Lackfi János: Még mindig

egy találkozás nem arról szól, / hogy valakit mindenáron lenyűgözzek, / hogy fajlagosan minél többet / megmutassak nagyszerűségemből.

Még mindig szoknom kell,
hogy jó vagyok, ahogy vagyok,
senki se nézi vizsla szemmel,
helytelenítőleg, mit csinálok.
Aki nézi, csupán szeretettel,
biztatással, örömmel nézi,
gyönyörködve abban, aki vagyok.

Még mindig szoknom kell,
hogy nem szorulok magyarázkodásra,
hogy nem kérik számon,
már megint édességet ettem-e,
átmentem-e piroson,
felöltöztem-e melegen,
elvégeztem-e minden munkát,
kitöltöttem-e a nyilatkozatokat,
méltó vagyok-e a létezésre.

Még mindig szoknom kell,
hogy nem nevet ki senki,
ha nem használom elég ügyesen
a vietnámiban az evőpálcikát.
Voltaképp a kutyát sem érdekli,
hogyan használom
a vietnámiban az evőpálcikát,
de ha az egész világ azon röhögne is,
hogy hát én meg hogyan használom
a vietnámiban az evőpálcikát,
az sem lenne érdekes.

Még mindig szoknom kell,
hogy nem baj, ha kapkodva eszem,
de az se baj, ha lecsillapítom
kapkodó mohóságomat.
Nem baj, ha pho-levesezés
közben szétizzadom magam,
csurog a homlokomon, halántékomon
a verejték, teljesen mindegy.
Van elég szalvéta, letörlöm azzal,
az izzadásom senkit sem érdekel,
mindenki beszélget
maga elé bambul, vagy mobilozik.
Izzadni amúgy nem is kínos vagy kóros
dolog, puszta fiziológiai adottság,
izzadós vagyok, mint a ló.
És még ha számosan undorodnak is
patakzó izzadságomtól,
annak sincs jelentősége,
önértékelésem nem tőlük függ,
testi kontaktusba sem kívánok kerülni velük,
ami közben esetleg zavaró lehetne izzadtságom.
Akik szeretnek, izzadtan is szeretnek,
legfeljebb rám szólnak kedvesen,
zuhanyozz le gyorsan.

Még mindig szoknom kell,
hogy nincs mérce, hogy nincs mihez képest,
hogy élhetek önmagamhoz képest,
hogy nem kell magamat és másokat
szüntelenül méregetni, felülmúlni,
hogy egy találkozás nem arról szól,
hogy valakit mindenáron lenyűgözzek,
hogy fajlagosan minél többet
megmutassak nagyszerűségemből.
Elég vagyok, és nem az aznapi teljesítményem
alapján, hanem mert embernek teremtettem,
nem problémamegoldónak, nem ügyeletes lóti-futinak,
nem udvari bolondnak és nem Jolly Jokernek,
hanem olyan végesnek,
aki elfér a végtelenben,
és akiben elfér a végtelen.

https://www.szifonline.hu/kolteszet/2988-lackfi-janos-meg-mindig-2024-12-18

zene hozzá:

https://www.youtube.com/watch?v=4oPInSfh6H4

aaa.jpg

Válasz

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

[Digitális Irodalmi Akadémia]

aaa.jpg

Válasz

Tóth Krisztina: Fűthető kabát

Már évek óta fázom és
tulajdonképpen mindig is
velem volt ez a reszketés
valaki fázós más csikis

ez télen inkább indokolt
a szél a lelket fújja át
szerencsém volt hogy szembejött
ez a leértékelt kabát

didergés lesz jövőre is
a lényeg inkább hogy hogy áll
mert bár a télnek vége van
a sáros élet csordogál

a karbonszálak hátul és
a mellkason is fűtenek
huszonnégy órán át kitart
a gerjesztett belső meleg

nem az enyém de jólesik
nem egy másik test adja le
de körbe vesz a hő azért
hogy mesterséges nagy baj-e

egy powerbankról tölti fel
bekapcsolás után magát
halottan is meleg leszek
ha rajtam lesz az új kabát

úgy cirka háromszáz gramm egy
töltő a felső bal zsebem
usb kábelt rejt ezért
nagyon vigyázni kell nekem

csokit például nem teszek
papírban zsebre épp ezért
szétfolyna barnán míg megyek
a bélésemben mint a vér

innentől meg se ázhatok
nehogy már zárlatos legyen
kevés víz persze érheti
sírnom még pont szabad nekem

A powerbank megszokható
bár előfordul hogyha hív
valaki gyorsan felveszem
picit nehéz akár a szív

https://tothkrisztina.hu/toth-krisztina-futheto-kabat/

http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/7674-toth-krisztina--f-thet--kabat

ÉS egy másik verse:

https://www.es.hu/cikk/2025-12-18/toth-krisztina/kabat.html

Válasz

A víz alatti bérházakban ugyanúgy
zajlik az élet, csak a több nedvesség miatt
alacsonyabb négyzetméterárak
és albérleti díjak mellett.
A nehézsúlyú bokszoló az erkélyen
buborékokat fúj a kislánya kedvéért.
A nádszál-kisasszony a másodikon
kilakkozott körmű lábait az ablakpárkányra
nyújtja szárítani, közben elszopogat
egy kisüveg sört.
A méregdrága búvárórás
fiatalember bosszankodik,
amiért lila selyemnyakkendőjébe
folyton apró halak gabalyodnak.
A házmester dühösen elsöpri
az algát, moszatot, de hiába,
mert a következő hullám
újabb adag uszadékot sodor a kapu elé.

# Lackfi János

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1403060401175725

(A SZÉDÜLETES BUDAPEST kétszáztíz oldalas, színes album, mely Harcz Balázs Dániel gyönyörű fotóival, illetve magyarnyelvű és angolra fordított verseimmel dedikálva megrendelhető a lackfi.konyvrendeles@gmail.com mailcímen, ára 12900 forint plusz 2000 forint postaköltség. Várunk POSTACÍMET, TELEFONSZÁMOT a futár miatt, és hogy KINEK dedikáljam...)

Válasz

Dicsőséges nagyurak (Petőfi Sándor verse)

Dicsőséges nagyurak, hát
Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a
Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk
Titeket,
Hogy irántunk emberiek
Legyetek,
Vegyetek be az emberek
Sorába...
Rimánkodott a szegény nép,
S hiába.

Állatoknak tartottátok
A népet;
Hát ha most mint állat fizet
Tinéktek?
Ha megrohan, mint vadállat
Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel
Festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból
Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat
Fogjatok!
Az alkalom maga magát
Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás
Órája!

Ezer évig híztak rajtunk
Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink
Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán
Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket
Ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak,
Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek
Őnáluk;
Isten után legszentebb a
Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel
Nékie.

Legyünk nagyok, amint illik
Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve
Nézzen ránk,
S örömében mindenható
Kezével
Fejeinkre örök áldást
Tetézzen.

Felejtsük az ezer éves
Kínokat,
Ha az úr most testvérének
Befogad;
Ha elveti kevélységét,
Címerit,
S teljes egyenlőségünk el-
Ismeri.

Nemes urak, ha akartok
Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr' a
Hazának.

Nem érünk rá várakozni,
Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő
Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is
Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen
Tinektek!

Pest, 1848. március 11. előtt


*** Sodró Eliza előadásában
https://www.youtube.com/watch?v=WarLHdrKU8s

*** Mácsai Pál előadásában
http://netpolgar.network.hu/video/vers_mindenkinek/macsai_pal_dicsoseges_nagyurak_petofi_sandor_verse

Válasz

Weöres Sándor: Ballada három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból.-

Elröpült három falevél.
...
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
...
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott,
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél.
...
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete mély-
ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

https://versmindennapra.blogspot.com/2021/02/weores-sandor-ballada-harom-falevelrol.html

aaa.jpg

Válasz

Dévényi István: Politikai viharjaink közepette beszéljünk valóban fontos dolgokról.

Macskák.

Múltamban a legkevésbé sem a legszebb emlékek között őrzött nevelőapám egy este azzal tért haza erősen ittas állapotban a lakótelep harmadik emeleti lakásunkba, hogy végre jól pörgött a szerencse, és a bőrkabátja zsebéből előhúzott egy ijedt kiscicát. Ultin nyerte, mert a végén már csak őt tudta feltenni tétként az egyik kártyapartner.

Annyira szép volt még csapzottan is, hogy abban a pillanatban eldőlt, a sok-sok örök perpatvar közepette is megtartjuk. És mindenki megszerette. Én meg imádtam.

Aztán történt, ami történni szokott, a cicánk vemhes lett. De talán az érkezte miatt, ahonnan és ahogyan jött, a vemhessége nem volt komplikációktól mentes. Szaladgáltunk vele a helyi állatorvoshoz, ekkor derült ki például az is, hogy ő nem csak egy amolyan átlagos, hanem nagy bizonyossággal Norvég erdei fajta, na de a lényeg, hogy egyszer csak lett már három cicánk ott a lakótelepen. Három teljességgel másféleként viselkedő, mindent másként művelő, másmódú más macskánk.

És imádtam mindegyiket. A kis fekete ki tudja miért, hozzám kötötte magát, velem aludt, velem ébredt, ami macskáéknál azt jelenti, hogy hajnalban beleharapott a lábujjamba, mert hát kezdjük már el végre együtt a napot.
Imádtam, nyilván.

Öntörvényű, értelmezhetetlen, feje tetejére állított zűrzavaros szeretetbombák.

Nagyon, nagyon rég volt, nagyon, nagyon rég nem volt kiscica a kezemben, erre ma takkra jött vissza minden abban a pillanatban, hogy beléptem az öreg vidéki házba és a konyhaasztal melletti szék lábai közül álmoskásan rám pislogott az ottani alomból megmaradt két testvér egyike.

A macskák az emberi lét legmélyebb ösztönös bugyrait dagasztják dorombolva, hogy miközben imádjuk őket, tanuljunk is tőlük. De ez egy másik história, ma csupán annyi történt, hogy nincs annál a pillanatnál megnyugtatóbb, mint ami ezen a szívemhez közel álló öreg vidéki ház tornácán ülve készült fotón látható.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10229737595723989

Válasz

Ady Endre: Új s új lovat

Segítsd meg, Isten, új lovaddal
A régi, hű útra-kelőt,
Hogy sóbálvánnyá ne meredjek
Mai csodák előtt.

Az Irgalmatlant küldd társamnak,
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.

Ne rendeld romló nyájaidnak
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon új s új lovat.

A nagy Nyíl kilövi alóla
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.

A végesség: halhatatlanság
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, míg csak van ember,
Megállni nem lehet.

A nagy Nyíl az útját kiszabta,
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhíttatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.

Változat és Halál adódtak
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.

Élet s Halál együtt-mérendők
S akit a nagy Nyíl útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.

Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.

Riadó, szennyes, kerge nyájak
Ne állítsák meg új lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Előbbre és tovább.

A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.
___


Kaláka: Új s új lovat (Ady Endre)

http://nepzene.network.hu/video/kalaka/kalaka_uj_s_uj_lovat_ady_endre

Válasz

Fekete István: A szél és az erdő
[...]
– Béküljünk ki – suttogta (a szél) –, béküljünk ki, erdő!
– Nem vagyunk már erdő – zsongtak a fák –, csak emlék vagyunk.
– Jóváteszek mindent – suttogta a szél.
– Tedd jóvá!
– Akkor a régi lesz minden?
– Akkor a régi lesz minden.
Elsuhant a szél, és a vén fák nyújtózkodva kitárták karjukat. – Talán lesz valami – suttogták.
A szél pedig megkopogtatta az ablakokat, és megpattantotta az ajtókat.
– Nincs erdő – búgott a kéményben –, nincs eső...
Az emberek felébredtek, aztán megfordultak, tovább akartak aludni.
– Nincs patak, nincs virágos rét, nincs selyemkendő és nincs pénz se.
Erre már az emberek újra kinyitották a szemüket. – Bizony nincs – gondolták. – De miért nincs? A szél jajgatva dúdolt a kéményben:
– Nincs legelő, nincs tej, és nincsenek kis csizmák: mert nincs erdő, mert nincs erdő.
Az emberek számolni kezdtek. Egy év, két év ... igaz, azóta van a sok baj, mióta nincs erdő, s most már nem mondták, hogy okos dolog volt az erdőt kivágni; csak néztek a sötétségbe, és hallgatták, mond-e még valamit a szél, de a szél már nem mondott semmit. Kilendült a kopár domboldalakra, és megült a vén hagyásfák koronájában.
– Én már elhintettem a magot, hintsétek ti is...
És amikor a nap felkelt, csillogó kapákon csúsztak el első sugarai, egy locsogó szarka csicseregve vitte meg a hírt az erdei népnek.
– Cserr! – kiáltotta. – Halljátok? Ültetik az erdőt.
A bagoly álmosan hunyorgott az idegen erdő odvában.
– Beszélj értelmesen! Ki ülteti és hol?
– Az ember, az ember; amit kivágott.
– Majd megnézem magam is, te összevissza cserregsz minden ostobaságot.
Amikor leszállt az est, a bagoly elimbolyodott a vén tölgyhöz.
– Igaz?
– Igaz. Most várom a szelet, hogy mirólunk is lerázza a makkot. Nem tudom, hol csavarog.
– Itt vagyok, itt vagyok – zendült meg a szél, – Nem akartam üres kézzel jönni. A régi barátságot meg kell ünnepelni... ma, felhőcskék... – szólt bátran – csak szép lassan...
A régi avar halkan kopogni kezdett, mert eleredt az eső; a szél megrázta a fákat, hullott a makk, suhogtak a megmaradt fák, itta a hegyoldal a vizet, életre ébredtek a csírák, és a völgyben csattogva énekelt a patak. [...]
https://volgyerdo.hu/index.php/hu/blog/irodalom/154-fekete-istvan-a-szel-es-az-erdo

aaa.jpg

Válasz

Weöres Sándor - Dal

E világ szűk nekem:
ha kinyújtom kezem,
egy csillagot fogok
s csak egyhelyben vagyok.

E világ szűk nekem,
de kis bokor alatt
száz ösvény áthalad,
száz sárkány elragad.

E világ szűk nekem,
de cella-rejteken
ezer mennyboltozat
a vállamon pihen.

E világ szűk nekem,
tágas csak a halál:
léptem hazatalál
a kerek semmiben.

http://adattar.vmmi.org/cikkek/8764/hid_1966_03_02_weores.pdf

Folksz - E világ (feat. Bognár Szilvia, Lantos Zoltán)
http://nepzene.network.hu/video/folksz/folksz__e_vilag_feat_bognar_szilvia_lantos_zoltan

A nemrégiben megjelent Folksz lemezről
https://www.youtube.com/watch?v=coQ2yI-XdZI&list=OLAK5uy_lWkHDVpsl2VPVSSQi653ygMVXDYsvzHUU&index=1

bővebben itt olvashattok.
https://langolo.hu/dalrol-dalra-a-folksz-uj-albuma-az-e-vilag/

Lemezbemutató koncert október 2-án a Fonóban. Vendégünk lesz:
Sebő Ferenc, Kálid Artúr, Lantos Zoltán

Válasz