Nemrég jelent meg a Testamentum, magyar végrendeletek gyűjteménye című kötet, amelyben a 16. századtól napjainkig, Báthori Istvántól Örkény Istvánig számos politikus, művész és író végakarata olvasható.

A könyv, ahogy egy kritikus fogalmazott, olvasmányként is érdekes, sőt regényes.

Több ezer hagyatékot - az 1800-as évektől napjainkig - őriznek Budapest Főváros Levéltárában. Csiffáry Gabriella, a levéltár főmunkatársa - egyben a végrendelet-gyűjtemény szerkesztője - tapasztalai alapján mondja: idehaza gyakori a családi titkosítás. Irataik többsége a nyilvánosság számára hozzáférhetetlen. A személyes dokumentum a keltezésétől számítva hetven évig nem kutatható, és megesik, hogy az örökösök a további zároláshoz is ragaszkodnak.

Régóta vita levéltárosok között: a magánéletet érintő végrendeletek a nyilvánosságra tartoznak-e vagy sem. Van, aki úgy véli, éppen a személyes irat a leghitelesebb történeti forrás, nélkülözhetetlen a múlt vizsgálatához. Csiffáry is azt vallja: a családi memoárok révén jobban érthető a történelem.

Bocskai István és Bethlen Gábor végrendeletében a hagyományos vagyoni rendelkezésen túl politikai iránymutatást is hagyott az utókorra, hogyan válhat szabaddá a nemzet a három részre szakadt Magyarországon.

A két erdélyi fejedelem írásos testamentumának csak a másolata maradt fenn, ahogyan a legtöbb 16-18. századi vagy akár korábban kelt okiratnak. Thököly Imre fejedelem végrendeletéről - amelyet tíz nappal halála előtt írt - anynyit tudni: valamikor felvidéki fióklevéltárból jutott Magyarországra, idehaza azonban nincs nyoma közgyűjteményben.

Egyébként az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) kézirattárába is több végrendelet került különféle családi hagyatékok részeként. Itt található Báthori és Bocskai végrendeletének másolata, illetve - többek között - Egressy Gábor, Vajda János, Móra Ferenc és Bajcsy-Zsilinszky Endre eredeti testamentuma. Karsay Orsolyától, a kézirattár vezetőjétől tudjuk: Bocskai és Báthori iratmásolatait a Történelmi Társulat helyezte letétbe 1924-ben, Móra végrendeletét és több kéziratát az OSZK vásárolta meg az Állami Könyvterjesztő Vállalattól '58-ban. Bajcsy-Zsilinszky Endre írásos végakarata - amelyet börtönben írt vécépapírra - 1963-ban került a gyűjteménybe több személyes dokumentummal, politikai memoárjával együtt.

S most nézzük néhány híres testamentum tartalmát. Petrőczy Kata Szidónia, az első magyar költőnő, Thököly unokahúga végakaratában a legkedvesebb tárgyairól is rendelkezett, sőt részletezte, lányai közül kire melyiket hagyja: ?Klárának az asztali órámat, hogy megemlékezzék minden órában az én anyai intésimről, azokat kövesse s az Istent félje, Katicának hagyom a nagy Srib-Tischomat az üvegen belül való egyetmással, a halott fejér órámat, az ivópoharamat és az ezüstös legyezőmet; Sophinak hagyom az ezüst mosdómedencémet s a kijáró nyelű késemet...?

Vajda János félt a tetszhaláltól, végrendeletében így írt: ?Testem okvetlen, minél apróbb részletekre fölbontassék, agyam, szívem, gyomron kivetessék, és fölapróztassék...? Baumgarten Ferenc végrendeletileg irodalmi díjat alapított 1923. október 17-én: ?Magyarországon fekvő minden ingó és ingatlan vagyonomat egy, a nevemet viselő örökalapítványnak hagyományozom, melynek céljául szűkölködő magyar írók anyagi gondjainak enyhítését tűzöm ki.? (Baumgarten-díjat kapott például Juhász Gyula, Tamási Áron, Krúdy Gyula, Nagy Lajos, Illyés Gyula. Utoljára '49-ben osztották ki a díjat.)

Somlay Artúr 1950-ben jegyezte ?szellemi végrendeletét?, amikor Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója minden színészt arra kötelezett: politikai önigazolásból írjon életrajzot. Somlay elkeseredett és dühödt sorokat hagyott hátra: ?Szörnyő gondok között hagyom el az életet, amely nem sok gondtalan percet engedélyezett nekem. A gyermekeimre gondolok. Sírfeliratom legyen: Az emberek veszedelmes közelségében éltem meglehetősen hosszú ideig. Most talán biztonságban vagyok.? (Somlay 1951. november 10-én öngyilkos lett.)

A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik Tersánszky Józsi Jenő 1944-es vádiratszerű testamentumát. Akkor írta zsebnoteszába, amikor feleségét, Molnár Sárit gettóba zárták. Az író megtagadja rokonságát, mert az nem segített nekik, s elátkozza az Egyesült Nemzeteket, Angliát, Amerikát és a Szovjetuniót: ?Elhatároztam tiszta ésszel és csorbítatlan akarattal, hogy a tőlem feleségemet elhurcolni akaró közegeknek ellenállok. Ha közülük csak egyet is lelövök, akkor azt a példát adom magyar sorsosaimnak, mit most már egyetlenül erkölcsösnek tartok. Szálasi vérebeinek viszont nem adok alkalmat, hogy lefülelésem alkalmával nejemmel együtt rajtam a szokásos megkínoztatást elkövessék. Elég adag cián van birtokomban...?

Mellesleg a múzeum az 1800-as évek elejétől gyűjti az írói hagyatékokat. Így került ide - egyebek mellett - Jókai Mór, Kölcsey Ferenc, Tamási Áron, Márai Sándor végrendelete. De itt található Füst Milán ?tréfás? testamentuma is: ?A szobromon pedig legyen egy nagy szivar!... Jégtörő Mátyás napján aztán egyik hű barátom másszon fel hozzám, s attól fogva szolgáljon a tűzzel, mind az idők végéig, úgy legyen. K. F.-re gondolok, mivelhogy tudvalevőleg serény és pontos, sosem késik el és hű a kegyes szolgálatban is - ezen felül pedig remélem, úgyis örökéletű! Továbbá: egy jó tál tojásos galuska is elkél, legyen az is ott bronzból...?

Örkény István végrendeletének - 1979. január 25. - eredetije a család hagyatékában van. A Testamentum-kötet az ő végakaratával zárul: ?Nemcsak vérszerinti rokonaimra, hanem barátaimra és ismerőseimre is szeretettel és hálával gondolok. Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt: több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam. Sorsomat befejezettnek érzem. Kérem, ne maradjon utánam gyász.?

Csiffáry Gabriella történész-levéltáros szerint a következő generációknak már nem lesz mit kutatniuk. Az 1900-as évek közepétől ugyanis inkább a formális végrendelet - a jogok, vagyon tisztázása - a jellemző. Már nem szokás a családi memoár, levelezés gyűjtése és megőrzése.  

168 óra