Zsidóként, vagy magyarként e Hazában?

Ismeretterjesztő olvasmány

.                             

Szerkesztette Turi Márton, saját kútfőből és gyűjtött anyagból

2012.aug.31

Arra a nagyon komoly, és társadalmunkat robbanásig feszítő kettős, egymásba kapcsolódó kérdésre kellene a hazánkban élő zsidóságnak mielőbb megadni a  választ, hogy  zsidóként akarnak-e élni  ebben a  Hazában, a jelenlegi kiváltságos helyzetükben,  és a lakosság többi részének nem csekély rosszallásával, vagy magyarként, a közös magyar terhek viselésében, és a közös sikerek élvezetével. 

Az elfogadható  jó megoldás előtt komoly akadályok tornyosulnak:

.   1.) egyrészt a  papság, a rabbik társadalma  mindent megtesz, hogy hitében megtartsa a népet 

    (vagyis az Ószövetség, a Talmud és a Tóra elháríthatatlan  akadályokat jelentenek. )    

.   2.) másrészt a megszületett zsidó állam erős vonzást jelent részükre,

.   3.) harmadrészt a pénz révén megszerzett sokrétű társadalmi hatalom, és az azáltal megszerzett poziciók,  kecsegtető reményt nyujtanak a politikai hatalom megszerzésére.

Az általuk kitűzött cél  pedig,  a  világhatalom megszerzése, és a Messiás megkoronázása.

 Ez a kép lassan vált ilyenné: – századok kellettek hozzá.

Először is, fektessük le, mint definiciót, hogy a Kárpát-haza, a magyar nép hazája.

Éspedig, a történelem tanúsága szerint, már több mint ezer éve. Azonban – mint ahogy manapság már a tudósok egyre növekvő hányada hangoztatja – már ennél bizony sok-sok ezer éve korábban is egy magyarul beszélő nép birtokolta és lakta folyamatosan ezt a tájat.

E nép a kétkezi munkája jogán birta a földet, és a kétkezi munkájával készítette a megműveléséhez, és a mindennapi  életéhez szükséges eszközöket. A földhöz való kötődés, a föld szeretete tartotta meg őket itt.

A homályos múlt évezredei alatt, ismert és ismeretlen népek és néptörzsek vonultak át a földjén. Sokan letelepedtek , vagy éppen be is olvadtak közéjük. Még a  Kr.utáni századokban is folytatódtak ezek az erőteljes népmozgások, mert – mint tudjuk – szarmaták, roxolánok, gótok, vizigótok langobárdok, húnok, és avarok szálltak meg itt akár századokra is, majd tovább vonultak, vagy egyszerűen széthullotak és beolvadtak az alapnéprétegbe.

Nem volt ez másképpen  közvetlenül az un. 895-896-os „Honfoglalás“ előtt sem. Mert a húnok és az avarok uralom idejében, a fel nem szívódot  szarmaták, a Dácia-limesein  kívül és belül, a mégmegmaradt dákok,  majd később pedig – az államaik felbomlása után – még maguk az esetleg ittmaradt  húnok és avarok is beolvadtak ebbe az ősi, Kárpát-medencei alapnéprétegbe. A 896-os „Honvisszaszerzés“ után, még a XIII.században is itt a  Kárpátokon belül nomád életet folytató – jászok, a kúnok és a besenyők egy része is beolvad; míg ezen utóbbiak  másik része, egy idő után Bosznia felé vette az útját. 

Ez volt tehát röviden a mi Kárpát-hazánk előtörténete.

Ezekután pedig arra kérem az olvasót, hogy vegye észre, azt az egyre nyilvánvalóbb tényt, hogy ez a

Kárpát-haza, az utóbbi időben, kezd nagyon értékes lenni!                                  

Bizonyos politikai erők mind erőteljesebb nyomására, egyesek már évtizedek óta – s  mára már egyre többen, és egyre nyiltabban  – híresztelik, hogy a zsidók is őshonosak  itt, sőt már azelőtt is itt voltak, mielőtt Árpád népe ezt a területet elfoglalta volna.                                                

Ezzel szemben sokkal valószínűbb, hogy csak a  896-os Honvisz-szaszerzés után kezdődött meg a zsidók beszivárgása,  akkor,  amikor már biztonságosnak látszottak a kialakult viszonyok.                                                                                                        

A dolgok tisztázása, mielőbb szükséges lenne.

Csak ez vethetne gátatat annak az újabbann ”összeesküvési elmélet-ként” lábrakapot, a magyar haza megszerzésére irányuló elméletnek, amelyek egyes hívatalos és nem hívatalos zsidó elszólásokból származnak. Egy dolog azonban bizonyos:  az Árpád-kor alkotmányaiban szép számmal jelentek meg törvények, amelyekben a zsidók és böszörmények jogait korlátozták. Éspedig a vámszedésben,

a pénzváltásban, az uzsorában ( bank ügyletek! ) a föld vásárlásban és még sok egyébben.

 Századokon át – egész a török időkig– igy, ennek alapján és ilyen szabályok között folyt a zsidóság  élete, akik a magyarok mellett, (általában)  gettókban éltek...

A Moihácsi-vész utáni időkben azonban megváltozott  ez a világ.

– A  budai Pasa környezetét ellepték a pénzes- és a vagyonra-éhes  zsidók. A többiek, a vidéki zsidók, hamar felismerték hogy innen menekülni kell, nehogy rabláncra kerüljenek mint a magyarok, ezért átszivárogtak a Török Birodalom egyéb országaiba, vagy tartományaiba.

– A megmaradt Magyar Királyság terültén is gyorsan megszilárdult a zsidók sorsa, mert az örökké pénzzavarban lévő Habsburgok egyre jobban számíthattak a “segítségükre”. Így végül, egyre több-ször felajánlhatták, e “ jó szolgálataikat“ , és ennek révén  – mint például a Fuggerek esetében – mindinkább a kezükbe vehették a Birodalom pénzügyeinek az irányítását.

–  Ugyanakkor az Erdélyi Fejedelemségben sem  volt más a helyzett, mert a pénzügyek ezen hiénái, ott is beférköztek a fejedelmi környezetbe. Igy pl, Bethlen Gábor a kancellárjává nevezte ki, Péchy Simont, akinek földbirtokokat is juttatott(!)  és aki ezekután a neki juttatott jobbágyfalvakban, a  “cuius regio, eius religio” reformációs törvény alapján, szombatista néven bevezette a zsidó vallást. Hogy ezeknek a székely szombatista falvaknak mi lett a sorsa, arra nehéz nyomokat találni. Egynek azonban híre ment a múlt század közepén: tudniillik Bözödújfaluban, az egyik ottani szombatista székely, az Istennek sem akarta feltenni a sárgacsillagot, amit – valószínűleg – aztán mégis fölrakatták vele. Egyébként ez az a  hires, hírhedett falu, amelyet a  falurombolások idején, a Ceausescu-időkben, úgy pusztitották el, hogy elárasztották.Tavat létesítettek a helyén: egy erőmű részére. Ma a faluból egy-két háztető, meg a falu templomtornya látszik ki.

Tehát nem elég ismételni:  a magyar nemzet befogadó,  szelíden békében meg tud élni minden betelepülővel. 

A  kis létszámmal érkezők idegenek,  lassan beolvadnak. A nagyobb csoportok, azok falvakba települve századokig képesek identitásukat megtartani, mind amilyenek, manapság a svábok, szerbek, horvátok, bunyevácok, szlovákok, románok és a romák  stb.

Ezek a hazai kisebbségeink a számbavehető, nagyobb  csoportjaikkal, a falvakban és városokban kisebbségi önkormányzatokba szerveződ-hetnek. Hazug az, a külföldön manapság nagyon elterjedt,  és eszement híresztelés, magyar ellenes propaganda, miszerint Magyar-országon elnyomják a kisebbségeket, és az is, hogy erősen folyik az asszimilálásuk.                                                                                                               

A zsidóság ezzel szemben, nem regisztrálódott kissebségként, magyarnak mondják magukat. Ki nem mondottan, úgy akarják a nemzet részeként magukat elfogadtatni, mint ahogy elfogadottak a jászok, a kúnok, a palócok. Csakhogy ugyanakkor, ők különbeknek tartják magukat mindegyiknél; sőt az utóbbi időben, még az egész nemzetnél is.

Külön csak a saját részükre kijáró jogokat szereztek, illetve zsaroltak ki maguknak, és ugyanakkor (amit nagyon fontos kiemelni) nehezen bejárhatóak az intézményeik is.

Kizárólagosan csak a részükre biztosított  elit iskoláik és főiskoláik vannak. Igaz, hogy ezek többségükben  egyházi iskolák ( ha igaz?), de … …de végül is kik tudják ellenőrizni ezeket, és azt, hogy mi folyik a falakon belül?

Ápolják-e ott a magyar nyelvet? A hazaszeretetre, a magyarság szeretetére nevelnek-e ott, ahól ennek a nemzetnek a részeiként regisztráltaták magukat. Van-e egyáltalán, ot,  közöttük olyan,  aki ilyen szellemben nevelje a fiatalságukat, akik ugyebár – amint mondják – magyarok ?!

Mivel tehát, ők magukat nem tartják nemzeti kisebbségnek, ezért csak a vallásuk szerint vétették magukat nyilvántartásba.

A zsidó vallásnak pedig mostanáig rengeteg irányzata alakult ki. Így létezik: magyar zsidó, magyarországi zsidó, krisnás zsidó vezető,

buddhista zsidó, magát ateistának valló zsidó, olyanok is akik  Istennel perben és haragban vannak. Létezik zsidó keresztény és keresztény zsidó, és sorolhatnánk tovább.  És itt vannak még a prozeliták is… 

Természetesen valamennyien valami jogot követelnek a zsidó név használatához, és igyekeznek a kizárólagosságot magukhoz ragadni, ebből másokat kizárni, és a zsidó név használatából eredő előnyöket élvezni...        
Mikor e sorokkal is,  e kérdésre szeretnék választ adni, ( kapni? ) minden bizonnyal fel kell készülnöm arra, hogy mindazok, kiknek bármi– a zsidósághoz fűződő – érdeke sérül, a legnagyobb hévvel, és indulattal rohannak majd ellenem és azok ellen, akik ezzel az írással egyetértenek. Azonnal antiszemitává válunk.

A teljesség kedvéért, azonban meg kell jegyeznem, hogy hazánkban a 19.században,  a  magyar szabadságharc hatására, – a zsidóság körében eleddig szokatlan módon – egyféle hazafias, magyar érzés kapott lábra.

Sok  zsidó beállt a harcoló csapatokba, mások pedig nemzetőrők lettek.  Ezek  neológoknak nevezték magukat.  A merev egyházi, vallási előírásokban enyhítéseket követeltek. A külső megjelenésükben is polgáribb megjelenésre törekedtek. A század közepére  elérték, hogy egy zsidó kongresszust hívjanak össze, ami azonban az első ülésnapot sem élte túl, mert a konzervatívok zavart keltettek, megszakították az  ülést és elhagyták a termet. Ennek dacára is a neolog irányzat, szépen fejlődött a 19. század vége, a 20. század elejéig.

Ezt a pozitív folyamatot ekkor megállította egy elképesztően,  primitiv keleti, vad horda, egy konzervativ irányzatú zsidó beszivárgás. Ez a megállíthatattlan bevándorlás aztán oly annyira megerősítette az itthoni konzervativokat, hogy ezek a továbbiakban döntő módon megha-tározták Magyarország sorsát és állapotát, mint az I. Világháború befejezése után, mint végül az azt követő időkben is.

Ők voltak a kaftánosok, a kazárok.

Kik is a kazárok?

Nos, ők a XIX. századbéli, Oroszországból és Lengyelországból a parasztság, nem különbenaz orosz a hatóságok  által elüldözött zsidók voltak, akik Galícián át –  és így az akkori politikai viszonyok miatt, osztrák állampolgárrá válva –  könnyűszerrel beszivároghattak Magyarországra.

Gyökértelen, ápolatlan, balkánias benyomást keltő, kaftános, pajeszos emberek voltak, akiket  a beregi magyar parasztság – miért, miért nem – kazároknak nevezett el.

Ezekre az önmagukat menekültnek minősítő kazároknak a megjelenésére nem véletlenül alkalmaztuk a beszivárgás kifejezést, mert egyedül ez fejezi ki a taktikájukat: sohasem csoportosan, vagy szervezetten emigráltak, sohasem érkeztek meg valahová hivatalosan.

Csak megjelent egy-egy kósza menekült, akinek kijárt a vendégjog, aztán lassan követte őt a népes család és a baráti kör. Úgy telepedtek le mindenhol, hogy ehhez soha senkitől nem kértek semmiféle hozzájárulást, egyszer csak ott voltak tömegesen, és elmozdíthatatlanul. Így szállták meg százezrek Kelet-Magyarországot, ezzel a fent leírt beszivárgó módszerrel.

Vagyis – érdemes megismételni – jött egy zsidó vándor, akit befogadtak.  Ez aztán a helyzetet fölmérte, és a körülményeket elfogadhatónak találva, ezután már ő nem is kérdezett senkit, hogy jöhetnek-e, vagy sem. Egyszerűen hozta a családját, rokonait  hozzátartozóit, jöt az egész hitközség. Közben engedélyt szereztek egy-egy kocsmára, vagy egyéb paraszti munkával nem járó foglalkozásra – ami igazán könnyen ment nekik, hiszen itt idegen, korrupt  tisztviselők dolgoztak –  és ezzel sikerült  beindítaniuk a zsidók  fő foglalkozási ágát, az uzsorát...

Ezzel az uzsorával aztán, a teljes Ruszinföldet tönkre tették,  de jutott belőlük Beregbe és Máramarosba is.                                                                                            

A mérhetetlen szegénység megszüntetésére a magyar kormányzat intézkedéseket hozott, és ennek végrehajtására Egán Edét nevezte ki kormánybiztosnak. 

Ez a kormánybiztos szinte reménytelen körülmények között kezdte munkáját. A mérhetetlen szegénységen némiképen segített, de munkáját nem fejezhette be, mert az  uzsorások megölették. A program leállt.

Ebben a munkában elkisérte az útjára Barta Miklós kolozsvári újságíró, aki a Kazárok földjén c. könyvében, – melyet azóta, sokan kötelező olvasmányként ajánlanak a középiskolákba – ezeknek a mohó, pénzéhes, kaftános és pajeszos zsidóknak az embertelen viselkedését  írja le. 

A fent leírtak csak szeletét képezik, és csak tükrét adják mindannak ami, később Magyarországon történt;  mert idővel az  egész  ország „kazár-földdé“ változott.

Az  I. Világháború végére birtokba vették a  fővárost.

Az állandó vörös propagandájukkal föllázították a hazatérő seregek katonáit, megbuktaták a  kormányt, átvették a hatalmat, és végül 1919 márciusában kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Elkezdődött a 133 napig tartó (számukra dicsőséges)  vörös terror. A szomszéd országok seregei mind nagyobb területeket foglaltak el, miközben a megmaradt részeken zsidó bandák fosztogatták és mészárolták a lakosságot.

Minden pozíció a kezükbe került. Azonban idővel egyszer ez is végetért. A Kommunizmust követő új rezsim hamar ráébredt a mohóságukra, és az ekkor életbelépő  új zsidó törvényeivel, sikerült némi korlátozást elérnie és a numerus clausust is bevezetnie.

Fölszisszentek.

Aztán 1944-ben a németek megszállták az országot, és sorra hozták az ennél még szigorúbb zsidóellenes törvényeket. A zsidó deportálásokat az ország népe ekkor már tétlenül nézte, eltürte, mert sok volt a róvásukon. A háború befejeződött, még mielőtt a lágerek népét kiirtották volna. Igaz, százezrek  haltak meg, de ugyanakkor százezrek is jöttek vissza. Ismét rendszer váltás következett, kettő is egymásután. Ezek pedig a visszatért zsidóságot hatalomra segítették, majd lépésről-lépésre behódoltak a kommunista  rendszernek, miközben egyre több fontos poziciót elfoglaltak el.. A holokausztot a néppel fizettették meg. A kommunizmus terrorja jó eszköz lett a törlesztésre. Éltek is vele, sőt éltek a politika adta lehetőséggel is, és végül a gazdasági élet területén is minden valamire való poziciót magukhoz ragadtak.

Aztán 1989-ben bukott a kommunizmus. Jött ismét egy  újabb rendszerváltás..., de ők maradtak, illetve szeretnének maradni. Miközben részesei voltak – és talán még most is részesei – annak a maffiának, amely a nemzet szinte egész vagyonát kisajátította, vagy külföldre lopta.

Nosza – ha sikerül – most tekintsük át sorjában, milyen akadályai lehetnek az asszimilálódásuknak:

-Elsőként:                                                                                                       A zsidóknak van egy nagyon jó, és testreszabot vallásuk. Maguk csinálták, de mégsem eredeti. Mert ezt úgy Kr..e.4-500 évvel másolták  máshonnan.                      

Az írástudók kitaláltak maguknak egy Istent –  csak a zsidók részére szólót –  majd vele közösen megalkották az un. isteni törvényeiket. Pedig ahonnan ezt, ők  – nagy valószínűséggel – lemásolták, ott több  isten volt. Ők ezekből egy Istent csináltak. Ott félistenek és az anunakik keringték körbe az isteneket, itt a zsidóknál angyalok, kerubok, szeráfok (funkció nélkül ?) veszik körül az  Istent… Ott az istenek megteremteték az embert, úgy hogy anunakit áldoztak és annak vérével gyúrták emberré, itt zsidóknál ugyanezt porból, sárból készítették.  Ott a tudásfájával megajándékoztak bennünket, itt eltiltottak ettől a fától.  

Csináltak vízözönt is. Míg ott Ziuszudra ( Utnapisztim ) volt a hajós, addig itt ezredévek múltával  Noé lett ugyanez.

Mindezt igy az agyagtáblákról leolvasva, a zsidó írástudók a zsid nép igényének megfelelően praktikusan alkották meg. A vízözön elmúlt, a bárkában megmaradtak Noé és a gyarmekei: Sem, Kám, Jáfet. Tőlük és utódaiból származik az emberiség. Sem-nek az ükunokája  Ábrahám.

A zsidók  tehát Ábrahám gyermekei !?

Nézzük csak így van-e ez.                                                                                            

A zsido.hu (honlap) oldalain Raj Tamás a neves rabbi is megválaszol egy ilyen, az Ábrahám gyermekeivel kapcsolatos kérdést (szószerint idézve): „Egyébként nem árt tudnia, hogy az emberiség egyetlen faj, ezen belül léteznek típusok (fajták), de a zsidók sem sorolhatók ide. A tudósok beszélnek mediterrán, negroid, T.”turanoid, kaukazoid és egyéb típusokról. Üdvözlettel: R.

Hoppá  ! itt valami különös hangzott  el  !

Tehát van itt valami, amit nem értek. Van az emberi faj, azon belül a fajták, a rasszok, majd ezek  összessége az emberiség, de ennek dacára Raj Tamás azt mondja, hogy mindezek közé nem tartoznak a zsidók. Pontosabban ők sem. És még kik nem? – adódik a kérdés, de erre nem kapunk választ. Mint ahogy arra sem, hogy akkor hová, melyik fajhoz tartoznak a zsidók, ha nem „az emberiség egyetlen faj”-ához? Tehát akkor hová ? Akkor kik ők?! Raj Tamás valamit tud (vagy úgy tesz, mintha tudna), és ezt gondosan elhallgatja. Vagy lehetséges lenne még egy eredeztetés? És ezek talán kiválóbbak lennének? És innen származtatnák magukat a zsidók is?

Hmmm. Lehetséges.

Pedig  ők, a Biblia tanusága szerint  magukat sokszor szívesen nevezik Ábrahám gyermekeinek.

Ez a dicső ős pedig  így nézett ki: 

 A Teremtés Könyve 12.10-20-ból  megtudhatjuk, hogy Ábrahám, miután elhagyta Mezopotámiát, népével Béthel környékén telepedett le. A területet azonban nemsokára aszály és éhinség sújtotta. Így Ábrahám a népé Egyiptom területére vezette.

Felesége Sára egy igen szép nő volt, és ezt megpróbálta Ábrahám kihasználni. Kérte a feleségét, hogy vallja magát az ő testvérének. Az egyiptomiak valóban felfigyeltek Sára szépségere, és ezért bemutatták a fáraónak is. A fáraó magához vette Sárát, miután úgy értesült, hogy ő Ábrahám testvére.

Ezután pedig nemsokára az Isten Egyiptomot súlyos csapásokkal súlytotta. A fáraó azonban idővel megtudta, hogy Sára valójában Ábrahám felesége, és a sok csapás, amit népe elszenvedni kényszerült, az Isten büntetése volt. Ezért, hogy védje a saját országát,  szabaddá tette Sárát, és kérte Ábrahámot, hogy hagyják el Egyiptomot. Ezután, az időközben meggazdagodott zsidó nép, így az összes javaival egyetemben, szabadon elhagyhatta az országot.

De ne higyjük, hogy ezzel vége a történetnek, mert ez folytatódik tovább! Tudni illik Ábrahám, ezekután – a Teremtés Könyve 20: 1-16 és 21:22-34 szerint a – déli területekre költözött. E terület királya pedig Abimelek volt.Itt Ábrahám ismét megismétli a trükkjét, és a szépséges feleségét megint csak letagadja. Így ez az ottani király, Abimelek örömmel feleségül is veszi Sárát. Végül is a király aztán, megtudja az igazat és Ábrahámot felelősségre vonja. Ábrahám pedig ismét hazugsággal menti meg magát, mert azt állátja, hogy Sára nem a felesége, hanem az ő féltestvére volt. Ezután azonban Abimelek – félelmében, hogy istentelen dolgot cselekedett – mégis elbocsájtja Sárát, és hogy ezért kiengesztelje gazdagon megajándékozta őket  és megengedte, hogy országában, ott ahol akarnak letelepedjenek...

( Ugyanez a történetek a  WIKIPÉDIA-ból kiemelve )     „A Teremtés Könyve két különböző történetet említ meg, amikor Ábrám (vagy később Ábrahám) testvérének nevezi feleségét.  A két történet között több hasonlóság is felfedezhető. Ábrahám egész népével együtt délre indult el mindkét esetben, és az új területek uralkodói érdeklődést mutattak Sára iránt.Ábrahám bölcsebb-nek tartotta letagadni kettejük kapcsolatát. Ábrahám  mindkét esetben attól tartott, hogy urai megölik, ha megtudják, hogy Sára a felesége. Előbb Egyiptom fáraója, majd később Abimélek is megpróbálta feleségül venni Sárát. Végül az Úr segítségével Ábrahám meggazdagodva, szerencsésen és Sárával az oldalán hagyta el urainak királyságát.”                                                                                          (Hm !  zsarolt netán?)                                                                             

Ebből azt hiszem sikerült egy képet alkotnunk Ábrahám jelleméről.

Sok írás viszont arról tanúskodik, hogy Ábrahám a káldeai Mezopotámiát elhagyva, az asszír királyt vallotta urának. Ezután  annak  ügynökévé vált, annak parancsait, rendeleteit – lévén Isten földi mása,– mint az „Úr” ( Isten )- parancsait hirdette a nép között.

Erre jó példa Sodoma  és  Gomora elpusztítása. Az Úr parancsára  (mert nem folyt be az adó ) Ábrahámnak kellett  a parancsot végrehajtania, a gyujtogatás előtt értesítette sógorát Lótot, hogy meneküljön. A fenti eset a két királlyal is az Asszir király  parancsára történt, és egy jó kis politikai botrány keltéséül szolgált. Máskülönben itt kell megjgyezni, hogy  az Asszir  Birodalom, amit Ábrahám szolgált, a világ  eddig ismert legkegyetlenebb  birodalma  volt.

Ábrahám Sém  ükunokája volt.  Sém pedig Nóé egyik fia. De azért valami mégsem érthető. Mert ha ugyanakkor – mint láttuk –  Raj Tamással együtt a zsidók is tagadják a  Nóétól való származást, akkor végülis  Ábrahám, mégsem SÉM-től ered?

Kérdést, kérdésre halmozhatunk.De mindennek egy a véger a zsidók minden nemzetnél különbbnek tartják  magukat !

 Egy sajátos, Istennel megbeszélt, szép ünnepe (ünnepnapja ) is  van a zsidóságnak, amiért soha, vagy csak erős indíttatás miatt hagyná csak el a vallását egy  zsidó ember: ez pedig a Jom Kippur.

A Jom Kippur, vagyis az Engesztelés napja, amikor is, a  Kol Nidre nevezetű bűnbánó imádságot, lehetőleg nagyobb társasággal (hogy az imádságnak fültanúja is legyen?)  háromszor kell elmondani, vagy elénekelni. S akkor – hitük szerint – az Isten elengedi a büntetést az év folyamán tett igéretek be nem tartásáért, és az Isten és önmaga ellen elkövetett  egyéb bűnökért. 

Különös indíttatású ünnep ez, ami egyébként erősen összecseng  Ábrahám történetével, vagyis a nőnek, eszközeként, pontosabban csalétekként való fölhasználására… A haszonszerzésre.

Eredete Artaxerxes (Achashwerosh) perzsa uralkodó idejéből való. Mindezt a héber alapú Ószövetségben, az Eszter könyve c.részben találjuk meg lejegyezve:

A zsidók nagyszámban ellepték a Perzsa Birodalmát, és  sajátos viselkedésük (az uzsora) miatt a nép nagyon haragudott rájuk, és lázadoztak. Mostani terminológiával élve, a perzsák tehát antiszemiták voltak, és ki akarták írtani a zsidókat.

A zsidók  vezetője Mordechaj (vagy Mardokeusz), miután értesül róla, hogy a perzsa király házasodni kíván (1,1-2,23),  hogy megmentse népét a kiirtástól, az uralkodó környezetébe ajánlotta az igen szép Esztert, aki talán felesége, vagy húga, vagy esetleg a nevelt lánya volt. Ez lett az alapja a zsidók un.Purim ünnepének.

A  perzsa király pedig, aki ekkor éppen  özvegy volt, ágyba vitte a leányt, és miután ott nagyon megtetszett neki, feleségül is vette.

 Eszter könyvének második részébö(3,7) megtudjuk, hogy a nagyhatalmú perzsa főúr Hámán (Ámán) utasítására elrendelték, hogy ki kell az országban élő zsidókat irtani. Ezekután Mordechaj elérte, hogy a lázadók vezére Hámán kegyvesztett legyen.

Amikor Ámán ezt elmondta a saját tanácsadóinak, azok így válaszoltak: (Eszter k.6:12)

„ Ha Mardókeusz, akivel szemben megkezdődött a bukásod, zsidó származású, nem tudsz ellenállni neki, vele szemben teljesen el fogsz bukni”

És valóban így is történt.Mert nem sokkal ezután,  úgy rendezték (7:8), hogy Hámánt rajtakapják a királynővel való erőszakoskodáson.

Ezért a király végül is kivégeztette őt.  A zsidó Mordechaj pedig ezután nagy jutalmat és magas rangot nyert, és a király megbízta a lázongó perzsák megbüntetésével. Mordechaj meg is felelt a megbízásnak és  75.000 perzsát öletet meg.

Eddig a történet, amely nagyon tanulságos.

Mi ebből, a mi szempontunkból és a felvetett témánkkal kapcsolatban a legfontosabb?

 Az, hogy egy  zsidónak csak akkor hihető el, hogy magyar, ha sohasem hallot és soha eszébe se jutna a  Koll Nidre, vagyis amikor arra lehetne gondolnia, hogy becstelenül, erkölcstelenül bármit megtehetne, és ezért az Istene nem bünteti meg.                                     

Mert a zsidók bár magyarnak vallják magukat, de ezt ki hiheti el akkor, ha az intézményeik teljességgel zártak. Ugyanakkor  nevelési módszereik és a tematikájuk, a magyar hatóságok előtt ismeretlen, és azok ellenőrzése szinte lehetetlen, hiszen, mint tudjuk, egyes intézményeiket ma már rendőrileg  is öriztetik az illetéktelenek elől.

A közelmultban egy  amerikai filmben, a két szereplő színész közül az egyik bevallotta a  másiknak, hogy  ő zsidó.

Amaz megdöbbenve jegyzi meg, hogy nagyon nehéz lehet neki, mert azt  a sok szigorú törvényt be kell tartani…, de végül is mennyi is az a sok ? – kérdezi.                                                                                              –613 – válaszol a másik.                                                                                     

–Na és mennyit ismer és mennyit tart be?                                             

–Háromszázat.                                                                                                  

–Nahát,  és mi van a többivel?                                                                               

–Nekem  ennyi is elég, ezzel is jól megélek          – volt a válasz.

A „civis város” Debrecen zsidó hitközségének a lapja, az eddigieket a következöképp összegezi: .A vallási előírások megtartásának célja, hogy a zsidó ember minden egyes földi cselekedetét szakrálissá tegye és ezáltal összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között. Ebben rejlik a zsidó nép kiválasztottsága. Célja nem a túlvilági boldogság, hanem a helyes, erkölcsös földi élet, mellyel szeretne példát mutatni a világ nemzeteinek. Mindennek betetőzéseként pedig el nem múló buzgalommal várja a Messiást, aki megteremti majdan a tökéletes, istenszerető, békés világot e földön”

Meghatóan szép célok. De azért, most idekivánkozik a részemről egy megjegyzés: hogy  a zsidó vallásban nincs  üdvözülés és nincs kárhozat, nincs mennyország és nincs pokol.  Mindennek a földön kell beteljesednie. De azért – szinte ellentmondásként – a  halottak tisztelete mégis nagyon erős náluk. Lásd a több száz éves,( mások által  gondozott elhagyott ) temetőiket  (?)

  Másodikként                                                                                     most nézzük meg,  az asszimilálódásuk következő akadályát:A második ok amiért a zsidóság nehezen asszimilálódik, – az 1949 óta létező – zsidó állam katonai hatalma. Fejér  Lajos a  zsidóság c. könyvében ugyan azt irja, hogy a zsidó nép államalapításra soha nem képes, és végül is diaszpórában él a világ minden táján…                                     
Ez igaz lehet, de most valami mégis megváltozott. Mert a zsidóság, szerte a világban, áhítattal és elvarázsolva tekint a hatalmas  Izraelre. Ez az Izrael pedig az Egyesült Államokból  kapja a  pénzt és az egyéb eszközöket, a katonai hatalmának fenntartásához. És ez utóbbi a fő oka, Izrael jelenlegi „viselkedésének”... Mert Izrael a „mumus” a feszültség fenntartásában. Ennek a hátterében minden bizonnyal a fegyverkezési ipar profit vágya áll,  de mi lesz ha azok akiknek ez a  fegyverkezési hajsza az érdeke, majd egyszer mást tesznek „mumussá”? Nem gondolnak gondolnak arra sem, hogy egyszer Izraelt, a begyűjtött rossz pontokért a  szomszédai majd eltiporják. Kiket fog akkor hibáztatni? És kikkel fogja majd akkor megfizettetni a veszteségeit?         
                                                                              

A jelenlegi állapotokat jól jelzi professzor Israel Shahak egyetemi tanárnak a „Zsidó történelem, zsidó vallás” c. könyvében tett kijelentése (Jewish History, Jewish Religion. Pluto Press, London & Chicago, 1994):

“A rabbiknak rengeteg hívője van az izraeli katonák, tisztek táborában, és akiknél jelentős szerepet töltenek be a  lelki táplálásban.  A palesztinokat és arabokat azonosítják a régi ellenséges  nemzetekkel – akiket a Talmud parancsai és törvényei szerint ki kell irtani: ’pusztíts el minden lélegző élőlényt.’

Gyakran, a Gáza-övezetben szolgálatot teljesítő katonákat  vallásos oktatásra  szólítják fel: a palesztinokat „amalekitáknak” nevezik, és fennhangon idézik a Tóra parancsait, s így az esetleges tömeggyilkosság igazolást nyer.”                                                                                                                                             

Tehát, mit mutat ez az idézett,  (egyébként nagyon gyenge ) fordítás?  Jól mutatja, hogy Izraelben a papság, vagyis a rabbik erősen fanatizálják a  katonákat (de lehet, hogy a lakosság egy jelentős részét is). Az az asszimilálásnak  a  Tora a másik akadálya. A Tora szerint a  gojok halálos ellenségei a zsidóknak, ezért a  gojokat ki kell irtani és el kell pusztitatani a feleségeiket és a  gyermekeiket is.

Ezek után jogosnak tűnik a kérdés: lehet-e egy magyar ember a  barátja egy zsidónak?    
Ez a kérdés, amilyen egyszerűnek hangzik, olyan nehéz megválaszolni. Hiszen, ha  ő nem tűr meg engem (már csak a vallása miatt sem ), akkor  nekem, a keresztény kultúrán felnőtt embernek, hogy kell viselkednem?   
Mit kell tennem? Megbocsájtanom, eltűrnöm, vagy pedig a saját álláspontomat a zsidók álláspontjához igazítanom? De akkor én...?   Netán antiszemitává válok ? Tehát én leszek a bűnös és a hibás, a két nép közötti konfliktusért?

Harmadikként                                                                           végül pedig , nézzük az asszimilálódás következő akadályát.

Ez pedig nem más, mint a pénz révén megszerzett sokrétű társadalmi hatalom. Ezzel párhuzamosan pedig, az ezáltal  megkapott poziciók révén, a kecsegtető és reális remény, a politikai hatalom megszerzésére is.

A cél  pedig nem más, mint  a  világhatalom megszerzése. Ehhez az út pedig, mint láttuk, adott.                                                                               

Magyarországon előbb 1992 ben, majd később 1996-ban kárpótlási törvények jelentek meg. Sőt alig két éve, az Echo TV 2010. éveleji műsora jóvoltából és Dr. Szathmáry Géza nemzeti jogvédő tolmácsolásában, azt is megtudhattuk, hogy mindezeket végleg megerősítve, 2006-ban megjelent  a legújabb, és a korábbiakat megerősítő törvény. Eszerint, a magyarországi édes anyaföldből kárpótlás jár mindazoknak a zsidó egyéneknek akik 1941-ben és  l945 után munkaszolgálatot teljesítettek, vagy a Szovjetúnióba munkaszogálatra deportáltak. Mint megtudhattuk, 2006 novemberében, ezt a rendeletet az Igazságügyi hivatal közleményben megerősítette, éspedig kizárólagosan, és másoknak hozzáférhetetlenül  héber nyelven (!) Az árverések kilenc megyében már megkezdődtek – és ami a legmeglepőbb –  nem nyivánosan. Kiosztottak  24310 ha. földet, több mint 45000 AK értékben. A törvények részrehajlása a zsidók javára nem kérdéses, de az, hogy a három magyar törvényt az Igazságügyi Hivatal héber nyelven felülírjon, azaz a  magyarok elől titkosítson, ez már a  teljes magyar azonosság feladását jelenti. Ezek után a zsidó embereknek nem kell az asszimilálódáson törni a fejüket, ezt helyettük megtehetik a magyarok.                                                                                     Így tehát az írás e harmadik részének a befejezésével, vagyis a téma összefoglalójával nem is nagyon szükséges foglalkozni, mert ehhez elegendőek az előző bekezdés utolsó mondatai.

Turi Márton