A Program és fellépők

Vasárnap 21.     19.00    Evangélikus Templom
    - Bolyki Brothers   www.bolyki.hu


Hétfő 22.    20.00    Lamantin Klub (Country Club)
    - koncert a tábor tanári karának közreműködésével


Kedd 23.    18.30    Fő tér - Lamantin Jazzsátor
    - Tóth Viktor Tercett    www.tothviktor.hu
    - Tátrai Trend    www.tatraitibor.hu
    - Jon Mayer Trio (USA)    www.jonmayer.com


Szerda 24.    18.30    Fő tér - Lamantin Jazzsátor
Blues Nap
   - Palermo Boogie Gang    www.szajharmonika.hu/palermoboogiegang.php
   - Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Combo (USA/A)    www.raphaelwressnig.com
   - Ian Siegal Band (GB)    www.iansiegal.com
        
                               
Csütörtök 25.  18.30  Fő tér - Lamantin Jazzsátor
Visegrádi Nap
    - Jakub Šafr Quartet & Petra Ernyeiová (Cz)    www.jakubsafr.cz
    - Pacora Trio (Sl)    www.pacoratrio.sk
    - Nothing but Swing Trio - Scott Hamilton (Sl - USA)    www.nothingbutswingtrio.com                                www.scotthamiltonsax.com
    - Paweł Kaczmarczyk Audiofeeling Band (Pl)    www.pawelkaczmarczyk.com

                                        
Péntek 26.     18.30    Fő tér - Lamantin Jazzsátor
Magyar Jazz Szövetség Napja
    - In Line 2009    www.csepregigyula.hu
    - László Attila - Oláh Kálmán Quartet    www.laszloattila.com
                                www.kalmanolah.com
    - Super Trio    www.georgevukan.com


Szombat 27.     14.00    Fő tér - Lamantin Jazzsátor
     - a Lamantin Improvizációs Tábor zárókoncertje a tábor diákjainak részvételével


-   jam-session a Lamantin Klubban - minden este (Country Club)

-  ,,jazz az utcán" - utcazene, a tábor diákjaiból alakult formációk részvételével
        június 19 - 22.  naponta 19.00 - 21.00 -ig.
        helyszínek:     Szimfónia Café, Cinema Café

Jegyek elővételben a Művészetek Házában (Belsikátor 1.), és a helyszínen korlátozott számban kaphatók.
Telefonos jegy-előrendelés: 94 511 266
napijegy: 1000 Ft (21-e), 3000 Ft (23-a), 2500 (24-e), 2000 (25-26-a)
3 napos jegy: 5500 Ft
fesztiváljegy (a fesztivál összes koncertjére): 7.000 Ft

Bolyki Brothers

Bolyki György – vokál
Bolyki András – vokál
Bolyki László – vokál
Bolyki Balázs – vokál

A Bolyki Brothers négy testvér (András, György, László és Balázs) a capella produkciója. Több mint húsz éve dolgoznak együtt, és mára a komolyzene, a pop, valamint a jazzvilág is számon tartja, és értékeli munkájukat. Az együttes tagjai képzett zenészek. Brácsa, cselló és klarinét szakon végeztek, és aktív résztvevői a nemzetközi komolyzenei életnek is. A Bolyki Brothers produkciója hangszeres kíséret nélküli, úgynevezett a capella show. Az előadásban pop, jazz, gospel, és saját szerzeményű darabok szólalnak meg sok humorral, angolul és magyarul. Különleges hangzásélményt nyújt a basszus és ütő hangszerek megszólaltatása emberi hangon, valamint a szólista virtuozitása és hangszerutánzatai (trombita, szólógitár és egyéb hangszerek).



Tóth Viktor Tercett feat.: Todd Williams

Tóth Viktor – szaxofon
Orbán György – nagybőgő
Jeszenszky György – dob   
Todd Williams – szöveg   

Tóth Viktor zenei tanulmányait 14 évesen a paksi zeneiskolában kezdte, majd Szekszárdon folytatta. Itt ismerkedett meg a jazz és az      improvizávió alapjaival.

Tanulmányait Csepregi Gyula és Elek István mellett kezdte el. Több vidéki popzenekarral koncertezett rendszeresen, együtt dolgozhatott Somló Tamással, Demjén Ferenccel, Charlie-val, Balázs Ferenccel. 1998-ban felvételt nyert a Liszt Ferenc Zene-művészeti Egyetem Jazztanszakára, ahol tanárai Csepregi Gyula és Siliga Miklós lettek. Ebben az időszakban alapította meg első saját trióját Mohay Andrással és Oláh Zoltánnal. Fekete Kovács Kornél meghívta a Budapest Jazz Orchestrába, ahol két évig játszott. 2000-ben belépett a neves képzőművész - zenész ef.Zámbó István free, kortárszenei jazzrock formációjába. 2001 óta a Kőszegi Imre Quartet tagja, az együttesben Oláh "Cumó" Árpáddal és Orbán Györggyel játszik együtt.

Lehetősége volt László Attila, Lattmann Béla, Babos Gyula, Oláh Kálmán, Szakcsi Lakatos Béla, Arnie Somogyi, Winston Clifford, Hamid Drake, Henry Franklyn, William Parker és Dresch Mihály partnereként szerepelni. Saját koncertjein partnerei Cseke Gábor, Mohay András, Szandai Mátyás, Oláh Zoltán, Mike Zsolt és Jeszenszky György. 2001-ben megalapították a Road Six Sax nevű szaxofon quartetet, mellyel több európai fesztiválon vendégszerepeltek. 2003 tavaszán a diploma megszerzése után megalapította a Project 11 nevű formációt, melynek stílusára a jazz, az elektronikus zene és a balkáni, valamint az orientális zene mixtúrája a jellemző. 2004 márciusában kapott meghívást a Djabe zenekarba. 2007-ben az év legjobb albuma díjat nyerte el Climbing With Mountains c. lemezével.



Tátrai Trend

Tátrai Tibor – gitár
Pintér Tibor – gitár
Glaser Péter – nagybőgő
Czibere József – ütőhangszerek

Néhány zenész találkozik, kedvük támad együtt muzsikálni, az ötletek csak úgy sorjáznak – ebből szokott valami igazán érdekes és izgalmas kisülni. Az ország egyik legismertebb és legkedveltebb gitárosa, Tátrai Tibor többször volt részese hasonló „kalandnak”, amikor eleinte szinte még azt sem lehetett tudni, milyen zenét fog játszani új együttese, a végén mégis sportcsarnokok színpadán találta magát.

Hasonlóan indult Szűcs Antal Gáborral a Latin Duó is, amely tavaly már kettős lemezbemutató koncertre „kényszerült” a Művészetek Palotájában. A fellépéseken nagy társaság kísérte a két gitárost, köztük volt Glaser Péter (bőgő), Pintér Tibor (gitár) és Czibere József (ütőhangszerek) is. Tibusznak megtetszett a velük való közös muzsikálás, s 2008 őszétől már ez a négyes alkotja a Tátrai Trend együttest. „Kamaramuzsikálásnál nem ritka ez a formáció, de mi nem jazzt játszunk, inkább a rám jellemző dolgokat,” – meséli Tátrai – „olyan dalokat, amelyek az elmúlt egy-két évben születtek meg bennem. Kellemes, érthető és szerethető zenét. Amolyan körbeülős produkció lesz ez, hogy akár borozgatás, eszegetés közben is lehessen élvezni.”



Jon Mayer Trio (USA)

Jon Mayer – zongora
Darryl Hall – nagybőgő
Steve Pi – dob

A lobbanékony, mégis játékos zongoravirtuóz, Jon Mayer túl sokáig volt elrejtve a hazai jazzkedvelő közönség elől. Története még az ’50-es években kezdődött, amikor érettségi után elhagyta a híres manhattani High School of Music and Art falait és rövid időre a Manhattan School of Music diákja lett. Rendszeresen feltűnt a nyüzsgő New York City zenei életében, és már fiatalon együtt játszott olyan kiváló muzsikusokkal, mint Kenny Dorham, Tony Scott, Pete LaRoca vagy Ray Draper. Végül a világ két legnagyobb szaxofonosának, Jackie McLean és John Coltrane lemezén is játszott.

A ’60-as, ’70-es években New Yorkban és Európában is koncertezett, partnerei olyan óriások voltak, mint a Thad Jones-Mel Lewis Jazz Orchestra, Dionne Warwick, Sarah Vaughan vagy a Manhattan Transfer. Szerzeményeit Les McCann, Nancy Wilson és még sokan mások is lemezre vették. Sikerei ellenére ezután 13 évre visszavonult. 1991-re viszont újra kész volt visszatérni a zenei életbe, Los Angelesbe költözött, és kezdetben McCann Magic Band-jének zenekarvezetője lett. Aki csak hallotta, rögtön felfigyelt rugalmas és laza ritmusokkal és szenvedélyes dallamokkal átszőtt szólóira. Rég esedékes volt már, hogy végre a saját zenekaraival is debütáljon: 1996-ban jelent meg Round Up The Usual Suspects c. lemeze a híres bőgőssel, Ron Carter-rel, és a dobok nagymesterével, Billy Higgins-szel alkotott triojával.

Ezt újabb lemez (és újabb trió) követte Bob Maize-zel és Harold Mason-nel, melyhez vendégművészként Ernie Watts társult. Watts-szal máig is a leghíresebb dél-kaliforniai klubokban lépnek fel (The Jazz Bakery, Steamers Cafe). Mayer karrierje azóta egyenesen ível felfelé, lemezeket készít, koncertezik Watts-szal, tanít vagy épp Benny Golson vagy Slide Hampton mellett tűnik fel vendégként. Úgy tűnik, számára most érkezett el a kánaán.



Palermo Boogie Gang

Fekete Jenő – ének, gitárok
Szabó Tamás – ének, szájharmonika, washboard
Bacsa Gyula – zongora, tangóharmonika
Kepes Róbert – basszusgitár
Mezőfi István – dob, ének

A Palermo Boogie Gang az első fiatal együttes, aki a boogie zenét új perspektívában mutatta meg a közönségnek. A banda a Chicago rhythm and blues, valamint az 1930-as évek boogie-woogie stílusát terjeszti forró hangulatú koncertjein. Az együttes 1985-ben alakult, majd 1990-ben adták ki első lemezüket. 1993-ban a zenekarnak ítélik a Magyar Rádió által alapított eMeRTON díjat, a legígéretesebb zenekar kate-góriában. 1994-ben már a harmadik Palermo Boogie Gang album (Bottle Up And Go) jelenik meg, mely a kritikusok szerint a legjobb blues anyag volt, ami valaha is megjelent Magyarországon.

Egy amerikai blues producer Bruce Iglauer a banda tehetségét méltatta, míg a Living Blues, ami a világ vezető blues magazinja, kiemelt figyelmet szentelt a Fekete Jenő hangszerelte "Special Rider Blues" különleges megszólalásának. 1994-ben Big Jay McNeely amerikai szaxofonossal együtt készítették el soronkövetkező albumukat, "Boogie Night in Budapest" címmel, 1995-ben az egyik leghíresebb Louisiana-i blues előadót, Larry Garner-t kísérték európai turnéján. 1996-ban újabb lemezük jelenik meg, majd a következő évben felosz-lik a zenekar. 2003-ban állnak újra össze, 2005-ben pedig már a 20 éves évforduló alkalmából adnak koncertet.



Raphael Wressnig
& Enrico Crivellaro Organ Combo (USA/A)

Raphael Wressnig – hammond b3 orgona
Enrico Crivellaro – gitár
Scott Steen – trombita
Silvio Berger – dob


Sok zenekar próbálta már a jazz és a blues közti határokat feszegetni, melyben talán az egyik legsikeresebb formáció a Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Comboés. Ők ugyanis nem csak a két műfajt keverik, de köz-ben észrevétle-nül elmossák a régi és új közti keskeny határvonalat is. Nyilvánvalóan otthon érzik magukat a jazz és a blues területein, játékukat azonban modern felfogásmód jellemzi.

Raphael Wressnig az utóbbi néhány évben alapozta meg hírnevét a nemzetközi jazz- és blues-életben, és napjainkban már az új generáció egyik legjobb orgonistájaként tartják számon. Elegáns, mégis robbanékony játékmódja igazi unikum. A Los Angelesben élő Enrico Crivellaro gitárjátéka vibráló és sokoldalú. Korábban Ronnie Earl, Duke Robillard és Kenny Burrell tanítványa volt, ma pedig olyan kiemelkedő zenekarok kedvelt gitárosa, mint Lester Butler hírhedt együttese, a "13", a James Harman Band, a Janiva Magness Band vagy a Royal Crown Revue. A zenekar dobosa a markáns kifejezőerővel rendelkező Silvio Berger, trombitása pedig a Los Angeles-i Scott Steen, aki a swing, a jazz és az R&B nagymestere.



Ian Siegal Band (GB)

Ian Siegal – gitár   
Andy Graham – basszusgitár
Nikolaj Bjerre – dob

Ian Siegal, a Dél-Angliában született blues énekes, gitáros első zenei emlékei Buddy Holly, Jerry Lee Lewis, Elvis, Chuck Berry és főképp Muddy Waters nevéhez kötődnek. Tizenhat évesen kezdett turnézni unokatestvére zenekarával, és egy este teljesen váratlanul megkérték, hogy énekeljen. Az eredmény a lelkes közönség és egy meglepett fiatal énekes-tehetség volt, aki hirtelen nagy karrier előtt állt. Két évvel később gitárt ragadott, autodidakta módon próbálgatta az új hangszer lehetőségeit. Húsz évesen otthagyta a ze-neművészeti főiskolát, és Berlinbe költözött, és utcazenélésből élt. Itt aztán rengeteget fejlődött zeneileg, hiszen, ha nem keresett eleget, nem volt mit ennie. Mire visszatért    Angliába, már tudta, hogy számára a zene az egyetlen. Gyorsan megmutatkozott, hogy jó érzéke van a blues hagyományaihoz, mégis a jövőt tartja szem előtt.

Napról napra egyre nagyobb színpadokon tűnik fel szólóban vagy zenekarával, rengeteget játszik, gyakran nagy amerikai művészekkel is. Alkalmasint más zenekarokban is énekel, ezek közül legfontosabb a The Lee Sankey Group, akiknek "Tell Me There's a Sun" c. albumán is hallható. 2003–2004-ben két nagy turnén is részt vett Bill Wyman, ex-Rolling Stone zenekarának előzenekaraként, majd Big Bill Morganfield-del, Muddy Waters fiával duóban. Legnagyobb zenei élményének mégis azt a 2005-ös koncertet tartja, melyen a 92 éves Pinetop Perkins-szel, és Muddy Waters zenekarának néhány régi tagjával játszott.



Jakub Šafr Quartet & Petra Ernyei (CZ)

Jakub Šafr – zongora
Tomaš ČCerny – klarinét, szaxofon
Marek Rejhon – gitár
Martin Zpevák – nagybőgő
Petra Ernyei – ének

A forróság, amit a Jakub Safr Quartet okoz a hallgatósága körében, esetenként lázba csaphat át. A csapat tagjai ugyanis olyan intenzív átéléssel játszanak, hogy az pillanatokon belül megfertőzi a közönséget is, rajongást és önkívületet okozva, ezért mindenkit óvatosságra intünk! Hallgassuk meg elő-ször is Jakub Safr, az együttes névadójának zongorajátékát! Fürge dallamai és csillogó szeme elárulja, hogy a jazz-láz már teljesen eluralkodott rajta.

Mellette Tomas Cerny, rettentően veszélyes alak: ártatlan kinézete ellenére igazán érti a módját, hogy furmányos klarinét és tenorszaxofon dallamokkal áldozatai lelkébe férkőzzön. Úgy tűnik, a gitáros Marek Rejhon és „csendestársa”, a basszusgitáros Pert Pospisil akkordjai és ritmusai a háttérben maradnak, de tudat alatt már az első hangok lépre csalják a mit sem sejtő hallgatót. Ez után következik jazzfertőzés végső stádiuma, hiszen ekkor felcsendül a bársonyos hangú Petra Ernyei szirénéneke. A betegek megfeledkeznek magukról az énekesnő hangját hallva, és egyetlen boldog mosolya elég, hogy ez az állapot maradandó és végképp gyógyíthatatlan legyen.



Pacora Trio (SK)

Stanislav Palúch – hegedű
Marcel Comendant – cimbalom
Róbert Ragan – nagybőgő

A három tapasztalt zenész, Stanislav Palúch, Marcel Comendant és Róbert Ragan 2004 óta játszik együtt a Pacora Trioban. Zenéjük a jazz keveredése a szlovák és moldáviai népzenével. Műsorukban saját kompozíciók és jazz standardek is megtalálhatóak. Első, „Pacora Trio” c. lemezük 2005-ben jelent meg, és nagy siker lett mind a közönség, mind a kritikusok körében.

A nagynevű BBC Music Magazine 2006 júniusában például négy csillaggal illette. Gyorsan hírük ment Szlovákiában, és gyakori vendégek lettek Európa nagy jazz és világzenei színpadain is (Csehország, Ausztria, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Görögország, Lengyelország és Dánia). 2007-ben a zenekar meghívást kapott a Brno Philharmonic Orchestra igazgatójától, hogy szimfonikus feldolgozásban, együtt játsszák a Pacora kompozícióit. A kezdeményezésnek akkora sikere lett, hogy azóta is rendszeresen játsszák prominens cseh és szlovák zenekarokkal (Slovak Philharmonic, Brno Philharmonic Orchestra, Zlín Philharmonic, Bratislava Chamber Soloists, Slovak Sinfonietta). A Pacora felvételeit ezen kívül a szlovák, cseh és osztrák rádió és televízió, ill. számos film is őrzi.


Nothing but Swing Trio

A Nothing But Swing Trio (NBS Trio) 1998-ban alakult három kiváló szlovák zenész, Klaudius Kovac, Robert Ragan és Peter Solarik összefogásával. Már a zenekar neve elárulja, hogy fő irányvonalul a nagy jazz zenészek korát, ’40-es, ’50-es évek zenéjét választották. Zenéjükbe klasszikus, etno és modern jazz elemeket is keverednek.

1999-ben, mindössze egy év közös munka után a pozsonyi Jazz Christmas kitüntetettjei lettek. 2002-ben megjelent első lemezük, és még ugyanebben az évben közreműködtek az énekesnő Dasa Libiakova profilalbumán is. Két év múlva közös lemezt készítettek a híres hegedűvirtuózzal, Stano Paluch-hal, melyen saját kompozíciók, jazz standardek és népdalok jazz feldolgozásai szerepelnek. A trió fennállása óta a legnagyobb európai színpadokon remekel, és munkájuk során olyan kiemelkedő művészekkel játszottak együtt, mint Piotr Baron, Janusz Muniak, Matus Jakabcic, Tomasz Grzegorski, Juraj Bartos, Radovan Tariska vagy Milo Suchomel.

A 2005-ös év jórészt szlovák-osztrák turnéjukkal telt, partnerük ezúttal a legendás amerikai szaxofonfenomén, Scott Hamilton volt. Ezzel a formációval azóta különböző európai országok klubjaiban, fesztiváljain találkozhatunk - ezúttal itt, a Lamantin Jazz Fesztiválon.



Scott Hamilton (SK– USA)

Scott Hamilton – szaxofon
Klaudius Kovac – zongora
Robert Ragan – nagybőgő
Peter Solarik – dob   

Scott Hamilton napjaink elsőszámú mainstream jazzszaxofonosa, akinek fantáziadús játéka és a hangszerének lágy, mézédes hangja igazi védjegy. Apja hatalmas lemezgyűjteményén keresztül már gyermekként megismerkedett a jazz óriásaival. Több hangszert is kipróbált, majd nyolc éves korában vett néhány klarinétórát. Hivatalosan mindössze ennyi zeneoktatásban részesült. Végül 16 éves korában kezdett el komolyan foglalkozni a szaxofonnal. 1976-ban New York-ba költözött. Bár a jazz fénykora már a végéhez közeledett, a nagyok közül sokan még mindig játszottak, és Hamilton olyan hírességek mellett muzsikált és tanult, mint Eldridge, Illinois Jacquet, Vic Dickenson vagy Jo Jones. Elridge kiváló művész és borzasztóan szigorú tanár volt, amiért Scott a mai napig hálás.

Sokat segített neki azonban John Bunch is, aki még ugyanebben az évben megszerezte neki első felvételét, továbbá elintézte számára, hogy Benny Goodman zenekarában játszhasson. Goodman-nel ezután gyakran dolgoztak együtt, egészen a ’80-as évek elejéig. Hamilton 1977-ben megalakította a saját zenekarát. Ekkor találkozott Carl Jefferson-nal, a Concord Records vezetőjével is, és elkészült az első lemeze. Napjainkban, 40 albummal később, még mindig hű első kiadójához. Lemezei nagy részén a saját zenekarát vezeti, néhányon a brit kvartettjével hallható (John Pearce, Dave Green és Steve Brown), ám sok felvétele készült igazi jazz-ikonokkal, mint Dave McKenna, Jake Hanna, Woody Herman, Tony Bennett, Gerry Mulligan, Flip Phillips, Maxine Sullivan, Buddy Tate, Warren Vache, Dave Cliff és Mark Nightingale.

Egy sor lemeze jelent meg Rosemary Clooney-val, és jó pár egyik volt mentorával, Ruby Braff-fel, akivel a’80-as években gyakran játszottak együtt. Néhány évig Londonban élt, ma viszont járja a világot, évente turnézik Németországban, Hollandiában, Skandináviában, Japánban, Spanyolországban és Olaszországban. Scott Hamilton-t 2007-ben az év legjobb nemzetközi jazzszaxofonosa-díjjal jutalmazták a rangos Ronnie Scott’s Jazz Awards ünnepségén.



Paweł Kaczmarczyk  Audiofeeling Band (Pl)

Paweł Kaczmarczyk – zongora
Radek Nowicki – szaxofon
Wojciech Pulcyn – nyagybőgő
Arek Skolik – dob

Paweł Kaczmarczyk, kiváló lengyel zongorista, zeneszer-ző, a katowicei Karol Szymanowki Zeneakadémia diákja, saját zenekarát vezeti, emellett pedig a Janusz Muniak Quartet, a New Bone és a Rafal Sarnecki Quintet tagja. Bár még alig 25 éves, már most egy sor rangos elismeréssel büszkélkedhet. Négy éven keresztül (2004-2007) vezette a Jazz Forum Magazine „Jazz Top” olvasói rangsorát az „Év reménysége” kategóriában. 2005-ben a „Melomani reménysége” díjat is neki ítélték a „Melomani” Jazz Society’s Grand Prix, ismertebb nevén a „Jazz-Oscar” díjátadóján.

Egyik zenekarával, a KBD Trio-val készített első lemeze, a „Live!” a lengyel közszolgálati televízió „2005. legjobb albuma” díját kapta, majd következő lemeze, az „Audiofeeling” – azonos nevű zenekarával – „2007 legjobb albuma” lett a Jazz Forum Magazin olvasói szerint. Számos kitüntetésének köszönhetően karrierje felfelé ível, egyre többet láthatjuk hazai és nemzetközi színpadokon, Európa nagynevű fesztiváljain (“Young Generation Jazz Festival” – Berlin; Jazz Institute – Darmstadt; “Jazz Goes To Town” – Hradec Králové, Csehország; “Jazzy Colors” – Paris; “12 Points! – Europe's New Jazz” – Dublin; Polish Salon – Prága).



In Line 2009

Csepregi Gyula – szaxofon
Birta Miklós – gitár
Vasvári Pál – basszusgitár
Szendőfi Péter – dobok

A Vasvári Pál és Csepregi Gyula által 1989-ben alapított In Line zenekart az egyik legsikeresebb hazai formációjaként tartják számon. Ennek oka, hogy dallamos muzsikájuk a közönség széles rétegeit vonzza. A zenekar két alapító tagja mellett a hazai jazzélet számos fiatal, ám jeles képviselője nőtte ki magát e zenekarból, mint pld. Nagy János, Borlai Gergő, vagy a mára már világsikereket elért Németh Ferenc dobos, aki az együttes Dave Samuels amerikai vibrafonossal felvett közös lemeze után a Berkley Schoolra került, ahol végül Dave diákja lett. A fiatalok mellett már befutott zenészek is játszottak az In Line-ban, mint pld. Solti János az LGT dobosa, Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre, hogy csak néhányat említsünk a hazai jazz ikonok közül.

Az első 1989-ben készült In Line c. lemezt további 15 követte. A 2000-ben megjelent Twin Lines Project c. dupla albumon négy amerikai többszörös Grammy díjas világnagyság is játszik: Russell Ferrante, Alex Acuna, Dave Samuels és Mike Stern. Ez a zenekar nagy sikerrel adott koncerteket Európa országaiban a 2000-es évek elején, ám az eredeti In Line formáció magyar partnerekkel már nem tért vissza a hazai zenei életbe. Néhány év szünet után 2009-ben álltak össze ismét a legújabb felállásban, melyben a jelenlegi tagok Birta Miklós, akit az egyik legjelentősebb hazai gitárosként tartanak számon, és Szendőfi Péter, aki a magyar jazz élet meghatározó dobosa. Már dolgoznak is az új In Line albumon, amely hamarosan kapható lesz a boltokban.



László Attila – Oláh Kálmán Quartet

László Attila – gitár
Oláh Kálmán – zongora
Lattmann Béla – basszusgitár
Mohai András – dob

Oláh Kálmán és László Attila már csaknem húsz éve muzsikál együtt. Először a Tony Lakatos és László Attila alapította Things együttes tagjaiként dolgoztak együtt, majd 1995-től 2008-ig a László Attila Bandben folytatták a közös munkát, nagy nemzetközi elismertséghez segítve mindkét formációt. A László Attila Band számtalan lemezt készített, és olyan figyelemreméltó művészekkel dolgozott, mint Tommy Campbell, Randy Brecker, David Friedman és Bob Mintzer. Közös munkájuk következő lépése a László Attila - Oláh Kálmán Quartet, partnereik ezúttal Lattman Béla basszusgitáros és Mohay András dobos. A kvartett repertoárjában jórészt Attila és Kálmán lírai, akusztikus kompozíciói szerepelnek, kiegészítésképp pedig saját zenei felfogásukat tükröző jazz standardeket idéznek fel.



Super Trio

Vukán György – zongora
Berkes Balázs – nagybőgő
Kőszegi Imre – dob

Az 1980-tól 1991-ig folyamatosan működő Super Trio az utóbbi években újra színpadra állt. A zenekar nevének adományozója a jazz berkeiben méltán ismert amerikai Columbia lemezkiadó, aki magyar zenekarok közül elsőként a Super Trio-val készített lemezt. Azóta számtalan albumot adtak ki, filmzenét készítettek és szimfonikus zenekarokkal játszottak együtt. A zenekar bejárta Európa országait, számos jazz ikonnal adtak közös koncertet. A zenekar vezetője a szombathelyi gyökerekkel rendelkező Vukán György, aki ebben az évben ünnepelte 60. születésnapját. Partnerei pedig a műfaj két legstabilabb oszlopa, a kiváló jazzdobos, Kőszegi Imre, a Magyar Jazz Szövetség volt elnöke és Berkes Balázs, a zongora-bőgő-dob-triók meghatározó bőgőse