Az internet sokak állítása szerint az egyik legdemokratikusabb intézmény, amit az emberiség létrehozott. A végtelen háló szabadon szőhető, bárki létrehozhatja a saját maga felületét, újságot szerkeszthet, naplót vezethet. Azokkal beszélgethet, akik ugyanúgy gondolkodnak, ugyanaz az érdeklődési körük, és nem is feltétlenül kell szombaton beülni egy sörre, hiszen a cyber-café is ugyanolyan kellemes. Tehát összeköt. Persze érvelnek ellene is, miszerint nem a legjobb értelemben köt össze. Belterjessége nem a különbözőségek elfogadása irányában hat, hanem szűkítőleg: csak a hasonló gondolkodókkal kialakítandó közös fórumok felé invitál. Könnyű a neten megtalálni a hasonlelkű őrülteket, de nehezebb általa elfogadni a másként gondolkodókat, másként őrülteket.

Az internet-hívők esélyegyenlőségből is jelest adnának az internetnek, már ha létezne valami szabályozó, felelősséget vállaló intézménye a világhálónak. Az elvileg hierarchiamentes térben mindenki egyformán fejtheti ki véleményét, írhat levelet vezérigazgatónak, miniszterelnöknek, kedvenc pop-dívának. Persze mindez csak amolyan liberális értelemben igaz.

A rendszer maga valóban nyitott és - elvileg - független, ám a hozzáférés már kevésbé az. Hiszen a rákapcsolódottak táborának egyenlősége mellett egyre jelentősebb a nem-csatlakozók lemaradásának, kirekesztődésének az esélye. Van, akinek pénze nincs rá, van, aki nem érti, hogy mi haszna származhatna belőle, és van, aki rémülettel fordul el, ha csak meghallja a három dupla v-t. A szakadék egyre mélyebb lesz, és lassan az a veszély fenyeget, hogy aki járatlan a virtuális világban, aki nem tudja mi fán terem a blog és a telebank, nem érti a legegyszerűbb angol kifejezéseket, az egy másik térben, másik országban, másik valóságban fog élni. Mindez a személyes hozzáálláson, az anyagi lehetőségeken is múlik, mégsem kizárólagosan. Az internetes szolgáltatók sokszor ugyanolyan nehézkesen értik meg az “akadálymentesítés” lényegét, mint a budapesti múzeumok vagy középületek.

Mit jelent az esélyegyenlőség az interneten? Bővíthető-e a hozzáférők tábora a kínálati oldalról? Ehhez az első lépés az olvashatóság megteremtése. A netre felrakott információ ugyanis csak akkor elérhető, akkor “akadálymentes”, ha mindenki egyformán el tudja olvasni. Ezt egyszerűen meg lehetne valósítani: a betűméret változtatásával. Lehet, hogy az idősebbekről ma még nem tételezzük fel, hogy az internetet böngésznék. Ám ha az internetes újságok kihasználnák a nyomtatott sajtóval szembeni előnyüket, akkor talán az idősebb korosztály is - nehézkesebben, lassabban -, de rászokna a netezésre, és így “behálózható” lenne. A legtöbb magyarországi közszolgáltató egyelőre azonban fittyet hány erre az egyszerű esélyteremtésre. A legtöbb honlapon a beállítási lehetőségek nem engedik a betűméret megváltoztatását. Ilyen grafikai politikát folytat például a Magyar Rádió, az MTI, vagy a sajtótermékek közül a Magyar Hírlap, a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a HVG. Az internetes informátorok közül az Index, tévék közül a TV2 vagy az RTL klub, de még a köz szolgálatára létrehozott magyarorszag.hu sem engedi a betűméret nagyítását. Vannak azonban kivételek is: a Parlament és az Egészségügyi Szociális és Családügyi Minisztérium honlapjai.

Az esélyteremtésnek persze létezik kézzelfoghatóbb példája is a hálón. Vannak ugyanis kimondottan vakoknak és gyengénlátóknak létrehozott oldalak. Ilyen a nemrég útjára indított vilaghallo.hu szolgáltatása, amelynek informatikai rendszerét is nem látók fejlesztették ki. A szolgáltatás azonban zártkörű. Kifejezetten a vakok számára tesz elérhetővé szépirodalmi szövegeket. A szolgáltatás azonban látók számára a monoton, gépies hang miatt élvezhetetlen. Az “akadálymentes képernyő” nem ezt a fajta elkülönített szolgáltatást jelenti.

Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal honlapja példamutató kellene, hogy legyen. Bizonyos értelemben az is, hiszen a honlapon jól látható helyen szerepel az “akadálymentes” felület elérhetősége. Budapest város honlapja szintén elérhető “Vakok és Gyengénlátók” számára is.

Az akadálymentesítésnek többféle filozófiája van. Az egyik az elválasztó egyenlőség-teremtés, ahol elkülönített folyosókon, hátsó bejáratokon, az átlagközönségtől elválasztva képeznek ki akadálymentes tereket. Létezik továbbá az integrált rendszer-felfogás, ahol egyetlen, mindenki számára elérhető tér van, ahol a kerekesszékkel közlekedő, a babakocsit toló anyuka és a lábát tört tinédzser is ugyanazt az eszközt használja. Ugyanígy a virtuális térben is - a kifejezetten vakok számára készült esélyteremtő rendszer mellett - megteremthető a sasszeműek és látásukban korlátozottak közös felülete.

Csak ne kellene megint a BBC filozófiájára ujjal mutogatni! A brit tömegtájékoztatás világhírű csatornájának híroldalai ötféle szövegméretben elérhetőek. Ezen kívül minimalizált képanyaggal rendelkező változatban és csak szöveg formátumban is elérhető a lecsupaszított, kihangosítható változat. Ez sincs azonban vakokra bélyegezve, egyszerűen a TEXT ONLY felirat jelzi, hova téved az ember. Leginkább az esélyegyenlőség útjára…

Forrás: Népszabadság

Üdv Nektek és eredményes munkát kívánok: kovács Istvánné