Az Európai Unió tagországaiban a nyolcvanas évektől vált egyre elterjedtebb gyakorlattá a korai nyugdíjazás, amelyet a kormányok a munkanélküliség csökkentésének reményében állami eszközökkel – de kevés sikerrel –  támogattak. A rendszerváltó országokban a gazdaságpolitikai szempontok mellett más érvek is felmerülhettek: a társadalmi feszültségek enyhítése és azoknak a kompenzálása, akiket idősebb korban ért a rendszerváltás, így nem volt esélyük arra, hogy alkalmazkodjanak a munkapiac előre nem látható gyökeres átalakulásához – mondja Scharle Ágota, a Budapest Intézet közgazdász elemzője. „A rendszerváltás óta azonban eltelt húsz év: aki ma 55 éves, az anno 35 volt, lett volna ideje alkalmazkodni” – véli a kutató. 

Aki mégis nehezen talál munkát, annak ma már kevésbé az életkora, inkább az iskolázottsága vagy az egészségi állapota az akadály. Ezen pedig a  bérköltség csökkentésével (bértámogatással, járulékcsökkentéssel) és személyre szabott rehabilitációs és más szolgáltatásokkal lehet segíteni. A Budapest Intézet munkatársai szerint a korai nyugdíjazás ma már szolidaritási alapon sem indokolható. "Nem világos, hogy a 45 éves munkanélkülinek miért tartjuk elegendőnek a segélyt, és az 55 évesnek miért jár a rokkantnyugdíj" – mondják. A Scharle Ágotával közös tanulmányokat is jegyző Cseres-Gergely Zsombor szerint: „a társadalmi felelősség inkább abban áll, hogy jól kell megcsinálni az átalakítást”. Az oktatás bővítése például csak hosszabb távon emeli a foglalkoztatást, és még akkor sem ad mindenkinek megoldást. Képzetlenek mindig lesznek, ráadásul aki most nem talál munkát, annak most kell a segítség – teszi hozzá Cseres-Gergely.

Amiben egyetért közgazdász, szociológus és munkanélküli: a passzív támogatás helyett vagy mellett az aktív segítség lenne mindenki számára a legszerencsésebb. Szalai Júlia szerint a mainál jóval átgondoltabb, a hosszú távú gazdaságfejlesztéssel harmonizáló munkahelyteremtés lehet a megoldás, amely sokkal változatosabb munkavégzési formákat biztosít, szavatolja állandóságukat, és társítja őket a ma csak a hagyományos munkaviszonnyal párosuló társadalombiztosítási ellátásokkal. „Az átfogó programok kidolgozásakor érdemes számba venni: egy ötvenéves ember nem arra készül, hogy 70 éves koráig már nem akar dolgozni. Az emberek többsége dolgozni akar, amíg bír – hasznosnak érezni magát” – fűzi hozzá a szakember.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy  milyen, a korosztályt érintő központi támogatásokat s programokat kínálnak. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a foglalkoztatás költségeinek átvállalását, a bértámogatást s a járulékkedvezményeket nevezte meg. A minisztérium által „komplex” programként aposztrofált kezdeményezések között pedig olyanokat találhatunk, amelyek képzésekre és helyi sajátosságokra összpontosítanak – legalábbis a szaktárca tájékoztatása szerint. Ilyen az európai uniós támogatásból megvalósuló TÁMOP-program, és a minisztérium kiemelte még az észak-magyarországi régióban futó Esélyt a non-profit szervezeteknek programot is (a most kifutó, három éves programról, amely a támogatás megszűnésével el is hal, lásd keretes írásunkat). Az ötveneseket célozza a Start Extra kártya is, 2008-ban ötezren dolgoztak ilyen kártyával. (Bár a minisztériumnál azt a tájékoztatást kaptuk, hogy folymatosan népszerűsítik, a HVG korábban arra jutott, hogy a munkaadók többsége nem ismeri ezt a lehetőséget.) A minisztérium honlapján a távmunkával kapcsolatos információkat is találunk, ami üdvözlendő ugyan, ám a hazai távmunkakínálat kimerül a "válaszborítékért gyöngyfűzésről tájékoztatom" típusú hirdetésekben.

A megkeresett munkaügyi központok munkatársai szerint az ötvenesekben kisebb a tanulási hajlandóság, „öregnek érzik magukat” a munkanélküliek az iskolapadhoz, s többségük arra sem lát esélyt, hogy egy-egy képzés álláshoz segítné őket – a legtöbb esetben nem ok nélkül. Ha mégis belevágnak: lelkesek, lelkiismeretesek és jól teljesítenek. A munkaadók nagyobb része azonban elavult (vagy annak vélt) ismereteik miatt nem választja őket. „Az idősek megítélése nem feltétlenül negatív, de több negatív tulajdonságot feltételeznek az idősekről azok a vezetők, akik a pályázónál lényegesen fiatalabbak” – erre jut diszkriminációról szóló cikkében Daxkobler Mária. 

Galasi Péter és Nagy Gyula 2008-as, a munkaerőpiaci programok eredményességét is vizsgáló kutatása arra utal, hogy  a programok nagy része nem a rászorulókat segíti, célzottsága gyenge, illetve olyan tevékenységet finanszíroz, ami támogatás nélkül is megvalósulna. A munkaügyi közponktól tudjuk, hogy a képzések elvégzését követően, támogatások megítélése után monitoroznak ugyan, de általában az elhelyezkedést követő néhány hónapban történik a rákérdezés, hosszú távon nem követik a programok eredményességét.

Hazám, hazám

Észak-Magyarország: hendikeppel indult A 110 ezer munkanélkülinek közel 17 százaléka, valamivel több mint 18 ezer fő 50 év feletti a régióban – tudtuk meg az Észak-Magyarországi Regionális Munkaügyi Központ Szakmai Koordinációs Főosztályának első emberétől, Burcsik Istvántól. Ennek a korosztálynak is megvannak a maga előnyei és hátrányai: sokuknak elavultak már a szakmai ismeretei, viszont vannak olyan munkaadók, akik a „régi, megbízható” szakembereket keresik – mondja Burcsik. Van, aki szeretne dolgozni, de nem bír már, s van, aki bírna, de képzettsége, ismeretei alapján nem alkalmas a felkínált munka elvégzésére. Munkakeresésüket a munkaadóknak nyújtott bértámogatásokkal, illetve elhelyezkedést segítő, személyre szabott szolgáltatást, képzést és egyéb támogatási elemeket tartalmazó komplex programokkal segítik (ez mintegy kétezer embert érintett az elmúlt egy évben). A foglalkoztatást támogató programok esetében azonban a munkaadó sokszor csak addig tudja/akarja magánál tartani a munkavállalót, amíg jár a támogatás. A monitoring vizsgálatok szerint eddig hatvan százalék körül mozgott a támogatás nélküli továbbfoglalkoztatás aránya. Az Esélyt a non-profit szervezeteknek program például három évvel ezelőtt indult a régióban, 15 ötven év feletti nőből lett pályázatfigyelő-pályázatíró munkatárs, de a lassan véget érő programban részt vevő munkáltatók nagy része valószínűleg nem tudja majd tovább foglalkoztatni őket a támogatás megszűnése után. Az is tény azonban, hogy – bár a törvényi előírásoknak megfelelően felülvizsgálják a rendszeres szociális segélyen élők lehetőségeit – az 55 év felettieket nem vegzálják, vagyis a havi apanázsért nem kell vállalniuk a „rendelkezésre állást” a munkaügyi központnál – hangoztatta a szakember. A mostani helyzet nagyon hasonlatos a kilencvenes évek közepihez: akkor 130 ezer munkanélküli volt, ma 110 ezer van. A Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét felölelő régió munkanélküliségi rátája áprilisban 21,4 százalék volt. „Mondják, hogy ezt a régiót nem érinti olyan súlyosan a válság, mint az ország többi részét, de ez csak azért lehet, mert mi komoly hendikeppel indultunk” – magyarázza Burcsik. Az elmúlt 3-5 évben – a ritka kivételtől eltekintve – a multinacionális cégek nagyberuházásai elkerülték a térséget. Dél-Dunántúl: kedvezőtlen megítélés A regionális munkaügyi központ nyilvántartásában április végén 14 454 olyan álláskereső szerepelt, aki az 50. életévét már betöltötte, arányuk a regisztráltak körében 20 százalék. Idén mintegy kétezren tudtak elhelyezkedni. Tavaly a nyilvántartásban megfordult 50 év felettiek 36,2 százaléka helyezkedett el legalább átmenetileg. A teljes álláskereső állomány körében kissé kedvezőbb, 38,9 százalék volt ez a mutató. A képzéseken résztvevők elhelyezkedési aránya ingadozó, a 2008 első félévében a tanfolyamokon részt vett 50 év felettiek közel 46 százaléka állt munkába néhány hónappal a kurzus befejezése után. Az arány csak kicsit marad el az összes tanfolyami résztvevő átlagától. A munkaerőpiac realitásai közé tartozik, hogy nemcsak a pályakezdő fiatalok, hanem a nyugdíjkorhatár felé közeledő korosztályok is kedvezőtlen megítélés alá esnek egyes munkáltatók körében – közölték a hvg.hu-val. Észak-Alföld: érdemes lehetőséget adni Szinte szóról szóra a fentieket tudatta velünk ez a régiós munkaügyi központ is, ahol közel ezer 50 év feletti állástalan munkavállalót vontak be a bértámogatást és képzést nyújtó programokba. "Az 'idősebb korosztályba' tartozók többsége már nem szívesen kezd új tanulmányokba, de korábbi tapasztalataink szerint az erre hajlandó személyeknek érdemes lehetőséget adni, mert sokszor jóval nagyobb elszántsággal és sikerességgel sajátítják el a tananyagot, mint fiatalabb társaik" – mondták. Dél-Alföld: támogatás nélkül is mehet Itt is a többi régióhoz hasonló adatokról számolt be a regionális munkaügyi központ: 14 965-en már betöltötték az 50. életévüket, átlagos arányuk a munkanélkülieken belül 18 százalék körül mozog. Idén már több mint  23 ezer ötvenedik életévét betöltött álláskereső fordult meg a rendszerükben rövidebb-hosszabb ideig. Háromezren már találtak munkát, egy részük közvetlen támogatás nélkül.

hvg.hu