Szenzációs kísérletek híre érkezik Németországból. Egy ottani laboratóriumban a modern technika és az elektromosság minden fegyverét csatasorba állították, hogy megvalósítsák a régi alkimista álmot: az elemek átalakulását.

A hajdani alkimista mágusok minden vágya és törekvése az volt, hogy megtalálják a titokzatos „bölcsek kövét”, melynek puszta érintése átváltoztatja a nem nemes fémeket nemesekké, elsősorban pedig arannyá. Évszázadok teltek el meddő kísérletezésben.

Fantasztikus jelmezbe öltözve, homályos laboratóriumok mélyén, kemencék rőt lángja felett, kitömött baglyok és vigyori halálkoponyák között, örökösen porokat és folyadékokat kotyvasztott, főzött az alkimista, fújtatóval élesztgette a tüzet, lombikokat cserélt, görebeket töltögetett, közben pedig kabalisztikus varázs-igéket mormolt és titokzatos jeleket írt a falra, hogy segítségül hívja a szellemeket és kicsikarja tőlük az aranycsinálás nyitját.

De a szellemek csak nem akartak megjelenni. Az alkimisták kora elmult, de a cél, amit maguk elé tűztek, az elemek átalakítása ma is él és jobban izgatja, serkenti az emberi fantáziát, mint valaha. Ámde a modern tudósok nem értelmetlen hókusz-pókuszokkal, hanem a legmodernebb. tudományos eszközökkel igyekszenek a rejtély nyomára jutni.

Az elemek átalakításának s ezzel az aranycsinálásnak a titka az anyagok atómjaiban van elrejtve. Minden anyag - kő, fa, vas, víz, réz, arany, vagy akármi más elképzelhetetlenül apró atómszemecskékből van összerakva s minden anyagnak más és másféle szerkezetű atomja van.

Másféle a vas atomja, más az aranyé, a higanyé, a széné s így tovább. Az aranycsinálás kérdése tehát már most az, miképpen lehetne az anyagok atomjait úgy átalakítani, hogy pl. a vas atómjából aranyatóm váljék.

Eleinte rádiummal kísérleteztek. A rádium sugaraival tényleg sikerült is egyes anyagok atomjait átalakítani más gázokká. Az eredmény azonban nagyon gyenge volt, mert a rádium ritka anyag és csak kevés áll belőle a kísérletező intézetek rendelkezésére. Ekkor aztán német tudósok arra a gondolatra ötlöttek, hogy villamos árammal mesterséges rádiumsugarakat állítanak elő.

Hatalmas sugárfejlesztő csövet építettek, melybe két és fél millió volt feszültségű áramot vezettek. Az iszonyú feszültség hatására olyan erős sugarak indultak ki a csőből, melyek tízezer kiló rádium sugárzásának felelnek meg.

Elképesztő mennyiség ez, ha meggondoljuk, hogy a világ egész rádiumkészlete jelenleg nem több 500 gramnál s egyetlen gram rádium értéke többszázezer pengő.

huszadikszazad.hu