Egy valaha Széchenyi István könyvtárszobájában álló serleg hosszú utazása ért véget, amikor Hegykő, Isztambul, Párizs, Willebadessen után hazatért a Magyar Tudományos Akadémiára.

Az adományozók Wrede-Széchenyi Alexandra és Schönburg Széchenyi Beatrix.

Alexandra bárónő így mesél a műremek kalandos útjáról.

"Édesapánk, Széchenyi Bálint 1947-ben kevéske személyes csomagjában menekítette ki a kelyhet, amikor el kellett hagynunk a nagycenki uradalomhoz tartozó birtokot.

Az ő útja Törökországba vezetett, hiszen Széchenyi István fia, a mi Ödön nagyapánk a Budapesti Tűzoltóság megalapítása után a szultán megbízatásából megszervezte, majd ötven éven át vezette a konstantinápolyi tűzoltást."

Széchenyi Ödön legkisebb fia, Bálint később Párizsba költözött, ahol fiatalon, alig hatvanévesen érte a halál. Az aranyozott ezüst, gazdagon díszített kelyhet gyermekeire hagyta. Közülük a ma Németországban élő nővérek úgy határoztak, hogy az Akadémiának adják a műtárgyat.

"Sajnos nem tudjuk, ki adta a serleget dédapánknak. A kelyhen látható családi jelkép és az S. I. monogram arra utal, hogy személyes ajándékról van szó. A felirat, 'Deus Pro Nobis Quis Contra Nos' pedig mintha summázata lenne Széchenyi István életének."

Bár a "legnagyobb magyar" dédunokája, Széchenyi Alexandra 1947-ben külföldre távozott, soha nem szakadt azonban el szülőföldjétől.

1956-ban egy bécsi menekülttáborban dolgozott, majd egy évvel később magyar bányászoknak tanította Hollandiában az ország nyelvét.

1989-ben a menedéket kért keletnémetek tolmácsa volt a zugligeti táborban, az 1990-es években pedig segélykonvojokat vitt Ukrajnába. 2007-ben a Német Szövetségi Köztársaság érdemkeresztjével tüntették ki.

Az adományozó nővérek és Pálinkás József MTA-elnök

A kérdésre, hogy nem esett-e nehezükre megválni ettől a becses családi ereklyétől, Alexandra bárónő így válaszolt: "Dédapánk akarata is az lenne, hogy annak a magyar tudós testületnek a székházában őrizzék, amelynek sorsát annyira szívén viselte. A könyveit megőriztük, de húgommal egyetértettünk abban, hogy az egyedüli tárgyi emlékként reánk maradt serleg megőrzésének legméltóbb helye az Akadémia."

Forrás: Magyar Tudományos Akadémia