Példa- Csala Zsuzsa esete
Te elmondanád az ő helyében, miért rugták ki a főiskoláról?
Nagyon
fiatalon, 16 évesen kerültem a Színművészeti Főiskolára. Nincs is
érettségim, hiszen csak két gimnáziumi osztályt végeztem. Egy
kultúrversenyen léptem fel amatőr színjátszóként, ahol a
bírálóbizottság tagja volt Pártos Géza, a Madách színház akkori
főrendezője, aki talán meglátta bennem a komikai vénát. Nem sokkal
később kaptam egy értesítést, hogy azonnal jelentkezzek a főiskolára.
Akkor
a felvételizők már a második rostán is túl voltak, mégis felvettek
engem is. Nem is értettem a dolgot, főleg mert édesanyám és a két
nővérem tartottak el, azért nem tanultak tovább 14 évesen, hogy én
iskolába járhassak...
Harmadikban, mikor azt hittem már enyém a világ, hogy majd válogathatok a szerepajánlatok között - akkor kirúgtak.
(Személyes
oka volt ennek, de erről nem mesélek többet, mert az osztályfőnököm,
aki akkor talán hiúságból kirúgott még ma is él, és én nem akarom
megbántani...)
Öngyilkos
akartam lenni. 18 éves elmúltam, két gimnáziumi osztályt végeztem, késő
volt már érettségizni, nem tudtam hogyan továbbtanulni. Csalódást
okoztam a családomnak is. Ráadásul soha nem akartam színésznő lenni,
építésznek vagy kertészmérnöknek készültem. De mikor kirúgtak, akkor
rájöttem, hogy tudat alatt mindig a színpadra készültem. Ez nagyon nagy
pofon volt, de talán jót tett nekem. A mai napig, öreg fejjel is minden
premier, minden fellépés előtt azon gondolkodom: nem volt-e igazuk. A
közönség talán nem is sejti, de mindig dupla erővel készülök a
szerepekre, és a kétségek örökké bennem maradnak a "színészi létemről ".
Még nagyon éretlen voltam, mikor ez történt, de a mai napig keserű vagyok miatta, és örökké bizonyítani próbálok.
A sikerek, a közönség szeretete... mind-mind elégtételt jelentenek.
Szerintem ez az elégtétel, ezek a sikerek azok, amelyre minden fiatalnak is szüksége van.
Új hozzászólás