Válogatás a hazai formatervezés legjelentősebb alkotásaiból, 1880 - 2000

Koncepció és szöveg: Ernyey Gyula
Design: Part Studio

Zwack Unicum palack

A 19. század közepén, Pesten alapított Zwack-féle likőr-, rum- és szeszgyár italreceptjeit a természetes alapanyagok magas színvonalú használatára alapozta. Az 1860-tól gyártott Unicum gyomorkeserű nevét 1883 óta védi törvény. Ekkor tervezték az ital jellegzetes csomagolását, a sötétzöld színű, sárga címkés, gömb formájú palackot is. Az alján lapított, rövidnyakú palack messziről észrevehető vöröskeresztes címkével vált ismertté. 1892-től a piros háttér előtt arany kereszt látható. A kiváló itallal összekapcsolódó markáns forma méltán tette keresetté az Unicumot a hazai és külföldi piacon.

Zsolnay étkészlet (Rotshild-orchideás)

A 19. század közepén létesült kis pécsi kerámiaműhelyből a század végére hosszú és céltudatos munkával Zsolnay Vilmos teremtett korszerű gyárat. Kortársai által „a legnagyobb magyar fazekas”-ként emlegetett keramikus sokévi kutatásának, kísérletezésének eredménye lett az ékszerfinomságúan díszített, különlegesen finom „porcelán-fajansz”, mellyel az 1878-as Párizsi Világkiállításon széles nemzetközi elismerést szerzett. Az 1883-tól 1904-ig gyártott – a megrendelő bécsi bankárcsalád nevét viselő – Rotschild-készlet dekorját Zsolnay Vilmos első magyar női tervezőként számon tartott lánya, Júlia alkotta: a 24 darabos, kobaltkék alapszínű együttest a Rotschild családtól kapott könyvből merített, különböző orchideák díszítik. Egy évvel később a Rotschild család 90 darabos étkészletet is rendelt Hohenwartében lévő kastélyába.

Zsolnay-féle porcelánszigetelők

A Zsolnay-gyár a 1880-as évek közepétől állami megrendelésre szállította a távíróvezetékek porcelánszigetelését. Az itt látható termékek a vállalati jelzés szerint 1890 körül készültek, magas műszaki színvonalon, a korabeli legjobb nemzetközi mintákhoz hasonló formában.

Ganz nagysebeségű villamosvasút terve

1891-ben Frankfurtban mutatta be Zipernowsky Károly a Ganz és Társa cég nagy figyelmet keltő tervét. A Bécs és Budapest között közlekedő vonatot sík terepen 250 km/óra, emelkedőn 200 km/óra sebességűre tervezték, s a forgalomtól függően akár tízpercenként indíthatták volna. A kocsihoz négy, 200 lóerős elektromotor készült. A 45 m hosszú, 2,15 m széles, 2,2 m magas kocsitest – a magyar közlekedési iparban elsőként – két végén áramvonalas kialakítású.

Ganz elektromos háztartási eszközök

Zipernowsky Károlyra nemcsak világhírű feltalálóként, hanem sokoldalú terméktervezőként is emlékezhetünk. A találmányait összegző 1890-ben kiadott könyvben olyan korszakos termékeket mutatott be, mint a villanyvasaló, az elektromos tűzhely, a villanyradiátor vagy a padlókefélőgép. Bár elsősorban műszaki újdonságok, Zipernowsky szellemes tervei egyes máig eleven mindennapi funkciók formai megoldásának közvetlen alaptípusaiként is értékelhetők.

A budapesti millenniumi földalatti vasút

A Belváros és a Városliget közötti gyors tömegközlekedés megoldására a mai Andrássy út kiépülésével kerülhetett sor. Budapest vezetése a sétálókat zavaró közúti pályatest helyett a „kéreg alatti” vasút mellett döntött. A megvalósításra a Magyarországon leányvállalattal jelen lévő Siemens und Halske cég kapott megbízást 1893-ban. A tervezés 1894 elején, a berlini Heinrich Schwieger és Wörner Adolf, a Budapesti Városi Villamos Vasút műszaki igazgatója vezetésével zajlott. 1894 közepén kezdődött az építkezés, a forgalom 1896. május 2-án indult meg. A kivitelezésben a Siemens und Halske mellett a MÁVAG-tól a Láng és Schlick gyárakon át a Zsolnay cégig a magyar ipar több vezető gyára vett részt. A 3700 méter hosszú budapesti földalatti vasút Nagy-Britannia után Európában a második, a kontinensen az első volt.

Buchwald-féle összecsukható kerti szék

Már az ókortól ismertek a reneszánsz idején Európa-szerte elterjedt összecsukható székek. 
A 19. század második felének felfutó vas- és acéltermelésével különböző igényekre válaszolva a bútortípus új formái alakultak ki. Buchwald Sándor, a budapesti változat tervezője és gyártója az 1900. évi Párizsi Világkiállításon aranyérmet kapott termékéért. A kertekben, vendéglőkben és nyilvános tereken egyaránt használható, kényelmes, tartós, könnyen tárolható kerti szék gyorsan népszerűvé vált. Egyik változata a pesti Duna-part korzójáról a 20. század elején készült fotók és rajzok csaknem mindegyikén feltűnik.

A Valtellina-vasút

„Az első vasút, amelyen gőz helyett az összes vonatot elektromos erő hajtja” – írta 1902-ben nem kis büszkeséggel Cserháti Jenő és Kandó Kálmán, utóbbi úgy is, mint a munka szellemi atyja. A 106 km hosszú észak-olaszországi vasútvonalat 15 Hz-es, 3000 V feszültségű, váltóáramú rendszerben tervezte meg. A vízierőmű-turbináktól a vasúti kocsikig a Ganz gyártotta a teljes elektromos rendszert. Bár a megoldás világszerte Systeme Italiana néven vált ismertté, első Ganz-mozdonyai ma is magyar termékként láthatók a milánói Műszaki Múzeumban.

Csonka-féle postai kocsik

A Magyar Posta 1904-ben nemzetközi pályázatot írt ki 12–14 lóerős postakocsik tervezésére és gyártására. A nyolc pályamunkából a karbu-
rátor társfeltalálója, Csonka János által tervezett, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár, illetve a Röck István Gépgyár által gyártott kocsik voltak a legsikeresebbek. A több mint harminc évig használt járművek számos további megrendelést hoztak a tervezőnek: az 1906–08-ban készült 4 hengeres, 25 lóerős személyautót a maga korában „Budapest legszebb kocsijának” tartották. Bár Csonka az 1908 és 1912 között tervezett, sok műszaki újdonságot tartalmazó kisautóival széles nemzetközi elismerést szerzett, nagyobb megrendelés híján munkáit sajnos nem tudta formailag teljesen kiérlelt gyártmányokká fejleszteni. Megoldásait így is „kiváló arányérzék és természetes egyszerűség” jellemzi.

Bíró Mihály: Palma-plakát

A 19. és 20. század fordulójának egyik legemlékezetesebb, szellemes plakátját Bíró Mihály készítette a Palma Gumigyár számára. A gyár-
tó logója már messziről megragadja a néző tekintetét, a padon ülő csoport tagjai ugyanis saját cipőjük talpával bizonyítják, hogy min-
denki Palma gumisarkot hord, hiszen az a legjobb! A vidám, életteli figuráktól az erőteljes kontúrok között tartott színekig minden a plakát témáját és a márka erejét emeli ki.

MÁV 301-es gőzmozdony

Az 1900. évi Párizsi, majd az 1906. évi Milá-
nói Világkiállítás tanúsága szerint az 1900-as évektől a hazai mozdonytervezés és gyártás eredeti, sikeres darabjai kerültek ki a MÁV 
1870-ben alapított gépgyárából. A fejlődés a 2C1 tengelyelrendezésű, 301-es, ún. pacific típusban teljesedett ki: a mozdony sík pályán 100 km/óra sebességre gyorsította a 700 tonna súlyú szerelvényt. Az ikerhenger elrendezéssel készült nagykocsis gőzmozdonyt szerte Európában az egyik legnagyobb teljesítményű és legszebb gyorsvonati mozdonyként ismerték: 145 tonnás tömege erőt és gyorsaságot, for-
mája kifinomult ízlést sugárzott.

A Nyugat folyóirat

A modern magyar tipográfia, könyv- és folyóirattervezés alapjainak megteremtése a berlini és londoni megbízásokon nevelkedett Falus Elek nevéhez kötődik. Falus tervezte a 19. század elejének híres irodalmi folyóirata, a Nyugat címlapját, majd – magyaros későszecessziós, art decóba hajló stílusban, a szöveg és díszítés máig korszerű összhangjára alapozva – a kiadó könyveinek borítóit is.

Albatrosz IV és Kolibri IV repülőgép

Svachulay Sándor 1890-ben minden anyagi és szakmai támogatás nélkül, önállóan kezdte a repüléssel kapcsolatos kísérletezést. A természetben előforduló repülőmozgások tanulmányozása alapján az 1900-as évek elejére a hivatásos kutatókat is megelőző felismerésekre jutott. Merész újításokra épülő, korabeli társaikhoz képest igen kis méretű repülőit bionikai elvek alapján, különleges formákban és technológiával építette. A váz vászonburkolatát utólag kezelte híg gumioldattal, ami száradás után feszessé és rugalmassá vált, így nem lazult meg hosszabb használat során sem. A csekély önsúlyú gépek nagy fesztávú szárnyát a madarak szárnyának megtört vonalát követve formálta meg. Mindehhez kiváló teljesítmény társult: a Kolibri IV 35 lóerős motorral 125 km/óra sebességet ért el, a 100 lóerős osztrák gépekének kétszeresét.

Faragó Géza: Tungsram-plakát

A magyar ipari és vizuális kultúra a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt „fényes” fejezete a Tungsram márkáról ismert Egyesült Izzó és Faragó Géza grafikus együttműködése. Az 1872-ben alapított vállalat a Hanaman Ferenc és Juszt Sándor által feltalált volfrámszálas izzók kiváló teljesítményét Faragó közreműködésével népszerűsítette. A plakátjaiban gyakran humoros, néha ironikus, de következetesen dekoratív stílusú grafikus Tungsram-plakátjával a szecesszió örökségét folytatta. A reklám a szellemes ötlet látványos megjelenítésével hat: Faragó a naphoz hasonlítja az izzó fényét, amikor a szemét kezével védő karcsú nőalakot állítja középpontba.

Kner–Kozma: Három csöppke könyvecske

Kevéssel az első világháború drámája után a 
gyomai Kner Kiadó és Nyomda három kis méretű, míves könyvet jelentetett meg. A céget 1910-től vezető Kner Imre, az építész és grafikus Kozma Lajos valamint az irodalomtörténész Király György közös munkája nyomán a köteteket klasszikus művek sora követte. A minőség mentén válogatott, ízes nyelvezetű művekhez Kozma funkcionális szövegelrendezésű könyvoldalakat tervezett, lapdíszei és az illusztrációk stílusával megteremtve a modern magyar könyvművészet új alapjait.

 Double-decker City Buses

In the early 1910s, immediately preceding the war, motorized public transportation was introduced to Budapest in the form of taxis, buses, and delivery and sanitation trucks. MARTA company was awarded the contract for buses much like the ones running between London's Liverpool Street and West Kilburn. This was a tribute not only to the British system, but also to the Arad-based Hungarian Automobile Corporation founded seven years earlier, for its impartial merit in international competitions. Contemporaries praised the appearance of the new bus, the elegance of its design despite such large size and capacity, and the interior comfort provided for passengers.

FEIRO Dongó iskola- és sportrepülőgép

Az 1923-ban létrejött FEIRO Rt.-t a hazai utasszállító- és iskolagépgyártás fejlődése hívta létre. Egyik alapítója, Rotter Lajos egyben a két világháború közti időszak több sikeres típusának tervezője is. Furnér borítású, faszerkezetű repülői közül a kétüléses Dongó statikai és aerodinamikai szempontból egyaránt megelőzte korát. A hazai és külföldi szaksajtó elismeréssel szólt az ezüstszürkére festett, piros kerekekkel, ülésekkel és feliratokkal tervezett repülőgépről.

Berény Róbert: Cordatic-plakát

Berény Róbert grafikus és festőművész 1928-ban tervezte a Globus Nyomdában kivitelezett, 1930-ban az utcákra került Cordatic gumiabroncs hirdetését. A frappáns plakát ereje egyszerűségében rejlik: aprólékos részletezést mellőző nagyvonalúságában nyoma sincs a későbbi Neue Sachlichkeit formalizmusának. Az autóssapkában és -szemüvegben, testre simuló öltözékben, vállán óriási gumiabronccsal rohanó figura a gépkorszakot megszemélyesítve hirdeti egy modern termék megbízható minőségét.

Lingel-féle Varia-bútor

Felhasználva a modulrendszerű könyvszekrények gyártásával szerzett tapasztalatait, a Lingel-gyár a húszas évek végén nemzetközi, főként német példák nyomán a tipizált lakásbútorok felé fordult. A 14 elemből álló Varia tárolóbútor négy tartószerkezeti elemet, hat függőleges és négy vízszintes modult tartalmazott, s ezekből tömérdek kombináció kialakítására volt alkalmas. A nagy sikerű típusbútorral a Lingel a korpuszbútorok minőségi etalonját teremtette meg Magyarországon.

Magosupersix gépkocsi

A hathengeres, 2 literes, 40 lóerős, 90 km/óra sebességű Magosixszel a húszas évek utolsó harmadában, a világgazdasági válság árnyékában kezdett új fejlesztésbe a Magyar Állami Gépgyár (MÁG). A hosszú élettartamúra tervezett, stabil és gazdaságos kocsi továbbfejlesztése a Magosupersix, még nagyobb teljesítményű motorral, modernebb fékrendszerrel, kényelmesebb és elegánsabb karosszériával. Az önindítós blokkmotorral, hidraulikus fékekkel, mélyépítésű hajlított alvázzal gyártott hatszemélyes autó világviszonylatban is korszerűnek számított.

Kecskeméti fütyülős barackpálinka

A gyakran az Alföld fővárosának is nevezett Kecskemét nevével már a 18–19. század fordulóján összeforrt a helyi termesztésű kajszibarackból készült aromás barackpálinka. A harmincas években a gyártó Zwack a 18. század végétől használt hosszú nyakú, ún. fütyülős palackban találta meg az ital jellegéhez és minőségéhez méltó, különleges üveg formáját. A barackpálinka ebben a markáns csomagolásban vált világhírűvé.

Siklóhajóterv

Fényes Kornél és Fényes Iván a Budapest–Bécs közötti 282 km-es vízi útszakaszra tervezte a gyorsvonattal versenyképes, 50 utast és 4 főnyi személyzetet 80 km/óra sebességgel szállító, légcsavarral hajtott áramvonalas siklóhajóját. Bár a tervezők a 18 m hosszú, 4,2 m széles, 2 m belmagasságú hajót műszakilag és formailag egyaránt körültekintően kidolgozták, elgondolásuk nem valósult meg. Fennmaradt dokumentációja alapján a siklóhajó terve mégis az áramvonalas formatervezés úttörő nemzetközi példái közé sorolható.

Heisler-féle típusszékek

Mára jobbára feledésbe merült ez az először az 1931-es Ãszi Budapesti Bútorvásáron bemutatott, de másutt – így az 1933-as milánói triennálén – is sikerrel szereplő széktípus. Az eredetileg Kozma Lajos által tervezett bútort több anyag- és formaváltozatban készítette Heisler József faárugyára. A termékek közös vonása a széles acélcsíkon nyugvó rugózó hátlap, ezen belül a szék készült tömör fából és rétegelt lemezből, kárpitozva és fémlábbal is. Formailag legérettebbek a korszak enteriőrjeiben gyakran felbukkanó, rétegelt lemezből, illetve fakeretbe feszített nádazással gyártott változatok.

Kandó-féle elektromos mozdonyok

Először 1928-ban próbálták ki a gyakorlatban Kandó Kálmán új elektromos vasúti rendszerét, a fázisváltó rendszert, amelynek révén lehetségessé vált az egyfázisú váltóáram nagyvasúti alkalmazása. Ennek nyomán határozta el a MÁV a Budapest–Hegyeshalom szakasz villamosítását. Egyanazon elv alapján Kandó két, 2500 lóerős mozdonyt tervezett, egy gyorsabb kisebbet teherszállításra, és egy nagyobbat átlagos közlekedésre. A mozdonyok megformálása erősen eltért a korábbiaktól: a kiemelkedő részek nélküli, sima karosszéria zárt tömegét a körbefutó ablaksor, illetve az ajtók és szellőzők szigorú geometrikus kialakítása teszi markánssá és hosszú időre példamutatóvá.

1934

Árpád sínautóbusz

Az autóbusz és a repülőgép által kínált kényelem világszerte új kihívást jelentett a vasútnak. A versenyre a könnyűszerkezetű motorkocsik bizonyultak legalkalmasabbnak. A Ganz cég már a húszas évek közepén foglalkozott könnyű sínautóbuszok építésével. A könnyűacél alapanyag és a nagy teljesítményű, üzembiztos Jendrassik-dízelmotor összekapcsolásának eredménye a négytengelyű, 70 ülőhellyel, 115–120 km/óra sebességgel közlekedő Árpád sínautóbusz. Az áramvonalas kocsiszekrény Zámor Ferenc irányításával készült, a formatervezésben részt vett Szablya-Frischauf Ferenc festő és belsőépítész, valamint tanársegédje: Mináry Pál is. A két vezetőállással, külön csomagtérrel, 64 párnás és 8 fapados üléssel és két toalettfülkével felszerelt, csendes futású, elegáns belső kialakítású kocsit maximális kényelmi igénnyel tervezték. Gyorsan nemzetközi figyelmet keltett, tartós sikerpályára állítva a Ganzot.