Január - Fergeteg hava az igazi tél ideje. Ilyenkor rendszerint szigorodik az időjárás, beköszöntenek a kemény hidegek. Most van szükség igazán a melegítő kölesre, zabkására. Most van ideje a teljesőrlésű lisztből készült fokhagymás pirítósnak. Valóságos felüdülést jelent számunkra ___ a reggeli - alma, körte, vagy a jól tartósított szőlő.
Szervessó-háztartásunkat egyensúlyban tartja a ___ vacsorára fogyasztott ___ káposzták, gyökeres zöldségek (karalábé, fekete retek, cékla, sárgarépa, zeller) bőséges fogyasztása. A nyers káposzta különösen fontos a tél folyamán ___
segíti a máj és az epe munkáját. A nyers cékla a téli hónapokban
mindennapos eledelünk legyen, kerüljön bőven asztalunkra. Késő ősztől -
tavaszig, fogyasztható a csicsóka gumója. Csodálatos
életerejű növény. Sok jó tulajdonsággal rendelkezik. Jelentős az ásványi
anyag tartalma. A kezdődő cukorbaj és az érelmeszesedés gyógyításában
is van szerepe, javítja a máj méregtelenítő munkáját. Vastagbélrák
megelőző hatása van. A köszvényes betegeknek szintén jó szolgálatot
tesz.
Ha néha-néha levest akarunk fogyasztani, akkor a burgonyalevest (héjában sült burgonyából készítsük, köménymaggal), a MISO-levest vagy a köménymagos csicsókalevest ajánlom. A csicsókát mindig nyersen tegyük bele a fogyasztható hőmérsékletű levesbe.
Nagyon hasznos, ha a ködös-párás reggeleken 5-6 szem boróka bogyót elrágcsálunk, tisztítja a tüdőt, légutat. Szintén hasznos, ha (pl. rágógumi helyett) ___ édesgyökeret rágunk.
FEBRUÁR - JÉGBONTÓ HAVA
Február – nem tréfál: tél ez még.
Vigyázat: a február az a hónap, amikor a legnagyobb a hőmérséklet ingadozás!
Egy-egy „melegebb”, napfényes nap kinti munkára csábít, amit aztán a következő fagy beálltakor keservesen megbánhat az ember.
Alapszabályként jegyezzük meg: csak akkor kezdjük megmunkálni a talajt, ha már hőmérséklete 5ºC fölött van.
Február másodika jeles nap a gazdák életében: Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Ekkor indul meg a gyümölcsfákban a nedvkeringés.
A hagyomány szerint ugyanis a fákban mostantól megindul az életnedv,
ugyan még sokáig nem sok jelét mutatják annak, hogy belül már
készülődnek a tavaszi rügyfakadásra, de buzogni kezd bennük a növekedési
késztetés.
A világban végre emelkedik a Nap, még ha alig
észrevehetően is, de elkezdett napi pályáján közelíteni a zenithez, s a
reggeli kelés is mind korábbi már.
Nő a fényesség!
Ezt a külső jelenséget benső erővé úgy változtathatjuk, fordíthatjuk,
alakíthatjuk, hogy magunkban azt növeljük, ami jó, tisztaság,
tisztesség, igazság és cselekedeteink is ezeken az értékeken
alapuljanak. Ha így cselekszünk, teszünk, akkor ez meghatározza egész
jövendőnket is.
A hónap közepe után a régiségben azt fülelték,
hogy hallják-e már a fülemüle énekét, látják-e magasan repülni a
pacsirtát, mert az arról adott hírt, hogy mostmár nem késlekedik sokáig a tavasz. Amikor a Nap az égen a következő csillagjegybe ér, végképp győzedelmeskedik és ezzel – a tavaszi napéjegyenlőség idején – eldől a harc világosság és sötétség között.
Az ősszel felhalmozott élelem maradékát felélő farsangot – böjt követi.
A régiségben az emberek 40 napig tartó böjtbe fogtak, hogy a –
démonokban megnyilvánuló – mérgeket is elemésztő lángot magukban ébren,
önmagukat pedig féken tartsák és ezzel segítsék belül az öntudat
győzelmét a szélsőségek, kívül a Napét a sötétség felett.
A böjt a
megújítandó tisztaságot szándékozik megteremteni az emberben, amelyben
azután megjelenhet a tavasszal ereje teljébe lépő Nap, azaz igazi
öntudatuk fénye.
S hogy miért éppen februárban tartjuk számon a szökőnapokat? Mert valamikor ez volt az év legutolsó hónapja.
Végre a nappalok egyre hosszabbak és világosabbak, a napsütés a tavasz
érzetét kelti bennünk. És nem csak bennünk - a természet is ébred …
Kommentáld!