Can Togay · Robinson apokrif

December 6.

Tegnap az áramlás a partra sodort két politikust,
egy történészt,
egy kultúrantropológust és két újságírót.
Ott találtam rájuk a fövenyen, amint az apály
visszavonuló hullámai nyaldosták testüket az
alkonyat fényeiben.
Nem messze tőlük egy solingeni acélkés hevert
a homokban.
A kést eltettem az egy hónappal ezelőtt partra
vetett láda szerszámai közé.
A politikusokat, a történészt, a kultúrantropológust,
és az újságírókat megitattam kecsketejjel,
és a külső karámban vetettem ágyat nekik.

Január 12.

Beköszöntött a nyár. A külső karám lakóit
Péntekkel egy magunk készítette vitorlás bambusztutajjal
ajándékoztuk meg.
Azonnal tengerre akartak szállni.
Még Péntek búcsúszertartását sem várták meg,
azt mondták, sürgős dolguk van.
Sózott kecskehúst és vizet adtunk nekik az útra.

Sokáig integettünk, ahogy
távolodtak a láthatáron.
Nem integettek vissza, izgatottan néztek előre
a társadalommal való találkozásra várva.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10163245507708154&set=a.10150401655423154

Válasz

138 éve ezen a napon (április 14.) született Tóth Árpád,
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3th_%C3%81rp%C3%A1d_(k%C3%B6lt%C5%91)
a Nyugat nemzedékének egyik nagy költője. Így most az ő versével kívánunk nektek „jó éjszakát”!
https://www.facebook.com/photo/?fbid=10152778609920347&set=a.10152327353270347

Tóth Árpád - Jó éjszakát

Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

http://mek.oszk.hu/01100/01112/01112.htm#196

Válasz

A virág sebezhetőbb, nem képes megvédeni magát, viszont él, életet és örömöt ad mindennek és mindenkinek. (...) Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt, ami vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalva azt, hogy rád taposhatnak... Nos, ehhez kell az erő. A valódi erő.
-- A. J. Christian
https://www.citatum.hu/idezet/78756

Válasz

Weöres Sándor: Magadat gyógyítsd, ne a társadalmat

Magad szájába rakd az ételt,
erőddel ajándékozz minket.
Magadat, gondozd-fürdesd,
tisztaságoddal ajándékozz minket.

Amíg magadat nem gyógyítod,
ne gyógyítsd a társadalmat.
Amíg magadat meg nem mented,
ne mentsd meg az emberiséget.

Ha önmagát javítaná
száz ember,
ezer,
millió:
a mohók
hiába futkosnának,
a zsarnokok
zászlóért, fegyverért hiába kapkodnának,
puszta levegőt markolnának:
a társadalom meggyógyulna,
az emberiség megmaradna.

A magyar líra előtt József Attila születésnapján, április 11-én hajtunk fejet. Fogadjátok szeretettel Weöres Sándor szavait a századik Helikon Zsebkönyvből.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=3853843898026360&set=a.326115374132581

Válasz

A kenyai futó, Abel Mutai már csak néhány méterre volt a célvonaltól, de a félreérthető jelzések megzavarták és azt hitte, hogy befejezte a versenyt, ezért megállt.

A spanyol futó, Ivan Fernandez, aki közvetlenül mögötte futott és rájött, hogy mi történik előtte kiabálni kezdett, hogy a kenyai fusson tovább. De Mutai nem tudott spanyolul és nem értette őt. Ekkor Fernandez hátulról szó szerint belökte Mutai-t a célba és ezzel a győzelembe.

Az egyik riporter megkérdezte Ivant: "Miért csináltad ezt?" Ivan így válaszolt: "Az az álmom, hogy egy napon olyan közösséggé váljunk, amelyben nem csak önmagunkat, hanem egymást is győzelemre segítjük."

– De miért hagytad, hogy a kenyai nyerjen? – erősködött a riporter. Evan így válaszolt: "Nem hagytam, hogy nyerjen, ő volt a nyertes. Ez az ő versenye volt."

A riporter tovább erőltette a dolgot, és ismét megkérdezte: "De hát nyerhettél volna!"

Ivan ránézett, és így válaszolt: "De milyen értéke lenne egy érdem nélküli győzelemnek? Milyen becsülete lenne az így szerzett éremnek? Mit gondolna rólam az anyám?"

Az értékek generációról generációra szállnak. Olyan értékeket érdemes tovább adnunk a gyermekeinknek, amelyekkel másokat is arra tudnak ösztönözni, hogy jobb emberekké váljanak. Mert a legtöbben inkább kihasználják az emberek gyengeségeit, hogy azokból előnyt szerezzenek maguknak ahelyett, hogy győzelemre segítenék a másikat.
https://www.youtube.com/watch?v=Dy_LxkRZEbI

Válasz

Hat órát késett a vonat, így született az egyik legszebb magyar vers

Dsida Jenő Nagycsütörtök című költeményének állomásáról sok vasúton utazó erdélyinek vannak nyomasztó emlékei.
https://magyarnarancs.hu/sorkoz/hat-orat-kesett-a-vonat-igy-szuletett-az-egyik-legszebb-magyar-vers-266805

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/dsida-jeno-201B9/nagycsutortok-1933-2032B/nagycsutortok-20371/nagycsutortok-20388/

Válasz

Sík Sándor – Jézus és a kereszt

Akkor fölemelék a keresztet a poroszlók,
És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek.
Odalépett. Szemében két csillag remegett,
S az ostor izzó csókja szent vállain piroslott.

Vöröslő fény világolt a Koponyák-hegyén,
Az égen torladoztak fekete fellegek.
Már vijjogott a szél, a föld már reszketett,
És recsegett a kárpit a templom rejtekén.

A palota előtt kiáltozott rekedten
A hullámzó tömeg, kis, szegény emberek.
A lét örök forgása egy percre megmeredt,
S némán egymásra néztek: Krisztus és kereszt, ketten.

Nagy, ismeretlen tűzzel a lét új titka rezgett
Szemén és homlokán s a töviskoszorún.
És karjait kitárta, szelíden, szomorún,
És magához ölelte a rettentő keresztet.

Sík Sándor összegyűjtött versei
https://baloghpet.com/2024/03/31/sik-sandor-jezus-es-a-kereszt/
___

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Arcanum – Kézikönyvtár – Verstár
https://baloghpet.com/2024/03/28/dsida-jeno-nagycsutortok/
___

Pilinszky János: Stációk

A halott Jézus a kereszten: iszonyatos erejű tény. Iszonyatos erejű látszat. Szeretet, Igazság, Isten napfogyatkozása. Mégis kell szemlélnünk, ahogyan van, mivel – szemben a paradicsombélivel – e halott fa halott gyümölcse: a mi igazi élő fánk élő gyümölcse (S. Weil). Ezentúl erről a fáról kell szednünk, egyedül ennek a fának gyümölcsével lehet jóllaknunk.

Itt, a kereszt alatt ne gondoljunk előre, a föltámadásra, inkább visszafelé, az Utolsó vacsorára, Jézus kiontott vérére és megtöretett testére: íme, a mi valódi ételünk, íme, a mi valódi italunk.

Ahogy egykor az isteni jászlat pásztorok és királyok vették körül, a kereszt alatt az örök éhség és emberi szomjúság áll.

A kihűlt és elnehezült testet végül is levették a keresztről és anyja ölébe helyezték. Méhének gyümölcse fekszik most holtan az anyaölben. A Tékozló Fiú még élve hazatalálhatott, de nem ő, a Szerelmetes Fiú, ki életét adta mindannyiunkért. Igaz, az ő „sorsa” már elvégeztetett, de nem Máriáé. Neki a „túlélők” fájdalma jutott, az a fajta fájdalom, amitől az emberi képzelet talán leginkább fél, riadva hátrál; meg se mer közelíteni.

„Áldott a te méhednek gyümölcse” – hirdette egykor az angyal, s Máriának most kell igazán elfogadnia ezt a mondatot.

(Új Ember, 1977. március 13.)
https://baloghpet.com/2024/03/29/pilinszky-janos-staciok-2/

Válasz

Brátán Vera - Itt és most

Jó itt.
Hangyák sürögnek
fűben nyugvó lábamon.
Itt és most
ezüst csillámszalagok
úsznak a víz tetején,
fejem fölött fakó
cinkegyerek fecserész.

Odaát épp
veri az ördög a feleségét,
felhőpamacsok
emelkednek ráérősen
a hegyoldal fölé.
Itt és most jó.

Vasárnap délután.
Inkább békés, mint szomorú.
A komp igény szerint jár.
Odébb lusta hangszedőként
inog a sajka a vízfelszín
finom barázdáin,
susogja a dallamot,
mi bennem kéne szóljon
itt és most,
de én üres és rossz vagyok.

Menni kéne már,
de még várnék
makacsul, esdeklőn,
ahogy a parton a kutya
hurcolja azt az ázott botot,
nyújtanám én is
a percet még,
itt és most,
mert nem múlhat el
ez a nap,
a hét, a nyár, az élet még,
így nem,
zene nélkül,
öröm nélkül,
minek megszületni kéne
itt bent és most.
http://www.naputonline.hu/2024/03/21/bratan-vera-muveszetebol/

Válasz

Vessetek magot - Akkor a régi lesz minden!

- Béküljünk ki – suttogta –, béküljünk ki, erdő!
– Nem vagyunk már erdő – zsongtak a fák –, csak emlék vagyunk.
– Jóváteszek mindent – suttogta a szél.
– Tedd jóvá!
– Akkor a régi lesz minden?
– Akkor a régi lesz minden.
Elsuhant a szél, és a vén fák nyújtózkodva kitárták karjukat. – Talán lesz valami – suttogták.
A szél pedig megkopogtatta az ablakokat, és megpattantotta az ajtókat.
– Nincs erdő – búgott a kéményben –, nincs eső...
Az emberek felébredtek, aztán megfordultak, tovább akartak aludni.
– Nincs patak, nincs virágos rét, nincs selyemkendő és nincs pénz se.
Erre már az emberek újra kinyitották a szemüket. – Bizony nincs – gondolták. – De miért nincs? A szél jajgatva dúdolt a kéményben:
– Nincs legelő, nincs tej, és nincsenek kis csizmák: mert nincs erdő, mert nincs erdő.
Az emberek számolni kezdtek. Egy év, két év ... igaz, azóta van a sok baj, mióta nincs erdő, s most már nem mondták, hogy okos dolog volt az erdőt kivágni; csak néztek a sötétségbe, és hallgatták, mond-e még valamit a szél, de a szél már nem mondott semmit. Kilendült a kopár domboldalakra, és megült a vén hagyásfák koronájában.
– Én már elhintettem a magot, hintsétek ti is...
És amikor a nap felkelt, csillogó kapákon csúsztak el első sugarai, egy locsogó szarka csicseregve vitte meg a hírt az erdei népnek.
– Cserr! – kiáltotta. – Halljátok? Ültetik az erdőt.
A bagoly álmosan hunyorgott az idegen erdő odvában.
– Beszélj értelmesen! Ki ülteti és hol?
– Az ember, az ember; amit kivágott.
– Majd megnézem magam is, te összevissza cserregsz minden ostobaságot.
Amikor leszállt az est, a bagoly elimbolyodott a vén tölgyhöz.
– Igaz?
– Igaz. Most várom a szelet, hogy mirólunk is lerázza a makkot. Nem tudom, hol csavarog.
– Itt vagyok, itt vagyok – zendült meg a szél, – Nem akartam üres kézzel jönni. A régi barátságot meg kell ünnepelni... ma, felhőcskék... – szólt bátran – csak szép lassan...
A régi avar halkan kopogni kezdett, mert eleredt az eső; a szél megrázta a fákat, hullott a makk, suhogtak a megmaradt fák, itta a hegyoldal a vizet, életre ébredtek a csírák, és a völgyben csattogva énekelt a patak...

/Fekete István: A szél és az erdő/
https://www.facebook.com/photo/?fbid=711748921154021&set=a.480128507649398

Válasz

Fenyvesi Orsolya - A vihar

Fehérre fehéren a fehér
- nem tudtam felébredni.

Amikor szemem mégis résnyire nyílt,
láttam, tudtam, mert otthonom volt
ez a szoba, hogy évszázadok óta szakad a hó,
és évszázadok szakadnak a hóval,
dúl a vihar. Visszaaludtam.

Látogatóim érkeztek, időről időre,
szemem nyitottam, visszacsuktam.
Aztán egy hosszabb ébredés:
a folyosón a ház keleti oldalára,
a fürdőszobába botorkáltam.
Tágra nyílt szemmel, az ablakban állva
láttam a kertet, és láttam, hogy nyár van.
Hallottam is, mert tombolt és rikácsolt,
pedig én voltam bezárva.

A családom, mint akiket fény és árnyék
összegereblyézett, a fűben heverve
ünnepeltek, mintha mindörökre ébren.
Csak én hiányoztam, a búcsúzni képtelen.
Visszamentem szobámba, aminek ablakán át
tombolt a csendes hóvihar, de lámpát
gyújtottam.

Nem tudom, újra elaludtam-e, mert ekkor
felébredtem. A szobám ablakához léptem,
majd ki az erkélyre, hogy jobban lássam
a meteoritot, ami úgy érkezett
az alattam elterülő völgybe,
hogy nem bántotta se a Föld kérgét,
se a házakat, hanem
finoman közéjük helyezkedett.
https://www.szifonline.hu/szepirodalom/kolteszet/2192-Fenyvesi_Orsolya_versei
___

Fenyvesi Orsolya kapja az idei Sziveri-díjat

A díjat az 1990-ben elhunyt vajdasági költő, az Új Symposion folyóirat egykori főszerkesztője, Sziveri János emlékére alapította 1991-ben a Sziveri János Társaság, melynek tagjai: Szörényi László, Thomka Beáta, Balázs Attila, Zalán Tibor, Utasi Erzsébet, Hafner Zoltán, Csehy Zoltán, Ladányi István, Géczi János, Kollár Árpád, Orcsik Roland, Szűgyi Zoltán, Kalapáti Ferenc, Győrffy Ákos, Mikola Gyöngyi, Virág Zoltán, Áfra János, Nemes Z. Márió, Sándor Zoltán, Terék Anna és Fenyvesi Ottó (elnök).

A díjátadó 2024. március 26-án, kedden 18:00-kor lesz Budapesten, a Nyitott Műhelyben (Budapest, Ráth György u. 4.). Szeretettel várunk minden irodalomkedvelőt a díjátadásra és emlékezésre.
https://tiszatajonline.hu/irodalom/fenyvesi-orsolya-kapja-az-idei-sziveri-dijat/

Válasz