Kapolcsi Tudós – 4. nap, július 28.

Ez a kicsi mulatság, tartana, míg a világ! Kicsit kevesebben maradtunk a hétfő érkeztével Kapolcson, de a keményebbnél is keményebb mag továbbra is a fesztivál területén táborozik. Jelmondatunknak a fenti csujogatást választottuk. Fáradtságnak nyoma sincs rajtunk, legfeljebb a szemünk alatti gödör feketéllik a kelleténél jobban. És hogy ne csupán csak a mi véleményünk hangozzék el, körbejártunk a faluban, hogy népművészeket, zenészeket faggassunk az ő életérzéseikről. Mitöbb! Felkerestük azokat az apróbb fesztiválokat, melyek a nagy fesztivál keretein belül szerveződtek a Völgyben! Ma bemutatkozik a Manóműhely elnevezésű művésztelep. Holnap a Kobuci kert, Kapolcs egyik virágzó és megkerülhetetlen szórakozóhelye és vendéglője kerül a porondra. Tartsatok velünk

Kapolcsi Tudós – 5. nap, július 29.

4. fejezet

Milyen fesztivál lehet az, ahol Herczku Ágnes a padok közt táncol a hajnali órákban, szívből kacagva? El kell jönni a kapolcsi fesztiválra, és ki kell deríteni! Új jelzőket ugyanis tényleg nagyon nehéz találni. A remek, a felszabadult, a mámoros már elhasznált kifejezések volnának.

Egyszóval Szalonna és Bandája a Völgyben jártak.

A koncertet, melyet több száz ember előtt adtak, fergetegesen sikerült. Több cd-lemez anyagából szemezgettek, a Szájról szájra című albumról is muzsikáltak. Legnagyobb szenzáció a koncert végén a szólóhangszerek „versengése” okozta, hol a cimbamos Unger Balázs, hol Pál István „Szalonna”, hol Gera Attila fúvósjátéka került előtérbe.

A két felvonásos előadást a padok közti örömzene követte. Hajnal háromig meg sem állt a móka, kacagás, az éjszaka vége felé már a padokat is arrébb tolták a mulatók, hogy táncukkal elférjenek.

És, hogy mindez hol került megrendezésre?

Ingyen és bérmentve?

A Kapolcson helyet foglaló Kobuci kertben. Aki többet meg szeretne tudni erről a remek helyről, kísérje figyelemmel a népzene.hu oldalait!

Kapolcsi Tudós – 7. nap, július 31.

Hatodik fejezet – A király meztelen?

Hogy miért is? Milyen helyzet alakult ki a Kapolcsi Bűvészeti Napokon? A csütörtöki napon vált világossá számunkra, hogy még sincsen olyan rendben minden, mint ahogyan azt elképzeltük. A mai napon megjelent a Völgyfutá^’ elnevezésű újság. A hajdani Völgyfutár. A főszerkesztő azzal indokolja az „r” betű elmaradását, hogy ezúttal az utolsó karakter kinyomtatására nem maradt fedezet. Egyszóval az „r” elmaradt, de elmaradt a tényfeltárás is.

Például egy szó sem esik arról, hogy a kézművesek helyzete olyan tragikussá vált a hét közepére, hogy egynéhányan talán már összepakoltak a Malomsziget árusai közül, és haza”masíroztak”. Persze nem diadalittasan. Régen egy kézműves elegendő portékával kellett útra kelljen egy vásár előtt, ma teli bukszával ildomos, ha elmarad az egyre kisebbre remélt bevétel, maradjon ételre, hazafelé benzinre.

Mindenki panaszkodik. A mai napra annyi keserűséget hallotunk, hogy immár nem hagyhatjuk figyelmen kívül őket.

Valami akkor nyilallt belénk, mikor a tegnapi Völgyhíradó levetítése után, éjfél körül ballagtunk hazafelé. Az utcán annyian bandukoltak, mintha a tavalyi év hajnali, reggeli óráiban sétálnánk. Jellemző szituáció, hogy a szorólaposztó nem talált autót amely ablaktörlője alá papírocskáját berakhatta volna. A Völgyhíradó hírei sem győztek meg bennünket. Kevés olyan eseményről tudnak beszámolni a filmecske készítői, ami valóban érdekes. A rengeteg munkát, ami a forgatás körül adódik, természetesen értékeljük, de nem hiába alig harminc-negyvenen nézik csupán a vetítést. És a közönség nagyját még ilyenkor is a készítők teszik ki.

A vendéglátósok szintén elégedetlenek. Százezer forintos napi forgalomkiesésről beszélnek a tavalyi évhez képest. Sokan több tucatnyi stábbal dolgoznak, akik önmagukban is nagy befektetést igényelnek. Félnek, veszteséges lesz a Völgyben dolgozni. Ezért néhányan egyszerübb megoldásokhoz folyamodnak. Például másoktól merítenek ötleteket, hátha, így nagyobb jövedelemhez jutnak. Képzeljék csak el, ahogy Kapolcson egyszer csak a kobuci mellett hamm-buci is kapható lett, és ahogy nem csak egy-két, hanem egyre több kertben állandósítják az élő népzenét, mint vendég-csalógatót. ( Lám ilyet is megéltünk! )

Hogy miért nem szóltunk mindezekről a „fájdalmakról” mindeddig? Mert, mint a legtöbben, úgy vélekedtünk, hogy csak az időjárásnak illetve a hétköznapoknak köszönhető ez a vészes „vendéghiány”. Ráadásul a hét elején még többen úgy nyilatkoztak, hogy nem is baj, hogy kevesebben fesztiváloznak, mert úgy érzik, így legalább csak a valódi közönség érkezett a faluba, nincs tömeg, azok jöttek, akiket tényleg érdekel a völgy. Lassan-lassan az ehhez hasonló vélemények is megváltoztak.

Aki szerint ez a valódi közönség, éjféltájt ugorjon be a Kocsmaszínbe, ha sikerül átlépnie az ott szunyálókon olyan látványban lesz része ami gyakorlott szemnek is bizarr.

Egyetlen bizodalmunk a holnapi nap. A héten dolgozó és elfoglalt emberek visszatérhetnek. Nem kételkedhetünk - pénteken újra hömpölyögni fog a nép az utcákon. Csak a hétvégében bízhatunk, csak a hétvége feledtetheti el az olyan sérelmeket a kézművesekkel, amilyenek például még a hét elején érték őket. Gondolják csak el, amint a hét eleji esős napokon egy ideig nem szórták le a sártengerben úszó Malomsziget ösvényeit, hogy a vendégek szárazon megússzák a nézelődést, mivel néhány (!) árus még nem fizette meg a helyi iparűzési adót. Majd a szalmát leborító traktor szélsebesen távozott, így a kézművesek maguk terítették a dagonyába a szalmát. Ennek költsége már nem fért bele a nem fillérnyi területdíj+extra iparűzési+regisztrációs díjak egyikébe sem.

Holnap a Csík zenekar koncertezik.

És a mi hangulatunk még mindig töretlen. Nevetünk sokat.

És félre ne értsék, a Völgyfutá^’ irodalmi értékét nem forszírozom. Felemelő érzés olvasni, ahogyan kortárs költők, és neves lapok újságírói összefognak, és publikálnak. Jó dolog a sörözés élményéről értekezni, és mulatságos Hrabal stílusában beszámolót olvasni.

Csak lenne több a látogató...

Kapolcsi Tudós – 8. nap, augusztus 1.

Hetedik fejezet

Az történt, hogy Csík János a padon állva énekeltette az ezrekben számlálható közönségét – hajnalig. Pénteken nyolckor kezdődött a Csík zenekar koncertje a Kobuci kertben, és olyan sokan érdeklődtek a zenekar után, hogy még a főutcán is tucatnyi ember ácsorgott, nyújtogatták a nyakukat, formáltak kagylót a fülük mellé, hogy jobban halljanak. Az egészen vastag kőkerítésen rengetegen csimpaszkodtak. A kertbe vezető utak tömve voltak emberekkel. Csilláron nem lóghatott senki, mert az nincs a Kobuciban, de különben bizonyára oda is felkapaszkodtak volna a vendégek. A koncert ideje alatt mosdóba menni csak a bátrak mertek. Jómagam megpróbálkoztam ilyesmivel, és negyed órán keresztül mást sem csináltam csak a mosdó felé igyekeztem. A kert sarkába. A nagylábujjam bánta meg leginkább ezt a túrát.

Persze Csík Jánosék mindenért kárpótoltak. Nem csupán a újonnan megjelenő albumról muzsikáltak, hanem az eddigi összes lemezükről szemezgettek. A feldolgozás számok is előadásra kerültek, a tömeg persze leginkább ezek esetében őrjöngött - együtt szállt fel a dal Csík János, Majorosi Mariann és a közönség szájából.

És hogy az „asztaloknálmuzsikálás” hogyan történt?

A prímás urak felszólították a kedves mulatozókat, hogy kérjenek zenét. Sajnos azonban a nagyérdemű nem éppen hozzáértő módon állt ehhez a kérdéshez, még csak műkedvelő módon sem, mert leginkább a Kispál és Quimby zenekarok számainak feldolgozását követelték, jobb esetben a Csík albumok valamelyik „trekjét” szerették volna hallani. Kerek, egész táncrendet, kismagyarországit, erdélyit alig-alig húztak a zenészek. A hangulat mégsem vált kínossá, mert Csík János bácsi felállt a hozzá legközelebb eső padra, és tanította a népdalokat. „Namégegyszer, ezt a versszakot!” hangzott fel, a vendégek pedig mámorosan kezdték újra a szöveget.

Hajnal kettő óra után a Kobuciban csendet kell teremteni, így szól a kapolcsi vezetőséggel a megállapodás. A hangulat azonban nem csillapodott, akaratlanul is meghúzták a vonót a zenészek, felcsendült egy-egy dal. Hogy ne történjék mégsem szabálysértés, kivonultunk a kert előtti utcákra, és ott folytatódott a mulatozás. Mikor pedig pirkadni kezdett, a Kobuci kert újra kinyitott, és újra befogadta kedves vendégeit, hogy együtt köszönthessük az új napot.

Az új napot! Lassan-lassan elfogynak a kapolcsi napok, és olyan, mintha meg sem érkeztünk volna még.

Utóirat: aki még többet meg szeretne tudni a Csík koncert varázsáról az látogassa továbbra is a népzene.hu oldalait, ugyanis a közeljövőben várható Csík Jánossal készített interjúnk megjelenése!