Koronánk a több ezer éves magyar államiság és történelem legbecsesebb emléktárgya, függetlenségünk és kultúránk jelképe, a magyarságot megtartó, számára cselekvési programot adó nemzeti ereklye. A Szent Korona nem csupán az égi eredetű hatalommal ruházza fel az uralkodót, hanem előírja számára a befejezetlen isteni mű folytatását: a gyámoltalan em-bertömegből szervezett nemzet, a műveletlen területekből vi-rágzó ország, a káoszból rend teremtését.

    Az uralkodói hatalom a fejlett bronzkori mitológiák szerint isteni eredetű. A korona világmodell volta és szent jelzője (egyetlen más országban sem tartották szentnek az uralkodói koronát) az Árpádház égi eredetébe vetett hittel függ össze. A Szent Korona jelképesen istenné is avatja az uralkodót azáltal, hogy a világ közepével, az eget tartó világoszloppal azonosítja őt.
    A koronaeszme szerint a Szent Koronából származik az uralkodói hatalom, mert e korona az ország tulajdonosa, a nemzet tagjainak, javainak és alkotmányának tárgyiasult megjelenítése.

    A Szent Korona jelképrendszere történelem előtti hieroglifákra épül, amelyek a koronaeszme alapgondolatait s a teremtett világ középpontját idézik fel. Aranyba álmodott isteni jel, amely áttöri a profán tér egyneműségét. Megmutatja a szent helyet, ahol a föld, az ég és az alvilág érintkezik egymással, ahol a világ keletkezett, s ahonnan az isteni rend a négy világtáj felé kiterjedt.

    A Szent Korona az egyik legrégibb, legszebb uralkodói jelvény. Páratlan szépségét nem drága ékköveknek köszönheti - hiszen legszebb díszei a zománcképek -, sokkal inkább alko-tói mesterségbeli tudásának, arányérzékének és gondolatgazdagságának, a benne rejlő történelemnek. Bár egy kíváló műhely tehetséges művészei készítették, mégsem egyéni alkotás, vagy műhelymunka, inkább egy ősi hagyományaira büszke világ, egy évezredek alatt tökéletessé vált antik eszmerendszer terméke és képviselője.

    Szent Koronánk egyik jellemző nézete a körbe zárt kereszt, amelyet az ég felé mutat, s amely azonos a székely „f” (Föld) rovásjellel, az Éden térképével. Az Isten által teremtett szent földre, az első királyságra, a legkorábbi magyar őshazára emlékeztet .
    A világmindenség középpontját jelöli, s a fejlett bronzkori mitológiák az isteni származású királyt tekintik a világmindenség közepének, a világ tengelyének, akiben elválaszthatatlanul ötvöződnek a kozmikus és a társadalmi princípiumok .

    A keresztpánt kacskaringós filigránjai a „j” (jó, folyó) rovásjel megfelelői. Hasonló kacskaringók horezmi, türk és avar koronákon láthatók .
    Két lineárissá egyszerűsödött képjelet ismertünk fel: a teremtett világközép térképét, meg a tanító isteneket idéző hullámtarajt (a „j” rovásjellel rokon kacskaringót). Elolvashatóak, s a jó király feladataira, az önmagukat a közösség érdekében feláldozó, vízből születő hősök példájára emlékeztetnek.

    Ugyanez a két jel olvasható jó Föld-ként is. E kettős értelmezési lehetőség a megszemélyesített világoszlop, az Ararát körüli négy szent folyó által öntözött Éden képzetére megy vissza, amely az organikus államelképzelés és a koronaeszme végső forrása.

    A hasonló képjeleket a valódi írások kialakulását megelőző korokban bővebb magyarázattal ellátva (olvasták) - így a „jó király: jó Föld” értelmezésük is megengedhető. A jelentésnek ezzel is csupán a felszínét érintettük , mélyebb rétegeihez a hozzájuk tartozó mítoszok vezetnek el.
    Két hieroglifánkat aligha tekinthetjük másnak, mint a magyar alkotmányosság legtömörebb összefoglalásának. Történelem előtti idők kötetlenebb jelhasználata tükröződik bennük, ezért nehéz őket a mai alkotmányszövegek jogi formalizmusával összevetni. Annál inkább emlékeztetnek a szimbólumok nyelvén megszólaló hatti és szkíta szarvasok kifejezésmódjára, a hun nagyszíjvégek nyelvezetére. Korántsem véletlen, hanem az államalkotás hagyományainak közös gyökerére utal, hogy a körbe zárt kereszt és a víz szimbólum a conques-i avar koronán is, meg a Szent Koronán is egyaránt előfordul.

    A korona felülnézete megegyezik az egyiptomi niut „város, falu” hieroglifa alakjával, mert a körbe írt kereszt egy ideális település-alaprajz is. George Thomson számos indián, egyip-tomi és kínai példát ismertet -Első filozófusok- című művében. Mint írja, az indián táborok, az ausztrálokéhoz hasonlóan, a törzsi rendszer diagramját alkotják. Kört mutatnak, mely fél és negyedkörökre oszlik, s bennük a nemzetségek égtájak szerint helyezkednek el. E táborhelyek az Édent modellezik, s az isteni teremtésre emlékeztetnek, amelyet az ember minden település létrehozásával megismétel.

    Egyiptomban és Indiában is a királyi házassági rítus részeként kilőttek egy-egy nyílvesszőt a négy égtáj és a zenit felé. A négy kardvágás a magyar királyi ordóban ennek kései pár-huzama. Az akkád Naram-Szin magát a Nap földi másaként a négy negyed királyának nevezte, s a kínai főváros is a birodalom eszmei középpontjában épült fel, középen a napoltárral és a császári rezidenciával, ahonnét a négy égtáj felé futottak a fő utak, „negyedelve” a várost .

    Ahol a keresztpánt „útjai” a Szent Korona boltozatának tetőpontján összefutnak, s ahol a kínai városalaprajz analógiája alapján a napoltárt és az uralkodói rezidenciát kereshetjük, valóban található is egy körbe írt nyolcsugarú napábrázolás a trónoló Krisztus mellett. A pontos megfelelés korántsem a véletlennek, hanem a nyelvünkben is nyomot hagyó vallási-kulturális kapcsolatoknak köszönhető. Például a városrészeket ma is negyedeknek hívjuk.

    Az egyezések a király városokat teremtő és fenntartó szerepkörére és a királyi hatalom központjára utalnak. Egy városokat építő, teremtő nép uralkodójának koronája ez, amelynek eszmeköre az első városi kultúrák világában gyökerezik.
    A Szent Korona másik jellemző nézete az elölnézet, amit a földi halandók felé forduló koronás főn mutat. Arra az eurázsiai teremtésmítoszra utal, amelynek fő aktusa a föld és az ég szétválasztása.

    E nézet lineáris jelváltozata a „g” (ég) rovásjel, amelynek középső - eredetileg függőleges - vonala a székely „sz” (szár, szál) betű.
    A korona keresztboltozata az eget, abroncsa a földet jelképezi. Az eget alátámasztó szálfának (világoszlopnak, első embernek, istennek - aki ti. az égboltozatot a világ teremtésekor felemelte és alátámasztotta) pedig a homlok fölötti kereszt-pánt szakasz felel meg. Az értelmezést a korona életfás Krisztusképei („fa” és „isten”) éppen ezen a keresztpánt-szakaszon, az „égboltot tartó oszlop” végpontjain illusztrálják.
    A Szent Korona szerkezete Magyarországot a megszemélyesített világoszloppal, az Isten által teremtett szent földdel azonosítja. Amiből a koronaeszme lényege és az organikus államszemlélet megérthető. A király, a korona meg a vele jel-képezett ország és állam egyetlen élő rendszer.
    Koronánk szembőlnézete egy „ég” , felülnézete pedig egy „Föld” hieroglifa szerkezete. Az eget idézi a keresztpánt Nap- és Holdábrázolása s égig csapó hullámtarajt utánzó filigránja . Ezzel szemben az abroncson lévő párta halmai (a sumér kur/hur „or-szág, hegy” képjel rokonai) a Földre utalnak.

    Hasonló jelentésűek a korona kövei és igazgyöngyei is. A napvörös kövek a keresztpántokon, a zöldellő réteket és a kéklő hegyeket idéző kövek meg az abroncson vannak. A vízből származó igazgyöngyök az abroncson az Ókeánoszra utalnak. A keresztpántok kacskaringós alakú filigránjai és gyöngyei az égi (égből eredő) folyót, a Tejutat jelzik.
    Csomor Lajos is az ég és a Föld megjelenítését látja a korona keresztpántjaiban és abroncsában: „A képek tanúsága szerint a földi hatalom jelképe az abroncs. Ezen látható a földieken uralkodó Fiú Isten képe. … A keresztpánt úgy borul az abroncs és a király feje fölé, mint az égbolt a föld fölé. Ennek a ’világrend’ elképzelésnek megfelelően került az Atya képe a kupola tetejére.  A felső rész  olyan uralkodónak készült, aki egyenesen az égből kapta hatalmát. Ezért nem járt boltozott korona olyan uralkodóknak, akik felett még állott más földi hatalom.

    Aligha véletlen, hogy Magyarország becsülete, gazdasági-kulturális jelentősége, területe és lakosainak életereje csak a korona közjogi szerepének csökkentésével párhuzamosan lett egyre kisebb.
    A Szent Korona ennek ellenére sem tekinthető pusztán múzeumi tárgynak, mert a magyar történelem során mindvégig a nemzet és a történelmi alkotmány legfontosabb kifejezője ma-radt. Élő személyiség voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó és végrehajtó hatalom nem igényli a Szent Korona és a koronaeszme segítségét, mert a magyar nemzet törvényes képviselői sohasem tagadták meg a Szent Koronát, sohasem vonták vissza a korona-eszmét. Ezt nem is tehették, mert koronánk felette áll a földi törvényhozásnak, éppen kiemelkedő jelentősége, tulajdonosi szerepe és őseink akarata miatt .

    Visszatekintve az elmondottakra, természetes a Szent Korona iránt a magyarok körében a kezdetektől megnyilvánuló fokozott tisztelet, hiszen egy olyan királyság szimbóluma, ame-lyiknek egyaránt adót fizetett a kínai, a perzsa, a bizánci és a római császár is. A királyi ékszer jelképrendszere e ködbe foszlott pusztai királyság büszke öntudatát őrzi napjainkig.