Ha valami elé odatesszük a (cseh)szlovákiai magyar jelzőt, az részben helymeghatározó jelleggel bír, de gyakorta előfordul, hogy azt kívánjuk vele érzékeltetni, hogy a jelzett szó olyan, mint a magyar, csak gyengébb. Például szlovákiai magyar elit, szlovákiai magyar kulturális élet, szlovákiai magyar politikai élet, szlovákiai magyar irodalom stb. (Lásd még: magyar narancs) Ha azt mondjuk, szlovákiai magyar Beugró, akkor a szlovmagy csak locusként funkcionál, minőségi vonzata nincs. Péntek este Komáromban elkezdődött valami.

Nem tudom, milyen formában kezdett terjedni, hogy péntek este Ahogy esik, úgy puffan címmel improvizációs estet rendeznek az Európa-(giccs)udvar sarkában diszkréten meghúzódó Madách kávézóban. E sorok írója a Komáromi blogon figyelt fel a hírre, de állítólag voltak szórólapok is, és a Facebookon is fent volt, ami egyfajta neoszájhagyomány.

Az ismeretlenbe beugró aktőrök névsora - Bandor Éva, Derzsi György, Gál Tamás, Olasz István, Nagy László, valamint Benkő Géza a hoppmesteri szerepben - biztatónak tűnt, ezért úgy döntöttünk T.-vel, megnézzük, mi lesz ez, hisz vizsgaidőszak van, neki alanyi jogon jár egy kis kikapcsolódás, s az elmúlt napok szomorú történései után én is szívesen röhögnék. A jegyrendelős telefont - feltételezem, a művészetpártoló hölgyek nem kis örömére - Benkő Géza kezelte, be kellett diktálni a nevet, és péntek este két székre rá volt írva, hogy Lashee, mikor beléptünk az alaposan átrendezett Madáchba. (Ahova egyébként a srácokkal is gyakran ellátogatunk, a Krusó-beli tulajdonosváltás óta péntek/szombatonként itt szoktunk tudatmódosító szereket fogyasztani, a sör 90 cent.)

E sorok írója elfogult Bandor Évával szemben, a művésznő nagy kedvence, aki még olyan furcsán átértelmezett darabokban is képes volt nagyon alakítani, mint a komáromiak által nem nagyon szeretett, bár érdekes Álom, vagy Az ördög (Miki, ha olvasol, mondd meg, mért lett az ördög nő). Ha azt hallom, Bandor Éva, egyszerre látom őt bűnbocsánatot keresni (Barrabás), csehovian szenvelegni  (Sirály), és (a nem különben nagyszerű) Fabó Tiborral üzekedni egy temetői padon (Őszi álom - ez nagyot ütött). Így az általános érdeklődésen túl az is foglalkoztatott, mit fog kezdeni a helyzettel.

Gál Tamást kutyát enni láttam, meg a Jókaiban is, ahogy a többieket is, kivéve Derzsi Györgyöt, akit csak egy falusi bálon haknizva láttam színpadon istvánkodni Jimmyvel, és egy harmadik fószerrel, ez persze elsősorban az én hibám.

A viszonylag kis alapterületű kávézóban kb. 50 ember szoronghat, az ajtóban Orsi, az egyik pincér csaj kalapba szedi a beugrót - egy ojró. Szakmai beidegződésből megszámoltam, hogy előttem/mellettem 28-an ültek, és min. 20-an lehettek mögöttem is. Ha ez a tendencia folytatódik, legközelebb már biztonsági őr fog kelleni az ajtóba. (Elképzelem, ahogy a kívül rekedt színházkedvelők szoborrongálásba és csoportos garázdaságba kezdenek az Európa-udvarban...)

Az est elején Benkő Géza improvizált az improvizációról, majd felkonferálta az öt aktőrt, akik nem a saját nevük említésekor vonultak be. Sekély helyzetkomikum, de hát valahogy el kell kezdeni.

Az est során két „felvonást” láthattunk. Az elsőben érezhetően feszültebbek voltak a művészek. A rögtönzés egy kurva nehéz műfaj, mely az évtizedes színházi tapasztalatokkal bíró színészeket is megizzasztotta. A közepe felé járva az ember hajlamos volt elhinni Benkőnek, hogy semmi sincs előre megbeszélve. Az első félidő kicsúcsosodása valószínűleg akkor jött el, amikor Háy János A Gézagyerek című színművéből kellett előadni pár sort, horrorként, illetve operaként. Ez volt Olasz István egyik legjobb dobása az est folyamán, bár a tegnap is akkorát büfögtemet neki is nehezére esett elmondani röhögés nélkül.

A második "felvonás" során érezhetően felszabadultabbak voltak a színészek, látták, hogy a "népnek" bejön a dolog. A legnagyobb minőségi változást talán Nagy László alakításában figyelhettük meg, aki az elsőben nem nagyon tudott mit kezdeni magával, a másodikban azonban sikerült feljönnie. Ugyancsak tomboló közönségsikert hozott, mikor a 70-es évek német pornójának stílusában kellett komoly művészi tartalmat megjeleníteniük, bár a Csehov is nagyon szépre sikeredett.

A végén Benkő folytatást ígért, egy hónap múlva. A média színeiben a Szabad Újság és a PRESStige/Bumm volt jelen, fotókat Görözdi Szilárd készített, reméljük, közreadja valahol. Abban biztosak lehetünk, hogy (jó) híre megy a kezdeményezésnek, így nem kizárt, hogy a következő eseményre már egy tágasabb térben fog sor kerülni.

És még pár futam, gondolatfoszlány. Komáromban van színház, jó színház. Akinek nem jön be, és konzervatívabb, az megnézheti a Teátrum Polgári Társulás közönségbarát darabjait. Aki vmi kevéssé mainstreamre vágyik, járhat a Vasmacska stúdióba. És most itt egy újabb, kiváló kezdeményezés, nem mocsári szarjankókkal,  vagy tiszteletre méltó lelkes amatőrökkel, hanem real színészekkel. Akiknek még van szabad kapacitásuk és mondanivalójuk.

Egy másik szempont az anyagi megtérülés. Erről valszeg még nem beszélhetünk. Jó dolog a lelkesedés, de ebből egyik művészember sem tudja kifizetni a telefonszámláját. A Thália-patália kapcsán képet kaphattunk róla, mennyit keres egy színész, és nem lettünk tőle vidámabbak, ahogy valszeg ők sem azok. Szóval kérdés, hogy mennyire fogják tudni menedzselni a projektet gazdasági szempontból, mert ez sem egy utolsó dolog. Vagy havi egy este belefér kvázi grátisz? Nem hiszem, hogy ez lenne a követendő csapásirány.