Meg
kellene érteni már végre, vagy újra?
Sokan vágynak
vissza a nem is oly régmúltba.
Visszasírják sokan a
régi biztonságot,
Pedig nem rajongták, akkor a világot.
Párttagok
uralma nem hiányzik már,
De a lélek belénk most már
csak hálni jár.
Rendszerváltás ege ragyogott le
ránk,
De szegénység esője áztatja ruhánk.
Sok
millió koldus országa lettünk,
Viharfelhők
tornyosulnak mindennap felettünk.
Politikus küzd most
politikus ellen,
Nekünk pedig hamu marad üres zsebben.
Képviselők
hada uralkodik rajtunk,
S nekünk szegénységben
cserepes az ajkunk.
Míg ők repülővel, magángéppel
járnak,
Addig szegény népünk fejjel megy a fának.
Fejjel
megy a fának, mert ki kellene vágni,
Gyümölcse
kiszáradt, nem lehet elrágni.
Tönkretették már a
mezőgazdaságot,
S a parasztok koldusként élik e
világot.
Képviselők serege teli zsebbel ül,
Minden
kívánságuk azonnal teljesül.
Nekik nem kell soha
elszámolni azzal,
Amiért egy szegényt büntetnek
kamattal.
Az orvosok hada vándorol nyugatra,
Többszörös
pénzért, a jobblétért hajtva.
Nyugdíjasok, öregek ti
fittek legyetek,
Mert nincs ki meggyógyítson, ha
kellene titeket.
Ha gyógyszer kell, azt lassan már
aranyért adják,
A busás hasznot pedig simán zsebre
rakják.
Pénzromlás, bankválság mindennapi gondok,
Verejték
cseppektől nedves minden homlok.
Lehet, hogy már
nékünk nincs szükségünk sokra,
De gondolni kéne a
későbbi napokra.
Gyermekünk, s unokánk mind a jövőt
várja,
S nem biztos, hogy jó lesz, ha mindegyikük árva.
Politikus
Urak! Legyen végre béke!
Tegyetek valamit az ország
érdekében.
Csináljatok rendet, hogy élhessünk békében,
Hogy
ünneplő többé ne álljon vérében.
Mi önként
feláldoznánk életünk és vérünk,
Ha boldogabb jövendő
lenne a reménységünk.gg
Kommentáld!