A Rituális hatalom kézikönyve - ahogy a kutatók elnevezték a kódexet - egyebek között elbeszéli az olvasónak, hogyan kell szerelmi varázslatot megtörni, elűzni a gonosz szellemeket vagy kezelni a manapság is ismert olyan fertőző, gyakran halálos kimenetelű betegséget, leptoszpirózis.

A mintegy 1300 éves, 20 pergamenlapból álló kötetet kopt és egyiptomi nyelven írták – mondta el Malcolm Choat és Iain Gardner, a Macquarie és a Sydney Egyetem professzora a LiveScience-nek.

A kötet könyörgések hosszú sorával kezdődik, amelyek végül rajzokban és a Hatalom szóban tetőznek. Ezt követik a szellemek és betegségek elleni, illetve az üzleti és szerelmi sikereket segítő különböző varázslatok és gyógyódok.

Például, ha valakit le akarunk igázni, két köröm fölött el kell mondani egy varázsigét, majd az illető kapujának bal, illetve jobb oldalán be kell dobni az egyik, illetve a másik körmöt.

A kutatók szerint a kódex a 7-8. században íródott, amikor sok egyiptomi már keresztény hitre tért, erre utal a Jézusra való gyakori hivatkozás.

Ám a könyörgések egy része inkább kapcsolható az úgynevezett sethiták csoportjához. Ez a csoport Egyiptomban élte virágkorát a kereszténység megjelenésének idején, azt hirdették, hogy Séth Ádám és Éva harmadik fia. A megfejtett szöveg egyik könyörgés például azt mondja: "Séth, Séth, az élő Krisztus".

A kódex bevezetője egy bizonyos rejtélyes és ismeretlen "Baktiotha" istenséget említ. A szerző azt írja: köszöntelek téged és hozzád szólok Baktiotha, a legnagyobbhoz, a legbizalomraméltóbbhoz, aki ura 49 féle kígyónak”.

Baktiotha kétértelmű figura. Nagyhatalmú, és ura a földi erőknek – mondta el Choat és Gardner azon a konferencián, ahol az eredményeikből megírt könyvet mutatták be.

Történeti források szerint az egyházi vezetők a sethiták ateretnekeknek tekintették és a 7. századra eltűntek vagy eltűnőfélben voltak. A kódex, amelyben sethiánus és ortodox keresztény könyörgések vannak, átmeneti dokumentum, akkor íródott, amikor a sethiánus imákat még nem irtották  ki teljesen a szertartási szövegekből. Más átmeneti források is ismertek a korból, de azok ennél a most megfejtett szövegnél több ortodox keresztény és jóval kevesebb sethiánus elemet tartalmaznak.

A kutatók úgy vélik, a könyörgések eredetileg függetlenek voltak a varázsszövegektől, de később összeolvadtak a rituális hatalom egyetlen eszközévé – mondta el Choat a LiveScience-nek. Azt nem tudni, ki használta a kódexet, az illető azonban nem feltétlenül volt pap vagy szerzetes.

Az az érzésem, hogy a kódex alapján szertartást végző nem papok vagy szerzetesek közül került ki, de hogy pontosan ki volt, azt homályban tartja az a tény, hogy akkoriban az emberek nem szerették, ha varázslónak tartották őket. A nyelvezet azonban arra utal, hogy a kódex férfi felhasználónak készült, de persze lehetett nő is  – mondta el Choat.

A kódex eredete is rejtélyes. A Macquarie Egyetem vette meg 1981 végén Michael Fackelmann bécsi műkincskereskedőtől. De hogy hozzá honnan került, azt nem tudni. Az írás stílusa felső-egyiptomi eredetre utal.