Széll Kálmán, politikus. A kiegyezés évében Deákpárti programmal került be a képviselőházba. 1875-től 1878-ig pénzügyminiszter, 1899-től 1904-ig miniszterelnök volt.

Pénzügyminiszteri munkásságához fűződik az államadósságok egységesítése s az ország pénzügyi tekintélyének helyreállítása. Miniszterelnöki megbízatását súlyos parlamenti válság idején kapta. Sikerült megegyezést létesítenie az ellenzéki pártokkal s újból megindítani a nyugodt parlamenti munkát.

Miniszterelnökségének legnagyobb eredménye az Ausztriával kötött új gazdasági kiegyezés volt. Ebben a magyar mezőgazdaság és ipar érdekeit megvédelmezte, konvertáltatta a közös államadósságok Magyarországra eső részét és a közös jegybankkal a készfizetést felvétette. Jelentős érdemeket szerzett a közgazdasági életben is, különösön a magyar jelzáloghitel kiépítése terén.

Tisza István politikuscsaládba született 1861. április 22-én: apja, Tisza Kálmán a mai napig rekorderként 15 évig, 1875–90 között volt Magyarország kormányfője. Tisza a Debreceni Református Kollégiumban érettségizett, majd német egyetemeken jogot tanult.

Képviselő

1886-ban képviselővé választották, s hamarosan a Szabadelvű Párt vezéregyénisége lett. 1903-ban, Széll Kálmán lemondásakor I. Ferenc József őt bízta meg kormányalakítással. Tisza ragaszkodott a dualista elvekhez, külpolitikájában a kettős szövetséghez, fő célja a magyar szupremácia megerősítése és kiterjesztése volt. Az újonclétszám emelése miatt kirobbant ellenzéki obstrukciót a házszabályellenes szavazással akarta letörni, a dulakodással is járó akció után pártja megroppant, és az új választásokon vereséget szenvedett. Tisza ezek után feloszlatta pártját és visszavonult a politikától.

Visszatérés

1910 volt számára a visszatérés éve, amikor újonnan szervezett Nemzeti Munkapártja fölényesen győzött a választásokon. A kormány megalakítását azonban nem vállalta. Rendkívül helyesen ellenezte az általános választójog bevezetését, pártolta viszont a hadsereg fejlesztését, így a véderőtörvény miatti ellenzéki obstrukciót házelnökként új házszabály elfogadtatásával, majd karhatalommal törte le. 1912. június 7-én rálőttek a parlamentben, a golyó nyoma ma is látszik a faburkolaton.

1913-ban lett ismét kormányfő. A szarajevói merénylet után ellenezte a hadüzenetet, mert felkészületlennek tartotta az országot, féltette a Monarchia egyensúlyát, és tartott a nemzetiségek önállósodási törekvéseitől, az Erdélyre vonatkozó román igényektől. A merénylet és a Szerbiának küldött hadüzenet időpontja között többször is tárgyalt Bécsben, a háború veszélyeit hangoztatva. A világháború kitörése után a helyén maradt, állva az ellenzék folyamatos támadásait. A Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly 1917-ben felmentette a kormányfői posztról.

Ezredes

Tisza 1917 szeptemberében ezredesként kiment a frontra, ahol részt is vett a harcokban. A háború végére – elsősorban a baloldali és liberális sajtótermékek (köztük a zsidó ihletésű Ady folyamatosa támadásai) hatására – a vereség és a régi rend jelképének számított, két ízben is rálőttek az utcán. 1918. október 17-én ő jelentette be a parlamentben, hogy a háborút elvesztettük. Az őszirózsás patkánylázadás napján, október 31-én villájában lőtte agyon négy gazember, akik bizonyítottan kapcsolatban voltak Károlyi Mihállyal és közvetlen környezetével.

Halálbrigád

Tisza az újabb kutatások szerint tudott az ellene indított halálbrigádról, értesült arról is, hogy a védelmére kirendelt katonák elmentek, de nem menekült el. Fegyverrel a kezében várta a - két szabadkőműves honfitársának szervezésében - rá uszított gyilkosokat, de letette a revolvert, mert nem akarta a családtagjait veszélybe sodorni.

Így Linder Béla szervezte bérgyilkosok Tisza István szerettei szeme láttára lőtték le a magyar politikust. Később Károlyi meglehetősen tapintatlanul koszorút is küldött a temetésére, de azt özvegye nem engedte a sírra helyezni, hanem a szemétbe dobatta.

metapédia