A segíts kérlek című blog írójának írását közlöm itt, aminek tartalma - bevallom- elgondolkodtatott. Olvassuk el és beszélgessünk róla, ha számodra is érdekes.

Nem, nem akkor tudok a legjobban haragudni a pénzre, amikor épp nincsen belőle elég. A bajok ott kezdődnek, amikor van. Megvehetővé válik egy rakás olyasmi, amit egyesekre ingyen sem bíznék: emberi életek, barátságok, 4-500 lóerős verdák, hatalom, diktatúra, pozíció, észosztás, felelősség emberek felett. Sorolhatnám, a lista sosem érne véget.

A magyar nyelv szóképekben beszél. Aki tehet másokért, az tehetős. Nem csak anyagiak kérdése ez: tehetek jó szóval, ötlettel, biztatással, együtt gondolkozással. Olvashatok mesét (nem csak)karácsonykor a kórházak gyermekosztályán, ahelyett, hogy otthon depressziózom egyedül. Hazavihetek egy rövidszőrű, útszélre hajított kutyát a mínusz tíz fokban, megsímogathatom a fejét, és megkaphatja a vasárnapi húslevesből a csontot. Végighallgathatom Nagymamát, hadd beszéljen valakihez végre amennyit csak akar, ha közben fejben én már a másnapi teendőkre készülök is. Ha szó szerint tehetős vagyok- ez módomban áll.

Tapasztalat. Össze kell fogni, mert beteg a szomszéd kisfiú? Nem láttam még olyat-nagy tisztelet a kivételnek- hogy a gyógyulás tetemes költségeit a szemközti domb tetején, a kacsalábon forgó villában lakó család nyújtotta volna át egy összegben- ezzel lemondva a havi bevételük töredékéről. Olyat annál többször, hogy ezer forintonkénti átutalásokból jött össze a pénz kezelésre, egy iskolányi gyerkőc napi két deci reggeli kakójára, tanszerekre-azoktól, akiknek szintén alig van, de éppen ezért tudják, milyen az. Láttam, hogy a kidobásra ítélt szőnyegeket az Illatos úti kutyamenhelyre viszi az, aki tenni akar. Mert tud. Mert tehetős.

Haragszom a pénzre, amikor útjába áll jobb sorsa érdemes emberkék kibontakozásának. Ismersz olyanokat, ugye, akiket a maguk területén zseninek gondolsz- de a tanulás elől a napi kifli előteremtése vonja el a tehetsége energiáit.

Dühöngöm csendesen magamban, ha látom, hogy a pénz bróbatétel. Barátságok, kapcsolatok mérföldköve. Nem segítesz? Nem adsz kölcsön egymilliót, pedig neked van? Akkor nem vagy a barátom! Hülye smucig, pfúúúj! Furdalódj csak, mert nem kockáztatod a házadat, lakásodat, az én hitelemre ! Hogy ettől pont saját magam, aki ezt elvárom nem vagyok hiteles? Hogy mi lesz veletek, hol laktok majd, ha a fejemre esik egy tégla? Azt nem veszem észre: nekem az egóm a látóhatár...

Hogy nem tudom megadni? Apukkkám, a barátom vagy, megérthetnéd igazán, tudod, ezmegaz... (Az igazság amúgy az, hogy ez a határidő-ügy állatira nem érdekelt, amikor kértem tőled...)

Másik oldal. tehetnéd, hogy veszel nekem kenyeret, és/vagy kihúzol a trutyiból, mert eltűnt a munkahelyem felettem.. Tudod, a gyerekek. Ne haragudj, utálok kérni... De most.. Muszáj! Hogy nincs? Hát de te mondtad: van! Mitől félsz? Hogy kétszáz forinttal kevesebbet kamatozik havonta? Oké... Megértelek, a barátom....
...VOLTÁL.

Haragszom a pénzre, az összes föníciai minden felmenőjével egyetemben, amikor emberi kapcsolatokat tesznek tönkre az anyagiak. Az anyag. Az, ami megfogható, ami fizikai egység. És mint ilyen: értéktelen. Egyetlen őszinte emberrel sem lesz több a temetéseden, ha gyárigazgató mivoltodnál többet nem tudsz felmutatni, amikor egyszer lecsukódik az amúgy is vak szemed.

Gyűlölöm a pénzt. Pedig nem tehet semmiről. Semleges nemű. Nem bánt ő senkit, akár van, akár nincs. Ellenkezőleg.
Őszintévé tesz.

Mindaddig, amíg nélküle semmire nem mész.
Mindaddig, amíg akad, akinek legfontosabb kincse: a vagyona.
De tényleg ő az, aki igazán tehetős...?

forrás