Elmaradt, lemondott, esetenként betiltott koncertekről, víg utcazenészekről, a környék egyik nagyszerű borászatáról és kirándulási lehetőségekről szól a következő cikk, némi Márta István közbeszólással. Forróság és családias hangulat továbbra is a Kapolcsi Bűvészeti Napokon és társrendezvényein.

Újabb beszámoló Kapolcsról:

"Tegnapelőtti esténket, miután Kapolcson meghallgattuk Márta István a völgy jövőjéről tartott fórumát, ismét Dörögdön töltöttük, ahol mindig is legjobban éreztük magunkat a Völgyben. A Tütüben (Trafó Bár Tangó kihelyezett programhelyszíne) Soma Mama Gésa koncertjét akartuk megnézni, de sajnos lemondták a fellépést. Amúgy is csak az énekesnő és egy zenész jött volna, a többi zene pedig valamilyen berendezésükből szólt volna, de a hivatalos indoklás szerint ez a gép elromlott és ezért nem is jöttek. Helyettük az előzenekarnak szánt Interkarate játszott. Több mint két óra késéssel léptek a színpadra, és nem hoztak magukkal dobcuccot, ezért a dobosuk egy kuka tetején ütötte a ritmus az alá a pár szám alá, amit eljátszottak. Elindultunk inkább a falu másik végén található Napfény kempingbe, ahol a Dörögdi Blues program keretein belül a Magic Mosquitoz lépett fel. Saját bevallásuk szerint – egyik nap stoppolásnál pont a zenekar egyik tagja vett fel minket – lápi bluest játszanak. Azonban nem jutottunk el a koncertre, mert a falu közepe táján levő kocsma előtt két srác utcazenéjére táncolt egy csomó ember az út közepén. Mi is itt ragadtunk. Mindig is a kiszámíthatatlanságot és az itt kapott hatalmas szabadságot imádtuk a völgyben, s a programhiány ellenére ez most is megvan. Valamelyik este ugyan Kapolcson kimentek a rend őrei, hogy leállítsák, a „hangoskodó” utcazenészek spontán koncertjét, Dörögdön viszont nem zavart senkit a danolászás, csak táncolt mindenki vidáman.

Egyébként a délutáni beszélgetésen Márta István felsorolta a szokásos: rossz az állam pénzelosztási rendszere és nincs hazánkban mecenatúra szöveget. Minden politikai felhangtól tartózkodva, elmondta, hogy reformokra van szükség a Völgyben. És azt is megtudtuk, hogy az idén bevezetett és napi kétezer darab sétálójegyből (a csigás nyaklánc), körülbelül csak napi ötszáz fogy, és a jegyeladásban is rosszul állnak, hisz a napi ezerötszáz darabnak is jó, ha fele elfogy. De az előző években is a látogatóknak csak körülbelül 10-12%-a vett jegyet. Nehéz rávenni jegyvételre az embereket egy olyan helyszínen, ahol több bejárat is létezik.

Tegnap a rádióban reggel beharangozott eső helyett ismét forróság tört a Balaton-felvidékre, mi újabb pihengetés (semmittevés) helyett autóskirándulásra indultunk. Elmentünk Tapolcára, ahol a turkálókból tiszta ruhát szereztünk magunknak, jártunk Szigliget felé és a Szent György hegyen a Szászi Pincészetben bevásároltunk finom borokból estére. Visszafelé még egy frissítő csobbanásra bementünk Hegyesdre. Majd az autót lerakva, Kapolcsra mentünk. Este már érezhető volt, hogy hétvége van, hisz eléggé megtelt a völgy központi falva, vagy ha úgy tetszik bazárvárosa. Igaz fele annyian sincsenek még most sem, mint tavaly, de már néha lassul a kocsiforgalom. A Csík zenekar Kobuci kertben tartott koncertjére már be sem fértünk, ezért az utcáról hallgattuk a leginkább „Völgyhangulatot” képviselő népzenei formációt. Remek volt, csak néha belezúgott egy-egy elhaladó autó. A koncert után egy nyári zápor formájában az eső újra elérte a fesztivált, jót tett ekkor már a kis hűsítő mindenkinek."

Fodor Csaba