pepemacko | 2016. okt. 7.
https://www.youtube.com/@pepemacko
Egy különös hangvételű (hangulatú) zseniális vers, zseniális módon előadva...
___
Somlai Margitot láttam én piacon guberálva,
Ősz kicsi kontya úgy feszült, mint rég az iskolába.
Láttam ott Somlai Margitot lila eres kezével
Szemétben turkálni, s bújtam ott, ne legyen övé a szégyen.
Bújtam a földbe, bódé mögébe,
Vén Margit néni, ne láss meg soha.
Somlai Margit, mit guberálsz itt?
Tán azt a szót, hogy ... hogy iskola?
Oxfordi diplomás Somlai, latin-angol tanárnő,
Öt nyelven tudta mondani azt a szót, hogy teremtő.
S nyolcvanöt éves kézzel ott ügyesen túrt szemétben,
A teremtő éppen nem figyelt, őhelyette is néztem.
Bújtam a földbe, bódé mögébe,
Somlai Margit, nem én,
Nem én teremtem, nincs hozzá kedvem,
Ezt a világot, nem én.
Somlai Margit, láttam én, talált egy fél pár kesztyűt,
És vele örültem lesben ott, hogy a teremtő enyhült.
Bújtomban szurkoltam: Istenem, Istenem és teremtőm,
A kesztyű párját lelje meg, segíts a vén tanárnőn.
Ultima ora non datur secunda,
A másik párat lelje meg,
Add a kezébe teremtőm végre,
A végén még más találja meg.
Mivelhogy volt ott rengeteg
Szemétben túró pára,
S minden bódé mögé bebújt
Mindnek egy tanítványa.
Piacon járva láttam ezt,
Láttam, és jól megnéztem,
Úgy mondtam el most, úgy, ahogy
Volt is ez voltaképpen.
Ultima ora non datur secunda,
Jól mondja nékünk a latin
Bódéhoz állunk, vagy guberálunk
Létünk szemétdombjain
Somlai Margit rég guberálsz itt
Kesztyűnek párja után
Én meg csak várok, hogy megtalálod
mert ez az én iskolám.
Régóta ez az iskolám.
https://csehtamasarchivum.hu/dal/classic/somlai-margit
Feltöltötte: M Imre | 3 éve
Látta 215 ember.
Kommentáld!