Mindenható Isten hallgasd meg mindennapi imádságomat. Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt! Világosíts meg egy kerub szellemével és gondolkodó erejével, engedd a jövőbe pillantanom, a jó magot a rossztól megkülönböztetnem. Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem, hogy egy korona tőkével, melyet reám bíztál, elszámolni tudjak. Gondolkodni és dolgozni akarok éjjel-nappal, életem fogytáig. Gyarapítsd, ami jó - tipord el születésekor, ami netán rossz gyümölcsöt teremne. Segíts nekem, hogy a világon mindent lelkem igaz alázatával szemlélhessek és kezdhessek... Ez imádságom ne mondassék, hanem szüntelen cselekvés által küldessék az égbe.

Szeptember 21-én ünnepeljük gróf Széchenyi István születésének 219. évfordulóját. Halála óta rendszeresen emlékeznek e nevezetes napra. Olykor látványos ünnepséggel, mint 1941-ben és 1991-ben a százötvenedik, illetve a kétszázadik születésnapon; más években szerényebben, de a kommunista diktatúra civil szervezetektől mentes évtizedeitől eltekintve mindig volt országos vagy helyi megemlékezés.

1988 óta a Széchenyi Társaság szervezi a gróf szobrának koszorúzását az MTA előtt.

Koszorúznak a Széchenyi István által alapított intézmények vezetői, a róla elnevezett iskolák tanárai és diákjai, pártok, civil szervezetek.

Sok szó esik - különösen ma, a Széchenyi Terv megvalósításának idején - a Legnagyobb Magyarról. A filmművészet is pótolta évtizedes adósságát, és film készült életéről.

Csodáljuk életét, nagyságát, szervezőképességét. Napról napra látjuk, használjuk az általa létrehozott alkotásokat, intézményeket. Olvassuk, idézzük, tanítjuk.

Gróf Széchenyi István megvallotta és gyakorolta római katolikus hitét és vallását is.

Szép és máig példaértékű történet: Pozsonyban, az országgyűlés idején, vasárnap délben vitatkozott néhány képviselő, miközben Széchenyi megkérdezte egyiküktől, vajon volt-e már templomban. Nemleges válaszára Széchenyi az alábbiakat jegyezte meg: hogyan szólhat az ország dolgairól, ha még misén sem volt vasárnap.

A Széchenyi Társaság örök emlékezetű elnökségi tagja, Bozóky Mária szép könyvet írt Széchenyi hite címmel.

Ez alkalommal saját szavaival, naplójában rögzített imáival emlékezzünk rá és tanuljunk tőle.

Mindenható bírája a földnek, a felfoghatatlan világmindenségnek, aki elé csodálattal és imádattal omlok és csak gyarlóságomnak és szorongva dobogó szívemnek vagyok tudatában, engedj olyan erényességre és tökéletességre érlelődnöm, amilyenre ember, bűneivel és tomboló szenvedélyeivel e világon csak érhet! Ajándékozd nekem a lélek belső vigaszát és csendes nyugalmát, mely nélkül az ember, földhözragadtan nem élhet a Te szemlélésedben s szellemét képtelen ama földöntúli magas lendületben tartani, ahová a bensőséges imádság, az ingatag lélek rövid pillanatokra föllebeg.

Tisztísd meg lelkemet az előítéletektől és töltsd meg szívemet határtalan gyengédséggel, szeretettel az egész emberiség iránt.

Mindenható Isten hallgasd meg mindennapi imádságomat. Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt! Világosíts meg egy kerub szellemével és gondolkodó erejével, engedd a jövőbe pillantanom, a jó magot a rossztól megkülönböztetnem. Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem, hogy egy korona tőkével, melyet reám bíztál, elszámolni tudjak. Gondolkodni és dolgozni akarok éjjel-nappal, életem fogytáig. Gyarapítsd, ami jó - tipord el születésekor, ami netán rossz gyümölcsöt teremne. Segíts nekem, hogy a világon mindent lelkem igaz alázatával szemlélhessek és kezdhessek... Ez imádságom ne mondassék, hanem szüntelen cselekvés által küldessék az égbe.

Erősítsd meg mennyei hatalmaddal, hogy legyőzhessem földi gyengéimet és fölemelhessem Tehozzád a lelkem! Szabadítsd meg érzékeimet mindentől, ami földi reájuk tapad és tisztísd meg embertermészetem, hogy a Te műved méltó lehessen Tehozzád! Önts bizalmat a lelkembe - és ne hadd, hogy ítélkezzek a Te tanácsaid felől - s még annyira sem, hogy netán valaha is kételkedjek a Te mindenhatóságodban, bölcsességedben és könyörületességedben. Áldd meg végezetül áldásod legjavával enyéimet és barátaimat mind, hogy egykoron majd mindnyájan Téged dicsérhessünk és magasztalhassunk mindörökké Ámen.

Széchenyi tudta, hogy a hit az a lánc, mellyel az emberiség össze van kapcsolva a Mindenhatóval. Boldog volt és boldognak mondott mindenkit, akit nem a testi gyengeség vagy a haláltól való rettegés kényszerít térden csúszni a kereszthez, hanem már életük legszebb éveiben, nemcsak szóval, de tetteik által is gyakorolták vallásuk igazi értelmét. Tanított bennünket arra, hogy az igaz szó kútfeje a boldog házasságnak, a valódi becsületnek, a cselekedetek egyenességének és így minden boldogságnak.

(A szerző a Széchenyi Társaság főtitkára.)