Internet: Milyenek a népmeséink? Hogy épülnek fel?

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1045 fő
  • Képek - 4157 db
  • Videók - 1305 db
  • Blogbejegyzések - 1384 db
  • Fórumtémák - 88 db
  • Linkek - 595 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1045 fő
  • Képek - 4157 db
  • Videók - 1305 db
  • Blogbejegyzések - 1384 db
  • Fórumtémák - 88 db
  • Linkek - 595 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1045 fő
  • Képek - 4157 db
  • Videók - 1305 db
  • Blogbejegyzések - 1384 db
  • Fórumtémák - 88 db
  • Linkek - 595 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a NetPolgár - Digitális Irástudó klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 1045 fő
  • Képek - 4157 db
  • Videók - 1305 db
  • Blogbejegyzések - 1384 db
  • Fórumtémák - 88 db
  • Linkek - 595 db

Üdvözlettel,
M Imre
NetPolgár - Digitális Irástudó klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Régóta töprengek azon, hogy milyen is a népmeséink szerkezete. Hogyan alakulhatott ki és mért pont ilyen lett.

 

Sok mesét olvasva, hallva az alábbiak érdekesnek ígérkeznek...


A jungi lélektani iskolában szimbolikus történetnek tekintjük a mesét, amely általános emberi problémákat és lehetséges megoldásokat jelenít meg. A mese mindig valami olyan dologról szól, amely az élet folyamatát veszélyezteti- többnyire ez a mese kiinduló helyzete-, és azt mutatja meg, hogy milyen fejlődési út vezet ki ebből a problémából-egy új élethelyzetbe.”


(Verena Kast, 2002, 9.old.)

Meséink jellemző nyitóformulája a "Hol volt, hol nem volt..." felvezetése. A formula kapcsán azt is mondhatjuk, hogy mesénk első szavaival jelzi, hogy be- és átvezet minket az "itt és most" világából egy másikba, olyanba, ami "nem itt és most" van, de nem is valami túlsó világban. A formula gyakran folytatódik: "... sem itt nem volt, sem ott nem volt, de valahol mégiscsak volt, volt egyszer egy..." és elindul a mese folyama. A felvezetés egy mondaton belül lendít át bennünket a hétköznapi racionális világból egy "másik" mesei-mitikus-képi gondolkodásra épülő világba. Egy olyan világba, mely mindannyiunk eredendő, elsődleges gondolkodásával - világképével van szoros kapcsolatban. A mese jelzi: ha meg akarjuk élni valóságának világát, akkor a "hol volt, hol nem volt" világával kell kapcsolatot teremtenünk. Ez pedig határterület. Nem racionalitásra épülő, de nem is irracionális. A kettő határán állva mindkét világ belátható és ami a legfontosabb, a "két világ" ezen határterületen állva egymás között átjárható. Vagyis a lelki-szellemi tartalmak a képi gondolkodáson keresztül hosszú távon megőrizhetők, átadhatók, építhetők és ami a legfontosabb, hogy a letisztult tapasztalatok a mindennapok számára közvetíthetők.


Meséink első mozzanata a problémafelvetés. Ezek a problémák gyakran nem nyilvánvalók, hanem rejtettek. Az, hogy jelen van, általában tetten érhető a főhős vagy a közvetlen környezete elbukásával. Meséink világához való közelítés során az első vizsgahelyzetünk ebből a problémaelemzésből adódik. Meg tudjuk-e keresni és találni a gyökérproblémát? Ha igen, akkor és csak akkor van értelme az elindulásnak. Ha nem, akkor is elindul a mesei cselekmény, de annak újabb bukás (sorozat) lesz a következménye. Azonban ezekre a bukdácsolásokra is igen nagy szükségünk van, hiszen ezek egy nagyon fontos dologra hívják fel figyelmünket. Bármilyen problémával kerüljünk szembe életünk során, alapvetően kétféle válaszreakciónk van. Az egyik, a könnyebbik út, a menekülés vagy enyhébb formájában a probléma hárítása. Akár a gyermekek, akár a felnőttek világát vizsgáljuk, sokszor ezzel a válaszreakcióval állunk szemben. Konfliktusok, szenvedélybetegségek és egyéb problémák hátterében gyakran az észre nem vett gyökérprobléma és az arra való elégtelen válasz áll. 

A másik, a nehezebb, de mégis megoldást nyújtó út a problémával való szembenézés útja. Meséink a konfliktuskezelések útján minden helyzetben erre az egyszerű, de elengedhetetlen alapállásra mutatnak rá, ebben mutatják meg személyiségépítő útjukat. 


Ha a nyitószakasz után képesek és alkalmasak vagyunk arra, hogy megfogalmazzuk a gyökérproblémát, akkor már szembe is nézhetünk azzal. Ez a pillanat az elindulás szakasza.

network.hu

 

 

"Volt egyszer hol nem volt, volt egyszer egy király. Azt a királyt Veres királynak hívták. Volt neki három daliás szép fia, de az öreg király mindig haragudott, nem beszílt tisztessígesenn a fiaival eggyel se, s ez még csak tűrhető lett volna, de naponta egyszer-kétszer a király sírt is. A három fiú már nem állhatta tovább, elhatározták, megkérdezik az apjukat, miért olyan haragos, és naponta sír is. Azt határozták, hogy a legnagyobbik megy bé legelőször. Bé is ment megkérdezte:
- Felséges királyapám, mondd meg nekem, miért vagy olyan haragos és még közben sírsz is?


- Ejnye, kutya keringette kölyke, ilyesmit mersz tűllem kérdezni? Fölkapta a kardot, a fiú ugrott ki az ajtón, és az ajtófélfában állott meg a kard. Künn kérdi a két öccse:
- Mit mondott az apánk?
- Menjetek bé - mondja - , majd megmondja ű nektek is. Bé is ment a közbülső, ű is megkérdezte:


- Felséges királyapám, miért vagy olyan haragos és közben sírsz is?
- Kutya keringette kölyke, még te is azt kírded tűllem?! Fölemeli a király a kardot, hajítja a fiú felé. Ez is kiugrik az ajtón, a kard megint az ajtófélfában állott meg. Künn a kisebbik kérdi:
- Neked mit mondott az apám? Amaz feleli:
- Eredj bé, megmondja neked is!
Bé is ment a legkisebbik is. Û is kérdezi:
- Felséges királyapám, mondd meg nekem, miért vagy mindig olyan haragos és közben sírsz is?


- Ejnye, kutya keringette kölyke, még te is azt kérdezed?
Felkapja a kardot, hajítja a fiú felé. A kard megint megállott az ajtófélfában, de az nem szaladt ki. Kihúzza a kardot, és odaadja az apjának.
- Itt a kard apám. Ölj meg, de én addig ki nem menyek, míg meg nem mondod, amit kérdeztem!
- No jó, látom tebelőlled még lesz valami, de két bátyádbúl, abbúl soha semmi. Tudd meg fiam, azírt sírok örömömben, hogy olyan szép három dali fiam van! Azírt sírok haragosan, mert nem mentek sohuva világot látni."


A fenti idézet a Bruncik királyfi című népmeséből való. A kezdő szakasz alap problémája az öreg Veres király, aki sír. Mikor a fiúk egyenként megkérdezik tőle, hogy miért haragos és miért sír, mindhárom megkapja  pontos és szabatos választ, csak nem olyan nyelven, amilyenen  a kommunikációt megszokhatták. A nyelvezet, amelyen az öreg király a választ adja, az a cselekvés nyelve. Erre fog utalni majd a végső válaszában is, hiszen a problémát nem az öreg király jelenti, hanem a fiai. Az öreg király csupán jelzi, hogy fiai bár felnőttek, alkalmatlanok leendő feladataik elvégzésére. 

A kérdésre a választ tehát mindhárom királyfi megkapja: "Fölkapta a kardot, a fiú ugrott ki az ajtón, és az ajtófélfában állott meg a kard." 

A válasz életről és halálról, arról a működésrendről szól, amit a királyfiknak felnőttként működtetni kell. Ezzel  csak a legkisebb királyfi tud szembenézni, ő az, aki nem ijed meg saját árnyékától. Kihúzza a kardot, odaadja apjának és szembenéz sorsával és magával az indító problémával. Ez az alapja annak, hogy az öreg király szavaival élve: "tebelőlled még lesz valami" vagyis az emberi létminőség első megnyilvánulása, hogy az élet érdekében szembe tud nézni a halállal, annak lehetőségével is. 


A probléma az, hogy a fiúk nem mennek világot látni. Vagyis nem látják, nem értik az élő rendszerek működésének mibenlétét. Nem tudnak felkészülni felnőtt, saját létük uralkodói – irányítói kihívásaira, elsősorban azért nem, mert menekülnek a problémamegoldások elől. Így fogalmuk sincs arról, hogy hogyan működik az a világ, amit felnőttként saját hatókörükön belül nekik kell majd irányítaniuk.


Az öreg király cselekvése tehát a fiúk beavatását hivatott elősegíteni, elindítani. 


A helyes és mélységében is helytálló problémafeltárás az alapja a cselekményindításnak, amely során a főhős folyamatok és állapotok sorozatán keresztül jut el a probléma megoldásához. Az elindulásban cselekvő folyamatot azonosíthatunk, majd rendszerint egy-egy állomáshoz (állapothoz) érkezünk, ahol az addig megszerzett képességeket kell kamatoztatni. Az állapotszerűség pedig vizsgahelyzeteket teremt. Alapvetően két lehetőségünk van a vizsgák-próbatételek során, vagy sikerül vagy nem. Amennyiben nem sikerül egy-egy próbán túljutni, úgy a főhős átváltozik, valamilyen állattá, kővé, vagy olyan helyzetbe kerül, melyben működésképtelenné válik. Rendszerint ilyenkor indul el a következő szereplő ugyanazon az úton. Ez pedig felvet egy alapkérdést: hányan vannak a királyfiak, ha hárman vannak? A kérdés első olvasásra értelmetlennek tűnhet. Népművészetünk statikus-dinamikus viszonyait vizsgálva azonban azt tapasztalhatjuk, hogy egy olvasati lehetőségben a három királyfi valóban lehet egy időpillanatban három különböző személy, de van egy másik olvasati lehetőség is. Ha nem statikusan, időpillanatra vetítve vizsgáljuk a jelenséget, hanem folyamatában, akkor azt is mondhatjuk, hogy a három királyfi tulajdonképpen ugyanaz a királyfi egy időfolyamatban, ahol elbukhat egyszer, elbukhat másodszor is, de örökké nem bukdácsolhat, ugyanis ha harmadszor is elbukik, akkor végképp alkalmatlanná válik feladatára. Ezért azután rendszerint a harmadik alkalomra a legkisebb királyfi válik képessé a probléma megoldására. 


A próbatételek során meséink rendszerint jelzik: annak ellenére, hogy főhősünk várhatóan megoldja majd a problémát, azért ezekben az élethelyzetekben sokan elbuktak, elbuknak. Ennek a figyelmeztetésnek a jellemző formulája: "..éppen jó, hogy jössz, kilencvenkilenc legénynek már karóban a feje (vagy kilencvenkilenc legényt megölt a sárkány) tied lesz (te leszel) a századik. Tehát ha a próbatételekben meglátjuk a valós léthelyzeteket, akkor láthatjuk, hogy abban nap, mint nap a valós valóságban is el lehet bukni.  


A mese útja, tehát a folyamatokon és próbatételeken keresztül a megoldás, a feloldás irányába hat. A mese végén a gyökérprobléma megoldása által lesz újra egységes a királyság, vagy nyeri el a királyfi a királylány kezét vagyis helyre áll az eredendő rend. Az a rend, amely a lét teljességének is a záloga. 


Ekkor hangzik el rendszerint egy legalább olyan fontos záróformula, mint ami a mese elején elhangzott nyitó forma. A záróformulák sorában talán a leggyakrabban az "aki nem hisz, járjon utána" mondat szólal meg. Legalább ennyire fontos a "máig is élnek, hacsak meg nem haltak" záróforma. 


Az első idézet röviden annyit jelez, hogy ami eddig elhangzott, az tulajdonképpen igaz volt, csak nem úgy, ahogy azt a hétköznapjainkban gondoljuk. De semmiképpen nem kell, nem szabad semmit vakon elhinni. Az utánajárás lényegét tekintve nem más, mint a közvetlen tapasztalatszerzés egyik leghatékonyabb formája. Vagyis nem vakon kell hinni, hanem a tapasztalat által saját létünk részévé kell tenni a megszerzett tudás- és tapasztalatrendszert. 

Másik jellemző záróformánk pedig ráirányítja a figyelmet az időtlenség és jelenlét helyzetére. Hiszen főhőseink nem a ködös múltban viszik véghez létrendező cselekvéseiket, hanem itt és most, ahol és amikor mondják, hallgatják a mesét. Hiszen élni is, meghalni is, csak általunk tud ez az ősi, máig élő tudásrendszer. 


Az, hogy a mai napig vizsgálható, nem véletlen. Részben az irodalmi feldolgozásoknak és a nyomtatott formákban való rögzítésnek köszönhető, részben annak a benső igénynek, amely a mai napig megtartja. Bár eredendően nem gyermekirodalomról van szó, de kétségtelen, hogy a gyermekek érdeklődése jelenleg a legerősebb fenntartóerő. Ezt lenne szükséges kiegészíteni a felnőtt gondolkodás- és tapasztalat rendszerével és a mesei szövegek értelmezésével, hiszen a felnőtt (akár szülő, akár pedagógus) a leghatékonyabb közvetítő. A közvetítésnek viszont egyik fontos feltétele a megértés. Annak tudata, hogy a mesei szövegek mélységének értése konkrét léthelyzetekben válhat eligazító, rendező erővé.


Tudni kell azt is, hogy ez a mélyebb tanulságrendszer, ami jelen elemzésünk tárgya, többrétű, életkoronként más és más rétegei válnak erőteljessé. 


népmese.hu

Címkék: felépítés mépmese szerkezet

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

M Imre üzente 5 hónapja

A múminok véletlenül születtek, miközben Tove festett

A Tove című életrajzi filmmel nyílt meg szerda este a Finn Filmnapok, a vetítésen pedig részt vett a címszereplőt játszó Alma Pöysti finn-svéd színésznő is, akinek több köze van a világ egyik leghíresebb illusztrátorához, mint azt elsőre gondolná az ember. Maga a film a negyvenes évektől kíséri végig a fiatal művész szárnybontogatását, szerelmeit és kudarcait, nem mellesleg pedig a valaha volt egyik legnépszerűbb meseuniverzum keletkezését.

Nehéz fába vágja a fejszéjét, aki egy nemzeti ikonról akar filmet forgatni. Pedig pontosan ez történt a Tove című finn életrajzi film esetében, amely a Múminok írójának és illusztrátorának korai alkotói éveit mutatja be. Aki nem ismerné, annak egy gyorstalpaló: a múminok bájosan bumfordi vízilószerű lények, valójában trollok, de egyáltalán nem ijesztőek, hanem nagyon kedvesek – a hetvenes években alkotójuk, Tove Jansson azt írta, nevükben és megjelenésükben is a puhaságot akarta hangsúlyozni. A múminok a Múmin-völgyben élnek, de laktak már világítótoronyban és színházban is. A társaságukban más, extravagáns külsejű vagy különleges nevű lények is felbukkannak, kalandoznak. Az első múmin rajzok már a negyvenes évek közepén megjelentek, de jó tíz évet még várni kellett, hogy igazán nagyot robbanjon a sztori: azóta a könyvek mellett készült film és tévésorozat is a múmin kalandokból, Finnországban pedig már tematikus park is várja a látogatókat. Egy 2017-es adat szerint maga a múmin brand évi kiskereskedelmi értéke 700 millió euró körül mozog.
https://konyvesmagazin.hu/szorakozas_01/tove_jansson_film_muminok.html

Válasz

M Imre üzente 6 hónapja

Szász Gábor: A mackók és a bölcs madarak
(magyar műmese)

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy kerek erdő, s benne egy barátságos medvebarlang. Ebben a barlangban éldegélt két kicsi medvebocs - egy fiú és egy lány maci -, egy medveapuka és egy medveanyuka.
A medveszülők elmentek vadászni, és mézet gyűjteni. A fiúmackóra bízták a húgocskáját. A lelkére kötötték, ne hagyja, hogy igyon a hideg forrásvízből, ha kimelegedett a hancúrozásban, mert érzékeny a torka.
A kis leánymackó nagyon kimelegedett a játékban, és amikor a bátyja nem figyelt oda, mohón ivott a forrásból. Néhány óra múlva köhögni kezdett, és be is lázasodott. A bátyja mérges lett, de sajnálta is a húgocskáját. A medvék már messze jártak, ezért nem hívhatta őket segítségül. Elhatározta, hogy lefekteti a testvérét, majd felkeresi a tudós bagolydoktort. A bagoly félórányi cammogásra lakott a barlangtól. Szerencsére már otthon volt az odújában. A maci lépteire felfigyelt, és kikukucskált az odúból:

- Mi a panasz? - kérdezte a kismackótól.
- Jó napot doktor bácsi, - köszönt a bocs illedelmesen. - Köhög és lázas is a húgocskám.
- Siess vissza a barlanghoz! Én előrerepülök. Mire megérkezel, én már kész is leszek a vizsgálattal.
- Köszönöm szépen, - válaszolta a mackófiú, és a bagoly után iramodott.

Amikor a barlanghoz ért, már ott várta őt a bagoly egy lehajló ágon hintázva. A bagolydoktor elhuhogta, mit állapított meg:

- A húgod megfázott, nagyon piros a torka, de nem súlyos az állapota. Tegyél vizes borogatást a homlokára! Ebből az üvegcséből csöppents egy kupa langyos vízbe tíz cseppet! Ma csak vitamindús gyümölcsöt ehet a beteg.
- Mi az a vitamin? Milyen színű a vitamindús gyümölcs? - kíváncsiskodott a fiúmackó.
- A vitaminok életfontosságú anyagok. Szerencsére van a mackók kedvenc gyümölcsében is.
- A málnában? - derült fel a kismackó arca.
- A málnában és a fekete ribizkében is, - válaszolta a tudós bagoly, majd elköszönt, és el is repült az odújához.

A mackófiú elkészítette az orvosságot, borogatást tett a húgocskája homlokára és sietve elcammogott az erdő málnabokros részére. Amint odaért, bosszankodva ütött a homlokára, és így morgolódott:

- Milyen szeleburdi mackó vagyok; otthon felejtettem a kosaramat. Már késő van visszafordulni, mert rám esteledik.
- Igaz, hogy szeleburdi vagy, de azért ne búsulj! - csipogta egy énekesmadár a málnabokor legmagasabb ágáról.
- De azért is búsulok, mert nem nekem lesz a málna, hanem a beteg húgocskámnak, - mérgelődött a kismackó.
- Ne lógasd az orrod! - csipogta a madárka. - Én már ma útra kelek, mert költöző madár vagyok. Erre a fészekre nincs már szükségem. Percek alatt fonok rá egy fogantyút, és akkor olyan lesz, mint egy füles kosárka.
- Köszönöm szépen, - hálálkodott a mackó, és arra gondolt, hogy nagy szerencséje van, hogy egy ilyen ügyes és okos madárral találkozott.

Hamarosan elkészült a füles kosár . Az énekes madár a csőrében tartotta a fülénél fogva, amíg a maci a mancsára illesztette. A madárka visszarepült a bokor tetejére és figyelte a kismackót.

- Adok neked egy jó tanácsot, - csipogta. - Úgy szedd teli a fészket, hogy közben egy-egy málnát te magad is egyél! Amikor majd viszed a kosárkát, érezni fogod az illatát, el kezded szemezgetni, s alig jut a húgocskádnak belőle.
- Én nem vagyok torkos, - méltatlankodott a kismackó.
- Tudom, - csipogta a madárka. - De azt is tudom, hogy mackó vagy. Márpedig a macik nagyon szeretik a málnát. Erről nem tehetsz. Éppen ezért javaslom, hogy ne csak a kosárkát, hanem a hasikádat is tömd meg.
- Köszönöm a tanácsot. Szívesen megfogadom, mert már eddig is ettem volna, csak nem akartam torkosnak látszani egy ilyen jószívű énekes madár előtt, - brummogta nehezen érthetően a mackó, mert már benn volt néhány málna a szájában.
- Jobbulást kívánok a húgocskádnak, - csipogta a madárka, majd útra kelt melegebb tájak felé véve az irányt.

A fiúmackó szorgalmasan töltötte a fészket és a gyomrocskáját. Amint elkészült a gyűjtögetéssel, ő is elindult a barlang felé. Útközben érezte a málna illatát, de nem evett belőle, mert már tele volt a hasa. Amint a barlang közelébe ért, horkolást hallott. A hang a barlangból jött; a húgocskáját hallotta, aki mélyen aludt és aranyosan horkolt. A borogatás lecsúszott a homlokáról, de a bátyja ismét beáztatta és visszatette. A kosárkát óvatosan arra a fatönkre helyezte, amelyet a húgocskája használt éjjeli szekrényként. A málnaillat bekúszott a leánymackó orrába. Ettől bizonyára nagyon kellemessé formálódott a kismackó álma, s rövidesen fel is ébredt. Elcsodálkozott, mert egy teli kosár málnát talált a fatönkön.

- Te hoztad ezt a kosárnyi málnát? - kérdezte a bátyjától, mert lehetetlennek tartotta, hogy útközben nem ette meg a málna zömét.
- Igen, - válaszolta a mackó önérzetesen. - De az igazság az, hogy egy jószívű, ügyes és bölcs énekes madár tanácsát megfogadva sikerült megőrizni a számodra, - s azzal el is mesélte a húgocskájának a történetet.
- Nagyon aranyos madárka lehetett. Remélem, tavasszal még visszatér a mi erdőnkbe! - és nekilátott a málnának.

Miközben szemezgette a málnát, egy hálás könnycsepp gördült le az orcáján. Mire megjöttek a szüleik, már sokkal jobban volt a beteg maci. Másnap ismét megvizsgálta a tudós bagolydoktor, és elégedett volt:

- Már csak rózsaszínű a torka, - állapította meg. - Holnapután már lehet játszani, de a forrásvízzel óvatosabb légy! Fogadj szót a szüleidnek! - huhogta, majd megdicsérte a fiúmackót.
- Kedves doktor bácsi, - brummogta a mackó. - Annak a kedves madárkának, aki kosarat készített a fészkéből, sokkal több érdeme van, mint nekem.
- Ez igaz, de őt már nem tudom megdicsérni, mert messze jár.
- Ha tavasszal visszatér hozzánk, akkor átadjuk neki a dicséretet, - brummogták a mackók és a medvék, akik nagyon hálásak voltak a bagolynak, s örültek hogy távollétükben nem lett nagyobb baj a megfázásból.

A bagolydoktor egyetértően pislogott és halkan elsuhant. Sietett, mert még sok beteg várt rá.

VÉGE
http://www.gribedli.hu/meseszg.htm

Válasz

M Imre üzente 6 hónapja

Szvetoszláv Minkov: A cukor leány
(Oroszról fordította: dr. Szász Gábor)

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy bűvös kert. Ebben a kertben minden cukorból volt: a virágok is, a fák is, a lepkék és a madarak is. Nos hát ebben a kertben, egy cukor zsámolyon ült egy kicsi aranyhajú leány, aki egész nap cukor csipkét horgolt.

A Föld másik szegletén, messze a bűvös királyságtól, élt egy szegény kovács a feleségével és a kisfiával. A fiú segített az apjának a kovácsműhelyben - felszította a tüzet a kovácsfújtatóval.
Amikor a fiú felnőtt, bejelentette az apjának:
- Elhatároztam, hogy elmegyek a cukor kertbe. Feleségül akarom venni a cukor leányt.
Az apa abbahagyta a munkát, letörölte az izzadságot a homlokáról és azt mondta:
- Nem rossz gondolat. Csakhogy nem neked való a cukor leány. Hiszen te közönséges ember vagy, ő pedig cukorból van. Ha összeházasodsz vele, akkor ő közönséges lánnyá változik, és akkor már nem fog neked tetszeni. Márpedig szerelem nélkül boldogság sincs.
- Nincs igazad, apám, - ellenkezett a fiatalember. - Hidd el, az élete végéig cukorból lesz a lány!
- Adná az Isten! - mondta a kovács, és újra nekilátott a munkának.

A fiú pedig készülődni kezdett az útra. Szépen felöltözködött, tarka zekét vett és búcsúzni kezdett a szüleitől. Anyja a kapuig kísérte, homlokon csókolta és a mellére tűzött egy csokor mezei muskátlit - ami szerencsét hoz.

Sok éjjel és nappal ment az ifjú, míg elérte azt a királyságot, ahol a bűvös kert található. Amint megközelítette a cukor kert kerítését, merészen megzörgette, levette melléről azt a mezei muskátli bokrétát, amelyet az anyja ajándékozott neki.
A cukor leány pedig félretette a csipkét és világoskék szemével az ismeretlenre tekintett.
- Jó reggelt! - köszönt a fiatalember a kapu mögül és elhallgatott. Úgy elbűvölte a lány szépsége, hogy nem tudott egyebet mondani.
- Isten hozta! - válaszolta a cukor leány, kitárta a kaput és behívta az ismeretlent a kertbe.
Abban a pillanatban sok ezernyi rózsaszínű madárka, lepkék százai keringtek a boldog utas körül.

A kovács fia odament a lányhoz és átnyújtotta neki a virágokat.
- Fogadd el ezt a bokrétát, amelyet a mi távoli földünk termett, - mondta le sem véve szemét a cukor szépség gyönyörű arcáról.
- Felségül akarlak venni és elviszlek innen. Van nálunk egy kis kovácsműhely. Körülötte ibolyák virítanak és csicseregnek a vörösbegyek. Van-e kedved útra kelni velem?
A cukor leány kedvesen elmosolyodott és még gyönyörűbb lett. Figyelmesen megnézte az ismeretlen ifjút és kijelentette:
- Beleegyezem, hogy a feleséged legyek, de előbb meg kell ölnöd azt a sárkányt, amelyik az élet vizét őrzi. Meg akarok bizonyosodni a bátorságodról.
- És hol lakik a sárkány? - kiáltotta hevesen az ifjú, és az összecsapásra készülve ökölbe szorította a kezét.

- A mi bűvös királyságunk szélén. Ott, a hegyekben van egy varázslatos barlang, melyben az ezüst patak csörgedezik az élet vizével. Amint a barlanghoz érsz, megjelenik a szárnyas szörnyeteg. Ha az irántam érzett szerelmed a világon mindennél erősebb, akkor nem ijedsz meg és győzöl.
- Nyomban útra kelek!
És az ifjú elszaladt a hegyekbe vezető széles úton, a lány pedig cukor rózsát dobott utána és addig integetett, amíg el nem vesztette a szeme elől.

A kovács fia éjjel érte el a hegyeket. Már messziről észrevette a csodálatos barlangot, amely előtt hatalmas máglya égett. Az ifjú majdnem egészen a máglyához kúszott a sziklákon, amikor felhangzott a rettenetes üvöltés. Mennydörögve dübörgött elő a hegyi hasadékon keresztül. A merész ember kiegyenesedett és meglátta a szárnyas sárkányt kétlépésnyire magától. A szörny tátott szájából zöld láng tört elő, hatalmas szeme fényesen villogott.

De az ifjú nem ijedt meg. A cukor szépségre gondolt, mosolyára, jóságos kék szemére és érezte, hogy teste erővel telik meg. A sárkányra rontott, kezével megragadta kitátott száját és erőlködve cibálta. A szörny üvöltött a fájdalomtól, s félholtan omlott a földre. Ekkor az ifjú előrántotta az övéből a kését, levágta a sárkány fejét, a hatalmas máglyára vetette és bement a barlangba.
Az élet vizének ezüst sugara holdfényű ragyogással borított kövek között csobogott. A kovács fia lehajolt, fogta a kövön álló köcsögöt, és vizet mert bele. Ezután kiment a barlangból és leereszkedett a hegyről.

A dalia reggel ért vissza a cukor leány kertjébe. A korsót letette a leány lábához, és így szólt:
- Megöltem a sárkányt és elhoztam neked az élet vizét.
A cukor leány felemelkedett a padról. Lecsúszott az öléből az a pókháló finomságú csipke, amelyet évek óta horgolt.
- Vigyél most oda, ahová akarsz! - szólt a szépség. - A feleséged leszek.
Ezt mondván odahívta a lepkéket és a madarakat, megitatta őket az élet vizével, és nyomban ezüstössé váltak. A madarak éneke varázslatos muzsikára hasonlított, a lepkék pedig a cukor virágokkal teli ágyasok fölött röpködtek, és úgy csilingeltek, mint a csengettyűk.
A cukor leány fölemelte a korsót és a megmaradt vízzel megöntözte a fákat és a virágokat. A kert fényesen csillogott a napon, mert minden ág, minden levél, az összes füvecske ezüstössé vált.
- És te miért nem ittál az élet vizéből? - kérdezte az ifjú.
- Én a szerelmed éltető vizéből ittam, - válaszolta mosolyogva a cukor leány. - Menjünk!

És kéz a kézben elindultak a távoli vidékre, ahol a kis kovácsműhely található. A lepkék és a madarak ezüst felhőként gyülekeztek föléjük. Elkísérték őket a bűvös királyság határáig, azután visszatértek a kertbe.

Amikor az ifjú és a cukor leány a kovácsműhelyhez ért, senki se jött ki üdvözölni őket. Az öreg kovács és a felesége meghalt, a viskót benőtte a gyom. Körös-körül a fák koronáján kis pirókok csicseregtek, a fűben pedig kéklett a sok ibolya.
- Hogy itt milyen jó! - ujjongott a cukor leány.
Az ifjú, ügyelve az illatos ibolyákra, kigyomlálta a gazt, majd kitárta ifjú felesége előtt a házikó ajtaját. Hamarosan újra duruzsolt a kialudt tűzhely, a kis kovácsműhelyben pedig vidáman és csengve kopogott a kalapács.

Teltek az évek, és az öreg kovács szavai beteljesedtek. A cukor leány olyan lett, mint a többi ember; szépsége elhervadt, világos arca elsötétült és ráncos lett a gondtól.
De a kovács mégis boldog volt vele. Örömet okozott a műhelyben végzett munka is. Az erő, amelyet a sárkánnyal vívott küzdelem idején érzett magában, nem csökkent az évek múlásával. Feleségének a szíve sem változott, betöltötte az örökké élő szerelem.

VÉGE
http://www.gribedli.hu/meseszg.htm

Válasz

Ez történt a közösségben:

M Imre írta 28 perce a(z) Az MVM feltöltőkártyás villanyórái piaci áron számolnak augusztus elseje óta? blogbejegyzéshez:

Hogyan éljünk mostantól? Hogyan világítsunk, főzzünk és...

M Imre írta 1 órája a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Piaci súlyához képest aprópénznek minősül az Alza...

M Imre írta 1 órája a(z) Társalgó fórumtémában:

Amint már tudjátok 14 napja lezuhantam egy templomi ...

M Imre írta 2 órája a(z) Társalgó fórumtémában:

Budapest - portás Belvárosi Általános Iskolába keresünk ...

M Imre írta 2 órája a(z) Az iskola és a bambusz irányítótorony blogbejegyzéshez:

Azért nem olyan nagy lesz az a béremelés, ...

M Imre új eseményt adott az eseménynaptárhoz: Egy fotós a védett fajokért - Britta Jaschinski fotózsurnaliszta-természetfotós előadása | 18:30–21:00, Uránia Nemzeti Filmszínház 2022.09.15.

M Imre új eseményt adott az eseménynaptárhoz: A MITISZOL? a Budapest Borfesztiválon! | szeptember. 8., 14:00 – 11., 22:00, Budavári Palota 2022.09.08.

M Imre új eseményt adott az eseménynaptárhoz: Ne vágj ki minden fát! | szerda, 18:00–20:00, Széchenyi István tér 2022.08.17.

M Imre írta 1 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

Egyedülálló kávézót nyitott a Vöröskereszt Budapesten ...

M Imre írta 1 napja a(z) Mi a véleményed a klub tartalmáról? fórumtémában:

„Itt jobb lesz a gyerekeknek”: elhagyta a civilizációt és...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu