https://wmn.hu/ugy/51160-biztos-egy-hableany-volt--egy-szexualis-zaklatas-vadjanak-es-bocsanatkeresenek-margojara
2019. július 29.
|
WMN
A vizes vb helyszínéül szolgáló dél-koreai Kvangdzsuban vasárnap
hajnalban a rendőrség őrizetbe vett egy magyar úszót. Kenderesi Tamást
szexuális zaklatással vádolják, mivel a 22 éves férfi egy éjszakai
szórakozóhelyen megfogta egy ott dolgozó 18 éves nő fenekét. Az esetről
videófelvétel is készült. Kenderesi közleményben kért bocsánatot.
Mindazonáltal úgy gondolja, nem követett el súlyos vétséget, és a
szexuális zaklatás vádját is visszautasítja, sajnálja, hogy megsértette a
helyi értékrend erkölcsi normáit. A történet azonban számos kérdést
felvet. Valóban bagatell ügy egy fenékfogdosás? Tényleg csupán
kulturális különbségekről van szó? Más megítélés alá esik egy
miniszoknyás ázsiai nő?
Egy csinos lány sétál Kőszeg utcáin, hosszú szoknyáját
lágyan fodrozza a nyári szellő. Épp befordulna a Várszínház sarkán a
Főtér felé, amikor a fenekén váratlanul egy idegen kéz érintése lepi
meg. Ezt ő erősen zokon veszi. Azt hiszem, nem lenne komoly társadalmi
vita afölött, hogy ami a lánnyal történt, valódi bunkóság, és jogos a
felháborodása. Azon már elvitatkoznánk, mi az arányos retorzió,
rendőrségi ügy, kézlevágás vagy csak egy ejnye-bejnye. Ha azonban
ugyanez a lány miniszoknyát viselt, bizony máris élénkebb vitára
számíthatunk. Ha pedig egy sztriptízbárban, munkavégzés közben érte az
inzultus, akkor esélyes, hogy sokan azok közül, akik az első – vagy akár
a második – verzióban a pártját fogták, most már azt mondanák, ne
csodálkozzon. Hiszen erre szerződött.
Abba bele sem merek gondolni, merre (és mennyit) billenne a
mérleg nyelve, ha még ázsiai származású is lenne ez a példamesebeli
lány, és egy egzotikus országban élne, például Dél-Koreában. Mondjuk,
nem kellett belegondolnom, Kenderesi Tamás ügye kapcsán elém sodorta a
szél a népítéletet. Egy a többihez képest óvatosabb kommentelő az első
híradásokra, miszerint a magyar úszót szexuális zaklatással vádolják,
így reagált: „Biztos egy hableány volt. :D”
Bizonyára arról is érdemes lenne beszélni, hogy mit kezdtünk mi így
kollektíven a Hableány tragédiájával, ha feszültségoldásképpen ilyen
viccekbe csatornázzák magukat az indulatok. Mondjuk, hogy nem értünk a
végére az ügynek. Ahogy annyi másnak sem. Nézzük most az annyi mást!
Nagyon tanulságos eset ez. Meggyőződésem, hogy Kenderesi Tamás – és
környezete – őszintén nem hiszi, hogy egy idegen nő fenekének kéretlen
megfogása kimerítené a szexuális zaklatás fogalmát. Nagyon sokan
gondolkodnak hasonlóan az országban, és ez csak akkor változhat, ha az
ilyen fenékfogásokat elkezdjük komolyan venni. Nem, nem kövezésre kell
gondolni. A huszon-egynéhány éves úszó karrierjét sem szeretné derékba
törni senki, remélhetőleg.
Elég lenne, ha most ez a sportoló – és az összes rajongója –
megértené, hogy nem csak Dél-Koreában nem ér a semmiből megmarkolni egy
másik ember testrészeit. Itthon sem bók. Még ha ez – sajnos – nem része is a tananyagnak.
„Úgy gondolom, nem követtem el semmilyen súlyos vétséget,
azt viszont meg kell értenem, hogy megsértettem bizonyos erkölcsi
normákat, amely (sic!) a helyi értékrend alapját képezik.”
Kenderesi Tamás megnyilvánulása az eset után a korszellem maga, de
ezért vajon mennyire hibáztatható, és célt érünk-e, ha az ügy kapcsán a
személyét vesszük elő? Tegyük fel, hogy az eset valóban kimerült a
Kenderesi által elmondottakban: a mellékhelyiségből kifelé, nyilatkozata
alapján nem véletlenül, „hozzáért” (jelentsen ez bármit) a sértett
alfeléhez. Ez úgy tűnik, szerinte amúgy rendben van, csupán a „helyi
értékrend” az, amit megsértett, nem valami univerzális erkölcsiség.
Magyarul: egy kőszegi kocsmában elmenne ez a viselkedés. Vagy egy pesti
sztriptízbárban. (Amúgy a sztriptízbár pont az a hely, ahonnan
világszerte kidobnak, ha a munkavállalókhoz érsz. Nem érsz hozzájuk,
pont.)
Túl azon, hogy – amennyiben az eset valóban ennyi volt, amennyiről
Kenderesi és a hírek szólnak – az úszót csakugyan nem kéne megkövezni,
eltiltani, érmeit visszavenni, és főleg nem kéne a nemi erőszakért
elítélt Kiss Lászlóhoz hasonlítani, azért akad itt némi
elgondolkodnivaló. Először is adja magát a kérdés: miért gondolja
Kenderesi, hogy létezik olyan pontja a világnak, ahol egy bár
alkalmazottjának meg lehet fogni a fenekét? Egyszerű.
Azért gondolja ezt, mert jó eséllyel soha senki nem magyarázta el
neki, hogy nem így van. Hogy senki sem egy tárgy, és hogy csak és
kizárólag konszenzuális alapon csapkodjuk egymás bármijét.
Azért gondolja úgy, ahogy, mert egy olyan országban szocializálódott, ahol az ilyesmit még nem tanultuk meg komolyan venni.
Ez a férfi egy olyan országban nevelkedett, ahol a többség nem érti,
hogy a füttyögés, a fenékre csapás, a másik alkoholos állapotának
kihasználása és a nyolc napon túl gyógyuló sérülésekkel járó nemi
erőszak bizonyos értelemben egyazon skála egymástól igen távol eső
pontjai. Ez bizony egy olyan ország, ahol egy fenékre csapásért a
többség nemhogy feljelentést nem intézne a támadója ellen, de szóvá sem
merné tenni.
Sőt, mifelénk (de egy friss kutatás szerint még Dániában is) sokszor a
skála csúnyábbik végét, a konkrét nemi erőszakot sem jelentik, hiszen
már a rendőr is lebeszél erről, merő jó szándékból. Mert kinek kell az a
nyűg a hatósági eljárással? Főleg, ha a feljelentőn miniszoknya van. A
döntő többség önként eláll a feljelentéstől. Különösen akkor, ha
úgynevezett erőszak nem történt, olyan legalábbis, amit egy orvosi
vizsgálat meg tud állapítani. Már ha éppen hajlandó az orvos felvenni a
látleletet, sokszor ez sem magától értetődő. Vajon ezek után kérdés,
hogy miért is engedik el sokan az erőszak vádat, miért nem teszik szóvá,
ha például „csak” fogdosás volt?
Ha sokan a skála súlyosabbik végét is vitatják, mire számítson az, akit „csak” megfogdostak? Jobban jár, ha elengedi.
Amibe rendre beleütközöm, ha a szexuális erőszak formáiról, illetve
azok összefüggéseiről beszélek, az a merev elutasítás, hogy az
utánaszólás, a seggre csapás nem súlyos dolgok, az csak bók, amin a
túlemancipált nők „a ló túlsó oldalára esve” felhorgadnak. Egy bizonyos
skáláról beszéltem az előbb. Ez a skála a szinte semmitől a bestiális
gonoszságig terjed. Egy ilyen skála eleje jellemzően nem is emlékeztet a
végére, az utánaszólásnak látszólag nincs köze a durva erőszakhoz,
hiszen a skála két széle két szélsőség, egymástól biztosnak tűnő
távolságban. A jelenségek sora azonban végül kiad egy spektrumot,
amelyen a legsúlyosabb esetek és a legenyhébbek is helyet kapnak.
A skála ezer színt mutat ugyan, mégis, valahol, elemi szinten egyről
beszélünk. A mozgatórugó ugyanaz: nem hiszek a másik integritásában.
Tehát azt teszek vele, amit én akarok. Rácsapok, ráfütyülök,
megszorongatom, vagy… A jelenségek gyökere azonos. Valahol, valaki,
valamiért felhatalmazva érzi magát arra, hogy a másik ember akaratát
figyelmen kívül hagyja, és az illető határozott beleegyezése nélkül,
vele bizonyos dolgokat megtegyen.
Ha nem értjük a jelenség természetét, akkor azt sem fogjuk érteni,
hogy mi az összefüggés a szélsőségek között. Hogy ugyanonnan erednek.
Az, hogy az egyszeri kommentelő Kenderesi Tamást Kiss Lászlóhoz
hasonlítja, egyebek mellett annak az indikátora, hogy mennyire nem
kezdtünk végül semmit sem Szepesi Nikolett-tel (túl azon, hogy a kutya
nem vette komolyan), sem azzal, hogy a Kiss-ügy kipattanása után ezer
szálon igazolódott be: az uszodai légkör túlszexualizált, és a túlkapás
sem ritka vendég.
Az, hogy Kenderesi szerint ő csak valami ködös, távoli,
idegen kultúra normáit sértette meg, a magyar közgondolkodás lenyomata.
Nem olyasmi, amiért őt magát el kéne tiltani a szezon hátralévő
versenyeitől, nem olyasmi, amiért Kiss Lászlóval egy padra kéne
ültetni.
De mindenképpen olyasmi, amin közösen el kell gondolkodni. És ideje
elmagyarázni nemcsak Kenderesinek, de minden magyar embernek, férfinak,
nőnek, idősnek, fiatalnak, hogy miért gond idegen nők fenekét csapkodni.
És azt, hogy az „amennyiben valóban megbántottam” kezdetű
bocsánatkérések fabatkát sem érnek. Mert ez nem bocsánatkérés: a
bűnbocsánat feltétele a bűnbánat. De: a bűnbánat feltétele a bűntudat.
Ezen kell még dolgoznunk.
Mérő Vera
A kép forrása a Wikipédia: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Woman-1581202.jpg
Innen kiindulva: https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C5%91
Idézetek a nőkről
(forrás: https://hu.wikiquote.org/wiki/N%C5%91k)
Ember nincsen, csak férfi és nő van.
Karinthy Frigyes: Levél H. G. Wells-hez
- A
férfiak eddig úgy bántak a nőkkel, mint madarakkal, melyek valamilyen
ismeretlen magasságból szálltak közéjük. Mint valamivel, ami finomabb,
sérülékenyebb, vadabb, csodálatosabb, édesebb, gazdagabb lelkű:ám
olyasvalami, amit be kell zárni, hogy tova ne szálljon... || Friedrich Nietzsche
- Szájuk legszebb adománya: kedv a dalra, borivásra, csókot adni kedvesüknek ajakára. || Wilhelm Müller
- Milyen nagyszerű, ha valaki egy nő kezének szorításából megérzi: karjaiba veheti-e. || Ismeretlen
- Jean Cocteau,
mikor egy hölgy kora felől érdeklődtek tőle, ezt mondta: „Megvan benne
egy harmincéves asszony szellemessége, az alakja olyan, mint egy
húszéves lányé, és olyan naív, mint egy tizenötéves tinédzser. És most
adja össze...”
- A nő, még sokkal inkább, mint a férfi, azért él, hogy éljen: a zseniális nők ritkák. || Pierre Curie
- Férfi és nő ... hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit. || Karinthy Frigyes
- Ül az ember egy szobában egy széken, az ajtó bezárva. De ha
belép egy Nő, az ember megszűnik csak embernek lenni, és azonnal Férfi
lesz. És éppen annyira lesz férfi, mint amennyire Nő volt az, aki
belépett. || Karinthy Frigyes
- Az asszony olyan, mint a monokli: elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember. || Molnár Ferenc
- A nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki. || Kierkegaard
- Az egész nő olyan, mint mikor lágy szellő fujdogál az enyvgyár felől. A legelviselhetetlenebb gyöngédség. || Esterházy Péter: Egy nő
- Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik
elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi
saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint
egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe. || Weöres Sándor : Nő és férfi
- A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. || Weöres Sándor : A nő
- Mindig a nők rontják el a férfiakat. || Schöpflin Aladár: Mossóczy Pál szép nyara
- A férfi jutalma a nő; a nő jutalma az a tudat, hogy ő a jutalom. || (Talmud) [forrás?]
- A nőknek semmi érzékük a szépség iránt. Legalábbis az erényes nőknek. || Oscar Wilde
- A férfi azért nősül, mert fáradt, a nő azért megy férjhez, mert kíváncsi: így mind a ketten rosszul járnak. || Oscar Wilde
- A nők az anyag diadalát jelentik az észen, aminthogy a férfiak az ész diadalát az erkölcsön. || Oscar Wilde
- A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is
szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi,
hogy szeretik. || Ripl-Rónai József
- Minden nő feleség és hetéra egy személyben. Mindenattól függ, hogy milyennek érzi pozicióját... || Móricz Zsigmond
- Ha sikerül megnevettetned egy nőt, a föld leggyönyörűbb látványában lehet részed. || Keanu Reeves
- A maga módján az önbizalom és a siker is széppé varázsol egy nőt. || Rúzs és New York című filmből
- A nő a gyötrelem és a szenvedés forrása, ugyanakkor az örömé és a
szépségé is. Ebből következik, hogy aki megtalálja hozzá a kulcsot,
sohasem tudja mit nyit ki, a pokol vagy a mennyország kapuját. || Kolozsvári Grandpierre Emil
Külső hivatkozások
Kommentáld!