Ismét megrendezték a Nonprofit Media Központ Alapítvány filmszemléjét. A Liling Tamás vezette Nézőpont Váltás képzési programon résztvevő, frissen végzett fogyatékossággal élő hallgatók mutatták be alkotásaikat.

A képzés 1998-ban indult a Handycap Alapítvány és a Közösségfejlesztők Egyesülete alapításával, azzal a céllal, hogy a fogyatékkal élő emberek a média aktív közreműködői lehessenek.

Az 1-2 évente, 9 hónapos időtartamban zajló kurzusokon bármilyen fogyatékossággal élő hallgató részt vehet. A képzés ingyenességét az ORTT Műsorszolgáltatási Alap több éves támogatása teszi lehetővé.

Ebben az évben 10. alkalommal láthatták az érdeklődők a frissen végzett hallgatók alkotásait. A hatalmas érdeklődés miatt a terem kicsinek bizonyult, a helyiségben többeknek már nem is nem jutott hely. Idén először - az újoncok munkái után - az 1999-óta végzett alkotók a „Mustra” keretében lehetőséget kaptak új filmjeik bemutatására. A közönségnek legjobban tetsző film készítői az Arany kamera díjban részesültek. A Filmszemle eddig is alkalmat adott a képzésen korábban végzettek munkáinak bemutatására, így évről évre abban az élményben van részem, hogy láthatom az új "termést".

Amellett, hogy az ötletes, jó filmeket nézem, amelyekből árad a jókedv és az élet szeretete, láthatom az elsőfilmesek izgalmát és örömét is.

A filmeken kívül, a másik maradandó élményem az a szeretetteljes légkör volt, ami ezt a csoportot különösen jellemezte, olyannyira, hogy a képzés vezetőjét, Liling Tamást, szívük szerint nem csak a saját, hanem Európa, Pannon példaképeként szeretnék látni.

Azért is kedvesek ezek a filmek számomra, mert tudom, hogy több hónapi tanulás és sok munka van mögöttük. A "tréningen" résztvevők elsajátították a filmezés fortélyait és ezzel önkifejezési eszközt kaptak a kezükbe, de több önbizalmat, problémamegoldó képességet, a valós és vélt akadályok leküzdésének képességét, jobb kommunikációs készséget is szereztek. Valószínűleg más nézőpontból látják önmagukat ezután, és bízom abban, hogy akik nézik ezeket a filmeket, más nézőpontból látják a fogyatékossággal élőket is.

I. díjas: Király Belián, Mihályi Ferenc, Isteni Púp című alkotása.

A Mustra alkotói közül - a közönségszavazatok alapján - az Arany kamera díjat: Kalmár Márton, Kerecsendy Vilmos, Kiss Zoltán, Forgatófilm Csoport Mozaik című filmje nyerte, de valójában mindenki nyertes.

A Filmszemlén hallottam, hogy szeptembertől újra indul a Nézőpont Váltás képzési program, amit ajánlok másoknak is.

A kilenc elsõfilmes alkotás története

A Kézenfogva Alapítvány "Fogadd el, fogadj el!" kampány rendezvényén több filmet is forgattak a kurzus résztvevõi.

Míg Király Belián és Lengyel Zsófi "Volt egyszer egy nap" címû riportfilmje egész képet adott az eseményről, így az utca emberétől a érintetteken át a szervezőkig
mindenkit megszólaltattak (amitől pergős, már-már hírspotnak beillő tudósítás jelleget kapott), addig

Fa László és a 23 éves Tunyogi Imre "A zene mindenkié" című alkotása, a tánc és a zene témájában villantott fel életérzéseket az
eseményről. Motivációjukban szerepet játszott, hogy mindketten úgy érzik a zene eszköz lehet abban, hogy éneklés, tánc közben felszabaduljunk és közelebb kerüljünk egymáshoz.

"Fa László, 56 éves látássérült vagyok. A zene az egyik olyan dolog, ami átsegített a problémáimon." - vallja. Nem véletlen, hogy másik filmje a "Nem láthatom, nem hallhatom" címû egy kevesek által ismert közeget, a Siketvakok Országos Egyesületét mutatja be, miközben személyes példákkal hozza közelebb a nézõt a témához. Pap Márton János sem mulasztotta el a fent említett kampányrendezvényt, ám ő saját szemszögébõl, ötletes narrátori szövegfordulatokkal kommentálja a "Kézmûvesek utcájában" a május elsejei napot.

Szintén õ jegyzi a "206-os busz bemutatása" portré jellegű kisfilmet is, amelynek főszereplője Laci, aki az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának lakója és nagy megszállottja a buszoknak, metróknak.
Élete álma teljesült, amikor élőben is láthatta a buszt, Pap Márton János kamerázott, Laci kérdezett, amire János
válaszolt. Laci autizmussal élő fiatal, a film segítségével az ő szemével láthatjuk, hogyan néz a világra, hogyan csodálkozik rá a részletekre.

"29 éves autista vagyok." - írja Pap Márton László - "Eddig soha nem filmeztem, nem is tudtam idáig. Ez a tanfolyam nagyon felébresztette az érdeklődésemet iránta, úgy érzem a késõbbiekben is szükségem lesz erre a tudásra."

Már-már tényfeltárói hiteleséggel forgatta a 17 éves gyengénlátó lány, Lengyel Zsófia és Mihályi Ferenc az "Apám hitte" címû riportfilmet, mely a Gyöngy Vendéglő helyzetét mutatja be több oldalról tárgyilagosan, így megtudhatjuk azt is, hogy a környéken élők számára és a tulajdonosoknak mit jelent a Gyöngy. Érdekes dramaturgiai kísérletként a probléma felvetését, mint csattanót a film végére vágták be az alkotók, így csak ekkor derül ki: a vendéglõt a megszűnés veszélye fenyegeti - az önkormányzat ugyanis lerombolását tervezi (a felek a mai napig perben állnak egymással).

A dokumentum és riport/portré műfajok mellett két alkotás valódi kisfilm lett, így Vadász József mozgássérült fiú "Ha nem lehetsz enyém, akkor senkié" címû rövid thrillere, illetve Király Belián és Mihályi Ferenc "Isteni púp"-ja. Míg előbbi egy néhány perces vérfagyasztó thriller, hatásos és megdöbbentõ történet, mély üzenettel, addig utóbbi szatíra jellegű tanmese. A film az élet sajátos humorát eszközül véve dolgozza fel a
fogyatékosság kérdését, a végén csattanóval, amely kimondja: Isten egyformán tökéletesre teremtette az embereket, legyen az púpos vagy púptalan.

A film érdeme továbbá a szokatlan helyszínválasztás (egy templom), a technikai megvalósítás és a jól megtalált zenei aláfestés. Bravúros megoldás volt Liling Tamást papnak öltöztetni - kétségkívül
növelte a film népszerûségét a közönség körében.