A szovjet csapatok egykori bevonulásának 54. évfordulóján az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira emlékeznek országszerte.

1956.11.04 - 54 éve történt

1956.10.23-án tört ki a forradalom Magyarországon, ahol a szovjet csapatok kivonását, szabad választásokat, többpártrendszert, a sztálinizmussal való szakítást, a cenzúra eltörlését, a politikai foglyok szabadon bocsátását és a mezőgazdaság megreformálását követelték. A lengyel szolidarítási tüntetésnek indult forradalomban a diákokhoz felfegyverzett munkások is csatlakoztak. Ledöntötték a Sztálin-szobrot, megostromolták a rádió székházát, amire a magyar államvédelmi rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre.

Nagy Imre miniszterelnök október 24-én felszólította a lakosságot a harc beszüntetésére és közölte, hogy a Szovjetunió kész visszavonni csapatait. November 1-jén bejelentette az ENSZ-nek Magyarország semlegességét, és kilépését a Varsói Szerződésből, amelynek elismerését kérte a nagyhatalmaktól.

Ugyanezen a napon Kádár János főtitkár az MSZMP megalakulását jelentette be, és a szocialista társadalmi rend megóvására szólított fel. November 4-én a szovjet csapatok leverték a magyar forradalmat, Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc nyilatkozatot bocsátott ki, amely szerint november 1-jén megszüntették kapcsolataikat Nagy Imre csoportjával, valamint bejelentették a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását Szolnokon. Nagy Imre segítséget kért az ENSZ-től utolsó rádióbeszédében, majd társaival a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket.

Az október 23-án indult központi programsorozat utolsó napján reggel 9 órakor kezdődik a megemlékezések sora a Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásával és félárbocra engedésével Budapesten, a Kossuth téren. Az Országházban 11 órakor adják át a Mindszenty Emlékérmeket, ugyanakkor kezdődik a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének megemlékezése Szerbia és Montenegró nagykövetsége előtt, annál az épületnél, amelyben a miniszterelnök annak idején menedékjogot kért családjával és politikustársaival. A Honvédelmi Minisztérium az 1956-os katonahősök, valamint Maléter Pál posztumusz vezérezredes, egykori honvédelmi miniszter tiszteletére 11 órakor tart koszorúzással egybekötött megemlékezést a XXIII. kerületi Juta-dombon. Az eseményen Simicskó István, a HM parlamenti államtitkára mond beszédet.

Az utcai harcokban elesett ismeretlen hősök emlékére délután fél egykor fehér márványkeresztet állít a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Pofosz Hagyományőrzők és a Szécsi család a Fiumei úti temetőben. Délután 3 órakor koszorúzást tartanak a Fiumei úti nemzeti sírkertben, a rendezvényen jelen lesz Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester. Este 6 órától a Szent István-bazilikában Berkes Kálmán vezényletével elhangzik Mozart Requiem című zeneműve. Az eseményen részt vesz Schmitt Pál köztársasági elnök. A gyásznap rendezvényeinek zárásaként menet indul 19 óra után a Szent István-bazilikától a Kossuth térre, ahol elhelyezik az emlékezés mécseseit és őrlángra állítják a forradalom lángját.

1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban néhány helyen elszórtan még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. Nagy Imre miniszterelnök családjával és a hozzá közel álló politikai körrel november 4-én menedékjogot kért és kapott a jugoszláv nagykövetségen, de november 22-én a szovjet titkosszolgálat segítségével tőrbe csalták, és a romániai Snagovba hurcolták.

A fővárosi Szabadság téren lévő szovjet emlékmű eltávolításáért tüntetett "a szovjet-orosz megszállás megszűnésének 15. évfordulóján" a Nemzeti Jogvédő Alapítvány. Az emlékmű előtt, mintegy 200 fővel tartott demonstráción a felszólalók egy új, a magyar szabadságot és függetlenséget jelképező emlékmű felállítását szorgalmazták.

"Ez az emlékmű több, mint emlékmű, ez a mai magyar élet csökevényes torzó jellegének, a megtiport állapotunknak a szimbóluma" - mondta Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke a Szabadság téren lévő, sír nélküli szovjet katonai emlékmű előtt tartott beszédében. Hozzátette: a tér történelmi arculatát visszaállítani nem lehet, de a szovjet emlékmű elbontását, illetve áthelyezését követően a magyar szabadság és függetlenség emlékművét kell felállítani helyére.

51 éve hajnalban a szovjet csapatok megszállták Magyarországot. Gyakorlatilag hadüzenet nélküli háborút indítottak hazánk ellen.

Kádár bejelentette ellenkormányának megalakulását.

Nagy Imre ekkor beszélt utoljára a magyarokhoz, Bibó István a nagyhatalmakhoz és az ENSZ-hez fordult segítségért - ami azonban nem érkezett meg. A forradalmat eltiporták, s megpecsételték az ország sorsát a következő három évtizedre.

54 esztendővel ezelőtt Magyarországot megszállták a szovjet csapatok, és az ellenállás, valamint a véres küzdelmek dacára leverték a forradalmat.

A Magyar Nemzet összeállításában e tragikus napok eseményeit elevenítjük fel.

A szabadság(harc) bukása

A Románia felől érkező csapatok 4-én hajnalban általános támadást indítottak több nagyváros és Budapest ellen. Kádár az előző nap Moszkvában összeállított, és onnan irányított bábkabinetje felhívással fordult a magyar néphez: csatlakozzanak a megalakult ellenkormányhoz. Kádár János beszédét - aki ekkor Moszkvában tartózkodott - az ungvári rádió sugározta. Kádár az ellenkormányt próbálta legitimizálni, s azt bizonygatta: fasiszta felkelésbe torkollt az október 23-i tömegmozgalom, ezért szükségessé vált a szovjetek behívása.

Neveket akarok hallani - Kádár János bebörtönzési hulláma

Miniszterelnökünk elárulta hazáját

Egyben ígéretet tett arra, hogy a "becsületes, hazafias szándékú fiatalokat" nem büntetik meg azért, mert a forradalomhoz csatlakoztak. "A reakciós elemek, felhasználva a népi demokratikus építésünk folyamán elkövetett hibákat, igen sok becsületes dolgozót - különösen az ifjúság nagy részét - tévesztették meg, akik a mozgalomhoz becsületes, hazafias szándékkal kapcsolódtak.

Ezek a becsületes hazafiak azt akarták, hogy társadalmunk, gazdasági és politikai életünk tovább demokratizálódjék, s ezzel biztosítsák hazánkban a szocializmus alapjainak megszilárdítását. (?) Éppen ezért helytelen és bűnös eljárás, ha valaki vádolja ezeket azért, hogy a mozgalomban részt vettek. Emellett nem szabad szem elől téveszteni, hogy felhasználva Nagy Imre kormányának gyöngeségét, ellenforradalmi erők garázdálkodnak, gyilkolnak és rabolnak az országban, és attól lehet félnünk, hogy felülkerekednek" - áll a röplapon is megjelent felhívásban, melyben hangsúlyozzák: a kormány nem tűri meg, hogy a dolgozókat bármi ürügy alapján üldözzék azért, mert a legutóbbi idők eseményeiben részt vettek. A felhívásban Kádár említést tesz arról is: a kormány tárgyalásokat fog kezdeményezni a szovjet csapatok kivonásáról.

Nagy Imre segélykérő beszédét a Szabad Kossuth Rádió közvetítette 5 óra 20 perckor. A beszédet többször megismételték angolul, franciául, németül, oroszul, csehül és lengyelül is. "Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével." Később, miután a miniszterelnök a rádión keresztül hiába szólította fel Maléteréket a visszatérésre, a kormány tagjai elfogadták a jugoszláv nagykövetség által felkínált menedékjogot, egyedül Bibó István maradt a Parlamentben, melyet időközben körülzártak a szovjetek. Mindszenty József az amerikai követségen kapott menedékjogot.

Bibó a következő felhívással fordult az ország népéhez:. "Magyarok! Nagy Imre miniszterelnök a hajnali szovjet tárgyaláskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni nem tudott. (?) Az Országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedül törvényes magyar kormány egyetlen képviselője. Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom:

A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen - kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását.

Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében. Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter. Isten óvja Magyarországot!"

56 csepp vér

Deportálások Ukrajnába

A szovjetek közben elfoglalták a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium épületét. Malétert és társait helikopterrel szállították Tökölről Mátyásföldre. A főváros több pontján a nemzetőrség szembeszállt a támadással. A Corvin köziek súlyos harcokat vívtak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén.

Mind a szovjetek, mind a nemzetőrök komoly veszteségeket szenvedtek. Többszáz magyar állampolgárt a Szovjetunióba deportáltak. Voltak közöttük politikusok is, döntő többségükben azonban fiatalokkal, a fegyveres harcok résztvevőivel töltötték meg a börtönöket. November 15-én már 846, Szovjetunióba hurcolt foglyot tartottak nyilván, köztük 68 kiskorút és 9 kislányt.

A szovjetek váltakozó erősségű ellenállás után elfoglalták Kecskemétet, Szombathelyet, Pécset, Székesfehérvárt, Békéscsabát, Miskolcot, Szolnokot, Debrecent és Győrt. Körbevették Tatabányát, Oroszlányt, Esztergomot, Dorogot. Még az éjszaka körülzárták a magyar laktanyákat, majd hajnalban a fegyverek letételre szólították föl az egységeket. Az ellenállás legkisebb jelére tűzcsapással válaszoltak. Zsukov marsall este 9-kor a következő helyzetjelentést készítette: "A nap folyamán a szovjet csapatok Magyarországon tovább folytatták a települések megtisztítását a lázadók itt-ott még ellenállást tanúsító elszigetelt csoportjaitól. Budapesten csapataink teljes egészében elfoglalták a legfontosabb kormányépületeket, és a lázadók ellenállását lényegében megtörték. A városban az ellenállásnak két góca maradt: a Corvin filmszínház és Buda nyugati részén a Moszkva tér. (?) A csapataink által elfoglalt összes helységben katonai igazgatást vezettünk be. Folyik a lefegyverzett lázadók és magyar katonai alakulatok személyi állományának, valamint a lefoglalt fegyverzetnek és lőszernek a számbavétele".

A bábvezér árulása

Kádár Jánost és Münnich Ferencet még november 4-én Moszkvából katonai repülőgéppel Szolnokra vitték. Innen két nappal később indult Budapestre egy szovjet menetoszlopban. November 7-én hajnalban megérkezett a Parlament elé, ahol a kormány délután letette az esküt. A Kádár-kormány visszaállította az október 23. előtti államigazgatást, betiltotta a forradalmi katonatanácsok működését, a forradalmi bizottságokat megfosztották intézkedési joguktól. A harcok ekkor még folytak a szovjet csapatok és a magyar ellenállók között. November 12-én Nagy Imre kormányát felmentette az Elnöki Tanács. November 16-án egy titkos találkozón Kádár szovjet kérésre beleegyezett a Nagy Imre-csoport Romániába deportálásába, és másnap a jugoszlávoktól azt követelte: adják át Nagy Imrét és társait a kormányának. A jugoszláv kormány ugyan ragaszkodott a Nagy Imrééknek adott garanciához, de nem volt kifogása az ellen, hogy Romániába távozzanak. Csakhogy Nagy Imre és társai kijelentették: nem kívánnak távozni az országból. A Kádár-kormány írásos garanciát adott Jugoszláviának, hogy Nagy Imrét és társait nem fogják felelősségre vonni. November 22-én, miután a jugoszlávok biztosították sértetlenségükről, Nagy Imre és csoportja elhagyta a nagykövetséget. Az ígéretet azonban Kádárék megszegték: Mátyásföldre, majd Romániába vitték a miniszterelnököt.

A megtorlás

November 30-án a szovjetek felszólították Kádárt a megtorlások megkezdésére. "A letartóztatásokat nem hagyjuk abba. Azok tovább is folytatódni fognak. Ha szükség lesz rá, még szigorúbbak lesznek" - mondta Kádár a pártvezetőknek. Az október 23-a óta a lakosság által uralt utcákon megjelentek a karhatalmi alakulatok: minden ellenük irányuló, akár csak szóbeli megnyilvánulást brutálisan megtoroltak, sok esetben minden ürügy nélkül is véresre vertek embereket. December elején megindultak a tömeges letartóztatások: százával kerültek börtönbe azok, akiket az ellenállás irányítóinak, szervezőinek tartottak, akikben a lakosságnak bizalma volt. A letartóztatottakat kegyetlenül bántalmazták, az elhurcoltakat kereső hozzátartozókkal semmit nem közöltek. A tömeges és kegyetlen megtorlás első szakasza 1957 tavaszáig tartott - ekkorra restaurálódott az 1956 előtti politikai rendszer. Ezt követően megkezdődtek a munkahelyi fegyelmi eljárások, tisztogatások.

A Romániába deportált Nagy Imrét és társait 1957. áprilisában tartóztatták le, majd Budapestre szállították. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélte Nagy Imrét a fellebbezés lehetősége nélkül. Másnap kivégezték. (Magyar Nemzet Online archív nyomán)