A víz alatti bérházakban ugyanúgy
zajlik az élet, csak a több nedvesség miatt
alacsonyabb négyzetméterárak
és albérleti díjak mellett.
A nehézsúlyú bokszoló az erkélyen
buborékokat fúj a kislánya kedvéért.
A nádszál-kisasszony a másodikon
kilakkozott körmű lábait az ablakpárkányra
nyújtja szárítani, közben elszopogat
egy kisüveg sört.
A méregdrága búvárórás
fiatalember bosszankodik,
amiért lila selyemnyakkendőjébe
folyton apró halak gabalyodnak.
A házmester dühösen elsöpri
az algát, moszatot, de hiába,
mert a következő hullám
újabb adag uszadékot sodor a kapu elé.

# Lackfi János

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1403060401175725

(A SZÉDÜLETES BUDAPEST kétszáztíz oldalas, színes album, mely Harcz Balázs Dániel gyönyörű fotóival, illetve magyarnyelvű és angolra fordított verseimmel dedikálva megrendelhető a lackfi.konyvrendeles@gmail.com mailcímen, ára 12900 forint plusz 2000 forint postaköltség. Várunk POSTACÍMET, TELEFONSZÁMOT a futár miatt, és hogy KINEK dedikáljam...)

Válasz

Dicsőséges nagyurak (Petőfi Sándor verse)

Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.

Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan, mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!

Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.

Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.

Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.

Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr' a
Hazának.

Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!

Pest, 1848. március 11. előtt


*** Sodró Eliza előadásában
https://www.youtube.com/watch?v=WarLHdrKU8s

*** Mácsai Pál előadásában
http://netpolgar.network.hu/video/vers_mindenkinek/macsai_pal_dicsoseges_nagyurak_petofi_sandor_verse

Válasz

Weöres Sándor: Ballada három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból.-

Elröpült három falevél.
...
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
...
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott,
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.
...
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete mély-
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

https://versmindennapra.blogspot.com/2021/02/weores-sandor-ballada-harom-falevelrol.html

aaa.jpg

Válasz

Dévényi István: Politikai viharjaink közepette beszéljünk valóban fontos dolgokról.

Macskák.

Múltamban a legkevésbé sem a legszebb emlékek között őrzött nevelőapám egy este azzal tért haza erősen ittas állapotban a lakótelep harmadik emeleti lakásunkba, hogy végre jól pörgött a szerencse, és a bőrkabátja zsebéből előhúzott egy ijedt kiscicát. Ultin nyerte, mert a végén már csak őt tudta feltenni tétként az egyik kártyapartner.

Annyira szép volt még csapzottan is, hogy abban a pillanatban eldőlt, a sok-sok örök perpatvar közepette is megtartjuk. És mindenki megszerette. Én meg imádtam.

Aztán történt, ami történni szokott, a cicánk vemhes lett. De talán az érkezte miatt, ahonnan és ahogyan jött, a vemhessége nem volt komplikációktól mentes. Szaladgáltunk vele a helyi állatorvoshoz, ekkor derült ki például az is, hogy ő nem csak egy amolyan átlagos, hanem nagy bizonyossággal Norvég erdei fajta, na de a lényeg, hogy egyszer csak lett már három cicánk ott a lakótelepen. Három teljességgel másféleként viselkedő, mindent másként művelő, másmódú más macskánk.

És imádtam mindegyiket. A kis fekete ki tudja miért, hozzám kötötte magát, velem aludt, velem ébredt, ami macskáéknál azt jelenti, hogy hajnalban beleharapott a lábujjamba, mert hát kezdjük már el végre együtt a napot.
Imádtam, nyilván.

Öntörvényű, értelmezhetetlen, feje tetejére állított zűrzavaros szeretetbombák.

Nagyon, nagyon rég volt, nagyon, nagyon rég nem volt kiscica a kezemben, erre ma takkra jött vissza minden abban a pillanatban, hogy beléptem az öreg vidéki házba és a konyhaasztal melletti szék lábai közül álmoskásan rám pislogott az ottani alomból megmaradt két testvér egyike.

A macskák az emberi lét legmélyebb ösztönös bugyrait dagasztják dorombolva, hogy miközben imádjuk őket, tanuljunk is tőlük. De ez egy másik história, ma csupán annyi történt, hogy nincs annál a pillanatnál megnyugtatóbb, mint ami ezen a szívemhez közel álló öreg vidéki ház tornácán ülve készült fotón látható.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10229737595723989

Válasz

Ady Endre: Új s új lovat

Segítsd meg, Isten, új lovaddal
A régi, hű útra-kelőt,
Hogy sóbálvánnyá ne meredjek
Mai csodák előtt.

Az Irgalmatlant küldd társamnak,
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájaidnak
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon új s új lovat.

A nagy Nyíl kilövi alóla
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.

A végesség: halhatatlanság
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, míg csak van ember,
Megállni nem lehet.

A nagy Nyíl az útját kiszabta,
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhíttatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.

Változat és Halál adódtak
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.

Élet s Halál együtt-mérendők
S akit a nagy Nyíl útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.

Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.

Riadó, szennyes, kerge nyájak
Ne állítsák meg új lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Előbbre és tovább.

A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.
___


Kaláka: Új s új lovat (Ady Endre)

http://nepzene.network.hu/video/kalaka/kalaka_uj_s_uj_lovat_ady_endre

Válasz

Fekete István: A szél és az erdő
[...]
– Béküljünk ki – suttogta (a szél) –, béküljünk ki, erdő!
– Nem vagyunk már erdő – zsongtak a fák –, csak emlék vagyunk.
– Jóváteszek mindent – suttogta a szél.
– Tedd jóvá!
– Akkor a régi lesz minden?
– Akkor a régi lesz minden.
Elsuhant a szél, és a vén fák nyújtózkodva kitárták karjukat. – Talán lesz valami – suttogták.
A szél pedig megkopogtatta az ablakokat, és megpattantotta az ajtókat.
– Nincs erdő – búgott a kéményben –, nincs eső...
Az emberek felébredtek, aztán megfordultak, tovább akartak aludni.
– Nincs patak, nincs virágos rét, nincs selyemkendő és nincs pénz se.
Erre már az emberek újra kinyitották a szemüket. – Bizony nincs – gondolták. – De miért nincs? A szél jajgatva dúdolt a kéményben:
– Nincs legelő, nincs tej, és nincsenek kis csizmák: mert nincs erdő, mert nincs erdő.
Az emberek számolni kezdtek. Egy év, két év ... igaz, azóta van a sok baj, mióta nincs erdő, s most már nem mondták, hogy okos dolog volt az erdőt kivágni; csak néztek a sötétségbe, és hallgatták, mond-e még valamit a szél, de a szél már nem mondott semmit. Kilendült a kopár domboldalakra, és megült a vén hagyásfák koronájában.
– Én már elhintettem a magot, hintsétek ti is...
És amikor a nap felkelt, csillogó kapákon csúsztak el első sugarai, egy locsogó szarka csicseregve vitte meg a hírt az erdei népnek.
– Cserr! – kiáltotta. – Halljátok? Ültetik az erdőt.
A bagoly álmosan hunyorgott az idegen erdő odvában.
– Beszélj értelmesen! Ki ülteti és hol?
– Az ember, az ember; amit kivágott.
– Majd megnézem magam is, te összevissza cserregsz minden ostobaságot.
Amikor leszállt az est, a bagoly elimbolyodott a vén tölgyhöz.
– Igaz?
– Igaz. Most várom a szelet, hogy mirólunk is lerázza a makkot. Nem tudom, hol csavarog.
– Itt vagyok, itt vagyok – zendült meg a szél, – Nem akartam üres kézzel jönni. A régi barátságot meg kell ünnepelni... ma, felhőcskék... – szólt bátran – csak szép lassan...
A régi avar halkan kopogni kezdett, mert eleredt az eső; a szél megrázta a fákat, hullott a makk, suhogtak a megmaradt fák, itta a hegyoldal a vizet, életre ébredtek a csírák, és a völgyben csattogva énekelt a patak. [...]
https://volgyerdo.hu/index.php/hu/blog/irodalom/154-fekete-istvan-a-szel-es-az-erdo

aaa.jpg

Válasz

Weöres Sándor - Dal

E világ szűk nekem:
ha kinyújtom kezem,
egy csillagot fogok
s csak egyhelyben vagyok.

E világ szűk nekem,
de kis bokor alatt
száz ösvény áthalad,
száz sárkány elragad.

E világ szűk nekem,
de cella-rejteken
ezer mennyboltozat
a vállamon pihen.

E világ szűk nekem,
tágas csak a halál:
léptem hazatalál
a kerek semmiben.

http://adattar.vmmi.org/cikkek/8764/hid_1966_03_02_weores.pdf

Folksz - E világ (feat. Bognár Szilvia, Lantos Zoltán)
http://nepzene.network.hu/video/folksz/folksz__e_vilag_feat_bognar_szilvia_lantos_zoltan

A nemrégiben megjelent Folksz lemezről
https://www.youtube.com/watch?v=coQ2yI-XdZI&list=OLAK5uy_lWkHDVpsl2VPVSSQi653ygMVXDYsvzHUU&index=1

bővebben itt olvashattok.
https://langolo.hu/dalrol-dalra-a-folksz-uj-albuma-az-e-vilag/

Lemezbemutató koncert október 2-án a Fonóban. Vendégünk lesz:
Sebő Ferenc, Kálid Artúr, Lantos Zoltán

Válasz

zsebembe
nyúlok, s elsüllyedek hirtelen,
holott az imént még
oly magabiztosan róttam
az ágbogas árnyékokkal
mintázott, sárgás fényű aszfalt
ötödik kilométerét hazafelé,
hirtelen bő lett nekem a világ,
mint túlméretes kabátból,
kihullok belőle alul

Brátán Vera: A Napútonline folyóirat Egyazon rovatában jelent meg néhány az elmúlt időszak terméséből: muzsikák, versek, fotók. (Minden bizonnyal jóval kevesebb megtekintése lesz, mint Ajsa Luna himnusz-újragondolásának, de ez már csak ilyen. ;-))
Köszönet Szondi Györgynek a kitartó noszogatásért, Agi Sagi-nak meg a portréért!

http://www.naputonline.hu/2025/08/29/bratan-vera-muzsikak-versek-fotografiak/

aaa.jpg

Válasz

Endrődi Sándor – Keringő

NORDERNEY 1897 SZEPT. 3

Ottkünn a viharban
Iszonyú bál van:
Tajtékzik a tenger
Porzik a zátony.

Dörögnek a partok,
A szél le-lecsap:
Megannyi rakéta:
Röppen fel a hab.

A szél meg a hullám
Széltire tombol,
Uszálya nehéz a
Sűrű homoktól.

Örvény a szegélye,
Zápor a fodra,
Ugy robban előre,
Körbe, zuhogva.

Ez azt’ a keringő!
Hej, ez csak a tánc!
Hullámai ormán
Száz rém hahotáz.

Felugrik üvöltve
Egyik a másra.
Hajó jön? Elébe!
Fordul? Utána!

És viszi mindet a
Tánc dühe, sodra.
“Jó gálya, csak erre!
Erre, vitorla!”

Orkán-zene zúg az
Éjjeli tánchoz, –
Roppannak a bordák,
Reccsen az árboc;

Dől, süllyed a gálya
Mígnem alájut…
S fölharsog az égig
Szörnyű hurrájuk!

Endrődi Sándor mintegy egy évszázaddal ezelőtt a legnépszerűbb magyar költők egyike volt. Halála után azonban méltánytalanul elfelejtették.

https://baloghpet.com/2025/08/24/endrodi-sandor-keringo/#respond

Válasz

Márai Sándor – A szerencséről

Hérodotosz, aki oly elragadóan pletykál görögökről, perzsákról, médekről, lídiaiakról, az ókor népeinek és vezető személyeinek sorsáról, azt tanácsolja, hogy nem árt önkényesen és mesterségesen ellenszegülni a szerencsének, mely felénk villogtatja csillagát. Minden ókori nép, a perzsák, babilóniaiak, a föníciai népek, minden régi vallás óva inti a szerencsés embereket ennen csillaguktól. Az istenek kedve, a sors nem tűri el a tartós szerencsét: így tapasztalta Hérodotosz vándorútjain, így tanítja minden régi mondás, vallás, babona. Házad nem a tiéd, aranyad, asszonyod, gyermeked, egészséged, dicsőséged, mindez annyira a tiéd csak, mint kockajáték közben a szerencse esélye. Minden csak egy pillanatra tiéd: aztán fordul a kocka. Így akarják az istenek.

Ezért semmi nem olyan megható, mint Polükratész története, a gyűrűvel, a hallal és a halásszal. Az ember érzi sorsát, s szeretne áldozatokkal menekülni e sors elől.

De az áldozat sem segít: az istenek könyörtelenek. Kegyetlenül reád mosolyog a szerencse, s ha remegve elfordulsz előle, utánad siet, hogy aztán megalázzon és kiraboljon a sors. Mi hát a tiéd, mi az, amit nem vehetnek el tőled az istenek?
Csak a munka. Az a munka, mely nem vár jutalmat, sem babért, sem utókort. Csak éppen megtörténik veled, ha nem térsz ki előle, s nem törődsz sorsával sem. Csak a fáradtság tiéd, a verejték, az áldozat. Minden más illanóbb, mint a hajnali köd, törékenyebb, mint a lepke szárnya.

Márai Sándor: Füves könyv 140 Első kiadás: Révai Kiadó, Budapest, 1943 ISBN 963208497-7

https://baloghpet.com/2025/07/30/marai-sandor-a-szerencserol/

Válasz