Lutter Imre
https://www.youtube.com/channel/UCmb5GRFhWTRvfTEGn_vdEWQ

cím: Töredék (Oly korban éltem én…)
előadó: Lutter Imre

A cím nélkül ránk hagyott verset a holocaust áldozatává vált Radnóti Miklós az emberi gyarlóságról, az ellenségeskedésről, a gyűlöletről írta, az embertelenség korában. A háborúban minden emberi érték és tulajdonság eltűnik, minden, amitől ember az ember. A diktatúrák és a háborúk sajátja, hogy félelmeink és komplexusaink a tetőfokra hágnak, s az érzések, a gondolkodás, az empátia háttérbe szorul egy túlélésért vívott küzdelemben. A vers nemcsak a háborúban aljassá vált emberre és korra igaz. Ettől örök sajnos… Lutter Imre adja elő a verset.

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.

___

A képen Radnóti Miklós. Ő az, akiről érdemes beszélni. Történt közben, hogy ma meghalt valaki, egy ismertség, akit sajnál az ember, mert minden kettétört élet tragédia. Ám az, hogy hirtelen hőssé avatják sokan, azért még sincs rendben. Mert amit képviselt, a pénz mindenek felettisége, a tartalom nélküli hírnév, az öncélú magamutogatás, az üres, művelődés-mentes élvhajhászat, az arcoskodás, a pökhendi polgárpukkasztás, a kivagyiság, a következmények nélküli erőfitogtatás, a megalománia, mint az érvényesülés útja, felbecsülhetetlenül káros volt, leginkább a fiataloknak, akik felé az üzenet az, hogy ez az út a jó, erre kell menni, ha lenni akarsz valaki. Mindez persze a társadalom hibája, a reménytelenségében kergetett, valódi eszménykép nélküli, hétköznapi hősök keresése, a fogyasztó által formált média és a kor hibája, mert ez termelte ki rá az igényt. A tragédia, hogy közben az élete minden percét közzé és pénzzé tevő médiaszereplő saját életének és korának áldozata lett.
“Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”
Írta Radnóti, aki tegnap lett volna 113 éves, s akit 35 évesen ért a halál, amikor kivégezték. Mégsem került címlapra és nem szerepelt a híradásokban, sőt azok sem posztoltak egy képet tegnap Radnóti-kötettel a kezükben, akik ma közzétették a médiacelebbel közös fotójukat. Felelőtlen lájkvadászat.
Én kérdeztem 13-14 éves gyerekeket, mit tudnak Radnótiról, s nem egyszer volt, hogy még csak a nevét sem hallották. Emberi történeteket mesélve vált érdekessé, izgalmassá, maivá és közvetlenné egy költő élete és versei számukra. A most elhunyt celebritás nevét nem kellett kérdezni.
A képen Radnóti Piranóban, az érettségi vizsga utáni olaszországi nyaraláson. Ezt is írta 1939-ben:
“Költő vagyok és senkinek se kellek,
akkor se, hogyha szótlan dünnyögök:
~ - ~ - ~ - sebaj, hisz énekelnek
helyettem kandi ördögök.”
Vajon mennyit változott 83 év alatt a társadalom? A fenti összehasonlítás nem egy lapon említés, csak tünet megállapítás és figyelemfelhívás. A kérdés pedig költői.
https://www.facebook.com/lutterimredr/posts/1415377025576573