Mosolyog a Mona Lisa vagy mégsem? Spanyol agykutatók szerint szemeink
kevert jeleket küldenek agyunknak a rejtelmes arckifejezésről, ezért
van az, hogy egyes pillanatokban mosolyt látunk, másokban pedig nem
tudjuk felfedezni ugyanazon érzelmet az arcon, írja a New Scientist.
A
retináinkban lévő különböző sejtek eltérő információkat vagy
"csatornákat" közvetítenek agyunknak, amelyekben egy tárgy méretéről,
fényességéről, látómezőnkben elfoglalt pozíciójáról és egyéb
tulajdonságairól kódoltak adatokat. Luis Martinez Otero spanyol
agykutató szerint az egyes csatornák bizonyos pillanatokban
hangsúlyosabbak, ennek köszönhetően láthatjuk a Mona Lisa mosolyát is.
 |
Otero
és kutatótársa, Alonso Pablos először azt kérte egy kutatás során
önkéntesektől, hogy vagy messze álljanak a Mona Lisától vagy egy kis
méretű reprodukciót nézzenek meg - ezen esetekben alig lehetett
látni az arc részleteit. Amikor közelebb mentek a képhez vagy nagyobb
verziókat nézhettek belőle, elkezdték látni a mosolyt: minél nagyobb
volt a kép, annál nagyobb eséllyel látták azt. Ebből arra
következtettek, hogy mind közvetlen ránézéssel, mind pedig a
periferiális látómezőben képesek szemeik kiszűrni a mosollyal
kapcsolatos vizuális információt.
További vizsgálatok során,
amelyekben a fényviszonyok szerepét vizsgálták, azt derítették ki, hogy
a direkt ránézés érzékeli jobban a mosolyt. Amikor viszont a
szemmozgást figyelték, azt figyelték meg, hogy a periferiális látás is
fontos - ugyanis amikor az önkéntesek egy másodpercnél is kevesebb időt
kaptak a mosoly megfigyelésére, szemük az arc bal oldalára tévedt.
Otero azt állítja, Leonardo már jegyzeteiben is leírta: dinamikus,
változó arckifejezéseket akart megfesteni, ugyanis az emberek arcán is
ilyeneket lát az utcán.
hvg.hu
Kapcsolódó hírek:
Aranyosi Ervin: Imádkozom egy szebb világért (saját festményemmel)