Az USA-ban az ima mára a leggyakrabban alkalmazott „orvosság” az alternatív medicinában

Az ima – titokzatos gyógymód

A teológusok már évszázadok óta az isteni szeretettel azonosították a „mennyei hatóanyagot”. Minden egyistenhívő vallásban Isten mindenható gyógyító, aki szövetséget kötött az emberiséggel. Az Ótestamentum 50. zsoltára minden könyörgő ima általános „alapját” így fogalmazza meg: És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. (Zsoltárok könyve 50. 15.) A híres perzsa költőfejedelem Nizámi (1141-1209) egyik legismertebb költeményében, a Shirín imájában a legalázatosabban így emlékezteti a mindenhatót a szövetségre: „Segíts rajtam, ó minden imádkozók megsegítője!” A keresztény liturgia szövege még tömörebben fogalmaz: Isten irgalmazz – Kyrie eleison. A Miatyánk, az egész keresztény világ közös ősimája megbocsátásért, védelemért könyörög az Úrhoz, ugyanakkor elfogadó: „Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.”

A többistenhívő vallások követői számos, különböző illetékességi területekhez kötött istenség közül választhatnak. Egy dakota indián például fordulhat imáiban a mezei egérhez is: „Te, aki szent vagy, szánj meg engem.” Bernhard Lang német vallástudós így ír Világosítsd meg éjszakáimat. Az emberiség 100 legszebb imája című művében az indiánoknak a mezei egérhez szóló imájáról: „A könyörgés a mindennapi kenyérre vonatkozik, vagyis: az egerek által összegyűjtött babraktárakra, amelyeket az indiánok – hálát adva az egérnek – kifosztanak.”

Aki imádkozik, csak remélhet. Ugyanis e téren nincs garancia a sikerre. A teológusok ezt a tényt az emberek beszűkültségével magyarázzák. Isten nagyon is meghallgat minket, de mi nem értjük a válaszát. 

A pszichológusok és a neurológusok is kutatják az ima hatásának titkait. Véleményük szerint azonban a mindenhatóhoz vezető forró drót nem a transzcendenciához, hanem a központi idegrendszerhez vezet. „Isten az agyban lakik” - hangzik a neuroteológia provokatív szlogenje. Eme új tudományterület úttörői abból indulnak ki, hogy a földöntúli hatalomba vetett hit egy az evolúció során létrejött túlélési stratégia, amely belevésődött az emberi agy struktúrájába. Andrew Newberg neuroradiológus és neuroteológus (Pennsylvania Egyetem, USA) az imakutatást érdekes kísérlettel gazdagította: az egyetemi laborban egy zen-buddhista szerzetes meditál. Egyre mélyebben elmerül a csend és az üresség állapotába. Röviddel azelőtt, hogy énje teljesen kialudna, meghúz egy zsinórt. A mellette lévő helyiségből belép dr. Newberg, és egy korábban a vénájába helyezett katéterbe radioaktív kontrasztanyagot fecskendez, amely főképp az aktív idegsejtekbe szívódik fel. Ekkor a szerzetest komputertomográffal kezdik vizsgálni. Összesen nyolc buddhista meditál így a tudomány érdekében. Ezután egy második kísérleti csoport is aláveti magát a procedúrának: nyolc ferences rendi apáca. Ők, a buddhistákkal ellentétben, nem a ragyogó semmiben oldódnak fel, hanem intenzív imába mélyednek.

"Mi Atyánk, Istenünk, te taníts bennünket,
Jézus Krisztus útján vezesd a lelkünket,
Szent Lelked ereje növelje hitünket."

A kísérlet neurológiai kiértékelése a buddhistáknál és a keresztény apácáknál egyaránt az agy halántéklebenyeinek csökkent aktivitását mutatta. Ez az agyi terület többek között a testérzékelésért felelős. Dr. Newberg meglehetősen merészen magyarázta az eredményt: „Amikor agyunknak e területén az idegsejtek aktivitása csökken, az imádkozó vagy a meditáló úgy érzi, hogy saját testének határain túllépve összekapcsolódik az univerzummal. Az egyesülés Istennel, amelyet a misztikusok oly sokszor leírtak, nem a szívben vagy az égben, hanem az agyban történik” – véli dr. Newberg.

Kockázatok és mellékhatások 

Az ima tehát pusztán pszichogén drog lenne? Vagy agyunk csupán saját magát imádja ima közben? Semmi esetre sem – véli prof. dr. Detlef B. Linke német agykutató. Az idegtudományok professzorát (Bonni Egyetem) nem győzték meg amerikai kollégájának következtetései. Az agy – a végtelen kulcsa című könyvében először felteszi a szónoki kérdést: „A vallásosság, amellyel az emberiség ősidők óta az ég felé fordult, csupán egy kis agyi terület működése lenne?” A továbbiakban pedig így érvel: „A testünk érzékelésének megszűnése nem csak a meditatív állapotra jellemző, hanem egyéb, módosult tudatállapotokra is. A meditatív állapotokra, amelyek megérintik lényünk legmélyebb szintjeit, mindez nem ad magyarázatot.”
Az ima természetes dolog, az ember számára olyan, mint a beszéd vagy a lélegzés, vagy a szerelmes szív dobogása - véli Ernesto Cardenal, a híres nicaraguai költő, pap és forradalmár. A szerelem nyelvezetéhez hasonlóan az ima nyelve is nagyon találékony. Bernhard Lang vallástudós az imák tartalmát négy kategóriára osztotta fel: menekülés és megtisztulás; könyörgés és panasz; dicséret és hála; Isten szeretete és akaratának elfogadása.
A gyógyító imához nem mellékelnek tájékoztatót a lehetséges kockázatokról és mellékhatásokról, de léteznek „bennfentes tippek”. Íme a szakértők három legfontosabb ajánlása:

1. Aki rendszeresen imádkozik a jó (nem a szigorú, ítélkező) Istenhez, az nem csak lelkileg profitál a fohászkodásból, hanem csökkentheti a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát, erősítheti immunrendszerét.

2. Merjünk panaszkodni! Aki imáiban kiönti a szívét, ne fogja vissza magát – ugyanis csak így, a panaszos ima közben képes megtapasztalni, hogy mi nyomasztja. Aki felszabadultan imádkozik és panaszkodik, saját magát ismeri meg – mondta a bölcs perzsa költő, Nizámi.

3. A rövid, gyakran ismételt imák – akár előírt, akár saját magunk által megfogalmazott formában (a buddhista és hindu mantrákhoz hasonlóan) – erőt adnak, bizalommal töltenek el. Johannes Leppich jezsuita atya évtizedekig a katolikus egyház showman-jaként lépett fel, az ilyen imákat gomboknak nevezte, amelyek összetartják a lelkünket. Az általa leggyakrabban ismételt ilyen rövid ima így szólt: Istenem, idenézz!

A klasszikus imák nyelvezete nagyon szuggesztív; ezért vissza is lehet élni, embereket lehet manipulálni vele. Werner Reichelt teológus A barna evangélium. Hitler és a náci liturgia című munkájában azt elemzi, hogyan alkalmazta mindezt retorikájában Adolf Hitler. A náci vezér gyermekkorában ministrált, a templomi kórusban énekelt és a lambachi bencés kolostor iskolájának diákja volt. Olyan mértékben vallásosan szocializálódott, hogy később bibliai szakaszokat, valamint a szertartások egyes elemeit is beépítette szónoklataiba. „Hitler Keresztelő Szent Jánosnak képzelte magát, aki magányos pusztai prédikátorként jött el, hogy népét a Weimari Köztársaság nyomorúságából megmentse.” 1935. február 26-án egy előimádkozó hangján kijelentette: „Életemben gyakran voltam próféta, és nem hittetek nekem, hanem kinevettetek és kigúnyoltatok!” Hitler lélektani szándéka az volt, hogy hallgatóságában bűntudatot keltsen, azt szuggerálja nekik, hogy csak akkor szabadulhatnak meg bűnüktől, ha imádják őt. 1944-ben Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels arcáról végül lehull a bigott maszk: „A mi imánk és csatakiáltásunk a gyűlölet!”
A történelem állítólag ismétli önmagát, így nem árt az óvatosság. Elképzelhető, hogy az amerikai keresztény és a Kelet iszlám fundamentalista mozgalmai veszélyesebbekké válhatnak, mint a legmodernebb fegyverek. Andrew Newberg agykutató az imák világszerte megfigyelhető reneszánszát alapvetően pozitív fejleményként értékeli.

Ugyanakkor figyelmeztet is: „Az ima, főképp a tömegesen végzett ima, rendkívül nagy hatású élmény, amely elvakíthatja a résztvevőket. A külvilágtól elidegenednek, és az idegenre könnyen ráütik a pecsétet, hogy ő a gonosz. Ennek következtében az objektivitás és a tolerancia megszűnik, egyre fokozódik a fanatizmus.”

Az ima titokzatos erejének teljes megismerése – akár teológusok, akár neurológusok vagy neuroteológusok vizsgálják – kérdéses. De ez talán nem is olyan nagy baj, hiszen az imádkozónak nem is ez a fontos. 

Étkezés előtti imák:

"Jó Istenünk, légy most velünk,
Áldd meg a mi eledelünk! "

"Ételem italom ki adod, légy áldott!
Tápláld igéddel is az egész világot!"

Soha ennyien nem imádkoztak a világon, mint manapság. Minden hívő, bármely vallást kövessen, ősidők óta keresi a párbeszédet a természetfeletti hatalmakkal. Léteznek interneten terjedő imák, sok sebész a műtét előtt imádkozik, és a természettudósok igazolják, hogy az ima erősíti immunrendszerünket. Vajon milyen mélységben lehet Isten szeretetét kutatni?

2004 tavaszán Diego Maradonát, a híres futballistát életveszélyes szívbetegséggel szállították kórházba. Az intenzív osztályon mesterségesen kellett lélegeztetni.

Amikor a 42 éves férfi állapota drámai módon súlyosbodott, hozzátartozói elhatározták, hogy a mennyországot tömegek által aláírt petícióval helyezik „nyomás alá”: e-mailben szólítottak fel 20 000 Maradona-rajongót, hogy imádkozzanak kedvenc futballistájukért. Diego Maradona csodálatos módon ismét magától kezdett lélegezni, és tudatta ájtatos rajongóival: „Isten meghallgatott titeket.”
Persze nem ő az egyetlen, akin a rajongótábor vagy ismerősök így segítettek. A megszámlálhatatlan fohász hallatán Istennek valószínűleg cseng a füle. A világon mindenütt hálát, áldást, bánatot, kérést, könyörgést intéznek hozzá imák milliárdjaiban. Akár templomban vagy az otthon csendjében, esetleg a szabad ég alatt. Az USA-ban számos World Prayer Center létezik, amelyekből nap mint nap fohászt küldenek szét világszerte az internet segítségével.

Egy ENSZ-tanulmány becslése szerint több mint négymilliárd ember - ez a bolygó lakosságának több mint fele – alkalomszerűen vagy napi rendszerességgel fordul a végtelenhez imáiban. A teremtővel folytatott párbeszéd tárgya persze nem csupán a világbéke, esetleg a szeretett hozzátartozó gyógyulása, hanem az imádkozó saját boldogulása is.

Az ima divatos lett, főképp a fiatalok körében. „Azért jöttünk, hogy imádjuk őt” - hangzott el a 2005. évi Világifjúsági Találkozón. Több mint 800 000 keresztény zarándokolt el Kölnbe, hogy a dóm árnyékában fohászban forduljon Istenhez. A francia Le Monde napilap szerint a kölni imaakció a vallásosság reneszánszát jelzi. Hasonlóan vélekedett több katolikus és evangélikus egyházi méltóság is.

Ma a globalizáció áll a vallásos konjunktúra hátterében. A piacok és információk sűrű hálózatba szervezése, a felgyorsult pénzáramlás és a szegény országok egyre nagyobb mértékű kiszolgáltatottsága: „A világ fordulópont előtt áll” - kommentálja a helyzetet a dalai láma. Merész remények és diffúz félelmek befolyása alatt áll a globális psziché. Több milliárd ember keres vigaszt és védelmet a vallásban. Ennek szellemében sok muzulmán országban vallásos fundamentalisták veszik át a hatalmat; és az USA-ban elnöksége idején G. W. Bush előimádkozóként pózolt a nyilvánosság előtt.

Amit a hívők mindig is tudtak, az bámulatba ejti az orvosokat és a természettudósokat. Aki imádkozik, jobb minőségű életet él. Mostanáig a legtöbb orvos még „hivatalból” nagy ívben elkerülte a hit misztériumait. Amikor az ima gyógyító erejéről szólt valaki, a doktorok előírásszerűen a placébóhatásra hivatkoztak, tehát a gyógyulást az emberi képzelőerő hatásának tulajdonították. Mára megváltozott a helyzet, egyre többen kutatják, vizsgálják tudományos módszerekkel az ima reálisan létező gyógyító erejét. A mindmáig legbecsvágyóbb kísérlet Mitchell Krucoff, amerikai kardiológus nevéhez fűződik.

V. T.