Mai himnuszunkat nincs aki nem ismerné.

A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg.

A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte.Egressy Béni zenésítette meg. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben, azonban csak 1903-ban lett az ország törvényileg elfogadott himnusza.

A szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult.

Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről.

De milyen volt a Magyar  Himnusz Kölcsey előtt?

Legelterjedtebb és legelfogadottabb az alábbi himnusz volt.

Boldogasszony Anyánk
(Régi magyar himnusz)

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Ó Atya Istennek kegyes, szép leánya,

Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,

Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel tekints meg népedet,

Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Sírnak és zokognak árváknak szívei,

Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Vedd el országodról, ezt a sok ínséget,

Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,

Magyar nemzetedből a hitetlenséget.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,

Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,

Szent László király is minket reád bízott.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,

De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Jézus Fiad előtt hajts térdet érettünk,

Mert ha nem cselekszel egy lábig elveszünk.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,

A te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.

Magyarországról,

Édes hazánkról,

Ne felejtkezzél el

Szegény magyarokról!

De ez se a legrégebbi himnuszunk volt!

Első és legrégebbinek ugyanis a Maghar himnuszunkat tekinthetjük,

melyet rovásjelek fordításával írt le dr. Bobula Ida nyelvész

A Maghar Himnusz így szól:

Országok országa
Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt
A világnak fénye,
Nagy a te nemzeted,
Nagy a te végzeted,
Oly messze magasztos,
Hogy föl sem érheted.

Mint a magas mennység,
Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere
Szent és sérthetetlen,
Hegyek, árnyas erdők,
Hős föld büszke népe,
Ez a te végzeted
Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy,
De az örök törvényt,
Amit Isten rád rótt,
Vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön
Győzelmes végzeted:
Úr oltára te vagy,
Emeld fel a fejed!

Ugye hogy ez az utóbbi himnusz mennyire más? Nem egy könyörgés vagy ima, inkább egy Atyai intelem, melyben őseink közvetlenül hozzánk, mai örököseikhez szólnak büszke, nyugodt de erőteljes, ellenkezést, bizonytalankodást nem tűrő hangnemben.

Érdemes lenne ezt is megzenésíteni...