Látható a Föld felszíne. Az ég fekete, a horizont szélein szép kék fény, amely a Földtől távolodva egyre sötétebb.”

Később az első űrhajós láthatta a csillagokat is. Különösen egy „közeli” kis csillag ragadta meg a képzeletét. „Láthatók a csillagok… gyönyörű látvány! Folytatódik a repülés a Föld árnyékában” – jelentette a kozmonauta. - A jobboldali illuminátorban most egy kisebb  csillagot látok, de már egyre távolodik..”

10 óra 23 perckor Gagarin közölte, hogy a repülés  sikeresen halad, közérzete kiváló, valamennyi rendszer jól működik. Itt a felvételnek vége szakad, 30 perc múlva az űrhajós sikeresen Földet ért.

A Kedr műholdról  a történelmi hangfelvételek  mellett ma  25 üdvözlet is elhangzik 15 nyelven. Ezen kívül továbbítják a Földről készült felvételeket, a tudományos berendezések segítségével kapott  telemetrikus információt. Ez a kis kozmikus berendezés, amelynek mindössze 30 kilogramm a súlya, jelenleg a nemzetközi űrállomás fedélzetén van – közölte Igor Liszov, a Novosztyi kozmonavtyiki folyóirat szemleírója.

- A rádióamatőr műholdak a kozmikus program és a nép közötti kapcsolatot biztosítják. A kozmikus rádióamatőrök  az első műholddal együtt „születtek”, amikor világszerte hallották a szputnyik hívójelét. Ezt követően jelentek meg a speciális műholdak, amelyek biztosítják a rádióamatőrök egymás közötti kommunikációját.

A Kedr műholdat az UNESCO kozmikus oktatási diákprogramja keretében hozták létre. Januárban juttatták el a nemzetközi űrállomásra, hogy az űrhajózás napján köszönthessék a kozmikus jubileum alkalmából a rádióamatőröket.

Gagarin űrrepülése ötven évvel ezelőtt történelmi esemény volt, de kétségkívül különleges jellegű a történelmi események között. Az első űrrepülés 1961. április 12-én új dimenziót nyitott meg a korábban a Föld felszínéhez, illetve légköréhez kötött emberiség számára, ezért ez a tett minden bizonnyal szerepelni fog a történelemkönyvekben. Pedig közvetlen hatása - legalábbis mostanáig - alig volt a Föld lakóira, legfeljebb annak a mintegy ötszáz embernek az életére, akik azóta Gagarin nyomán a világűrbe jutottak.

Maga Gagarin még különösebb történelmi hős: katona volt, de nem nyert háborút, vagy csatákat. Az, hogy vállalkozott erre a korábban senki által ki nem próbált útra, minden bizonnyal hőstett volt, de háborúkban, sőt békeidőkben is sokan vállalkoznak önként nagyon kockázatos feladatokra - anélkül, hogy ezzel világhírűvé válnának. Gagarin nyilvánvalóan nem sorolható a politika, a tudomány, vagy a művészet zseniális nagyjai közé sem, akik nevét nagy felfedezéseik, alkotásaik vagy merész elgondolásaik nyomán őrzi meg az utókor. Gagarin neve egyszerűen azért örökéletű, mert ő volt az első, aki a Földet elhagyva egy űrhajóban (tulajdonképpen egy mesterséges égitesten) utazott.

Az űrhajózás Gagarinnál kezdődött és ma is folytatódik, bár nem egészen úgy, ahogy akkor, 1961-ben gondoltuk. Ha megnézzük az akkori kommentárokat, a leggyakrabban előforduló kifejezés az volt, hogy "az ember elindult a csillagok felé".

Ehhez képest csak az első tíz évre volt jellemző az a törekvés, hogy személyesen hódítsuk meg legalább a szomszédos égitesteket. Az amerikai Apollo-űrhajósok eljutottak a Holdra, vagyis ezerszer messzebbre, mint ahonnan Gagarin nézett le a Földre.

Aztán 1972 óta, vagyis immár csaknem 40 éve az űrhajósok felhagytak a "csillagok felé vezető úttal" és többnyire olyan alacsony pályán keringenek a Föld körül, mint Gagarin és követői annak idején.

Igaz, sok minden megváltozott azóta:

a kisméretű űrhajót nála százszor nehezebb űrállomás váltotta fel,

a súlytalanságban eltöltött idő sok ezerszer hosszabb, mint amennyit Gagarin elviselt,

az űrhajósok napjainkban nem egyedül, hanem csoportosan utaznak,

és nem pusztán passzív elviselői az űrrepülésnek, hanem különféle bonyolult tudományos és műszaki feladatokat látnak el.

Sőt néhány gazdag űrturista már szórakozásból is befizetett űrutazásra - ami harminc-negyven éve még elképzelhetetlen lett volna.

De azért volt más terület is, ahol a fejlődés messze elmaradt az akkori várakozásoktól:

az űrhajók pályára juttatását végző eszközöké. Különösen az oroszok bizonyultak konzervatívoknak, hiszen mai Szojuz-űrhajóik ugyanúgy egy hagyományos hordozórakéta orrán elhelyezve, függőlegesen indulnak, és ugyanúgy ejtőernyőn ereszkednek vissza a talajra, mint annak idején a Vosztok-űrhajók. Ugyanez a kínai űrhajózás módszere is.

Egyedül a NASA épített és használt éppen három évtizeden keresztül egy korszerűbb hordozóeszközt, tudniillik a Space Shuttle-űrrepülőgépet, amely függőlegesen, hordozórakétákkal indul ugyan, de repülőgépként egy kifutópályán érkezik vissza és többször felhasználható.

Szimbolikus véletlen, hogy az első űrrepülőgép éppen Gagarin után 20 évvel, 1981. április 12-én indult a világűrbe. Sajnos a helyzet úgy alakult, hogy valószínű: a NASA is visszatér a hordozórakéta orrára helyezett űrkapszulához, amely a Szojuzokhoz hasonlóan érkezik vissza.

Kényelmes, a légi közlekedésben megszokott indulásra és visszatérésre az űrrepülés területén még valószínűleg sokáig várhatunk.

A világűr meghódításában szerzett érdemeiért érdemrenddel tüntette ki Dmitrij Medvegyev orosz államfő Farkas Bertalan magyar űrhajóst, nyugállományú dandártábornokot április 12-én kedden, Jurij Gagarin űrutazásának 50. évfordulóján a moszkvai Kreml Katalin Termében.  

Az államfő számos orosz és külföldi űrhajósnak, a világűr meghódításában szerepet vállaló tudósnak nyújtott át kitüntetéseket az Űrhajózás Napján. Rövid beszédében az államfő hangsúlyozta: az űrkutatás együttműködésre van ítélve, ma ez a világban a legszolidárisabb terület, csak a Nemzetközi Űrállomással kapcsolatban 15 állam működik együtt. Kijelentette: nincs jövő kozmosz nélkül, s Oroszországban továbbra is prioritásként fogják kezelni a világűr kutatását.  

forrás: honvedelem.hu, origo.hu, hungarian.ruvr.ru

Nemeskéri Klára összeállítása