Az időskori cukorbetegség láthatatlanul, évtizedek alatt alakul ki, és tünetei olyan jelentéktelenek, hogy legtöbbször csak szövődményei kapcsán válik nyilvánvaló a betegség. Az évek során a szervezet apránként alkalmazkodik bizonyos változásokhoz, így a cukorbetegség lappangva, panaszokat nem okozva alakul ki.

Kialakulásában több tényező játszik szerepet: többek között az örökletes hajlam, a mozgásszegény életmód és a nem megfelelő táplálkozás, ami elhízáshoz vezethet. A felnőtt korban kialakuló cukorbetegséget 2-es típusú cukorbetegségnek is nevezik, és akkor beszélünk megbetegedésről, ha az üres gyomorral, evés és ivás nélkül mért vércukorszint rendszeresen meghaladja a 7 mmol/l értéket, étkezés után pedig 11 mmol/l fölé emelkedik, és két óra elteltével sem tér vissza a kiindulási értékre. Házi vércukorszintmérővel bárki ellenőrizni, figyelni tudja saját értékeit, de a tényleges diagnózist és kezelést csak orvos állapíthatja meg. A 2-es típusú cukorbetegség nem egyszerűen a cukor-anyagcsere zavarát jelzi: az anyagcserezavar a szénhidrátokra, a zsírokra és a fehérjékre is vonatkozik.

A hasnyálmirigy nem tud elegendő inzulint termelni, vagy a sejtek inzulin iránti érzékenysége csökken, ezért fokozódik az inzulintermelés, a szervezet mégis inzulinhiányt érzékel, így a sejtek cukorfelvétele lelassul, a vércukorszint pedig fokozatosan emelkedik. Rendszeres szűréssel és az adatok összevetésével az emelkedő tendencia észlelhető, és ha sikerül korán felfedezni, akkor életmódváltással, a testsúly csökkentésével és a táplálkozási szokások megváltoztatásával viszonylag jól karbantartható.

A laboratóriumi eredmények gyakran már a testsúlycsökkenés után javulnak, de ha ez nem elegendő, akkor a kezelőorvos vércukorcsökkentő tabletta szedésével egészíti ki az előírt diétát, és meghatározza a naponta elfogyasztható szénhidrát mennyiségét. Általánosságban elmondható, hogy a napi szénhidrátfogyasztás nem haladhatja meg a 180 grammot, de a kezelőorvos mindig egyénre szabva – testsúlytól, fizikai aktivitástól függően – határozza meg a napi szénhidrátmennyiséget. A felnőttkori cukorbetegség korai diagnosztizálásával és kezelésével elkerülhetők a szövődmények, és idősebb korban is jobb általános életminőség érhető el. Ugyanakkor érdemes mihamarabb elgondolkodni azon a tényen, hogy a ma ismert, 2-es típusú cukorbetegek nagy többségénél – közel 90 százalékban – rendszeres mozgással és helyes táplálkozással elkerülhető lett volna a betegség kialakulása.