Hiába vágta ketté Berlint a fal, a nyugati metró átment a keleti részre, majd visszatért nyugatra | 2024. június 3.

Nehéz lenne rangsort felállítani, hogy Berlin második világháború utáni történetében mi volt a legabszurdabb sztori, de két metróvonal megállója jó eséllyel dobogós helyre pályázna.

Berlinben már jóval az 1936-os olimpia előtt felismerték a tömegközlekedés jelentőségét, kiemelten kezelték a metróhálózat fejlesztését is, az elsőt 1902-ben adták át. Amikor Adolf Hitler megindította a háborúját 1939-ben, Berlin már egy igazi metropolisz volt négy és fél millió lakossal.

A szövetségesek bombázásai 1943-ban kezdődtek, a metróállomásokból pedig óvóhelyek lettek, és mivel több vonal jelentősen megrongálódott, a háború után azonnal nekifogtak a renoválásnak. Napra pontosan rögzítették, hogy májustól szeptemberig melyik állomásokat újították fel, és melyiken indult meg zavartalanul a forgalom. Ezzel egy időben a négy győztes hatalom felosztotta egymás közt a fővárost, a keleti rész a szovjeteké lett. A keletnémet Német Demokratikus Köztársaság 1949. októberben alakult, és Kelet-Berlin lett a fővárosa. Ekkor szigorú ellenőrzés mellett még volt átjárás a keleti és a nyugati zónák között, 1961. augusztus 13-tól, a három méter magas berlini fal villámgyors megépítése után viszont már nem.

Miután a falat felhúzták, adódott egy olyan gyakorlati probléma, hogy az két metróvonalat (U-Bahnt) is kettévágott. Ahogy a régi térkép is mutatja, a 6-os és a 8-as vonal több megállója az NDK területe alá esett:

https://assets.telex.hu/images/20240531/1717157365-temp-LpOhDg_cikktorzs:xl.jpg

A kiikszelt megállók közül egyedül a Friedrichstraßét lehetett használni, oda összpontosult az ellenőrzés, akik legálisan mentek egyik oldalról a másikra, ott tehették meg. A felszínen eközben a metrót jelző táblákat, a nagy U betűket leszerelték, az aluljáró lejáratait lezárták, olykor be is falazták. Mai szemmel az Alexanderplatz helyzete a leginkább érdekes, mert az a központi tere a városnak. No meg persze a Potsdamer Platzé, ahol jelenleg elegáns szállodák állnak egymás mellett.

Aki a hetvenes években nyugatnémet állampolgárként mondjuk a Hallesches Tortól a Leopoldplatzra járt dolgozni, mindennap szembesülhetett azzal, hogy a keleti oldalon lévő állomásokon nem utasok, hanem elsősorban fegyveres katonák, határőrök állnak. Az NDK vezetői nagy gonddal ügyeltek arra, nehogy a metróalagutat felhasználva menjenek át a polgáraik nyugatra, ezért szenzorokkal ellenőrizték, de fizikai akadályokat is építettek a jól ismert szögesdróttal.

Hogy a megosztottság és a két világrend megszilárdulásának éveiben miért hagyták az NDK nagy hatalmú vezetői, hogy a nyugatiak csak úgy átjárkáljanak a metrójukkal a „demokratikus” területek alatt? Természetesen pénzért.

-- Az alagutak használatáért ugyanis az NSZK évente 20 millió nyugatnémet márkát fizetett.

Még így is olcsóbb volt, mint új szárnyvonalakat építeni és megfelelni a logisztikai kihívásoknak, amiket a fal megépítése jelentett.

A történet groteszk csúcspontja, hogy a szellemállomásokon kezdetben a keletnémetek delegáltak néhány dolgozót a metróba, noha utas egy darab sem volt, és a jegypénztárt sem kellett kinyitni.

28 év telt el a 1989-es változásokig, és utána gyorsan nekiláttak az újraegyesítésnek, de jó néhány állomás így is olyan benyomást keltett, mintha sírboltok lennének, mert az idő nem kímélte őket. Aki 1990 elején metrózott, elsősorban a fényviszonyokban érzékelhette a különbséget, mert míg a Kochstraße fényárban úszott, a Stadtmittén inkább jótékony félhomály uralkodott. Volt olyan megálló, aminek a helyreállítása több mint egy éven át tartott.

Ma már ezen a vonalon csak hidegrázós emlék, hogy a hidegháború hogyan szabta át a várost, és milyen kézzelfogható nyomokat hagyott a felszínen. Arról, hogy a lelkekben milyeneket, filmek és könyvek egész sora készült.

https://telex.hu/eszkombajn/2024/06/03/kelet-es-nyugat-berlin-kozotti-metro-szellemallomasok

Válasz

Harmincöt éve omlott le a berlini fal: így néz ki ma az egykori halálsor és ahol először áttörtek az emberek | 2024. november 9.

Harmincöt évvel a berlini fal leomlása után a hidegháború borzalmait idézik fel az archív fotók mellé tett, azonos helyszínekről készített mai képek. A fal évtizedekig tartó fennállása alatt több ezer embernek sikerült megszöknie Kelet-Berlinből, de legalább száznegyvenen meghaltak a szökés során.

https://www.szabadeuropa.hu/a/harmincot-eve-omlott-le-a-berlini-fal-igy-nez-ki-ma-ahol-eloszor-attortek-az-emberek/33188280.html

Válasz