Nagyon szerencséseknek érezhetik magukat, akik a békásmegyeri Vásárcsarnokban vásárolnak Budapest határában Szentendre felé a lakótelepen. Egy igazi őstermelő árul ott több tíz éve. Ő az utolsó őstermelő az egész piacon! A többi árus vagy tőle, vagy a nagybani piacról szerzi be a portékáját.

Három évtizede hajnalban kel a család, hogy reggel 7-8 órától este hatig nap, mint nap mindig ropogós, friss salátát, burgonyát, zöldhagymát, borsót, karalábét, sóskát, céklát, répát tudj beszerezni a békási csarnokban a HÉV felöl a kenyeres mellett.

A szeretettel nevelt zöldségeket a pulton is nagy gonddal helyezi el Andor bácsi, hogy tetszetős és főleg friss és egészséges maradjon.

Persze ha kell, a szervezés és irányítás se esik nehezére, ami az árukészlet szállítását, elhelyezését illeti a zöldségpulton.

Fehér furgonban rekeszekben készítik elő a frissen szedett zöldséget a piacra szállításra. Ica árul keddtől csütörtökig, Andor pedig pénteken és szombaton. Ez a menetrend minden áldott héten. Este aztán hazamennek és jöhet az esti locsolás a földeken.

Nézzük meg, honnan is érkezik a sok friss és zamatos zöldség és tojás a piacunkra.

Galgahévíz egy csendes utcájában épített a házaspár - Andor és Ica - saját

kezűleg családiházat maguknak 33 évvel ezelőtt.

Szép kétszintes ház tároló- és borospincével, ízléses sziklakerttel, pici tóval, kerti

pihenővel.

Ez a kis pihenő a kert közepén azonban csak egy oázis, hisz körülötte minden más a gazdálkodásról, növénytermesztésről, szárnyastartásról szól.

A 33 év alatt fokozatosan alakította ki a házaspár a gazdaság helyiségeit, berendezéseit, vették meg a földeket:

A szárnyasketrecet - melyben tyúkok, kacsák, fácánok laknak nagy egyetértésben:

Két hosszú fóliasátrat, melyben a korai zöldségeket nevelgetik:

Ica birodalma  ez - itt veti, öntözgeti, kapálja, rendezgeti a békásmegyeri csarnokba szánt petrezselymet, sóskát, parajt, mikor minek van ideje.

Tavasz közepe felé pedig megkezdődik a nagy munka.

A kert végében áll a két traktornak, burgonyaszedőnek, vízágyunak és a hosszú-

hosszú locsolótömlőknek, szerszámoknak helyet adó műhely.

Andor bácsit, aki sok éven keresztül egy fémmegmunkáló műhegyben dolgozott, nem hozza zavarba, ha meg kell javítani a traktort, üzembe állítani a burgonyaszedő gépet vagy a vízágyút, lefektetni a locsolótömlőket.

5 hektár földön termeszt a család burgonyát, zöldhagymát, salátát stb.

Látogatásunk idején -egy száraz, május közepi nap - éppen az esti locsoláshoz húzta ki Andor bácsi a tömlőt és indította be a vízágyut.

Érdeklődő társaságunkat galgahévizi sétája során Andor bácsi jó gazdaként körbevezette a kis családi gazdaságán. A friss zöldségekkel megrakott ládák mellett elhaladva többen kedvet kaptunk salátát, uborkát, sóskát. ropogós zöldhagymát vásárolni. Ica néni mondta, hogy zöldséget, tyúkot folyamatosan lehet tőlük rendelni bármikor.

  Leghosszasabban a borpincében időztünk, ahol büszkén kínálta sorra Andor bácsi a saját borait. Igazán kellemes ízvilágukat megdicsérve, elárulta, hogy eredetileg borásznak készült, az a szakmája. A körülmények hozták, hogy aztán más irányban helyezkedett el illetve dolgozik ma is. Hobbiból viszont minden évben borászkodik, fiainak is átadva a saját készítésű italok szeretetét. Velük az ő pálinkájukat kostóltuk meg. A narancspálinka igen kellemes illatú, zamatos volt.  Az első korty után kérdő tekintetünket látva mesélni is kezdte a történetét, hogy egyszer most télen sok láda narancsot szereztek a piacon az egyik eladótárstól, abból főzték. A fiú, akivel együtt készítették, épp csak beugrott, mert lakodalomba igyekezett a főtérre.

Poharazás közben mesélte el Andor bácsi azt is, hogy a békásmegyeri csarnokban őt már minden árus ismeri, főleg a zöldségesek, hiszen egytől egyik mindegyik az ő zöldhagymáját árulja a piacon. Számítanak már rá és kedvelik. Mikor az egyik árus egy vevőjét szolgálta épp ki, hangosan azt kiabálta: Andoré a hagyma!

Beszámoló és fotók: Nemeskéri Klára