2006 eleji állapot szerint:

Tóthfalu egy kis délvidéki település 32 km-re a Horgos-Röszke és 40 km-re a Kelebia-Tompa határ-átkelőhelytől. Közjogilag Magyarkanizsához tartozik. A közelmúltig, egészen pontosan 25 évvel ezelőttig a teljes kihalás veszélye fenyegette. Megmaradásában, sőt, fellendülésében nem a csodának jutott a kulcsszerep, hanem néhány áldozatvállaló személynek, legfőképp ft. Utasi Jenő atyának, a falu plébánosának.

A mindössze másfél négyzetkilométer területen fekvő településnek 745 lakosa van, az átlagéletkor 39,8 év. Ami pedig igazán figyelemre méltó: a 10 év alatti gyermekek száma 124, a 20 év alatti fiatalok száma 77. Tóthfalut a múlt század nyolcvanas éveinek első felében a kihalás veszélye fenyegette – a fiatalok elhagyták a falut, ahogy ez a csonka-országi kistelepüléseken is megszokott. Csakhogy Tóthfaluban a folyamat a kilencvenes évekre meg-állt, sőt, a közösség megfiatalodott, köszönhetően részben az új munkahelyeknek és a falumentő programoknak. A megmaradás jegyében állítottak és avattak fel tavaly március 15-én a templom és a plébánia között lévő parkban egy turulszobrot, amit a helybeli plébános és Budapestről dr. Hegedűs Lóránt református püspök áldott meg.
Mi eredményezte e csodaszámba menő kedvező fordulatot? 1980. novemberében Tóthfalun felépült egy új plébániaépület. Az 1887-ben épült régi parókián 1981. januárjától lelkigyakorlatokat szerveznek, télen a felnőtteknek, nyáron a diákoknak. Már az első évben sem volt elegendő fekhely a jelentkezők befogadására, ezért a '80-as évek első felében néhány plébánia összefogásával, zömmel önkéntes munkaakciókkal és egy bécsi segélyszervezet anyagi támogatásával megnagyobbították az épületet, és ezáltal újabb 27 (összesen 50) fekhelyet nyertek. 1989-től kezdve merész elhatározással hozzáláttak más jellegű táborok szervezéséhez is. Itt kapott helyet a délvidéki hagyományápoló népdal és népzenei tábor, a versmondó műhely, sorskérdéseinkkel foglalkozó konferenciák (Trianon, Jugoszlávia szétesése, autonómiák, nemzeti tanácsok, határokon átnyúló regionális együttműködések témaköreiben).
Az igények egyre terebélyesedtek, és mindinkább nyilvánvalóvá vált: Tóthfalura a délvidéki magyarság úgy tekint, mint az egyik legtöbbet ígérő szellemi központra. 1998-ban hozzákezdtek a közösségi ház építéséhez. A költségek túlnyomó részét csonka-országi támogatásból fedezték. Az épület főbejárata melletti emléktáblán ez olvasható: „Épült 2002-ben, a Magyar Kormány támogatásával, a magyarság adományából”. Ebben az új közösségi házban tanácskozások céljára egy száz személyt befogadó konferenciaterem áll rendelkezésre. A földszinten szintén száz személyes ebédlő, kétszáz személyt kiszolgáló konyha található. Ez az épület szolgálja ki a most épülő iskola és kollégium szükségleteit is, hétvégeken, valamint a téli és nyári szünetben rendezvények és táborok megszervezésére biztosít ideális feltételeket.

A szellemi központtá válás egyik ugródeszkája a Tóthfalun létrehozott Logos Grafikai Műhely. A nyomdát és a kiadót 1989-ben alapították azzal a céllal, hogy nemzeti és keresztény ihletésű kiadványaival gazdagítsa a közösséget. A csupán egy nyomdagéppel, egy számítógéppel és három munkással megkezdett vállalkozás ma már egy jól felszerelt, de aránylag régi gépparkkal fejti ki tevékenységét. A Logos gondozásában jelenik meg a Hírvivő című katolikus hetilap, amit az egész Délvidéken olvasnak. E vállalat az alapítója és kiadója a magyarkanizsai Új Kanizsai Újság című független polgári hetilapnak, továbbá a  negyedévenként megjelenő Aracs folyóiratnak. Emellett diáklapokat is készítenek, amelyek közül olvasottság tekintetében kiemelkedik az Útitárs.
Az identitás őrzését a kiadó és a nyomda mellett a több mint öt éve tevékenykedő Tornác Színpad Kultúregyesület szolgálja. Feladata megszerettetni a fiatalokkal, diákokkal a magyar nyelv szépségét és a magyar történelmet. A 25 fiatalból (8-21 évesek) álló csapat mellett három szülő is részt vesz a munkában, ők elsősorban szervezéssel foglalkoznak. A művészeti vezető és oktató: Giovannini Kornél, a Budapest Bábszínház színművésze. Kornél bácsiért rajongnak az egyesület tagjai, pedig (vagy tán épp emiatt?) a maximumot követeli tőlük. Eddig a Júlia asszony felvidéki vártörténetet, a Mátyás király igazmondó juhászát és a János Vitézt vitték színre, továbbá összeállítást készítettek Wass Albert írásaiból és a '48-as forradalom eseményeiről, Széchenyi Istvánról pedig előadást. A Magyar Katolikus Rádió részére egy 52 részes bibliai ihletésű műsort vettek föl, melynek sugárzása megkezdődött, sőt, ez egyike a leghallgatottabb műsoroknak. Emellett több fellépésük volt már mind a Délvidéken, mind a mai Magyarországon.
Ft. Utasi Jenő atyáék azonban ennyivel se érték be! A falumentés keretében szociális programokat is készítettek, s nem kisebb feladatot vállaltak, mint az árvákról, elhagyottakról való gondoskodást. A nevelőotthon első lakója ma már kétgyermekes családapa, Tóthfaluban él. Mielőtt megházasodott volna, a plébánia anyagi támogatásával vásárolt egy családi házat. Jelen pillanatban is több gyermek él a plébánián: a legfiatalabb 3 éves, a legidősebb 19. A három nevelőtől nem csak nevelést, hanem szeretetet és gondoskodást is kapnak.
E folyamatosan megfiatalodó falu az idősekről sem feledkezik meg. A plébánián elsősorban a magányosok és a fekvőbetegek kapnak elhelyezést.
A plébánia emellett a Pannon Media Kft. közreműködésével működtet egy 100 km-es körzetre irányított hatósugarú rádiót. Jelenleg kísérleti adó-ként sugározza a műsorokat, de hathatós eszköz arra, hogy hírt adjanak az aktuális eseményekről. A majdani tehetséggondozó iskola médiaoktatásának is ez lesz az egyik alapja. S ezek után már az lenne inkább meglepő, ha nem lenne egy Teleház is Tóthfalun! Természetesen van, és közösségépítő feladatát messzemenően ellátja: a fénymásolástól az orvosi tanácsadásig számos szolgáltatási lehetőséggel látja el a lakosságot. Ma már újra működik a posta is Tóthfaluban, pedig 1995-ig nem volt ilyen intézményük.
Ahhoz, hogy mindezek a szellemi értékek fönnmaradjanak és működjenek, gazdasági létesítményekre is szükség van. Az egyházi központ saját gazdasági udvarral rendelkezik, ahol teheneket tartanak, sertéseket hizlalnak, de van itt baromfi, nyúl, és persze az alföldi magyar konyha elkerülhetetlen húsforrásaként juh is.
A máról pedig: két évvel ezelőtt egy bátor elhatározás nyomán elkezdődtek a földmunkák és egy új iskola alapozása. 2004. márciusában ünnepélyes keretek között helyezték el az iskola alapkövét, amelyet dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök áldott meg.

Az előzetes költségvetés alapján az iskola és a tornaterem felépítése, berendezése és a sportpályák kiépítése 1.300.000 euróba kerül. Eddig az épülő iskolára 250.000 eurót költöttek, amit a tóthfalusi egyházközség, Tóthfalu Helyi Közösség, Magyarkanizsa Önkormányzata és anyaországi támogatók biztosítottak. Sajnos, még nagyon sok hiányzik a befejezéshez. Az elképzelés az, hogy a 2006/07-es iskolaévre, azaz 2006. szeptember 1-én beindul az első négy osztály. Ez még csak a tóthfalui diákoknak szólna, azzal, hogy a gyerekek a délelőtti oktatás után nem mennek haza az iskolából, hanem helyben ebédelnek és pedagógus felügyelete mellett tanulnak és szervezik a délutáni programot. A remélhetőleg rövidesen induló felső tagozat valamilyen módon tehetséggondozóként is működ-ne, és az egész Délvidékről fogadna diákokat, akik számára biztosítva lenne a kollégiumi ellátás. Egyházi iskoláról lévén szó, a diákok szellemi és erkölcsi nevelése is legalább ilyen fontossággal bír majd a tantervben.

A pedagógusokat és nevelőket már most igyekeznek beszervezni, az előzetes megbeszélések folyamatban vannak. Válogatásukkor és alkalmazásukkor igen magas mércének kell megfelelniük; a tudás mellett a pedagógiai érzék és az emberi, illetve a keresztényi magatartás a legfőbb elvárás.
Cirkl Zsuzsanna

Animációs bábjáték keretében mutatta be múlt hét szombaton a Szent Anna Plébánia emeleti nagytermében a Tornác Színpad Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeménye alapján készült darabját. Először vendégeskedett Szentesen Utcai Róbert káplán kíséretében a tóthfalusi katolikus közösség színtársulata.

Az Útitárs Keresztény Ifjúsági Tábor színpada a Tornác Színpad iskolás és egyetemista korú tagjai öt éve minden nyáron közel két hetet töltenek együtt, és tanulnak meg évente egy-egy új darabot, melyet animációs bábjátékkal adnak elő.

- Azért választottuk ezt az előadásmódot - osztotta meg a kulisszatitkokat Giovannini Kornél művészeti vezető -, mert egy fillérünk sem volt. A lényege, hogy az ember készítette tárgy, akár munka - vagy szakrális eszköz, kifejezi használóját és a kort is, melyben használatos. A gyülekezet összehordta a régi munkaeszközöket, kimentünk a szemétdombra és összeszedtük a seprűket, abból lettek a boszorkák. A baltákból a zsiványok, óriások a tejes kandlikból (kannák) és a füstkivezetőkből. Így példázta Iluskát egy sulykolófa, Kukorica Jánost a pásztorbot, János Vitézt egy kard.

"Dicsértessék a Jézus Krisztus, örülünk, hogy itt lehetünk!" - kezdték keretjátékkal a színpadi üzenetüket a délvidéki gyerekek, s élő hegedűszó kísérete mellett tudtuk meg a legfontosabbat: a gonosz legyőzhető, a tenger járható, a Tündérkert kapuja mindig kitárható!

A tóthfalusi gyerekek elsősorban Magyarkanizsa és Zenta környékén lépnek fel, Budapesten a Szent Imre Plébánián és a Bábszínházban szerepeltek nagy sikerrel.

- Nézze - folytatta gondolatait Giovannini - a siker egy értékét vesztett kifejezés. Ha az a siker, hogy szeretnek minket, szeretik azt az irodalmat, népdalt, azt az alázatot, ahogy a fiatalok dolgoznak, akkor igen sikerünk van. Ha a siker egy televíziós ricsajt jelent, akkor tudatosan nincs. Akkor találkoztam először a gyerekekkel, mikor Délvidéken még bombáztak. Rendkívüli fegyelmet és szorgalmat tanultam tőlük.

A Katolikus Rádió felkérésére 52 részes hangos Bibliát készített és adott le 2006 folyamán  a Tornác Színpad plébániánkon fellépő gárdája. A tizenöt perces saját énekkel és zenei kísérettel feldolgozott bibliarészleteket ismerhettük meg versek kíséretében.

http://www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=89002&sessid=KjgwNDIyNDgzMTIyNjUyMzUyNzc0OTAxMTcy

N. A.